Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-07-14 / 15. szám
Uj folyam. 15-ik szám. Gyula julius 14-én 1872. ( Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedes. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. “ A Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V___J Kérdések. (Vége.) Azt mondja My., hogy „oly tanrendszer, mely a tudományok jelen magas színvonalán állva az ismereteknek közvetlen értékét kimutatná, a tanulást élvezetessé tenné.“ Mily galli- mathias! Ad-e a tapasztalt okos anya csecsemőjének rostélyos pecsenyét ? Miért nem ád? Mert az belátja, hogy a csecsemőnek sem rágó, sem emésztő szervei ahhoz valók nincsenek. Nem csecsemő-e a gymnasialis „ifjú“ a tudomány „magas színvonalához“ mérten? Nem emlékezik-e rá My.^ ha csakugyan valamely gymnasiumnak volt hálátlan tanítványa, hogy még az egy ismeretlenü egyenletekkel, az illető tudománynak ezen piczike kis ágával, sem tudott tisztába jönni? Nem érzi-e magában, hogy Petzval vagy Nendt- wich niég ma is hiába tartana neki előadást? Nem tudja-e, hogy minden rendszeres tudomány kifejlett és fegyelmezett értelmet feltételez, s hogy ennélfogva a még kifejletlen gymna- sialista csak gyüjtheti a tudomány anyagát, de nem rendszeresítheti? Hisz a még ezen anyaggyűjtéssel foglalkozó gyninasiumot is csak épen most vádolta My--azzal, hogy tanítványait „túlterheli“ ! mivé lennének a tanítványok, My. saját logicája szerint akkor, ha a tudományok magas színvonaláig csi- gáztatnának fel? A tudomány érett gyümölcs; józan ember tavasszal nem akarhat érett gyümölcsöt szedni. — De ha „magas szinvonalu“ tudományt adni a gymnásiumban nem lehet, lehet-e akkor annak „közvetlen értékét kimutatni“? De ha lehetne is legalább a gymnasialis tananyag „közvetlen értékét“ minden lépten-nyomon kimutatni, nyerne-e vele a tanuló? Talán megérdemel Schmid „Encyklopaediá- ja,“ vagy ha a magyarnak jobban hiszünk, Lubrich legújabban megjelent „Neveléstudománya“ annyi tiszteletet, hogy elhigyjük neki, miszerint „a középtanoda tanulója sem képes a tanulásnak az életre áradó üdvös következményeit belátni,“ és pedig azon természetes oknál fogva nem, mert a belátás alapja, egy felől a megfelelő értelem, másfelől a megfelelő életismeret hiányzik. De ha belátná is, mit nyerne vele, ha anyagilag több, alakilag még kevesebb nyujtatnék neki? Csakhamar lefoszlandó ismeret rongyokat, lefoszlan dókat azért, mert az alaki képzettség fonala, melynek rovására a „közvetlen érték“ folytonos kimutatása történnék, nem tartaná azokat össze. Avagy talán nem értjük egymást? Talán My. a „közvetlen érték“ alatt csak a szemléltetést és kísérleteket érti ? így meg nincs oka kifogásra, mert ezeket a gymnasium bőségesen nyújtja. Azt mondja My, hogy „kétszeres átokra nyílik ajka a jelen poshadt, pedáns tanrendszer ellen.“ Ezen blas- phemiából három szó üti meg az ember fülét: átok, poshadt, pedáns. My. kénytelen magának be vallani, hogy a gvmnasiumnak nem szabad megszenvedni e magában a nem-haladó tanit- ványt; következőleg annak, a ki a gymnasiumban több-kevesebb évet töltött, fejlődnie, ismereteket szereznie, tehát valamit nyernie okvetlenül kellett. Ha később az ember ezen nyeremény mekkoraságát számtani bizonyossággal meghatározni nem tudja, az a nyeremény létezését és becsét meg nem szünteti. A trágya eltűnik; tagadjuk-e azért termékenyítő erejét? Ha My. a gymnasiumnak semmit sem köszönhetne, hol vette volna a képességet még ezen blasphemia