Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-07-07 / 14. szám
Uj folyam. 14-ik szám. Gyula julius 7-én 1872 ( ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedes. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V J Kérdések. (Folytatás.) Honnan van, hogy a mostani tanulók közül is nem azok a kávéház hősei, akik a classikusokkal szorgalmasan foglalkoztak, hanem azok, akik a classikusokból csak az elbukástól való félelem miatt csipegettek valamit ? Honnan van, hogy a reáliskolákból kikerült polytechnikusok, kik a clas- sicusok által bizony nem voltak gyötörve, csakúgy örvendik a kávéházat, mint például a jogászok ? Honnan van, hogy az ifjúságnak még csak nem is iskolázott, de különben kávéház képes része is hasonló módon cselekszik? Már pedig mindennek igy történie My. okoskodása szerint nem volna szabad. — A regényolvasást is csak ennyi szerencsével vágja My. a szegény clas- sicusok fejéhez. A ki Poroszországban járt, már mint My., az kétségkívül valamely nagyobb, olyan városban is megfordult, amelyben kölcsön-könyv- tár van. Azt is felteszem róla, hogy ha őt a német gazdának kicsiny könyvgyűjteménye csakugyan érdekelte, még inkább érdekelte az 5—6000-nyi kötetből álló kölcsön-könyvtár. S ha csakugyan érdekelte, mit tapasztalt? Azt, hogy a könyvtár, csekély kivétellel, mind regény; azt, hogy a kézen forgás nyoma csak a regényeken, de ezeken aztán erősen látható; meg azt hogy a könyv kihordők, illetőleg olvasók között müveit emberre alig akadhatni. Mit bizonyít ezen tény? Utal-e ez a classicusokra, mint a regény olvasás csirájára? Azért bomlanak-e leginkább a nők a regények után, mert a classicusok meggyötörték őket? Azért- e azon 9—10 éves gyermekek, akik a gymnasiumba még csak belépendők? Ha My. annyira szeretné saját nemzetének legalább legújabb történelmét, mint amennyire gyűlöli tanintézeteinket, biztosítom, hogy mind a kávéház mind a regény olvasás okára egészen máshol bukkant volna rá. — Hát azzal a „bosszú-táplálék“-kai mit akart volna My. mondani? Egyebet alig, mint hogy a tanuló a classicusokon kávéház és regény buvással tölti bosz- szuját. Nézzük meg egy kissé ezen ráfogást is. A bosszuállásnak eltagad- hatlan feltétele a bosszantás; a bosz- szantásnak, mint cselekvésnek, elen- gedhetlen feltétele a cselekvő egyéniség; ámde a classicus nyelvek nem egyéniség, hanem tárgy, tehát mint ilyenről a boszantást feltenni képtelenség. Igaz, hogy a rosszul nevelt gyermek boszut áll a kövön, amelybe lábát beleütötte; sőt meglett ember is akad oly hóbortos, aki felesége edényeit dühében összetöri: no de any- nyira talán még My. is megbecsüli az ifjúságot, az akademicusokat, hogy őket sem a gyermekekkel, sem a hóbortosokkal egy rovatba nem teszi. Aztán meg My. azt is tudhatná, hogy a tanulás, mint minden szellemi működés, külső kényszerítés nélkül való, teljesen önkéntes dolog; mái' pedig az önként választott munka megint nem alkalmas a boszantásra. Különben is vagy szívesen tanuljuk a classicus nyelveket, vagy nem; ha igen, élvezetet szerzünk magunknak; hanem, oly édes kevés munkát fordítunk rájok, hogy az a bosszuállást fel nem ébresztheti. S végre igaztalan dolog némely kiaszott kebel sivárságát a fiatal akadémikus keblébe belecsempészni s feltenni róla azon természetellen ességet, hogy ő holmi nyelvtanulás miatt éveken át lihegjen a boszutól. Igenis van valami a gymnasiumban, ami némely nemtelen kebelben a boszut felverni képes; de ez a valami nem szenvedő tantárgy, hanem a cselekvő fegyelem. Ez igenis zaklathatja a tanulót; ha úgy tetszik, boszanthatja is; ha úgy tetszik, el is keserítheti. Mivel azon- . ban a fegyelem nem a classicus nyelveknek, hanem az erkölcsnek áll szolgálatában, vájjon a gymnasium hibája-e, ha a tanuló a fegyelembe ütközik avagy a szülei házé, mely az iskolát elkényeztetett, rakonczátlan gyermekkel terhelte? Amivel e részben valamely gymnasium vádolható, az legfelebb is az elnézés lehet. — „Az elfásultság, a kimerültség, a blasirt- ság“-ból csak az utolsó kifejezést veszem fel, mivelhogy ebben épen úgy benne van a