Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-08-11 / 19. szám
A bizottság ezen megállapodás után egyhangúlag a békési dalegyletet mondotta ki a díjra érdemesnek, mely Ítélete indokaiul szolgáltak a nevezett dalegylet előadásában tapasztalt szabatosság, helyes hangsúlyozás, az általa választott mű előadásában végig megtartott harmóniai összevágás, s a külömböző árnyalatoknak mindig teljes hang egyenletességgel párosult feltüntetése. — Tekintetbe vette továbbá a bizottság az előadott müda- rab művészi nehézségeit, melyekkel az egylet mind a betanulásnál, mind az előadásnál sikeresen megküzdve, kellő biztonságot és könytidséget tanusitott, és emellett a műdarab szellemét a művészeti magasabb követelményeknek megfelelöleg tükrözte vissza. Jelen jegyzőkönyvnek a daláregyesület elnökével leendő közlésével id. Ábrányi Kornél bizottsági elnök meg- bizatik. Megnyitó beszéd. Felolvasta a békésmegyei dalárok Gyuláu 1872. aug. 5-én tartott közgyűlésén dr. Hajnal István egyesületi elnök. Tisztelt közgyűlés! A dal és zene elhangzottak, s mi komoly tanácskozásra gyűltünk össze, hogy megalakítsuk s illetőleg megszilárdítsuk megyei daláregyesületünket, melynek mint eszméje, úgy létesítése megyei dalárainknak elvitázhatlan érdeme. Mig a dalegyletek egymástól elszigetelve működtek, igen kevés eredményt tudtak felmutatni s müködésök czélja alig volt több, mint a tagok magán időtöltése s néha a közönség gyönyörködtetése, mélyebb, maradandóbb hatást nem gyakorolhattak a dal és zene művészet emelése éB fejlesztésére, tehát országos czélra, a közművelődés czél- jára hatályos tényezők, alkalmas eszközök nem lehettek; ellenben az egyesülés által a közönség élénkebb érdekeltsége, az egyes dalárdákra nézve a művészetben elöbaladás s tökéletesedés nemes versenye eredményeztetek. Az országos dalárünnepélyek, — élükön a pécsi ünnepélylyel, — indították meg ezen élénkebb mozgalmat, ezek eszközölték, hogy dalegyleteink a tökéletesedés utján örvendetes elöhaladást tettek, és ezen ünnepélyeknek lehet köszönni az országos dalár egyesület létesülését is. Részemről tejesen meg vagyok győződve ezen országos egyesület nagy fontosságáról s fel tudom fogni annak magasztos hivatását. De ha a tényeket figyelembe veszem, alig csalódom, ha kijelentem, hogy ezen országos egyesülés nein az az erős kapocs, mely a dalegyletek állandó szilárd tömörülését biztosítaná. Hiszen tapasztaljuk, hogy daláraink csatlakoznak ugyan az országos egyesülethez, mig annak előnyeit élvezik, ellenben némelyek készek inkább feloszlani, mint ezen egyesület irányában elvállalt, vagy elvállalandó kötelezettségeiket teljesíteni, — ily ingadozó alapon pedig országos egyesületet fentartani lehetetlen. Meggyőződésem, hogy a megyei daláregye- sületek alakulása s ezeknek országos egyesülése sokkal biztosabb alap leend a dalár- ügy megszilárdítására, és hatályosabb tényező a nemes eszme megtestesitésére. Vegyük a dolgot gyakorlatilag, egy megyében hol 4— 5 dalegylet alkotja az egyesületet, kétség kivül nagyobb az erkölcsi kényszerűség az egyletek fentartására nézve, mert egynek elmaradása vagy feloszlása, könnyen az egész egyesület léteiét, fennállását koczkáztatná, nagyobb az összetartás és egyesülés szükségének érzete, biztosabb az ilyen egyletek által rendezett ünnepélyek sikere anyagi és szellemi tekintetben egyiránt, s az ilyen tagokból alakult országos egyesület fenállása nem leend ingadozásnak kitéve. Nagy számú tagokkal rendelkező egyesületnél, minő az idő szerint az országos da- láregyosülot; találkozhatik s mint a tapasztalás igazolja találkozik is nem egy egylet, mely saját dicsősége, ambitioja rovására az ünnepélyre kitűzött darabok betanulását vagy egészen elhanyagolta, vagy csak bijányosan teljesíti, s így minden figyelmét és erejét a verseny előadásra forditván, a közös előadás Bikerét nem csak nem biztosítja, de sokszor akadályozza is, — mig a megyei vagy vidéki egyesületek által rendezett közös éB