fogalmazásához is ? Ha pedig valamit köszönhet, hogy nyílhatnak átokra ajkai azon intézet ellen, a mely elsetétült lelkét, sőt úgy lehet testét is, éveken át gondosan táplálta. A szemétdombon mérges gomba terem; hát az átok, különösen a jóltevők ellen szórt átok, hol terem? A választ meglelheti My. az erkölcstanban; vagy, ha ezzel nem él, meglelheti bármelyik Conversations- Lexiconban ; vagy, ha ez sem kelendő nála, meglelheti a müveit emberek gyakorlati erkölcstanában. Ez utóbbit leginkább azért ajánlom, mert ennek segélyével azon kiváló dicsősége felismeréséhez is eljuthat My., hogy széles ez országnak valamennyi kitűnő és nem kitűnő volt gymnasialista fiai között tudtommal egyedül neki jutott ki azon szellemi felsőbbség, hogy a gymnasiumok semmiségét belássa s azon erkölcsi bátorság, hogy a gym- nasiumokat lesújtó átkát, hirlapilag dörögje a világ fülébe. Nincs is benne kétségem, hogy az a 30,000 szüle, a kik még e pillanatig bizalommal küld ték gyermeküket a gymnasiumba, még a beálló szünnapok alatt kikérendi My. bölcs tanácsát a jövőre nézve. — Hát csak „poshadt* a gymnasialis tanrendszer? No lám! Még eddig azt gondoltuk mi kicsike mások, hogy a pos- hatság a mozdulatlansággal jár együtt: ime most felfedezi My., hogy a mozgás eredményezi a poshadtságot. Miután tényeket kiszopni az újunkból nem lehet, puszta levegőből beszélni meg okos emberhez nem illik, tekintse meg My, például Schmid vagy Wit- te-ben az egyes államok gymnasialis ügyének leírását, vagy akar csak a „Gymnasialwesen“-nek egy évi folyamát, vagy ha a német nem Ízlik, a „Tanáregylet közlönyéit és a „Magyar Tanügyiét, és csakhamar meggyőződik arról, hogy uralkodók, ministerek, hires tudósok, egyházak, városok a gymnasiumoknak, mint a tanügy derekának tantervét, mindenha kiváló figyelemmel kisérték; aztán pedig arról, hogy azon kiváló figyelem folytán alig mult el a reformatió kezdetétől fogva a mai napig például Poroszországban 10 év a nélkül, hogy a gymnasium szervezetén valamely változtatást nem tettek volna. Ha már most My. hozzáadja ezen tényhez annak tudását, hogy a magyarországi gymnasiumok a németeken történt javításokat időnként utánozták ; ezen tudáshoz még hozzájárul My. azon személyes tapasztalása, melyszerint gym- nasiumaink tanterve változott a negyvenes, változott az ötvenes, változott a hatvanos években és most ismét a változás küszöbén áll, sőt például a protestánsoké a lefolyt évben már változott is; lehetetlen be nem látnia, hogy „poshadt“ kifejezése képtelen valótlauság. Vagy abban áll a poshadt- ság, hogy a clasicus nyelveket nemcsak ki nem küszöbölték, sőt a gymnasialis tanfolyam tengelyéül, a képzés központjául állandólag megtartották? Hát a kocsi-gyártást nem vádolná My. poshadtsággal amiatt, hogy a kocsi egyéb részeinek változtatása mellett a kereket mindeddig megtartotta s mind eddig kerekesre csinálta? A gymnasiumbau ilyen kerék a nyelvek. Minden egyéb tárgyat tágíthatunk, szűkíthetünk a gyakorlati élet követelményei és a tanuló ifjúság ereje szerint; de a classicusokat, legalább az egyiket, elcsapnunk avagy még őszTÁRCZA. stonÉinm SÍPOS SOMÁTÓL. Az életből. A régi dal. Egy rég felejtett méla dallam Zsong újra át lelkem felett, És szól hozzám rég múlt időről, Mit a jelen úgy elfedett I Letűnt ábrándok bűvös fénye Borul reám szelídeden — Megtisztul a lég is felettem, És édes illatot leheli. S midőn remegve a gyönyörtől A szent oltár elébe álltatok — Szemembe még