két előtte álló, mint a három krajcárosban a két krajezáros. Értem pedig blasirtság alatt azon érzéki és szellemi eltompultságot és közönyösséget, melynek oka az erők tul- íeszitésében rejlik. A gymnasial is tanuló erejének tulfeszitése vagy a szellemi muukásság, vagy az élvezetek terén képzelhető. Hogy a szellemi téren való tulfeszités meg ne történhessék, arról gondoskodnak a gymnasiu- mok felett álló hatóságok, amelyek a gymnasialis tantárgyakat és a tanórák mennyiségét nemcsak megszabják, sőt a megszabbottak megtartásának utána is néznek. Vagy talán magok a hatóságok tulkövetelők? Erre nézve My. maga adhat magának leghitelesebb fel- világositást, ha visszaemlékezvén poroszországi útjára, összehasonlítja Poroszország gymnasialis tantervét Magyarországéval s megfigyeli körül-be- lül azon egyötödrésznyi órakülönbséget, mely többletül Poroszország részére esik. No de ki is mutatták ám azután a németek utolsó hadjáratukban bla- sirtságukat, ugy-e? Az élvezetek terén való erőtulfeszités igenis lehetséges; lehetséges akar a gymnasialis évek alatt, akar azok után. Ha a gymnasialis évek alatt történik meg a baj, megtörténik daczára a gymnasiumnak, melynek nem terjedhet odáig felügye- lése, hogy tanítványait minden pillanatban szeme előtt tartsa. Ezen ritka esetben azonban a baj csirája minden valószínűség szerint a gyermekszobában keletkezett, vagy keletkezett legyen bár hol, a gymnasium illetőleg a classicus nyelvek annak ép úgy nem oka, mint akar My. maga. Avagy My. maga sem a gymnasiummal, hanem csak a kávéház és regénynyel hozza a blasirtságot okviszonyba? Ha ezen látszat való volna is, úgy utalnék a kávéház és regényről fölebb mondottakra, amelyekből netalán kitetszik, hogy ezek a gymnasiummal, mint különnemű dolgok, viszonyba nem hozhatók. Ha pedig a kávéház és regény nem a gymnasium gyümölcse, a blft- sirtság meg a kávéház és regényé : minő észjárással lehet a gymnasium- ról és a blasirtságról egy szusz alatt beszélni? — Ott van még vádul a „tanulás ösztönének hiánya“ is, még pedig úgy odabigyesztve, mint végtaglalásban a gymnasiumnak, illetőleg a classicus nyelveknek szüleménye. E szerint My. ékesen kisütötte volna, hogy a magyar gazda olvasó kedve csakugyan a gymnasium miatt nem kaphat lábra. Jegyezzük meg jól, hogy My. azon nem olvasó gazdákról is beszél, akik „a gazdasági irodalom újabb termékei a-b-c-jét sem sajátították el“, tehát a nem iskolázott gazdákról is; aztán egyezzünk meg abban, hogy aki a gymnasiumot nem végezte, azt a gymnasium nem ronthatta el; végül nézzünk bele a statisticába. Magyarországban van birtokos és haszonbérlő ösz- szesen 1.296,333; értelmi kereset után élő 137,944 mely szám azonban a jelen év folytán nevezetesen szaporodott. Gymnasialis tanuló van 29,166; kilépett a gymnasiumokból 1871-ben le- tevé'n az érettségi vizsgát 772. Ezen adatok arra ugyan nem elégségesek, hogy belőlök a gymnasialis képzettségű gazdák számát szabatosan meghatározzuk; de már arra nagyon is elégségesek, hogy belássuk, miszerint a gymnasialis képzettségű gazdák a nem iskolázott gazdákhoz képest számot sem tesznek. Micsoda alapon vádolhatni tehát a gymnasiumot amiatt, hogy a gymnasiumot nem is látott gazdák sok ezrei nem. olvasnak? Talán, hogy a volt gymnasialista gazdák a többinek kovászul nem szolgálnak? Szolgálhatnak-e .számuk elenyésző kicsinységénél fogva, aminek a gymnasium nem oka? Szolgálhatnak-e azon társadalmi különváltságnál fogva, a melynek a gymnasium szinte nem oka? Azért olvas-e a porosz kanász és föld- mives, mert gymnasiumba nem járt? Azért olvas-e minden müveit porosz és nem porosz gazda, mert gymnasiumba járt? Lehet-e ellenkező okoknak ugyanazon okozata? Melyik az a gazdasági könyv, az a gazdasági lap, az a gazdasági gép, mely vagy mindenestül vagy alapjában nem gymnasialis készültségü férfiútól való ? A németek közt találhat ugyan gazdasági iró nem gymnasiumból kikerültét is; de nem tudja-e My., hogy, mióta a realisták a classical nyelvek becsére nézve a humanistákkal megalkudtak, azóta a német reáliskolák is foglalkoznak a My. szerint oly veszedelmes latin nyelvvel? Bizony bizony mondom, sokan vannak nálunk a hamis próféták! (Folytatása köv.) Még egyszer: Miért nem olvas a magyar gazda?