Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-07-14 / 15. szám

szébb szorítanunk mindaddig nem sza­bad, a míg My. ki nem mutatja, hogy azokat vagy azt egy másik, egyenlő képző-erejű tantárgygyal felcserélhetni s hogy a jelent meg ismerhetni a múlt ismerése nélkül is lehetséges; nem sza­bad mindaddig, mig az ész fegyelme­zettségére, az erkölcsök uralmára, a kedély melegére valamit adunk ; vagy más szóval, mig My. és társai anyag 1— és haszouelviségénck elharapódzá- sa folytán Fourier pluilanxába bele nem, terelteíünk. —, De My. vélemé­nye szerint még „pedáns? is a gym- nasialis tanrendszer. My. úgy van a kifejezésekkel mint a gyermek a szí­nekkel : illik, nem illik, csak feltűnő, kirívó legyen. Mi is az a pedanság ? Montaigne kitűnő értekezése szerint ter­méketlen tudósság; Strebel szerint a terméketlen tudóssághoz hozzájárul még a formaság hajhászása, a kicsinyes- kedés. Akármelyik értelmezést fogadjuk is el, mindegyikből világos, hogy pedáns csak személy lehet, de tanrendszer nem. Ha pedig My. úgy per mops maga is személyekre, a tanrendszer kezelőire, a tanárokra viszi vissza a pedansságot, úgy ajánlom neki, figyelje meg azon dolgokat, a melyekben úgy az irók, mint a beszélők kifejezései szerint nyi­latkozik. Ezen kifejezésekből idézek egy csomót a már említettem Strebelből: pedáns a rendben, pedáns a tisztaság­ban, pedáns a kegyességben, pedáns a jogban, pedáns a művészetben, pedáns a tudományban, pedáns a mértékletes­ség stb. Gondolom, elég lesz. Mit kell ezen kifejezésekből következtetni? Elő­ször azt, hogy a pedanság alapja az erény; másodszor azt, hogy a pedanság nem volna egyéb, mint az erény túlzá­sa, ha hogy az erényt egyáltalában tú­lozni lehet. És ezen felfogásnak az élet tökéletesen megfelel. Látott-e már My. erkölcstelen, dologtalan pedáns embert? Látott-e mái- kötelességét nem végző, naplopő, gazembert, a kit pedánsnak mondtak volna? Nem úgy, édes My. ! Nem a pedanság baj nálunk iskolában és iskolán kivül, hanem az a könnyel­mű felületes, hányd el vesd el munkál­kodás, mely nem a volt gymnasialistá- kat általában, hanem közüíök csak azon nagy szellemeket jellemzi, a kik a vi­lágot csupán önmagukért hiszik terem­tettnek; a kik a munkába kerülő alapos tudást az üres önhittséggel akarják pó­tolni ; a kik a rendszeres, időhöz kötött, pontos munkát bornirtságnak vagy jobb esetben pedánságnak tartják; a kik ne­mes élet-feladatukat úgy gondolják meg­oldhatónak, h.i mindent bírálnak, min­dent elitéinek a mi saját szűk lát- és szenvedély körükbe bele nem vág ; a kik ezen eljárásuk által a valóban reális törekvés hitelét csökkentik, a léha nyeg­leséget tenyésztik. Eszemben sincs a pedánságot, mint nálunk különben is nagy ritkaságot dicsőiteui; de inkább egy légió pedáns, mint egyetlen egy 12 az üres fejű, üres keblű, tekintet és pie- tas nélkül való divatos nagy szellemek bői. Emeljük a népnevelést; ez által bizto- sitandjuk népünket a nemzetek családjában. Arad juliushó. Az értelmiség, az igazi műveltség, a tiszta és nemes erkölcs, valamint a valódi szabad­ság meghonosítását az iskola — még pedig a tiszta humanitás elven alapuló szabad szel­lemű iskola testesíti meg. A nép között a nép- iskola. Hogy pedig ezon magasztos czélokat az iskola által elérhessük, a régen elég jónak feltűnt iskolákat jobbakká kell változtatnunk. „A szabaddá lett föld és munka, a nagy ter- mészettani fölfedezések, a vasutak, a gözha- jőzás, távirászat egész iparéletünk gyökeres átváltoztatását igénylik, hogy az ebben na­gyon előre haladt többi európai nemzetek sorában megélhessünk, megmaradhassunk, ren­dezkedni, szabályozni, átalakítani kell min­dent az újkori viszonyok szerint.