köny is tolult, Bár szégyellém, hogy oly gyerek vagyok! Csipkebolsor. r. Ablakánál. És lágy szerelmi mámor szált reánk — S a boldogság ege hajlott fölénk. Az ér mellett ha vígan járdalánk, A madarak megirigylék dalunk, Én rád néztem, s te — nem tudom hová. Midőn Ígérők: hogy együtt halunk. Aztán szét mentünk... s mig a messzeség Kólám egy hangot sem hajtott feléd, Te mélyen égő keservedbe’ tán, — Egy vig menyegzőn pártád letevédl — CTgy vonz a vágy ki a világba, Hol babér, dicsőség terem! S mi elhagyjuk szülői házunk, S élünk vágy közt, örömtelen. S nagy epedve csak várjuk, várjuk A hírnevet és a babért, S hogy homlokunk nem körzi még sem, Ráfogjuk: a világ nem ért..! S mig azt hisszük, hogy minden ember Egy ördög, mely üdvünkre tör, Megejt a gyülölség, s szivünkről Minden szebb zománczot letör’l. Ha kérdik: mért zsibbadt kedélyünk, A sorsra toljuk az okot — Mi hisszük azt, hogy a szerencse Mosolyogni szeszélyből szokott. S mert tétlenül hiába várjuk, S mert tenni nem tudunk mi már, Honnan oly balgán indulánk ki, S büszkén, mint hóditó király: Megtérünk a szülői házba; De későn már, lelkünk Betét — Megtérünk, hogy megátkozhassuk A napot, melyen születénk I Mai számunkhoz Dr. ügy szól a dal, mint zenge régen A halvány lánynak ajkain — S megújul a szép perez varázsa Ismerős régi hangjain. És föléled a múlt szerelme; — Ah újra érzem sugárúti S szivem fagyos zord kérge tágul, S egy rezgő könybe olvad át. Oh oly ártatlanok valánk!.... Oh oly ártatlanok valánk, Hogy szerettük mi a virágokat! S mily édes kéjjel sugtuk el A szivünk szőtte csacska álmokat. Hogy meghódított egy madár, Mely a berekben édesen dalolt — Figyelve vontuk meg magunk, Holott az árnyaB lomb reánk hajolt. S mi ekkor keblünkben megrezdüle, Mint fényes harmatcsepp a levelen — Szentül hittük, más nem lehet: Mint örök tiszta édes szerelem. Oh oly ártatlanok valánk! Nászkoszorudnak hogy örültem én — Alig fért keblembe szivem, Hogy oly boldognak láthatott szegény. László Elek „Utasítása az Soká figyeltem ablakánál Egy méla bus dalt zenge épen — S szelíd viszhang kelt lágy dalára Szivem legtitkosb rejtekében. Zengé a múlt idők varázsát, ífja igaz, meleg szerelmét, Titkát az illatos bereknek, Hol lelkök egymásba lehellék. Aztán dala keservbe olvadt, S úgy fájlalá öncsalfaságát 1 Epedt édes, régi csókért, S szomjazó a múltak varázsát. S elhalt a dal... mogorva arczczal Belépett férje a szobába — Ah, hogy szaladt keblére, s mennyi Csókot kapott borzas szakálla !.. II. Lejátszottuk hát a komédiát... Lejátszottuk hát a komédiát, Mert hisz’ az volt szerelmünk, semmi más! Szép szakaszokra oszlék szét ez is, És vig vala a végső felvonás I Egymás szeme vonzott-e, vagy szive? Már nem tudom, csakhogy összejövénk, uralgó váltóláz alkalmából“ Erős vigasz. Oh ne csüggedj szegény szivem, Bár csalódnod kelletett. Visefjed te szép szelíden A reád mért sebeket. Fájdalmidat titkold inkább, Semhogy ki kaczagjanak — S ne kolduld a vigasz irját, Melyre csak uj köny fakad. Légy erős te, — hisz’ az élet Örök küzködésből áll; Ha az egyik felleg széled, Már egy más helyébe száll. Mosoly és köny egymást váltják, Minden olyan rendbe lép — S mikor épen sem kívánják, Akkor jő meg a setét. Ne csüggedj hát szegény szivem, Vedd te könnyen sorsodat — S ne nézd más üdvét irigyen, Ne a boldog álmokat. Tudtál hinni és szeretni. Vigaszodul ez legyen; — De á rideg jég közönyre, Az elhullott forró könyre, Ne emlékezz sohasem!.. van mellékelve.
