Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-29 / 39. szám

rettentetésére; azután égettessék el és hamvaim bocsáttassanak szélnek, hogy árulásomnak semmi emléke ne maradjon.“ Lásd a többször emlitettem sza- badkömives munkát: „Sardena,“ 14,16, 33, 50, 84, 102, 130, 158, 190, 191, 209, 210 lapon.

Ezután a jelenlevő szabadkőmivesek meztelen kardjaikat szivének irányozva ezt kiáltják: „Halál az árulóra!“ A nagy mester pedig e szavakat intézi hozzá: „Ha ön a szabadkőmives- ség ügyét valaha elárulná, akkor nincs a világnak az a szöglete, mely önt megvédené e boszuállásra ragadott fegyverektől.“

A szabadkőmivesek ezen borzasztó esküformája megerősítve tál ál tátik az absolitismus korában rendőrségileg lefoglalt titkos irataikban és levelezéseikben is. Ugyanakkor titkos utasitásaik és a társaság alapszabályai is felfedeztettek. Ezeknek 30 ik §-a igy hangzik:

„Azok, kik a titkos társulat parancsainak nem engedelmeskednek, vagy a titkokat elárulják, irgalom nélkül meggyilkoltatnak.“ — 31. §. A titkos törvényszék szabja ki a büntetést, és kijelöl egy vagy több megbizott tagot, azt haladék nélkül végrehajtani.“ — 32. §. „A mely tag vonakodik ezen büntető ítéletet végrehajtani, az esküszegőnek tekintetik, és mint ilyen rögtön megöletik.“ 33. §. Ha a bűnös elillan, akkor az szünet nélkül mindenfelé üldöztetik és egy láthatlan kéz által kell megöletnie, ha mindjárt édes anyjának kebelén, vagy az isten oltáránál is.“

Már most kérdem czikkiró urat, melyik társaság esküje felel meg jobban a szabadságnak, a közjó előmozdításának, a jótékonyság gyakorlásának, a tiszta erkölcs és erény terjesztésének, a tudományok és művészetek gyakorlásának, a kedély nemesítésnek, — a jezsuitáké-e vagy a szabadkőmiveseké?

A jezsuiták társasága nem titkos, nem forral keblében bűnös szándékot, sem zsarnokságot, eskü formájukat sem titkolják az emberek előtt, szabadon, nyil- tan tanítottak. Ellenben aszabadkőmi- ves titkolódzik, mert bűnös szándékot forral kebelében, t. i. a pápaság, és ezzel a katholicismus, az uralkodó fejedelmek megdöntését. Esküje által mintegy megkötözött kezekkel és lábakkal adja át magát egy elrejtett hatalomnak, melyet nem ismer, és ismerni soha sem fog, mely titkos hatalom vele gyilkoltat, és neki gyilkolnia kell, mely titkos hatalom vele isteni és emberi törvényeket áthágat, — és ha szót nem fogad, meg kell halnia. Tehát a szabadkőmives nem szabad, hanem a legszerencsétlenebb rabszolga.

A szabadkőmiveseknek sikerült különféle időkben, igen sok gazdagot, főnemest, herczeget és fejedelmet szép és kedves külszin által elámitani, és hálójokba keríteni. De midőn ezek a páholyokban felvétettek, csak az alsóbb fokozatban maradtak, a végső titkos czélokba nem avattattak be, ük a sza- badkőmivesi páholyokat csak úgy tekintették, mint a vigságnak, művelődésnek, előhaladásnak alkalmas helyét, mert a nagymesterek ilyenekül tüntetik fel előttünk a páholyokat, a valóságot pedig, minden vallásnak és királyságnak lerontását, előttük gondosan elrejtik: és igy a szabadkőmivesek a herczegeket és uralkodókat arra használják fel, hogy az ellenök elrejtett titkos vállalatokat nevökkel, és magas méltóságukkal elfödjék, s ezt hathatós pártfogásukkal elősegítsék, vagyis más szavakkal, hogy saját sirjukat megásni segítsenek.

Czéljaik elérésére a szabadkőmivesek iparkodnak az iskolákat kezeikbe keríteni, és azokból a vallást lassan- lassan kiküszöbölni; a népet papjaiktól elidegeníteni. Az olvasó körökbe, és a népre oly ujságlapokat, oly könyveket tukmálnak, melyeket a katholi- kus egyház ellenségei írnak. Rajta vannak, hogy a királyok udvaraiba, főméltóságokba, miniszteri székekbe, és egyéb országos és megyei hivatalokba országgyűlési követségre szabadkőmivesek jussanak. Mert igy az országban lakó katholikusokra nézve könnyebben előmozdítják a sérelmes és elnyomó törvényt

Bártol J.

