Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-06-30 / 13. szám
de ez érvek hamisak s csak azt érte el velők, hogy a rendezett tanács köpenyege alól nagyon kirívó alakban mntatá meg a községi forma idomtalan alakját. Csabán úgy állhat minden, a mint ön mondja, én nem is akarom kétségbe vonni, de evvel csak azt bizonyítja, hogy Csaba megél, halad, mint község is. Ami Csabán jó, még nem következik, hogy Gyulán is az lesz, és mint a tapasztalás igazolja, nem is jó. Mi azon utón, melyen Csaba halad, hátrame- gyünk, pusztulunk. S ha egy kissé elfogulatlanul Ítéljük meg a helyzetet, Csabát nem haladása tette versenytársunkká, hanem mi sttlyedünk. És ha csakugyan megmaradnánk a községi forma mellett, melynek ön oly hűséges harczosa, de a mi által polgárságunk élő szegénységi bizonyítványát mutatná be az értünk érdeklődő világnak, — vájjon biztositkat-e ön minket arról, hogy földmi vés polgártársaink ki engednék magokat szorittatni a biroi székről, mint ez Szarvason történt: Én nem hiszem, nekünk nincsen Tataynk. — És mert a valószínűség mellettem szól, — képzel-e ön ez utón haladást ? A rendezett tanács létesithetésének a legnagyobb s döntő akadályát ön pénzviszonyaink nyomorúságában találta fel, s válaszában engem egyenesen a pénzforrások kutatására küld ki.'— Állításaimat nem szoktam a levegőből kapkodni. Pénzforrásaink vannak, mert azok nélkül még ily község sem lehetnénk a milyen vagyunk, csak hogy mikor én a pénzforrásokra hivatkoztam, nem maradhatott el azon utógondolatom, hogy e pénzforrást okszerűen kell felhasználni, minden cseppjére lévén igon nagy szükségünk. S mi történik most e forrással. ügyetlen kezek száraz talajra vagy pocsolyába öntik a forrás vizét, hol aztán eltűnik, vagy a sarat neveli. — Tavaly városunk „rend és közbiztonság“ czim alatt költött 11,403 frt 78 kr. Mit látunk e roppant összegből? Látunk egy padlózott utat a vasúthoz két irányban, melyért minden érkező idegen kinevetett, s látunk ugyanezen irányokban kocsi közlekedésre szánt utféléket, melyek mellé azonban elfeledének mutató táblákat alkalmazni olyanféle magyarázásokkal, hogy ezeket hijják nálunk kocsi közlekedési utaknak a vasúthoz, mert táblák nélkül az egész valóságos rébusz. A kiadások minden tételében lehetne ily gáncsot találni. Pedig jó lélekkel merem állítani, hogy elöljáróink legjobb meggyőződésük szerint cselekvének. A rendszerben, a formában van a hiba. — Ide nem kell ám Mózes vesszeje, — a csodák ideje különben is lejárván, hanem igen is kell olyan ember, ki a forrás minden csep- jének becsét felismervén, úgy használja azt, ott és akkor, a hogyan a hol: és a mikor a kívánalmak követelik. Heverő tőkékről is tettem említést. Ilyen heverő töke maga a város földbirtoka, mint ön is említi ma nagy része viz alatt áll. Egy városnak sokkal inkább kezei közt vannak az eszközök, mint egyes birtokosoknak, melyekkel az elemek hatalmát megtörje. Viz- mentesiteni kell a földeket s az évi jövedelem ez ága ötszöröződni fog. Városunk jövedelme a löld birtokból a múlt évben 7781 frt 60 kr volt. A fövényesi pusztára az egésznek *1? részére már kezdik alkalmazni a viz- mentesitö eszközöket, az erre előirányzott ösz- szeg 3000 frt s e terület évenkint közép számítással 5000 frtot fog jövedelmezni. — A képviselő testületi közgyűlésnek egy határozata meghagyja, elöljáróinknak hogy a téglaégetés ügyét felkarolva lendítsen valamit ez irányban, mely a jövedelmet is tetemesen gyarapítani fogná. Nem történt semmi. Közönségünk méreg drága áron veszi meg a rósz téglát egyes iparüzöktöl, kiknek ez vállalat, a várossal szemben igen hátrányos körülmények közt is, dúsan jövedelmez. Ott van a fogyasztási adó bérlete. A város fizetett már évenként e bérletért 20,000 frt, és igen szép jövedelmet