“ Midőn e lapok 10-ik számában a fenebbi felirata czikkemet közrebocsátottam, el voltam készölve rá, hogy a holt nyelveknek gymnasiumainkban mértéktelen erőltetése ellen irt támadásom tanáraink és papjaink conser- vativ pártján megbotránkozást fog szülni; de hogy ez ódon, meddő tantárgyak múzeumi lovagjául e lapok 12-ik számában egy ifjú iró csapott fel, ki e lapokban eddig megjelent czikkeivel — igazság az érdemnek kellemes feltűnést okozott, az nem az ellenem szórt személyes kifakadások miatt, hanem a közművelődés érdekében fajdalommal töltött el. Nem szoktam a sajtó terén személyes támadásokat intézni, mert azt tartom, hogy czikkeink értékét a tárgyilagosság határozza meg; a jelen esetben azonban kénytelen vagyok önvédelemből eltérni ez elvtől, mert ifjú lovagunk tolla serczeg a személyes sérelemtől, felfogása sajnálotosan felületes és vádja egytől egyig igaztalan. .Bármily benső hive a classicus nyelveknek, miért nem marad azok védelmében tárgyilagos f megengedtük volna imádatának leglángolóbb kifejezését is, úgy mint én az undornak „pedáns, poshadt“ szavait a rendszer ellen tárgyilag használhattam. Mi szüksége volt személyes sérelemre f Mi szüksége volt védett ügyének diadalra juttatásában arra, hogy „idegeimről“ tegyen említést és „egy megsecundázott rósz tanulócska“ képében akarjon feltüntetni? Személyeskedni az Íróknak két faja szokott, mindkettő feltűnési vágyból: az üres fejüek, kik eszméik hiányát egyéni vádakkal vélik elleplezhetni, és tehetséges kezdők, kik az első sikertől megittasodva — fájdalom — öntelten mások személyes legázolá- sának reclarautjára tévednek, hogy még magasabban feltűnjenek. Fiatal lovagunkat határozottan az utóbbiak közé sorozom, mert ha előbbi czikkeiben a tehetségnek igen szép jeleit árulta el, az utóbbiban már az él- bizakodásnak személyes terére lépett. Ez annál szomorúbb dolog, mert az iró még fiatal. . Az ifjúnak tanulnia, nem oktatnia kell;- vélemény és igénytelen alakban esik jól halla- - ni; majd ha korával együtt tapasztalása és meggyőződése is megérik, akkor félreteheti a szerénységet s állíthat, elítélhet merészen,. de mindig tárgyilagosán. Provocáljon Ön eszméket, ne személyeket s én, ki nem „tanulócska,“ hanem kétszer idősb vagyok Önnél s ki — a névtelenség mentségével mondva — talán épen nem lett „megsecundázva,“ készséggel állok ki Önnel is a sikra, mert legnagyobb élvem az esz- mesurlódás, mig a személyes harcz undorral tölt el engem is és bizonyára a közönséget is. S most a dologra. Hogy gazdáinknak az olvasástól való idegenkedését a meddő latin és görög nyelvek által az iskolákban történt lélekkifárasztásból helyesen fejtettem-e meg; hogy midőn tartalmas gazd. lap- és szakirodalmunk érdekes voltát ismertettem, „a baj eloszlatására elfogadható tanáccsal szolgáltam e,“ azt kívülünk egy harmadik, az olvasó közönség határozza meg. Ha Ön a holt nyelveknek oly határozott hive, mint czikkéböl látszik, akkor hozzon- fel mellettük jobb érveket, mert a felhozottak tarthatlanok és régen el vannak csépelve.. Ha Ön a megtámadottra valamit ráfog, hogy azt azután (olcsó dicsőséggel) megezá- folhassa: nézze meg előbb, valljon azt a megtámadott állította e? Hol van czikkemben azon kivánalom kifejezve, hogy a gymna- siumi tanulók gazdasági praelectiókkal traktál- tassanakf Vagy miből Ítéli, hogy én szeretném ? ezt czikkemnek egy betűjéből sem teheti és ezért Ön igaztalan! Azt mondja Ön, hogy a gymnasiumi tanrendszer czélját teljesen félreismerem. Ám lássuk! Talán kiderül, hogy a midőn Önök a holt .nyelvek korhadt vessző paripáján lovagolnak, elfogultságukban nem képesek felfogni az ujabbkori nevelésnek feladatát! . . Ezelőtt mintegy 12 évvel a hazai prot. tanrendszer megállapitása végett Prónay Gábor ein. alatt Pesten ülésezett egyetemes ta- nárgyülésen történt, hogy midőn tanáraink fele a tisztes ősz Vandrák vezérlete alatt a classicus nyelveknek mértéktelen erőltetése