Pesti levél.

Színházi tollrajzok

(Pesten december közepén 1872.

Véleményein szerint Pestnek egy része sem oly érdekes, mint a színház, melyben érintkezik a társadalomnak csaknem minden rétege. — Olyan ez, mint a kaleidoskop, melyben egyik szin mellett a másik látszik, fekete mellett a fehér, rendszertelenül, változatossággal.

Itt látjuk a magasabb társadalom alakjait és — a sanyarú életre kárhoztatott „szegény ördögöket,“ s míg a coquetteirozó delnő felett, a karzaton, elcsapott szobaleánya szen- veleg, a „kékvérű“ miniszteri titkár felett ott feszeng az „Aranysas“ Lohndienere.

(„Hogy illik ez össze?“)

Vessünk papírra nehány vonást e tarka élet képeiből.

I. A karzaton.

Eltudom képzelni azt a savanyu arcz-kife- jezést, mely kiüt a fehér keztyüs dandyk ha- lovány arczán, midőn felhívom őket a karzatra, azon magasságra, melyet lenéznek az alatta levők.

Demokraták vagyunk (az a divat!) s igy ellenmondási anyagul csak a karzati meleg és az oda vezető ut végtelensége marad fenn, a mi elveszti jelentőséget Livingstone példája után, ki önkényt kitette magát az afrikai forró ég, forró szelek, forró homok öldöklő égetésinek. — Glaisher angol tudós példája után, a ki 30000’ magasságba hatolt, hogy megnézze ott — a levegő vegyszerkezetét.

Mellőzni akarok itt minden értekezési hangon irt élőbeszédet, bevezetést, prologot, egyszerűen azt akarom constatálni, hogy a karzati közönségnél két fajt külömböztetünk meg: azok faját, kik mindent látnak és hallanak, a mit e madár távlatból látni és hallani lehet és azok faját, a kik akarnak látni hallani mindent.

E két faj közt 1837 óta (ekkor nyilt meg először a nemzeti szinház csarnoka) folytonos súrlódás „dühöng,“ melynek keserűségei néha eszembe juttatják az angol fehér és veres rózsa viszály katastopháit, vagy a Gvelf és Gbibellin halálharcz százados küzdelmeit,

E súrlódást különben legjobban jellemzi nehány Iestenographirkált párbeszéd:

— Uram! Ön a zsebembe lépett!

— Látni akarok.

TÁRCZA.

Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása.

Otven esztendős papi hivatalának alkalmából Írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig.

Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály.

(Folytatás)

3. Gazdászati könyvek — 33, és pedig

a) olyanok, melyek egyes gazdászati szakra vonatkoztak, t. i. a fóldmivelésre 6, mezőre 11, kertészetre 10, erdészetre 3, állat- tenyésztésre 14, méhészetre 29, borraivelésre 6.

b) vegyes gazdászati könyv volt 55.

4. Technológiai könyv volt 19.

5. Statistikai könyv volt 61.

6. Leírások, és pedig

a) földleírás 7, b) útleírás 13, c) életirás 16.

7. Diaetetikus könyv volt 39.

8. Bölcsészeti és erkölcsi 75.

9. Széptant 32.

10. Folyóiratok, lapok 9.

11. Nyelvészetiek és szótárak 12.

12. Vegyes iratok 105.

Ezen sokféle szakú könyvek bő táplálékot nyújtottak nekem, munkatársaimnak és tanítványainknak oly tndományokban, melyeket hasonló taneszközök nélkül soha sem sajátíthattunk volna el magunknak; s éppen ez eszközök — támogatva szóbeli és gyakorlati előadások által — okozták azt, hogy sok tanítványunk igen rövid idő alatt ügyes és ki- ' tűnő szakférfiúvá képezte magát az újabb gazdászat különféle ágaiban. Ezen könyvtár az intézet megszűnése után elárusittatott.

Vigaszaim az intézet másodszori megszűnésénél.

Midőn (a 12,000 lelket számláló egyház mellett) az intést annyi fáradság, annyi gond

és költség dacára (csak a magam zsebéből több mint 12,000 forintot költöttem rá) a fent megirt okoknál fogva mégis megbukott: a nyájas olvasó könnyen képzelheti az én érzékeny szivemnek iszonyú fájdalmát. Azt a fájdalmat csak érezni lehet, de leírni lehetetlen ; — kínzó erejét csak azon öntudatom enyhité, hogy vele hazám és az emberiség javát akartam előmozdítani.

