Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-08-18 / 20. szám

Uj folyam.

20-ik szám.

Gyula augusztus 18-án 1872

í 'N

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

V J

BÉKÉS

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra 3 ft

V

____J

A cselédügy.

Bármerre tekintsünk, majdnam mindenütt siirü panaszokat hallunk a cselédek ellen. A panaszok alaposak; mert csakugyan sok hiányokat találunk ezen osztálynál. És mégis emelkedett-e már hang, gondolkodtunk-e már eszközökről, melyekkel e hiányokat megszüntetni lehetne?!

Gyülésezünk, tanácskozunk, egyleteket alakítunk, melyekkel a családok, város, haza jólétét előmozdítani igyekszünk. Az ipar és kereskedelem minden ágában előre törekszünk. Az emberi társadalom minden osztályában reformokról gondoskodunk, csak a cselédügy rendezésével vagyunk még hátra. — Ennek rendezése pedig égető kérdéssé vált napjainkban, mert már általános a panasz, hogy a cselédek legnagyobb része minden vallás- és erkölcsiségből kivetkőzve, gazdáinknak, kik őket elég pazarul fizetik, nem, mint kellene, segitségökre, hanem inkább hűtlenség- és dologta- lanságuk által kárukra vannak; hogy kevélyek, pazarlók, torkosok, hazugok, rágalmazók, fajtalanok sat Azonban, hogy igazságosak legyünk, a gazdákat sem lehet minden iiibától fölmenteni; sőt megkell vallanunk, hogy a sok panasznak többnyire maguk a gazdák az okai. — Ok panaszkodnak az irgalmatlan rósz cselédre, hogy engedetlen, lusta, csavargó, feslett életű, a nélkül, hogy a szegényt oktatnák, intenék, erkölcsös életre és isten

;re képeznék. Nem csoda tehát, ha ily módon a szegény cseléd las- sankint kivetköztetik vallásosságából, elhanyagolja keresztény kötelességét, s kihalván szivéből az isteni félelem, engedetlenné válik, és feslett életűvé. — Voltak idők, a midőn 30—40 esztendeig is el volt egy cseléd, egy gazdánál; kinél ifjúságát töltötte, ott nyugodott meg rendesen öreg napjai-1 ban, és ott tette le fáradt csontjait is. Az ily. cseléd lnfí volt, és szivesen engedelmeskedett; gazdájának becsületére, vagyonára úgy vigyázott, miut saját magáéra. Ily cselédre bízvást lehetett hagyni a házat. — Jelen korunkban megváltoztak a viszonyok. S vájjon mi ennek az oka? Nem aka rom mentegetni a rósz cselédet, de az bizonyos, hogy némely gazdák több kegyelettel látszanak viseltetni a házi állatok, mint cselédjeik iránt. A ked- vencz állatok puha nyugágyon heve- résznek, a legjobb falatokban osztoznak; mialatt a szegény cseléd gyötörted k a sok nehéz munkával, és még elégséges élelmet sem kap. Ha az urnák lova megbetegszik, azonnal ott kell teremni a baroinorvosnak, semmi költség és fáradság sem kimélté- tik, az ur aggódva kérdezősködik, hogy és mint van kedvencz párája; de ha háznépének valamelyike megbetegszik, talán megsajnálja? Távolról sem a szegény cseléd kénytelen a házat odahagyni; mert az urnák beteg szolgára nincs szüksége.

Nagyobb városokban vannak gazdák

és gazdasszouyok; kik egész éven át I elvannak látva cseléddel, és még sem | fizetnek egy krajezárt sem a cseléd- i nek; mert a cseléd fogadó intézetben fogadott cseléd nem ismervén a házat, beszegődik. Már három, vagy négy hét múlván a gazdasszony boszautá- sait, alaptalan ráfogásait rágalmait a cseléd tovább nem tűrhetvén, oda kell hagynia a házat. Bért erre az időre nem csak hogy nem kapott, sőt még j örült, hogy szívtelen gazdaaszonya őt még nagyobb gyanúkkal és vádakkal nem terhelvén, kezei közül jó szerével megszabadulhatott Ha ily körülmények közt a cseléd a bíróság előtt panaszt emel, itt is a rövidebbet fogja huzni. — A gazdasszony egy hó elteltével ismét megy a cseléd fogadó intézetbe uj cselédet fogadni. Ezzel is nem sokára csak úgy bánik,

I mint az előbbivel, úgy hogy ez a I cseléd is kénytelen leend oda hagyni a házat. És ez igy megy egész éven át anélkül, hogy a gazda egy krajezárt fizetett volna a cselédnek.

Ily szeretetlen bánásmód által a cselédet rontjuk; azt a kis becsületérzést is, mely talán még szivében lakott, tönkre tesszük. A cseléd ily bánásmód által elkeseredik, és rósz útra, tér, mert ilyenkor munkakedv- hűség- és szeretetre számolni lehetetlen.