“ (Horváth.) Mi csak úgy történend, ha paedagogiailag képzett, az ügyért lelkesedni tudó tanítók lel­kiismeretes vezetésére bízzuk hazánk leendő polgárainak kiképeztetését. Ilyen képzett ta­nítók azonban ma már keresett egyének lé­vén, jobb anyagi elláttatásra tartanak igényt. A jobb anyagi elláttatás áldozattal jár, de csak látszólag; ez nem más mint előlegezés. Vannak szükkeblüek, kik rettegnek a na­gyobb pénzbeli áldozattól, különösen tanitói fizetéseknél, meg nem gondolva, hogy egy, a tudomány színvonalán álló, fenkölt szelle­mű tanító mily szellemi hasznára van azon községnek, melyben működik; mig egy a kortól elmaradott elfogult álláspontu tanító, ki előtt csak az jó, mi régi, mily karos és soha ki nem pótolható űrt idéz elő korhadt nézetei s elavult, soha jónak nem bizonyult tan módja s működése által. A tudomány, képzettség s általános művelt­ség emelkedésére van tehát mai napság fő szükségünk, hogy szerencsésen legyőzhessük mindazon belső nehézségeket, melyekkel ál­lami s társadalmi életünk átalakításában meg­kell küzdenünk. Szakadatlanul kell tehát elő­re mennünk a kitűzött czél felé, mely nem más, minthogy az oktatás nálunk is oly tö­kélyre jusson, mint az ma Németországban áll; mely Németországot nagygyá, erőssé, ha­talmassá és gazdaggá tévé. S kiknek köszön­heti Németország az európai nemzetek közti e fölényét? Erre megfelelt Bismark hzg, mi­dőn kérdezteték egy magas állású állam tiszt­viselő által, midőn ö, egy szerény kinézésű tisztes egyén iránt a legnagyobb előzékeny­séget tanúsított, kérdezvén Bismarkot ki lé­gyen az a szerencsés ki excellencziád oly ben­ső becsiilését bírja? „Ez egy néptanító“ ezek­nek köszönhetjük győzelmeinket; az ö szel­lemi müködésök győzte le évek előtt a szel­lemi fekete sötétséget; terjesztvén a felvilá- gultságot s a felvilágosultság győzte le ellen­ségeinket; ezért birja minden néptanító leg­bensőbb elismerésemet! Több elismerést tehát néptanítóinknak s jobb anyagi elláttatást:; A szükkeblüeknek, ha csak belátásuk van, meglehet mutatni, hogy a tanítók jobb anya­gi elláttatása, fizetéseiknek felemelése oly be­fektetett töke, mely bőven fog kamatozni; a kamat, a község polgárai fiainak tökéletesb kiképeztetésében: tehát emberi nemesbítésé­ben, polgári érettségében, ipari tökéletesbité- sében álland. így minden czélszerü kiadás az oktatási téren még nemzet-gazdászati te­kintetben is, kamatozó Ieend ; az ezen czélra felhasznált tőke, nem más: mint a jövendő társadalom virágzása — és jólétének előlege­zett fizetése. Vetés melyet aratás követ ! ! ! Egy kitűnő államférfiu mondá: az állam értékét a népoktatási budgetjéből Ítélhetni meg. Ez kisebb kiadásban áll az egyes köz­ségekre is. Megértvén ezt sz. kir. Arad városa, utób­bi közgyűlésén elhatározta a közös népiskola tanítóinak fizetését fejenként 200 frtal 0. é. folyó év január 1-fétöl felemelni, mely már folyóvá is tétetett s kifizettetett, A közös népiskolák tanitói ez idő szerint ily fizetésben részesülnek: 9 tanító fejenként fa, lak és beiratási illeték­kel együtt..............................1200 frt. 9 tanító fizetése a .[■ . . ! j 1100 frt. munkatanitónö egyenként . . 800 frt. 1 rajztanitó fizetése .................... 1200 frt. 1 tornatanitó fizetése .... 400 frt. 1 a tanítókat betegségük vagy egyéb akadályoztatásuk esetében ki­segítő segéd-tanitó s iskolaszéki jegyző évi fizetése . . . 650 frt. 2 iskola szolga fizetése .... 400 frt. Rendkívüli kiadások: Épületek javítására.................... 1600 frt. Tan szerek beszerzésére .... 500 frt. Faiskola berendezésére .... 300 frt. Előre nem látható kiadásokra . 1000 frt. Tehát rendes kiadások: I Házbérekre ..................................1730 frt. Tanítók fizetésére...........................18170 frt. Rendkívüliek . ......................... 3400 frt. Öss zesen 23300 frt. Ennyi szab. kir. Arad városának ez évi kiadása közös népiskoláira. Mindezek megírására az a gondolat birt, hogy látván Gyula város elöljárósága és pol­gársága, mint igyekszik más község taninté­zeteit a kor kívánalmai szerint emelni, e kö­vetésre méltó jó példát figyelembe veendi. Ha e tudósUásom viszhangra találandna úgy jó ügynek tevék szolgálatot! m — Jegyzéke a gyulai kir. törvénnyszék- nél 1872. julius 15., 16., 17. és 18-án elő­adandó bünpereknek. Előadó: Nogáll László tbiró. 