Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-05-19 / 7. szám

„Szentelt haqgok“ Mocsonyitól, „Hymnus“ Mihálovicstól, „Harczos imája“ Lachnertöl, „Szózat“. Aug. 5-én dhlegyesSleti közgyűlés, a pá- lyadij átadása, s tisztujitás. A pályadij ezüst babérkoszorú leend, mely­nek elkészíttetése, úgy a dalárűnnepély rende­zésére Keller Imre s Fónagy Károly urak kérettek fel. Az ünnepély fényének emelé­sénél a gyulai dalárda, két kasinó s a váro­si tanács közreműködésre felszólitandók. A dalünnepély jövedelme a békésmegyei dalegyesület alaptőkéje leend. A fentebbiekből látható, hogy megyei da- lárünnepélyíink tavali határozathoz képest csak­ugyan Gyulán fog megtartatni. A választott rendezők ügybuzgósága azon reményt kelti, hogy ez csak sikerülni fog; — hogy lesz-e akkorra Gyulán uj dalárda, vagy nem ? az még az idők kérdése; — én bizton hiszem hogy igen is lesz. — Vajha e hitem meg­erősödést nyerne az által, hogy dalárdánk élete nemcsak az ünnepély napjáig, de azon túl is terjedve, magvát képezné egy oly egy­letnek, melyből csak egyetértés, ez által vi­rágzás és nem a viszály gyümölcse kelne ki. A tornászairól. \J (Folytatás.) A tornászat haszna a lélekre nézve szintén az izmok mozgása és gyakor­lása alapján mutatható ki. A mozgás megindítója az akarat; az akarat szerve pedig az agy s az agyból a testben elágazó idegek. Minél gyakrabban és minél általá­nosabban van a test mozgásban, an­nál gyakrabban dolgozik az akarat s az akarat által annál inkább dolgoz­nak az idegek. Az agy közölvén az idegekkel az akaratot, ezek ingerük az izmokat s előidézik a mozgást; a mozgás meg­történvén azt az agynak ismét az ide­gek adják tudtuk Az agy és idegek­nek ezen egymásra, való hatása ideg­folyamnak neveztetik. Minél nagyobb és elteijedtebb az idegfolyamok köre, annál nagyobb azon hatás, melyet rá- jok és az agyra a test többi szervei gyakorolnak, — ugyanis tevékenység­ben lévén az idegszálak, részben el­gyöngülnek s anyaguk elhasználtalak, de köriilözönlve lévén a szervek kép­zésére dús vér által, ebből uj idegál­lomány képződik, miáltal az agy a lélek szinhelyé, szintén erődúsabb lesz sfolytonos tevékenysége által az aka­rat élénkké, gyorssá és hatá­rozottá válik. Mozgás nélkül az idegfolyamok egy helyen tolulván össze izgatottságot okoz­nak. Ezen izgatottság azután szülő­anyja mindazon betegségeknek, me­lyekben a mozgást nélkülöző egyének legtöbbnyire szenvednek. De ez igen természetes, miután a vér nem képes eléggé táplálni, illetőleg újjá alkotni a szerveket, habár az eledel által az ő képződésére neki a testben elég tápanyag juttatott is, mert szabályos keringés nélkül, nélkülöznie kell azon anyagokat, melyeket szükségképen kell kapnia a tökéletes vegyülés lehető­ségére nézve; mihelyt azonban lany­ha a vérvegyület, olyanok az idegek is s ezek lanyhasága lassúvá tevén az agy működését s ez által az aka­ratot : lomhává lesz az egész test. A lomhaság azután tovább szüli az ő magzatait u. m. a kedvetlenséget, in­gerlékenységet, egyhangúságot, élet- untságot, stb. A tornászat tehát miután gondos­kodik a test összes részeinek mozgá­sáról ez által eszközli az idegfolya­mok általános elterjedését s igy any­ja mindazon okoknak, mélyek a test szervei által a lélekre hatnak, mert a test minden oldalú gyakorlása a léleknek általános szolgálatára ad al­kalmat. A lélek szolgálata az akaratban nyilványulván s ez a tornászat által élénkké, gyorssá és határozottá tétet­vén, az akarat ily tökéletesedése ered­ményezi a szellemi tehetségek fejlő­dését is. E tétel igazsága is tisztán áll előt­tünk, mihelyt, az akaratot szemügy alá veszszük. A tiszta, ép és gyors akaraterő szüli a helyes gondolatokat és az ön­bizalmat, önbizalom által pedig a kül­ső befolyásoktól szabaddá lesz az em­ber s a helyes gondolatok által helyes Ítélettel