Mint fentebb mondám, nem akarom mentegetni a rósz cselédet. Elég sajnos, hogy napjainkban oda jutottunk, mjszerint a cseléd csak oly feltét alatt I szegődik valamely házhoz szolgálatba,

ha néki az éjjeli kijárás megengedtetik. Ez által a cseléd testileg és lelkileg teljesen megromlik, különbféle undok ragályos betegségbe esik, mely I igen gyakran átmegy az egész csa- | Iádra, az ártatlan gyermekekre; mert I dajka és szolgáló — kivált előkelőbb családoknál — többször jönnek a ! gyermekekkel érintkezésbe, mint ma- I guk a szülék. — Szomorú, hogy mai 1 napság a cseléd nem azon jó házat keresi, ahol egy kis atyai és szigorú I felügyelet alatt állana, hanem hogy I hol űzetnek többet Pedig e mostani cselédség sokkal tunyább és sokkal dologtalanabb, sem minthogy a nagy bért megérdemelné. De cselédre szükségünk van, cseléd nélkül nem lehetünk. Pedig közel állunk már az időhöz, a midőn strike-olnak. A munkások egylete, a comunardok szelleme már átjárja az emberi társadalom min- I den rétegeit. Ne késsünk a cselédügy ! rendezésével, és dologházak építésével!

| Oly időket élünk, melyben a szegény I egyátaljában nincs megelégedve sor- | sával, s a gazdagok birtokát irigyli. A liberalismus kevés embert hagyott megszokott kerékvágásában. Sokan dolgokba keverednek, melyek körükön túl állanak. A szolga nem akarja többé szolgálatával kenyerét megérde- I melni; az alattvaló nem akar többé | engedelmeskedni. A szolgáló gazdasz- szonyát, az alattvaló elöljáróját oktat- I ni, birálni meri.

Ily körülmények közt a cselédügy i rendezése égető szükséggé vált. HaTARCZA.

Gonda László utólsó müve.

Haladó István és Maradó János beszélgetése a községrendezési törvénynek végrehajtásáról.

II. Estve.

(Folytatás.)

M. J. Kedves tanító ur! bizony meghatotta szivemet és lelkemet azon magyarázat, melylyel kifejté a találós mesét. Ha jól fogtam fel, tehát az volna itt a fő, hogy az 1848-diki üdvös, népfelszabaditó törvénynek a magyar népben s közelebbről a volt jobbágyokban helyezett bizalma lesz kijátszva, bölcs ezélzata meghiúsítva az által, ha a jó magyar nép nem iparkodik együtt haladni a kor szellemével, nem mutat készséget vagy képességet az önkormányzat szabadságának élvezésére. Ha pedig ezt nem érti s tehát szivében érezni sem képes igen sok polgár e hazában s közelebbről városunkban is, eléggé szomorú dolog, bevallom, hogy ez is szegénységünknek egyik bizonysága, üe hát ezen szegénységi bizonyítványért a közvélemény előtt mireánk háruló vádnak jó része azokra esik, kik e népnek templomban és iskolában hivatalos oktatói lévén, minden egyébről magyaráztak a gyermek s a felnőttek előtt, kivéve a hazafiuság s a nemzeti jellemű közművelődésről. Igen, polgárok! — jusson eszünkbe az, hogy az egyházi vagy helyesebben szólva: papi hatóság (aztán legyen az ő neve: reformált vallása) kitiltotta a köziskolák helyiségéből az olvasóköröket, — soha nem támogatta egyenesen a polgári

I közszellem fejlődésére izányzott törekvéseket Tán elfogadta, hogy tiszteletbeli tagnak meg- I válasszuk, tán befizette mint rendes tag is évi egy-két forintját egyik-másik egylet pénztárába; de ki látta ? ki hallotta köztünk vala- melylyiket ? Ellenkezőleg hány tanítót és tanárt számíthatunk már közelebbről csak 1840 óta, kik azért üldöztettek az egyházban, mert népszerűek voltak a polgári közéletben. Aztán megértük azt is, hogy legbaszonvehetöbb vezérférfiaink azon üldözöttekből lettek — mind e napig. A biblia szerint: a testnek lámpása a szem; — de ha raeghomályosul a lámpás nagy sötétségben marad a test. A só adja az étel izét; de ha a só megizetle- nül, — mit tegyünk ? — Azonban hagyjuk ezt azon közmondással: „Segíts magadon, isten is megsegél.“ Most csak egy észrevételem van t. előttem szóló beszédére. O úgy számit, hogy a nép körében minden tiz közül hat vagy nyolez olyan volna, ki ellenzi a rendezett tanácsú váfosá alakulást, — ellenzése miatt aztán nemcsak azon baj fenyeget bennünket, hogy jelen gyámság alatti árva állapotban vesztegelni marad városunk közügyeinek kívánatos fejlődése; hanem az a még gonoszabb következés vár reánk, hogy az emelkedés helyett alásiilyedünk a mostani álláspontról, leszünk nagy községgé, minő Mezö-Berény, Doboz, Gy.-Vári stb., — a mint én mondanám: olyan, mint Csaba, Gyula és Szarvas városok. Elhiszem hogy 6 sőt 8 ember van tiz között, ki velem tart mint konzervatív maradó-párti polgár. Dé bízvást merem állitani, hogy a nyolez közül 4, sőt tálán 5 is lesz velem együtt, ki örömest hallgatja az oktatást, — nem ragaszkodik makacs konoksággal régi álláspontjához, vagyis kész a jóra, ha meggyőződik arról. Tehát csak az kívántatik, hogy kellőleg megmagyarázva értessék meg velünk: mi előnye van a rendezett tanácsa városi szervezetnek a nagy községi szervezett fölött? Sok ember azt véli, hogy semmi. Ellenkezőleg úgy tartják, hogy ha közigazgatási szervezetünk rendézett tanács által kormányoztatik, azon esetben is csak a megye közigazgatási szolgabirája alatt fogunk állani, és peres ügyeinkben akkor is csak a m. kir. járásbíróság lesz az első törvénykezési hatóság.