producált. Ma fizet 13,000 frtot, a forgalom aránytalanul nagyobbodott, s ma e bérletből még sincs jövedelem. Miért? mert albérlőnek van kiadva. Ügyes kezelés mellett e bérlet maga hozna annyi jövedelmet, mely a mostani tiszti fizetéssel s a cselédség bére s ruházata költségeivel együtt a rendezett tanács költségesebb tiszti- s nagyobb számú karának és szolgaszemélyzetének igen szép fizetést biztosíthatna. És hány félét lehetne még felhozni, és hány félét teremtenek egy ügyes ember által alkotott körülmények. Ön uram nem czáfolt meg, ön csak megerősített engem hitemben, hogy csak rendezett tanács mellett boldogulhatunk. Azt mondja a megyei gyámkodást csak névleg látja s én erre mégis nagy súlyt fektetek. Ön uram, — mint mondám — a sötétséghez van szokva, a világosságban nem Iát. A „Bánom“ pusztát a Körösök legutóbbi áradása elboritotta, a kár 180,000 frtra van becsülve. Néhány nappal előbb tizedrésznyi költséggel meglehetett volna az ártól menteni. A miniszter épen e néhány nappal, tehát még idejében kérdezősködött — Pestről — a viz állása felöl; - - sem nem válaszoltak sem nem tettek semmit. A miniszter nyugtalankodott, nehány napra sürgöny utján tudakozódott. Erre aztán feleltek bizonyos ha- ditudósitáshoz hasonlóan, hogy nem nagy a baj, — és abban az órában szakadt ki a Körös-gát, s még az nap elboritá a gyönyörű terméssel megáldott földet. A miniszter aggódva kér tudósítást Pestről, s mi a városunk központjától alig negyed órányira történt veszedelemről mit sem tudunk. Nekünk, mint községnek most sincs, s ha az maradunk nem is lesz rendőrségünk, hanem ez után is a megyei rendőrség fog működni, a mi ügyeinkben is. Nem theoria ez uram, nem névleg áll ez, hanem a szomorú való bizonyítja. Nekünk rendőrségre van szükségünk, rendőrségre, melylyel mi rendelkezünk, mely va gyónunk s biztonságunk felett őrködnék, melyet mulasztás esetében minden perczben felelősségre vonhatunk. S ha átlátjuk ily rendőrség szükséges voltát, sürgetnünk kell a rendezett tanács életbeléptetését, mert rendőrségünk csak ez esetben lehet. Aztán igaz ám az is, hogy több szem többet lát. Ha község maradunk negyvennél több képviselőnk nem lehet, míg ha rendezett tanácsú várossá alakulunk 200-an tanakodhatnak a legjobb módozatok felett, melyek haladásunkat biztositandják. A napokban egyik közelisraerésben részesülő polgártársammal beszélgettünk a rendezés ügyéről. Hanem valóban szomorú tapasztalásra jutottam. — Az országos politikai elveket akarják képviseltetni a polgármester s a tisztikar által, s elejtik a rendezett tanács eszméjét inkább, mint pártjuk egyik tagját a polgármesteri teendők lelkiismeretes teljesítése által népszerűségétől megfosztani vagy a tért átengedni a másik pártnak. Valóban szomorú dolog, s nagyon tévesztett politika. Hiszen polgárságunk az országos politikai elveknek szabadon adhat kifejezést a képviselő választás tényében, minek azt átvinni a községi ügybe? ezzel csak a keserűséget neveljük, pedig a nyugalomra bizony nagy szükségünk van. Különben kövessen a polgármester, mint ember bármily politikai hitvallást, — mint polgármesternek párton felül kell állania. Aztán ha kötelességét úgy teljesiti, hogy általa a jók elismerését kiérdemli, bizonyára nagyon is bő elégtételt fog találni a profanum vulgus elégedetlenségével szemben. Válaszom még önnek uram ennyiből áll: ön nagyon kicsinyes, hanem ez természetes is, hiszen ön oly ügyet védelmez, oly rozzant elavult intézmény mellett kardoskodik, melyet a haladó korszellemmel szemben egy Cicero védelme sem lenne képes fentartani. Azt mondja, hogy rendezett tanácscsal sem leszünk ám vármegye, — én meg azt mondom, hogy nem is akarunk. S hogy továbbá, ha majd a bíróság alatt megjavulnak ügyeink nem bánja, ha főispánt