birván, valódi értékének öntu­datára jut. Az akarat ily befolyása az ember jellemére oka annak, hogy a tornásza- tot sem a testi, sem a szellemi neve­léstől elválasztani nem lehet, s oka annak hogy a tornászat a müveit né­pek által oly magy mérvben karol- tatott fel, mert valóban a mi korúik­ban mely a realisztikus irány leié hajlik, a tornászat, mely a fönneibi elemzés értelmében megfosztja az egyént az idealizmus álomképeitől s csakis testi és lelki erejére engedi támasz­kodni, nem divatos kór, hanem — éet- szükség. A tornászat haszna tehát a lélesre nézve, azon viszonyból, mely a est és a lélek között van az akarat ne- ginditása által, szintén kétségbe vni- hatlan. A test erősitése és az erő kifejlez- tése a tornászat fajai és módjai se­rént változik, jövőben tehát azokól szólandók. (Folytatása köv.) Egyéni nézet községi rendezésűik ügyében. Gyula városának községi rendezése a ír- vény értelmében a foganatosítás stadiuián áll; az april 21-ki rendkívüli képviseleti gű- lés mégis választá a bizottságokat a szere- zés szabályainak kidolgozására, bogy azflat majdan véglegesen, vagy módosítva elfogd- ja; a munkálat csak most kezdődvén mg, annak tartalmáról egyátalában tudomásai nem bírok, a megbízott férfiak egyénútge azonban biztosítékul szolgál arra, hogy e mn- kálatban, csak Gyula városa jövőjének elő­mozdítására, mind szellemi mind anyagifej­lődésére vonatkozó nézetek és elvek Ieennek elfogadva, és erre vajmi nagy szükségük is van. — A város mint nagy község leed a törvény értelmében szervezve, miután «ren­dezett tanács ügyével azok, kik ennek léte­sítésén buzgólkodnak, nem haladtak mé^ny- nyira, hogy ezt létesíteni lehessen. Midőn községi szervezésünk ügyéhezszól- lok, kikeli jelentenem, hogy a rendezel ta­nács eszméjének vagyok barátja és Idsité- sének előmozdítója, mert megvagyok gjzöd- ve arról, hogy az Gyula városát mind ipes- sége számánál, mind pedig városi érdeknek előmozdításánál fogva megilleti, de viszoi saj­nosán kell kijelentenem azt is, hogy inak életbeléptetését a jelen körülmények kft fi- nanczialis szempontból nehéznek tartól ne­héznek azért, mert városi pénzügyünkjabb időbeni tetemesebb kiadásaink és azilemi csapások súlyától, oly helyzetben vanhogy egy magas fizetésekkel és számosabb Vatal- noki karral ellátott tanács költségeinefelőte- remtése csak újabb — már is elég nzasra fokozott — áldozatok árán lenne létejhető, pedig községi adónk emelésétől tartózknunk kell; városi birtokunk egy része, meljöve- delrai forrást képezett, viz alatt áll, a szár­nya építés kölcsönét lassanként majd élesz­teni is kell; a tanfelügyelő nyilatkozat, kö­zel jövőben egy polgári iskolának felitása által teljesíteni kell; egy-két népisíának felállítása szinte kívánatos volna, merfisebb osztályaink a számot kétszeresen is egha- ladják ; — mind oly ügyek, melyetpénzt igényelnek és a legnagyobb takarélságot minden tekintetben szükségessé teszi) Szép a rendezett tanácsnak eszméjés tel­jes szivemből pártolom is, kéazséggiajlok meg az előtt, ki a fentebbiek számbaiclével — melyek mulaszthatlan teendőinkn« pedig csak egy részét képezik — ezt létemi ké­pes leend, de én kivitelét jelenlegi Dstoha körülményeink közt a lehetetlenségg hatá­rosnak tartom, és nagyon óhajtanám,1akad-: na, ki e nézetemet — az ügyet épp hig­gadtan fogva fel — megczáfolná. J Mit tegyünk tehát városi ügyeinkvitásá­ra ? mert igy mint évek óta vagyunk, nem maradhatunk, ha csak egészen gazdátlan hely­séggé nem akarunk sülyedni, hasonlóan a múlt idők elhagyott útszéli csárdájához ? ? Állítsunk városi ügyeink élére egy értelmes erélyes embert, ki a magánéletben fedhetlen jellemű polgár, de a bírói polczon szigorú tisztviselő legyen, ki elóg önmegtagadással bir, városi ügyeinket még népszerűsége árán is elömozditani; — ki elég eréllyel bir arra hogy a