Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-05-19 / 7. szám
Uj folyam. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésül 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Öarmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Meghívás. A békésmegyei gazd. egyl. újjáalakuló és tisztújító közgyűlését f. é. és hó 20-án, Pünkösd másod napján d. e. 9 órakor, Csabán a casino termében tartandja. Felhivatnak a tagok és mindazok, kik még belépni óhajtanak, hogy minél számosabban megjelenjenek. Ez alkalommal a földm. ministeri- um által kísérletül küldött, kőszénnel füthető, kenyérsütő kemencze is nyilvános kísérlet alá fog vonatni. Az elnökség megbízásából: Mokry Sámuel egyleti titkár. B.-Csaba május 14-én. (R) Azóta, hogy a „Békés“ újra megindult csak nehány hét múlt el s már ezen rövid idő elég arra, hogy konstatálhassuk, mikép szerény lapunk elődéhez képest határozottan előnyben van. Ez az irány az, melyet én megyénkben, viszonyaink között úgy a megyei életben, mint* sajtó utján követendőnek tartottam. A megye úgymint sajtója minden egyéb előtt megyei dolgokkal foglalkozzék, ez a megye és a vidéki lap íőfeladata. Hiszen a megye a merev centrali- satiónak tagadása, a megye, lassanként a község, és a vidéki sajtó a belterjes haladás orgánuma, mire nézve nem tudok nagyobb anomáliát, fonákabb, károsabb eljárást, mintha a megyék önmagokat paralisálva, kizárólag nagyszabású politikával s minden egyébbel foglalatoskodnak inkább, mint saját érdekeikkel s igy a központosítás zászló vivőivé szegődnek. De különben is a politika csak any- nyiból állana, hogy leselkedjünk a miniszteri rend eletekre, mint a bélgiliszta az eledelre, hogy azokba minden áron belekössünk, igy kívánván ezt a pártpolitika..? S nem e üzünk politikát, még pedig a legüdvösebbet, ha fináncziánkat, katona, egészségi, földmivelési, ipari, kereskedési, közlekedési, vizi stb. ügyeinket előmozdítjuk, avagy miről tanácskozik maga az országgyűlés. Azért kinek jutna eszébe csak feltenni is, hogy a megyét az országos dolgok is ne érdekeljék, s hogy ez irányban is éberséget ne tanusitson, a mint törekvéseim gyanusittattak. Igen, foglalkozzék a megye és sajtója országos kérdésekkel is, csak nem a fenálló törvényeket ingatva, mert ez a megye feladatával határozottan ellenkezik. A megye a végrehajtó hatalom közege, a törvények végrehajtója, a végrehajtó hatalomnak tehát ellenese, a törvényeknek párti bírálója nem lehet. S mivel a „Békés“ iránya, tényleg ezen nézeteket vallja, mivel benne megyei ügyeink körül oly élénkség, oly pezsgés indult meg, minőt elődében hasztalan kerestünk, azért mondom, hogy e tekintetben előde előtt már is határozóit előnyben van. Kívánatos, hogy lapunkat a megyei közönség kellőleg támogassa miszerint lehetővé legyen a lap élére oly szakavatott egyént megnyerni, a ki kizárólag azzal foglalatoskodjék, azt helyesen vezesse, benne öszhangot tartson fel és fejlesztésén működjék. Mert hogy valamely lap feladatának megfeleljen, célzatosság nélkül legyen mondva, nini elég postaszekrénynek lenni, mely minden esetleg bele szánt küldeményt btfogadjon, kell hogy az anyagokat bfctos kéz rendezze, és kell főleg, hogy légyen a ki az idők és viszonyokat s^mba véve, a lap árnyékát a szerint irlnyozza, különben a lap órához ha- s<jnlit, melyet monoton ketyegésében sánmi sem zavar meg, vagy megrom- ltft hőmérőhöz, mely ugyanazt a fotót mutalja, forrjon bár vagy fagyjon. A lendület, melyet vett lapunk, kétezresen örvendetes a lapért, annak hatjáért, és azért, mert érdekeltségre nutat, melyet ügyeink iránt a lap munkásai tanúsítanak. A főérdem minden esetre a lap tu- ljdonosáé, a ki sok egyéb dolgai mel- Ict, még a szerkesztés körül is fáradozik. A nagyon is meleg, érdememen felöl elis- nirö sorokért fogadja igen