választunk is. A természetben s a benne mozgó közéletben nincs ugrás. Ott a helyes közép ut: én polgármestert kívánnék városunk élén látni A nagyobb fizetés húzásában sem lát semmi biztosítékot ügyeink jobbra fordultához. Egy ócska kabátot ha beakarunk cserélni egy ujjal, melyben asztán tisztességes helyen is megjelenhetünk, bizony kell az újra még három annyit fizetni, mint mennyit az ócska ér. 1800 írtért különb emberek concurralnak bármely állásra mint hacsak 600 frt van Ígérve, az a kor meg már elmúlt, hogy tisztességért szolgáljunk. A czimre nézve megjegyzem hogy nagyon szomorú dolognak tartanám, ha polgármester mellett városi közügyünk csak any- nyiban változnék, hogy első elöljárónkat bi- ró helyett polgármesternek nevezhetnök. Különben biztosítom (?) urat, hogy minden cafrangnak határozott ollensége vagyok. — Kapkod mint a vizbefuló a szalmaszál után, mert gyengeségében a csolnakot megragadni már képtelen. Arra kellett volna önnek inkább felelni, a mit a megye s törvényszék eshető elviteléről mondtam. Azon kifejezését pedig, hogy az irodalmi illem határát túl léptein, s talán személyeskedésre is tértem volna, engedje meg vissza- útasitanom, avagy mutasson fel egy szőt, mely ez állítását igazolhatná. Én az ön ked- vencz eszméjét a községi formát támadtam meg, vagy talán annyira Össze van ez eszmével nőve, hogy midőn azt akartam agyonütni az ön feje fájt bele. Ennyit válaszul. Ismételve: szabad önálló községgé kívánnám városunkat emelni, s mert őzt csak rendezett tanács forma mellett képzelem elérhetőnek, legyen városunk rendezett tanácsú város, — az alkotmány csak az első, a község szabad, önálló igazgatása pedig a második lépés a szabadság felé. Pedig a szabadságot mindnyájan imádjuk. Időm nem engedi, hogy nézeteimet bővebben fejthetném ki, különben is elvárnám, hogy olyan emberek karolnák fel ez ügyet a sajtóban is, kiknek döntő befolyásuk van s lesz az intézkedéseknél. Részemről, — épen elfoglaltságom miatt — ez ügyhöz aligha szólhatok többet. Annyit még utoljára meg- jegyzek, hogy én önt uram ismeretlenül is | tisztelem, mert a meggyőződés embere, csak hogy meggyőződése rósz, és a tévedések édes anyja a rósz meggyőződés. Igen tudnék örülni ha ön ezek után feltétlenül s őszintén mondaná, velem, hogy „Éljen a rendezett tanács.“ Kratochvill Gyula. Nagyvárad junius 21. 1872. T. Szerkesztő ur! Az emberi jellemet alant és fent azon nemes tényekből lehet leginkább fölismerni, melyeknek indoka a nemes, a részvevő szívben gyökerezik. Midőn gr. Wenckheim Krisztina ö méltóságának nagyszerű alapítványairól olvastam, melyeket boldog egybekelése ünnepélyének emlékére tett, még jobban meggyőződtem azon igazságról, hogy hazánkban a nagylelkűség példáival mindig fogunk találkozni, s hogy különösen az áldott lelkű honleányok sorából mindig fog kiválni oly Istentől megáldott teremtés, ki a nyomorgók szemeiről a keserves könyeket gondozó kezeivel letörülni fogja. Nemével a legigazabb meghatottságnak tartottam kezemben a lapot, melyben a fentirt nagyszerű tényről olvastam. A nemes, a fenkölt lélek tehát mindenelött az árvákra tekintett. A világon nem lehet magasztosabb cselekedet. Ki az árvák könyeit törli le, — ki az elhagyatott kis teremtményeket megmenti a jövő siralmától anya helyett édes anya az, kinek jótékony kezeit az Isten bizonyára bő áldásával kiséri. Ki szíve nemessége — és nagyságáról a világnak ily lélekemelő bizonylatot mutat, nem lehet, hogy még itt e földön boldog ne legyen. Mert a kis árvák hálakönyei és imái utat törnek az Istenhez, a világ erkölcsi föltevése soha nem ment odáig, hogy ebben csak kételkedni is mert volna. Az ártatlan szivek hálafohászai előtt kitérnek az angyalok is. Hogy e magasztos tett emlékére magam is kijelentsem áldó