képviselet határozatait foganatosítsa, és az évek óta egyesek által aláásott bírói tekintélynek érvényt szerezzen; nagyon tisz­telem és becsülöm én azokat, kik közügyeink élén állottak, mint szerény, munkás, magán polgárokat, és megvagyok győződve, hogy azon állás, melyre őket a népbizalora emelte, reájuk nézve csakugyan terhes volt, elisme­rem a jóakaratot, a becsületességet, de viszont ök is elismerendik azt, hogy ez állás betölté­sében túlságos gyengeséget árultak el, és hogy egyesek e gyengeséget felhasználták engedet­lenségre önző czéljaik kivitelében a közügyek­nek eléggé kárára. Evek során át a bírói polczon a földész polgárok saját keblükből választott jelöltje állott; én úgy hiszem hogy. ez idő elég volt arra, hogy az általuk eddig kizárólag viselt teherben és bizalomban most már az értelmi­ség, vagy iparos osztálynak egy tagját is ré­szesítsék. — Szűnjön meg a bizalmatlanság, mely közügyeink kárára a keblekben gyöke­ret vert. Vágyaink, kívánalmaink, érdekeink egyek, és e szóban öszpontosulnuk: „Városunk jóléte, előhaladása mindenek felett“. — És ha a közbizalom értelmiségünk vagy polgári osztályunk egy független férfiát éri, küzdj e le magában ama jelenlegi körülményeink közt kivihetetlen elvet: „En községi elöljáró nem leszek, mert a rendezett tanácsnak vagyok barátja“ ; — hogy ez áldozat leend az ille­tő részéről, azt elfogja készséggel minden jobb érzelmű polgára e városnak ismerni, de gondolja meg az illető, hogy ügyeink továb­bi laza kezelése tespedést vonand maga után, a tespedés pedig szégyen, és e szégyennek ö is részese leend. (?) — A választók összeírása, s a városi képviselők megválasztására vonatkozó'választó kerületek megállapításával képviseletileg meg­bízott küldöttség, munkálatának legnagyobb részét már bevégezte, s e szerint Gyula vá­rosában 2842 választó lévén, — az 1871. évi XVIII. t. ez. 37. §-rai figyelemmel, hat vá­lasztó kerület hozatik javaslatba, és pedig: az I-8Ő választó kerület 1-töI 293. házszámig, a hová még a tanyák és Gyula városához tartozó pusztai területek lennének csatolandók 419 választóval választ 3 képviselőt, (válasz­tási hely a városháza.) a Il-ik választó kerület 294—551. ház­számig, 527 választóval választ 4 képviselőt, (választási hely a nagy magyarvárosi ol­vasó kör.) a III-ik választó kerület 552—84% ház­számig, 348 választóval választ 2 képviselőt, (választási hely a kis oláhvárosi g. kel. iskola.) a IV-ik választó kerület 841 —1232. ház-! számig, 488 választóval választ 3 képviselőt, (választási hely a németvárosi nagy iskola.) az V-ik választó kerület 1233—1626. ház- számig, 502 választóval választ 4 képviselőt, (választási hely az újvárosi olvasó kör,) s végre a Vl-ik választó kerület 1627—2061. ház­számig, 558 választóval választ 4 képviselőt, (választási hely a nagy oláhvárosi g. kel. iskola.) Ugyancsak ezen küldöttség által összeál* littatott a legtöbb adót fizetők, vagyis a vá­lasztás alá nem eső képviselők névjegyzéke, mely névjegyzékbe a következők vétettek fel: Gróf Wenckheim Károly 4274 frt, Thaisz Gyula 630 frt, Ambrus Lajos 514 frt, mint okleveles ügyvéd adója kétszeresen számít­tatott, — Czégónyi István 427.44 kr, Végh József 302.17 kr., Boros István 272.72 kr., Schriffert Bonaventura 275.6 kr., id. Popp József 267.54 kr., Örley István 267.53 kr., okleveles gyógyszerész adója kétszeresen szá­míttatott, — N. Mecz József 246.61 kr., ifj. Miskucza György 244.18 kr., Szabados Antal 225.52 kr., Gerlein Mihály 223.14 kr., Bak Salamon 221.22 kr., ifj. Sánta János 211.21 kr., Keller Imre 180.70 kr., okleveles ügyvéd adója kétszeresen számíttatott, — Csomós Mi­hály 176.61 kr., Bo, Lázár 174.92 kr., ifj. Schriffert József 16- i kr., Illovits Tódor 163 frt 8 kr., lelkész adója kétszeresen szá­míttatott. Levelezés. T.-Komlós május 12. 