tisztelt munkáig úr legnagyobb hálámat; ösztönül fog- nk azok szolgálni működésemben a továb- b munkásságra, bár ösztönül szolgálnának aoknak is, kik a rövid időközben, midőn nfCyei journalistikánk parlagon állott, azt mtiüenképen igyekeztek az én kezembe acfci, és kik az akkori nagy Ígéretek mellett,mindeddig még semmit sem tettek. — Ohanám, hogy sorai legyőznék az elfogultság zülte akadályokat, melyek utamba a lap czim végett gördülnek; az, újabb parlamenti étünkben többször szőnyegre került czim kércs, annyira belénk szállt, hogy abban még) téren is többen gáncsoskodnak ; — pedig { e czimre, megyénk nevére büszke vagyok és alig hiszem hogy azok, kik egy igényien hetilapnak homlokán e czimet elveik! ütközőnek találják, ne tekintenének bfiszl önérzettel megyéjük nevére. Az anyagi pártolás koránt sem áll még azon fokon, hogy azt mondhatnám, hogy e lap jövője megyénk fiai által biztositva van; — vannak egyes nagy községeink, a melyekbe esak úgy elvétve tóvelyeg, mig egyesek országos név után vágyódva körünket érdeklő szellemi termékeiket oda küldik, hol nevük nem egy megye, hanem egy ország nagy közönségével találkozik ; — hiába azon gyengeségünk meg van, hogy magásra törünk mindnyájan, nem fontolva meg azt, hogy magasról nagyobbat esünk. — Különben azon hitben élek, hogy mi a jelennek nem sikerül, azt a jövő megfogja ho/ni. — Csak kitartás ! — ebben pedig lankadni nem fogok. a szerkesztőség. Megyei dalárünnepélyünk. A múlt évi dalárünnepélyt követő napon tartott daláregyletek közgyűlésén határozattá lön : hogy az ez évi daláriinnepély, az országos dalárünnepélyt megelőzőleg Gyulán fog megtartatni. Ezen határozathoz képest a megyei dalár- egyesület elnöke felhívása folytán f. hó 12-én Gyulán összejött dalegyleti képviselők a dalár- ünnepély napjául aug. 4-két tűzték ki, megállapították egyszersmind az ünnepély program mját következőleg: Aug. 3-án d. u. 4 órakor az érkező dalegyletek ünnepélyes fogadtatása. Bevonulás zenekar-kisérettel, Elszállásolás, Próba 5 órakor, Este hangverseny hazai jelesb művészek közreműködésével. Aug. 4-én d. e. 9 órakor újra próba, D. u. 4 órakor kivonulás a versenytérre, ott a következő darabok előadása: „Békésmegyei dalárinduló“ Erkeltől. Dalárdák versenye, TÁRCZA. Az írók réme. — Daemonologicomicus értekezés — Sipos Somától. Boldog ember te, kinek semmi bajod sincB a rémekkel; ki bölcs nihilizmussal veted el magad pamlagodon, s illatos carvayalod bodor felhőzeteibe tudod ölni gondjaidat, — mi közben úgy tekinted a te saját éned kis világába fővonalmaiban begyűjtött nagy világot, mint ama ringó lepke az illatos széles mezőt, melynek minden virágját magáénak Jpezi, mert még ellenállásra nem talált, s az édes élvek nem fanyariták el szája izét. Te távol vagy a rémektől és manóktól és nem hiszesz létezésükben. Oh pedig léteznek s a jámbor lelkeknek szerfölött sok szorongást okoznak. Szülő pontja a legtöbbnek persze a gyomor s az agy, s duczolgatója a képzelem; de saj- nos, — gyakran a való is. A társadalom legalsóbb rétegétől kezdve a legfelsőbbig elö-elő bukkannak e borzongást — Iúdbört okozó manók, éles körmeiket az idegekbe vágják, káprázatot vonnak az érzékekre, s kissebb-nagyobb mértékben megrengetik a lelket. A jól táplált nyárs polgár mitsem tud a szegény munkás réméről, és viszont; — pedig mindkettőnek van, s viszonylagosan mindkettőé rettegett. Képzeljük el a szegény munkás helyzetét, ki betegség, vagy munka hiány által elütve kenyerétől, érezni kezdi ama borzongató hideg kéz érintését, mely nem létezik és mégis él, mely tiszta lég, s mégis pokoli erővel szorítja át hosszú ujjaival a torkot, a gyomrot a mellet. Ez az éh réme. Szörnyű rém... nem csoda, hatalmas szövetségese van, a — halál. Es viszont tegyük magunkat a gazdag nyárspolgár helyzetébe, ki