köszönetemet, eszembe jutott, hogy semmivel sem mutatnám ki határtalan hódolatomat inkább, mint egy kolduló „árva gyermek“ énekével, melyet Szat- mármegyéből kerítettem, s melyet már régóta kincsként őrzök, hogy a „nyomorultak“ szivéletét jellemző s legközelebb kiadandó „Híres alakok“ czimü müvembe foglalhassam. Nem sokat tévedek, midőn állítom, hogy az egész világirodalomban sem tudok meg- hatóbb verset. Közzéteszem pedig azért, hogy ha valamikor valamikép a nemeslelkü grófhögy is elolvassa, örvendező lélekkel lássa: hány és hány ilyen zokogó keservet szüntetett meg az árvák sorsának enyhítésére tett nagyszerű alapitványával. A kis árva éneke. * Anyám, anyám, édes anyám, Árván hagytál engem korán. Miért hagytál árván koráfi? Anyám, anyám, édés anyám! , -. Anyám, anyám, béna vagyok, Gyámoltalan árva vagyok. Miért hagytál árván, bénán? Anyám, anyám, kedves anyám. Anyám, anyám, nincs kenyerem, Nincs megszánó, jó emberem, — Nincsen ruhám, nincsen tanyám!.. Anyám anyám, édes anyám .. . Anyám, szidnak az emberek, Látod, rám se tekintenek, Ha ehetném, ha ihatnám I.. Anyám, anyám, édes anyám ... Anyám, anyám, hideg szél bánt, S nincsen, aki adjon ruhát, Egy-egy rongyot sem tesznek rám . .. Anyám, anyám, kedves anyám!.. Anyám, anyám, oh nézd testem, Majd megtörik az Ínségben; Oh, jönnél le bár énhozzám! .. Anyám, anyára, édes anyám. Anyám, anyám, ha könyezem, S vérzik szivem, úgy érezem, Bánatomat megosztanám . . . Anyám, anyám, kedves anyám!.. Anyám, anyám, Isten földje, Mért nem fogad a köblébe? Ott boldogan nyugodhatnám . . . Anyám, anyám, édes anyám! . . Anyám nem jösz segíteni? Jero kőnyom letörleni! Hozzád sírba vágyakoznám, Anyám, anyám, kedves anyám!.. Ember György n.-váradi képezdei és főelemi tanár. Jegyzéke a gyulai kir. törvényszéknél 1872. julius 1., 2., 3. és 4-én előadandó bűnügyeknek. Előadó Nogáll László tbiró. 621—872. Bagyó István és társai nyilvános erőszakoskodás s tolvajlási ügye. 637—1872. Kardos János tolvajlási ügye. 632— 1872. Pap Lajos gyilkossági kisér- Ietbeni ügye. 703—1872. Czik János és társai bűnügye. 635— 1882. Mistyuri Tamás és társai testi bizton ságbani bűnügye. 633— 1872. Szőke Perencz tolvajsági ügye. 627—1872. L. Nagy Imre tol vajsági ügye. 634— 1872. Tulkán Mihály és társai testi sértési bűnügye. 636— 1872. Retzelí Gyebnár Pál tolvajsági bűnügye. 718—1872. ifj. Dávidházy István és társai tolvajlási bűnügye. 706—1872. Cs. Kis Sándorné nyilvános erőszakosság és izgatási bűnügye. 700—1872. Dániel Antal és társai betöréses tolvajsági bűnügye. Újdonságok. — Lapunk mai száma ez évnegyedben utolsó lévén kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, előfizetéseiket minél előbb megújítani, és a lapot másoknak is kegyes pártolásukba ajánlani, hogy a jövő szám nyomatása iránt kellő időben tájékozva legyünk és a szétküldésben fenakadás ne történjen. — Képviselő választásunk e hó 24-én ejtetvén meg, azon nap a választók már korán reggel kezdtek az előre kitűzött helyekre gyülekezni; a balpárt Beliczey István ur házához, a jobbpárt pedig a városházának átellenében fekvő Czégényi-féle házhoz. — Az ajánlás megtörténte után kezdődött a szavazás, mely délig mindkét párt részéről csekély különbséggel egyenlő számban folyt; ekkor azonban a jobbpárt szavazói leszavazván, legnagyobb részben hazaoszlottak, míg a balpárt azt délután 4 óráig folytatá. — Ekkor szavazó már nem jelentkezvén a választási elnök a szokásos felszóllitást tevén, tiz percnyi várakozás után pedig kihirdeté az eredményt, mely szerint a bejegyzett 1905 választó közül a balpárt jelöltje Beliczey Rezsőre 1196, a jobbpárt jelöltje Hajóssy Ottóra 555 szavazván, Beliczey Rezső Gyula városa országgyűlési képviselőjévé kiáltatott ki, — 154 oem szavazott. — Szavazás.után