585—1872. Plása Péter és társai tolvajsá­gi ügye. 684—1872 Kós Patai Sándor és társai sú­lyos testi sértési ügye. 680— 1872. Gulyás Imre tolvajsági ügye. 681— 1873 Herbert János és társa súlyos testi sértési ügye. 659—1872. Dézsi Jakab és társa tolvajsá­gi ügye. 735— 1872. Maglóczi Zsuzsanna gyermek gyilkossági ügye. 647—1872. Gergely Mihály és társai sú­lyos testi sértési ügye. 711—1872. Stiasnyi Pál és társai életbiz­tosítás elleni vétségi ügye. 736— 1872. Pollák Mózes és társa sikkasz­tási ügye. 729—1872. Zevegyi Mária és társa sik­kasztási ügye. 741—1872 Mengyán András súlyos testi sértési ügye. 732—1872. Hajdú Ferencz és társai tol­vajsági ügye. 737—1872. Cs. Kis Sándorné tolvajsági ügye. Újdonságok. — A helybeli rom. kath- hitközség múlt vasárnap népgyülést tartott, a melyen a nagyszámban jelenvolt egyháztagok a jö­vő három évre az egyházi és iskolai taná­csot megválaszták. Megválasztattak pedig köz- felkiáltással a magyar város részéről: Szuli- mán István, Keller Imre, ifj. Mogyoróssy Já­nos, Seres József, Petik Ambrus, Mondák György, Sz. Kis Mátyás, Tóth András, Sza­bados József, Grécz József, Czingulszky Jó­zsef, Szabados István és Kálló István. — A német váro3 részéről: Janó Sándor, Dániel János, Dobay János, Hoffmann József, Hoff- mann Alajos, Jappört Simon, N. Schriffert An­tal, Sz. Schriffert Mátyás, Fridrich Mihály egyszersmind szakosztályi jegyző, Gróh Ja­kab és Gerlein' Mihály. — Póttagul: Schrif­fert Ádám, Eizele József, ifj. Gróh Mátyás, Gróh Márton, Balog Sándor, Pécsy István, Kopasz Ferencz, Répási Antal, Werner Pé­ter, Csomós József, Lindenberger Ignácz és Balogh József. — Gondnokokul megválasz­tattak: Illés József és Licska Ferencz, jegy­zőül pedig Bandhauer György. — Gyula városa újraszervezése mint nagy község legközelebb meg fog történni. Az ez ügyben kidolgozott munkálat már el­készülve tegnap terjesztetett az összes bizott­ság elé Elfogadása után a megyéhez át- téve, remélhető, hogy ott gyors megoldást nyerend, mi annál is inkább óhajtandó, mert jelenlegi községi helyzetünk javitása égető szükség.- Az I. b.-gyulai takarékpénztár e hó 1 5-én kezdendi meg működését, miután az ok, mely miatt eddig meg nem nyilt, leg­nagyobb részben el van hárítva. — Bizton állíthatjuk, hogy e késedelemnek az igazga­tó választmány egyátalában oka nem volt.— Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a gyo­mai takarékpénztár mint értesültünk e hó 16-án kezdené meg működését. — Sikert kívánunk mindkettő működésének. — A lapunkban is hirdetett „Alföld Visz- hangja czimü lap, mely Csabán lett volna megjelenendő, mint látszik, nem fog megin­dulni, mert a szerkesztők még kiskorúak és azok egyike — Grüner Márton — előfizeté­si dijt is fölszedve, tovább állott. E hírünket egy csabai levél után az „Alföld“-böl vettük át és valódiságáért még egy általában nem kezeskedhetünk. — A gyulai közönség múlt szombaton azon magas szerecsében részesült, hogy Dusch- ne mimikái tanárt a hasbeszélésben és pofa­vágásban színről színre láthatá. Még pedig mint maga hirdeté „rendkívüli nagy előadás­ban,“ a melyen oly nagy közönség jelent meg, hogy Tháliának itt egy idő óta megfor­dult vándor papjai a jövedelemmel szívesen beelégedtok volna. — Nagyon sajnáljuk, hogy az arczfintoritáBok művészét nem lehetett sze­rencsénk látni, de jöyöre, ha csakugyan is­mét boldogítani fog bennünket becses látoga­tásával, magunk is megnézondjük, kivált, ha művészetét még csepüevéssel is megtoldandja.