vagyonán kívül nyugalmát becsüli legtöbbre; — s ime álmában torzonborz manók emelik rá gyilkaikat, megrabolják pénzétől, nyugalmától, s végre — óh szörnyű fáimul — kényszerítik szövetségekbe lépni, melynek czélja nem egyéb, hangzatos elvek alá bújtatott rablásnál. Ez az „internacionale“ réme, mely napjainkban nagyonis kisért. E példák az erősebb genre-ból valók; vannak komikus alakzatú rémek is, mint a tár- czalapos dandy százszor megénekelt „szabó kontó“ réme; a nyugalmas hazafias lelkületű, de fizetni nem szerető földbirtokos „execn- tionális“ réme stb. De hát mi lenne az írók réme? Kérdi a „tárcza-rémektől“ tartó olvasó. Ilyenről még nem hallottunk ... Nem ám!.. Akárhányszor nevet rajta a vidám olvasó, mig az iró égnek meredő hajszálakkal fogadja. Furcsa rém lehet... Valóban az, és nem ismeretlen, mert e rém a sajtó hiba. Igen a sajtó hiba! E manó az, mely az irót lerázhatlanul üldözi; befurakodik a vékony sorokba ott a szedő válójában, hol a hírlapi kacsákkal nagyon megtud ö férni, — és kérlelhetlenfll ki üti vigyorgó arczát. Hacétszer elnyomják, harmadszor bizonyosan vjleg elfészkeli magát; — föl fordítja az esőét, meghamisítja az értelmet, a komoly angba kirívó, kaczagtató gixert vegyit, óval: nevettet, bosszant; de mindég az iréovására. A jolvasó alig sejti azon hajtó vadászatot, nyre a korrektorok, szerzők, szerkesztők v és dacz-szövetséget kötnek ellene; alig si a kipuhatolására, és gyökeres kiir- tásáraazarolt izzasztó és lélek ölő fáradságot, ny a legtöbbször kudarezra válik. S ea nincs mit csodálni. Képijen magának az olváső egy vegyes magvaal bevetett kertet, mely tenyészetre kelve nve van ezer meg ezer oda nem való gyonal tövissel, miket egy arra kárhoztatott Ítésznek ki kell gyomlálnia; s fogalma lee némileg egy müvét kefelevonatban korrigí irő feladatáról. Mine egyes betűt jelecskét jól meg fixiroz- ni; a Irdult-felfordult betűket vissza ka- nyarita: néha az egészen hiányzó értelmet újra mfyártani, s mind e lélek ölő, két- háromss megejtett keserves munka után ismét talozni az üldözött rémmel, képzelhető milydlemes mulatság! Mert rém előtt nincs semmi szent. Aest- hezis, fin árnyalat, ezek az ő legkedvesebb elemei; ikben aztán boszorkáé hatalmának egész mékével csintalankodik, kuszái, ferdít, ford Számtn a példa, mit illetlenkedése il- lusztráláént felhozhatnánk itt; az olvasó különberpten nyomon találkozhatik velők, killönöse gyorsan összekapott hírlapokban, mindamellett egy-kettőt a gonoszabbakból felmutathatunk. Az újdondász p. o. megírta szépen, hogy: felkéretnek szives adakozásra a bölcsödé v é d- hölgyei; a manó nem nyughalik, oda surran a sarokba, s jön másnap az illetők nem csekély bosszúságára, az olvasó kaczajára, s a szegény ártatlan újdondász szörnyükö- désére, hogy: felkéretnek a bölcsödé — vén hölgyei. Vagy phrázisba csapja a családias szerkesztő, miként a kisdedovodák mint humanisztikus intézetek igy meg amúgy pártolásra méltók ; — a manónak nem tetszik igy, átalakítja,* s jön: hogy a kisdedovodák, mint h u- moristicus intézetek pártolásra méltók. A törvényszéktől elégülten terjesztik elő, hogy ennyi meg ennyi akta elintéztetett, a többi hátrányban maradt. A manó becsempész egy betűt, s hangzik a komoly jelentés vége ekkép: a többi kátrányban maradt. Megtörtént az is, hogy egy „felelős szerkesztő“ a lap végén hónapokig mint „félfiles szerkesztő“ paradirozott. Mind ezen igen jól mulathatja magát a vidám olvasd; de szeretném én látni, ha ka- czagna-e az iró helyzetében, ki kezébe vé- vén kétszer háromszor átkorrigált müvét, illendő távolból éldeli a szépen folyó gondolatokat, s már-már felakar kiáltani a hirhe- dett piktorral, hogy „na ez mégis sok egy embertől!“ midőn szemébe szúr apró szarvaival a manó, s fülébe sipit: — Hohó! én is itt vagyok 1