verseny előadás alkalmával gyakorolt s önbizalomban erősödött egyletek, az országos ünnepélyek előadásainak fényesebb sikert biztosíthatnak. A megyei daláregyosületek által rendezendő dalár-ünnepélyek folytán a dal művészet hatása általános, országos leend. — A dal szivet lelket nemesitő hatásában senki nem kételkedik, sőt élet szüksége az minden müveit embernek: mint a költő mondja: „Kinek szive nem fásult vagy kiégett, s kit a szépvilag bübája érdekel, — a ki tudja, hogy a bu mesterkezének verésitől a legszebb ének, a legszebb dal fakad, — a ki érzi, hogy a dalnoknak tettekre hivni fel a vásott idők fiát szent hivatása s munkára kelteni sőt még csaták után is, hüB mirtusz enyhén, édes a dal: annak lantja és ajka zendül és nem hallgat.“ A nagy közönség mint nálunk úgy más megyében is nem lesz, nem lehet közönyös a dalár-ünnepélyek iránt, s miután a szívből jövő dal szivet hódit, elérendjük azt, mi a magyar dalár törekvésének czélja t. i. a hazafiul érzelem ébren tartása, a művészet s különösen a magyar dal ápolása s a művelődés eszméinek terjesztése. Ily nemes czél elérésére örömest egyesülnek daláraink, s működésüknek jótékony hatása a közművelődésre nem fog elmaradni. De a megyei dalár-egyesületeknok más fontos feladatok is van, nevezetesen a jótékony czélu intézmények segélyezése. — Békésmegye dalárai a múlt évben nevezetes alapot tettek le a szeretetház javára; ez évben a megyei dalár-egyesiilet alapjára rendezett ünnepélyt; egy szóval a közönség pártfogása folytán minden ily alkalommal előmozdíthat egy nemes ügyet. A megyei dalár-egyesületek alakúlása és megyei dalár-ünnepélyek rendezése mellett szóll végre — a művészi czéltól eltekintve — azon körülmény, hogy egy egész megye vagy vidék közönségének kellemes alkalom nyujtatik a találkozásra és együtt létre; oly i alkalom ez, a honnan száműzve van minden pártoskodás, a hol mindenkinek keblét egy i czél hevíti t. i. örülni az együttlétnek ; gyö- nyörködni a dal és szivek öszhangjában, s pártolni a szép és nemes eszméket. Tisztelt dalárok 1 önöké az érdem, hogy e megyei dalár-egyesületet megalakították, — de hogy ezt fenn is tarthassuk, szükség mindenek előtt, hogy teljesen át legyenek hatva [ mely az 1848-ik év örök emlékű dicső vívmányát létre hozta, — melynek köszönjük, hogy városunk külön országgyűlési képviselő küldése által 24 év alatt már négyszer vett részt a hazai törvényhozásban. Ez a korszellem változtatta át a sok millió volt jobbágyot szabad polgárrá. — eltörülvén a földesúri fenhatóságot, megszüntetvén azon égre- kiáltó igaztalanságot, melyszerint mintegy félmillió nemesség volt magyar nemzet, jogokat élvező, teherviselés nélkül, s a kikre az országos véradó és pénzadő terhei snlyosod- tak, azok ki voltak zárva a jogok élvezetéből. Ez a korszellem idézte fel hazánk egére azon változást, melynél fogva az önkény- uralom megbukván, elvégre is bárha nem független, de felelős magyarkormány, országgyűlésen hozott törvények szerint, vezérli a magyar nép sorsát. Ez a korszellem tévé azt, hogy az egykori „tekintetes nemes és vitéz- lö“ vármegye, mint a viradat fénye által elhomályosult csillag láthatatlanná vált, elenyészett s helyére állt a polgári megye, a melynek közügyei kormányzatában szintén nevezetes részünk vagyon. Ez a korszellem azt kívánja mitőlünk, hogy a részünkre jutott nagy és szép jogok élvezetét polgári kötelességeink betöltése által kiérdemelni, hasznunkra fordítani igyekezzünk ; ez követeli, hogy már most kiki nemcsak önmagának és háza- népének sorsa javításáról gondoskodjék; de érezze azt, hogy ő reá is hárul a felelősség azért, ha nincs jó rendben városunk, megyénk s szeretett hazánk állapotja. A szavazatjogos polgár nem kiskorú gyermek többé, kiről mint gyám — gondoskodik más; — a polgár vegye szivére, hordozza keblében ama szent érdekeltséget, buzgalmat és erólyt, hogy ő általa is egy-egy oszlopa legyen hazánk szabadságának s népe köz boldogságának, így értette hivatását