- Csóka Sándor színtársulata előadásait a csabaiak kitartó részvéte mellett befejezvén, onnan Békésre ment, hol tegnap volt előadá­sait megkezdendő. Óhajtásunk, hogy pályá­ján ott is sikert arasson. — Szerencsétlenség. Egy vidéki ácsmes­ter a csabai indóháznál egy vagon előtt ál- va, annyira elmerült a beszélgetésben, hogy nem vévé észre a másiknak közeledtét, az összeütközés által karját tőré. — Debreczen a bécsi világkiállításon. Katona András, debreczeni iparos egy csikó­bőrös kulacsot s egy szeredást fog a kiállí­tásra küldeni. A kulacsot valódi remekműnek mondják. Egyik oldalán az ország czimere s a kiállító neve, a másikon Debreczen czi­mere díszük. — A borsod-niiskolczi kiházasitó egylet, mely szédelgéseivel a közönséget több mil­liókig megkárositá — zár alá vétetett, Mis- kolczon, Pesten és Aradon. — Követni fogja ezt valószínűleg a többi ügynökségek zár alá vétele is. — Mint hallatszik a befizetett ösz- szeg Gyulán még eddig jelentéktelen, de az illetőkre azért eléggé sújtó. — Ismét egy a közönség zsebe árán nyert leczke, hogy oda­fenn egy kissé, körültekintőbbek legyenek a pénzintézetek engedélyeinek megadásában. — — Néhány ugynev. bank, minők Pesten minden zugban találtatnak, most pályázatot hirdet nebány fogdmegre, vagy is oly utazó ügynökökre, kik sok sorsjegyet tudnak elhe­lyezni részletfizetésekre. Képzelheti a t. olva­só, mily fajta bankok az ilyenek, melyeknek fő üzletök a szédelgés ez ága. Mi azonban kötelességünknek ismerjük a t. közönséget óvni, nehogy minden jött ment agensfélének lépre kerüljön, mert hiszen még mindenki visz- sza emlékezhetik a Sándor-féle bankházra, a mely szintén sorsjegyeket árulgatott a vidé­ki közönségnek részletfizetésre és aztán 200000 forint deficittel meg nehány napi fogsággal tovább állott, a részletfizetök pedig még most is várhatják a visszafizetés napját. — Mi azt igen jól tudjuk, hogy a sorsjegy vásárlás egy­szerre nem minden embernél lehetséges és azért csak két módot ajánlhatunk e czélra: vagy álljanak össze többen és alakítsanak sorsjegyetvásárló társulatot és csak magában azon többlet mit a bankárnak fizetnek is jutalmazza a vállalatot, vagy pedig ha ezt nem tehetik, vásárolják sorsjegyeiket ismert hitelű bankházakban, ne pedig zugbankárok­nál, a kik különben sensalok szoktak lenni és csak akkor veszik fel a bankár czimet, midőn valami nagy szédelgésben törik a fe­jőket. Tehát csak óvatosság! (Sz. S.) — Vásárunk közeledtével mint köve­tésre méltó szabályrendeletet közöljük Makó városának a makói országos vásárok alkal­mával megjelenni szokott sátoros czigányok, csonka és nem csonka idegen koldus társa­ságoknak az országos vásár és városból va­ló kitiltása végett tett intézkedését. „Az országos vásárok alkalmával sátoros czigányok és idegen koldusok megjelenése az alábbi indokoknál fogva befogatás és erős fedezet melletti elkisértetés terhe alatt ezen­nel betiltatik. Ind okok. 1. Mert a sátoros czigányok, mint számta­lan eset tanúskodik, nem vásárlás, hanem hanem tolvajlás, és zsebmetszés végett láto­gatják a vásárokat. 2. Mert az országos vásárokat látogatni szokott nyomorék koldusbandák, nem termé- szetszulte nyomorékok, hanem vétkes erőszak áldozataiból állanak. 3. Mert számtalan példa bizonyítja azt, hogy az ily koldus bandák a legkegyetle­nebb gyilkossággal összekötött rablásokat kö­vetik el. 4. Mert az ily bandák a koldulásból üzle­tet csinálnak, s épen azért gyönyörű társa­ságuk szaporítása végett ártatlan és nem rit­kán jó családok gyermekeit lopják el és csonkítják meg. 5. Mert az ilyen bandák további létezése a közerkölosiség és társadalmi élet haladá­sával merően ellenkezik, a 19-ik századnak pedig gúnyos felkiáltópéldányai 6. Mert csak igy lehet elérni azt, hogy eme bűnös iparág végkép beszüntettessék.“ (S. S.) Ismeretlen szörnyállat Egy szar­vasi fiatal ember közelébb a halásztelki Körös­part mellett vadászgatván, a sürü sásban egy sárgás szőrű négylábú állat ngrott fel előtte. A mi vasárnapi puskásunk a helyett hogy rá lőtt volna utánna vetette magát. Az állat egye­nesen a körösnek tartott, a midőn a vízbe akart volna szökni, fiatal emberünk megra­gadta ; de az állat oly erős, marást ejtett újain,

Next

/
Thumbnails
Contents