H. 1. Köszönöm ezt az őszinte nyilatkozatot, Belátom mostan, hogy van miért és van kikhez beszélni felvilágositásul. Annyi igaz a dologban, hogy első folyamodásilag peres ügyeink bírája akkor is a m. kir. járásbíróság lesz, ha rendezett tanácsot állítanánk a város közigazgatási kormányzatának élére. De itt azt nyerjük meg, hogy az úgynevezett mellett — a város költségén nem kell tartani törvényszékét, mint 1848-ban, 1861- ben és a legutóbbi időben is tartottunk volt. Engedőimet kérek tehát az olyas beszédről, a minőt csak nem régiben is hallottam, hogy: „bezzeg nagy urak voltak ám azon legutolsó rendezett tanács urai; megközelíteni sem lehetett őket, csak Írásbeli folyamodással, no meg az arra felragasztandó bélyeggel; — akármely kis perpatvarból költséges nagyszerű eljárást csináltak. Isten őrizz, hogy megint olyan kis zsarnokokat ültessünk fel nyakunkra. Csakhogy egyszer lerázhattuk, fel nem veszszük többé ezen igát !u Mondom, az ilyen beszédnek nincs értelme. A Schmerling kormányzatának idejében, felsőbb hatóság utján kinevezett rendezett tanács és a mostan szervezendő egymástól legalább is annyira kölönböznek, mint a bagoly és a galamb- fi. Ám nézzük, mit mond a törvény e tekintetben. „A községi elöljáróság áll: nagy- községek-ben — a bíróból és helyetteséből

I (másod- vagy törvénybiró), legalább négy ta- I náosbeliböl (tehát e szerint nálunk mind a tizenegyet is meglehetne tartani), pénztárnokból, községi jegyzőből, illetőleg jegyzőkből, közgyámból, és a hol van, rendes községi orvosból.“ — Megjegyzem még e pontnál azt is, hogy nem hiszem, miszerint a mostani elöljáróság egy némelyik tagját, a községi mérnököt, állatorvost, nyilvántartót vagy bármelyiket elvenné tőlünk a törvény azon esetre, ha nagy községi szervezetben maradunk. De lássuk tovább! „A rendezett tanácsa városokban az elöljáróságot a tanács tagjai képezik t. i. a polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok (de nem törvénykezési bírák), főjegyző, rendes fizetéses jegyzők, főügyész (mostani szervezetünkben is van városi ügyészünk, évi 200 frt fizetéssel), rendes fizetéses ügyészek (a minők nélkül mi sokáig ellehetnénk), árvaszéki ülnök, pénztárnok, számvevő, ellenőr, közgyám, levéltárnok, orvos, mérnök s a község által a helyi igények szerint rendszeresített más tisztviselők.“ így rendelkezik az 1871. 18. t. ez. 64. §■ a.

Kétkedő Mihály. Engedőimet kérek, hogy egy kérdést tehessek. Ugyan hát nem elég az a sok ia-fia tisztviselő, a mennyit a törvény szórul-szóra megnevez; még azon kívül ,,a helyi igények szerint beállítandó más tisztviselőkről“ is beszél. Szeretném tudni, kik vagy mik volnának még azok ?

N. M. Ilyenek volnának felfogásom szerint: erdész, továbbá egy községi iskola-igazgató. Az előbbi most is létező, de nem eléggé szabályozott, a város közjavára kellően föl nem használt fizetéses hivatal. Erdész kell, mivel erdő van. Az utóbbit jobb volna ma beállítani mint holnap. így tudnánk igazán szolgálni a polgáriasodás szent érdekét, a menynyiben felállítanék a községi iskolai széket, az-