az 1848-dik törvényhozás, midőn nemessé tett — a százezrek helyet milliókat, de nem oly értelemben, hogy a jogbitorlást s a tehermentességet biztosítsa számukra: hanem — az egyenlően közös teherviselés alapján utat nyisson az emberi és polgári jogoknak mindenki által gyakorolha- tására. Ide czéloz Haladó István polgártárs. Az ö szavainak, vagy inkább felsorolt becses | számtételeinek magyarázata abban áll, hogy : a kire több bízatott, többet várnak attól; — mi pedig nem tettünk, ma sem teszünk a kedves haza közjavára annyi jó szolgálatot, a mennyinek tevésére anyagi előnyös helyzetünknél fogva képesek volnánk. Szegény ; de nem anyagi birtok tekintetében ; — a szellemi és erkölcsi vagy is polgáriasság értelmében haladás, fejlődés kincseiben nagyon szűkölködő ez a mi népünk. Hasonlit azon harmincz éves erőteljes fiatal emberhez ki saját keresményéből megélni nem tudván, atyja házánál lakik, annak hatalma és fenyítéke alatt él; vagy hasonlit ama régi egy- ügyü emberhez, kinek átkeltett menni a folyón, de nem kereste, hol van hid vagy komp; ha nem leült a parton és várta, mig önmagától lefoly a viz. Más szóval ez azt jelenti, hogy minálunk még nem fejlődött annyira a polgári közszellem, hogy kapva kapnánk a jó alkalmon, melyszerint anyagi és szellemi jobblétünk feltétéiről önmagunk gondoskodhassunk. A mi embereink előtt magyarázni kell azt, hogy csakugyan jobb az önkormányzat a függésnél, — hogy rábeszélés kell a szabadság által nyújtott előnyök elfogadására, — hogy tiz ember közül legalább is hat vagy tán nyolez is találkozik olyan, ki a községrendezési törvény küszöbön álló végre- hájtása alkalmából azt mondja: nem kell ide rendezett tanácsú város; maradjunk mi nagyközségnek !! Ez pedig azt jelenti, hogy bevallja ennyi polgár azt, miszerint nálunk sem anyagi sem szellemi erő nincs az önkormányzatra ... Ez a nagy szegénység, — ez az, mely annál inkább sajnálkozásra méltó, mivel nem tudja s tán nem is akarja számba- i venni, hogy mennyi és milyen összeg a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi erő ? Mert bizonyomra állítom, hogy ha megtennök a törvény által kívánt számítást, arról fognánk m0ggyőzödni, hogy meg van, hogy minden pillanatban kiállítható városközségünk házától a kellő anyagi és szellemi erő, a melynek kimutatását megkívánja a törvény a végre, hogy az önkormányzatra képes nagykorusá- gi bizonyítványt részünkre kiadhassa az or-j 8zágos kormány. — Hanem itt nem az a leg-1 nagyobb baj, hogy rajtunk a szegénység, ez a paizsos férfiú, hogy ide s tova betöri a ház ajtaját reánk; a baj igazán csak ott van, ha mi — készséggel befogadjuk vendégnek ezt a szegénységet, ha nem nyúlunk a fegyver után, melylyel kiverhetnök — házunkból, városunkból, hazánkból, magyar honfiúi meggyőződésünk szentélyéből. Irtóztató csapás ez a szegénység a mi hazánkra, nemzetünkre nézve is. Mert az idegen azt mondhatja : nézzétek, ez az a híres magyar nép, a mely I848|9-ben az eget ostrom alá vette volna hősiességével, úgy küzdött nemzeti szabadsága és a függetlensége érdekében; most pedig a helyhatósági, a községi önkormányzatnak ugyan vékony piritós szeletnyi sza- badságával nem akar vagy nem tud élni.. Ez a nén teremtve van arra, hogy idegent uraljon. Épek lábai, izmosak karjai; de mankót kér, hogy járhasson : összedugja kezeit hogy más tegye szájába eledelét. A ki önmagán nem segít, elhagyja isten is. A magyar most is olyan mint valaha volt: kárán tanul, — s ez még kevés, — azon szerencsétlensége is van, hogy: későn okul... így beszél az élelmes idegen, ki nálunk telepedik. Befogadjuk vendégül, — s aztán kiver saját házunkból és hazánkból... Nem utalok a régi történelem Írott emlékeire: a menynyit már önmagunk át éltünk, a legujabbko- ri 25—30 óv története, ha egy kis ön megtagadással és igazságszeretettel vizsgáltuk, nyilván bizonyítja azoknak igazságát, a miket Haladó István s én beszélünk. — Mindezekre pedig tán elmondhatja valaki, hogy .