1872. Községünk lakossága áldozó csütörtökön kettős ünnepre ébredett. Alig emlékezett meg ugyanis ünnepi csendben égbe költöző meny- nyei királyáról, már is tömegesen sietett a községháza ~etó — földi királyát, erre utazó felséges királyunkat üdvözlendő. Elöljáróink dicséretére legyen mbndva, hogy a fogadtatásra történt előkészületeket buz­galommal, áldozatkészséggel és minden vá­rakozást felülmúló sikerrel tették meg. Bizo­nyította ezt a községház előtt diszlö és köz- tetszésben részesülő diadalkapu, nagyszámú fegyelmezett lovascsapatunk, s az egész köz­ségben a tisztaságnak és rendnek mindvé­gig való szigorú megőrzése. Feszült várakozás után végre József fö- herozeg, Lonyai miniszterelnök, Wenkheim, Kerkápoly, Tisza miniszterek és többek kí­séretében lelkes szűnni nem akaró éljenek közt déli 12 óra után megérkezet a várva várt király, s a községháza előtt kocsijából ki is lépett, jóllehet előbb községünben való idözése tervben nem volt. Az éljenek lecsil­lapulta után nt. Horváth Sámuel érdemült esperes fogadta ő felségét a valódi lelkese désnek hangján, kiemelvén népünknek alkot­mányos jogai és felséges királya iránti tán- torithatlan hü ragaszkodását, végül áldást esdve Istentől a felséges királyi család min­den tagjára. O felsége szivesen megköszönte a község­nek iránta nyilvánított hü ragaszkodását, s még mielőtt körüukböl távozott volna, végig tekintve többször az örömtől sugárzó töme­gen, a körülállókhoz kegyeskedett néhány szót intézni. Érdekkel tudakolta a község lakosainak számát, a külömbözŐ vallásfele­kezeteket, legmagasb figyelmére méltatta a szónok által említett azon körülményt is hogy már 1852-ben is volt szerencséje ő felségét e községben fogadhatni. Aztán a bemutatott községi birákhoz fordult néhány szóval ö felsége, megelégedését fejezvén ki különösen a viz apadása felett, s szólván az eső szük­ségéről. Örömmel láttuk, mint igyekezett ő felsége a közelebbállókkal szóba elegyedni. A töb­bi közt fölismerve egy derék izraelita lako­sunkat, ö felsége kikérdé öt e községben lakó izraelita családok száma és sorsa iránt. Egyik polgártársunk Amerikában Miksa csá­szár alatt mint főhadnagy szolgálván, ez ün­nepélyes alkalommal mellén viselte a qua- delupe lovagrend keresztet, ő felsége azt megpillantván, azonnal kérdé : Mexicóban volt ön? Igen, lön a válasz. — Mindvégig ott volt — hivatalt visel? Kérdé újra a ki­rály. — Mindvégig, s most kereskedő va­gyok, szólt az újra kérdezett. Örömmel szemléltük vo Ica körünkben még tovább is felséges királyunkat, miután azon­ban községünkben való idözése külömben is .programmon kívül esett — szives köszöneté­nek 8 mindnyájunk által észrevehető mege­légedésének még egyszer kifejezést adva .szüoni nem tudó éljenek és áldáskivánások között fél egyre elhagyd községünket, hogy még az nap Orosházán keresztül Szegeden tehesse legmagasb látogatását. Kisérje a királyt Isten áldása, s legyen a haza boldog! _______ r. 1. — Ö Felségét T.-Komlóson nt. Horváth Sámuel ág. ev. lelkész a község nevében a következő beszéddel fogadta: „Cs. k. apostoli Felség, Legkegyelmesebb Urunk : 1852. jun. 12-dike volt azon neveze­tes nap, melyen Felségedet e helyen, közsé­günk és egyházunk nevében ünnepélyesen üdvözölhetni szerencsém vala. Azon jó érzelmek és forró óhajok, melyek-. töl akkoriban egészen áthatva voltam, azóta legkevésbbé sem változtak. Most az isteni gondviselés Felségedet ismét az Alföldre, jelesül egyszerű községünkbe is vézérelvén, minek mindnyájan teljes szi­vünkből örvendünk; vajmi gyönyörű alkar lom nyílik egyfelől tiszteletteljes hódolatunk megújítására, másfelől pedig királyi Felséged­nek arra, hogy különösen a vizborhotta vi­dékeknek szánandó állapotát szemügyre ve­gye. s az Alföld csatornáztatását védangyal- ként legmagasabb királyi figyelmére mél- | tassa.

Next

/
Thumbnails
Contents