• — nem értem, tehát nem is érzem, az előadott igazságok lesújtó erejét; de arról biztos vagyok, hogy meg nem czáfol senki. — De most elég legyen a beszéd; majd kijön még a szónak további sorján az is, hogy — alig lehető: — nem érteni és fájlalva nem érezni városunk, illetőleg népünk szegénységét a körülettünk mindenütt szemlélhető világos jelekből, — s hogy tehát alig lehető i mentséget találni arra, midőn azt mondja valaki : nosza üljünk meg szépén, ne segítsünk a bajon, várjuk, mig a könyörülő ég vagy megváltót küld, a ki meghaljon bűneinkért — vagy azt várjuk be, mig a nép megérik arra, hogy önmagán segíteni tudjon is akarjon is. (Folytatása köv.) I eme önök által képviselt eszme nagy jelentőségétől ; szükség, hogy sziveikben a lelkesedés magasán lobogó szövétnekével egyenként és összesen buzgó apostolai legyenek ez ügynek ; szükség, hogy időt és fáradságot nem kiméivé egész odaadással igyekezzenek a dal művészet terén magokat tökéletesíteni; szükség végre, hogy mint dalaikban az öszhang, úgy müködésökben az egyetértés, összetartás ne hiányozzék.— Ily társulatot nem szigorú alapszabálylyal, hanem csak az ügy iránti nemes lelkesedéssel, s annak szükségessége felőli meggyőződéssel lehet fentartani. Önök, kiknek szivében a nemes eszme termő talajra talált, hiszem mindnyájan egyetértenek velem. — Kérem azért ne engedjék a keblökben élő nemes szikrát kialudni, de szívből igyekezzenek, hogy egyesületünk iránti hüségök mint szírt a habok közt megálljon ! a közművelődés emelkedése, köztünk az egyetértés terjedése lesz az édes jutalom, — s önök mint e téren kezdeményezők — egyenként is elmondhatják „ezen nemes küzdelemnek ón is egyik harezosa voltam.“ Legyenek önök hívek ! s Isten adjon sikert munkájokra. A gyulai müveit urhölgyekhez! Az igazságügy és belügyministerium rendeletéi folytán a „budapesti magyar gyorsíró egylet“ által kiküldettem, hogy magyar gyorsírászati tanfolyamot nyissak, a rendelet szerint „kiválóan és főképen“ az igazság- és közigazgatás tisztviselői, — de az egylet szerint egyáltalában a müveit közönség számára. A megtisztelő megbízást elfogadhatni sze- szerencsés valék, s több szép magyar városaink közül Gyula nemes városát, mint megyénk legmiveltebb köreinek gyúpontját szemeltem ki, s vagyok szerencsés meglátogathatni. Midőn az egylet a gyorsirászat művészetének egyáltalán a müveit közönséggeli megismertetését is elhatározta, örömmel vállaltam, magamra e terhet, mert kedveB, kellemes, élvezetes, s hasznossá tenni azt, s eltölthetni Ígérkezett! — — — A nőemancipatio kérdése már rég bolySipos Somához! — Satyra. — Ki üdvözölted a dalárok Versenyre kelt nemes sorát, — Elismerésemet fogadjad S dics-énekem — betűzzed át! — A hála int a „lanthoz“ engem, A mely kiséri énekünk’.... — Ezek után mindkét kezeddel Csak verset írj nekünk! A hála Írja most e verset; Nem én, — (talán azért hibás) A hála müvedért, a melybül Az olvasó müélvet „ás.“ A szarvasi tudósitások Között ilyet mi nem lelünk . . . — Ezek után mindkét kezeddel Csak verset írj nekünk! „Édesítsétek meg nekünk ti Az élet fájó terheit,“ — Mondod s a szépre még fogékony Kebel igéző bájt lel itt. Miként a gomb az uj kabáton, Minden figyelmünk rajta csüng . . . — Ezek után mindkét kezeddel Csak verset irj nekünk! „Terhet megédesíteni.“ Mi szép Parnassusi kitétel ez, S minő Homer-szerü dicső Tehetséget feltételez! Szerinted igy kávét czukorral Talán bizony : könnyithetünk 't — Ezek után mindkét kezeddel Csak verset irj nekünk! „Fájó teher.“ Eszünkbe jut ma Gwymplaine, midőn a hó között Deát czipelte, a ki akkor A kínok ellen küzködött. .. Nem vagy te, Sipos! — fözfa-sipos, Lantos költőnek nézhetünk, — — Ezek után mind-két kezeddel Csak verset irj nekünk! Tudasd velünk: a régi korban Nem volt Apolloné a lant, A mely oly égi hangokat zeng ,A föld porában, itt alant? — „Ébreszd vele, mit rejtve hordoz, Mit titkon érez kebelünk,“ — — Ezek után mindkét kezeddel Csak verset irj nekünk ! Jancsovics József.