Ki az emberek sorsát intézi Az gyakran a legforróbb óhajt A boldogságnak arany álmait Teljesítetlen hagyja, és Labirynthokat vet a halandók útjába. Azonban fájdalmaim enyhítéséhez egész váratlanul mások is hozzájárultak, miben én az istennek bölcs gondviselését ismertem fel. Néhány ilyen vigasztaló meglepetést nem hagyhatok emlitetlenül:

1. Kétszer szállítottak fel, hogy az oroszországi tan- és gazdászatügyet rendezzem. Még 1803-ban kaptam a karloviczi érsektől és metropolitától Sztratimirovics ő nagyméltóságától február 16-káról szóló levelet, melyben az orosz államtanácsos Jankovics Tódor (egykori munkatársam a pozsonyi tanügyi bizottságban) arra kér fel, hogy intézetemnek lehető részletes leírását s néhány okmányt küldjék fel Pétervárra. — Amit tehettem, azt megtettem, s hivatkoztam egy éppen akkor megjelenendő művemre, minek következtében egy második felszóllitás érkezett hozzám.

Nádomé ő fensége Alexandra Paulovna gyóntató atyjának Zámborszky Andrásnak részint szóbeli részint írásbeli felszólítása folytán átadtam az intézet szervezetének kidolgozását, s egyúttal a magam költségén leforditattam egy e szakba vágó orosz mester művet üy cim alatt: „Situation und Beschaffenheit der praktischen Schule des Ackerbaues und der Landwirtschaft zwischen Car- skoe-Selo und Paulovszkburg und Petersburg. Aus dem Russischen übersetzt und mit einigen Zuthaten und Erläuterungen, das prak- tisch-oekonomische Institut zu Szarvas in Ungarn betreffend vermehrt von Samuel Theschedik, Direktor des Instituts, mit 24 Kupfern in Folio“ —

Ki kereste volna Oroszországban ezt az orosz szerzőtől megjelent mesterművet ? amíg nem tudták, hogy azt Sándor cár egykori nevelője Zámborszky irta, aki mint orosz kö- vetségi lelkész sokáig lakott Londonban és az angol mezei gazdászatot tanulmányozta.

Ezt a munkát előfizetés utján akartam kiadni Pesten. De minthogy a képek miatt mintegy 5000 frtba kerülő munkára csak 45 előfizető jelentkezett, kénytelen voltam a vállalattal felhagyni.

Az orosz kormány Pétervárott a következő pályakérdést tűzte ki: Minő rendszabályok volnának alkalmazandók arra nézve, hogy a nép alsóbb rétegeiben különösen a paraszt nőknél és gyermekeknél a tevékenység szelleme és a keresetváyy olyképen élesztessék, miszerint a munkát, mint szükséget megszokják és megkedveljék ?

Ezen fontos kérdésre én is feleltem, s dolgozatomat beküldtem; de hogy megérkezett-e Pétervárra, megnyerte-e valaki a pályadijat, azt — bármennyire érdekelt volna a dolog — nem bírtam megtudni.

2. O fensége József nádor meglátogatta intézetetem és gazdasági kertemet 1805. jun. Iákén esett tudtomra ezen soha nem várt magas látogatás, s 16-kánő fensége csakugyan megérkezett Szarvasra. Időrövidsóge miatt csak a következő tárgyakat lehetett megmutatnom :

a) Az intézet különféle termékeiből, hét irodalmi, hét művészi, tizennégy természeti nevezetességet, melyek az alföldön különösen hasznosak.

b) Hat oly közhasznú intézetet, minőkkel még az alföld nem birt, de amelyek a gazdászati iskola által könnyen volnának létrehozhatók.

— Mórt nem jött korán ? Én fél öt óta itt vagyok. Sero venientibus — ossa I

— Ossa! Ossa 1 Nem akarom ón látni senki csontjait! (Egy kifejezóste(jes pillantás) Az alak, uram! Az alak 1...

A mellette álló szabólegény közbevág

— A tunique! A tunique 1

Azután heves buzgalommal figyelmeztette a mellette kinlódó jogászt Benza Ida tunique- jének szépségeire. Az meg volt győződve arról, hogy a „tunique“ — taglejtóst jelent és biztosította a „rnhász legényt,“ hogy doctor Kőnek tuniqueje is igen kifogástalan.

Máshol egy édeskés hang csendül meg;

— Tisztelt Ur! Vegye le azt a tisztelt cilindert nagyságod, mert semmit se látok Ő miatta!

— Miért nem kivánja, hogy levetkőzzem az Ön szép szemeiért?

Az édeskés hangon keserű düh rezeg át.

— Bizony, bizony, barátom! Betörném azt az ócska tökfedöt, hanem tekinteném a helyet!

— Különben ez nem uralkodó beszéd-modor a karzaton; a nyelvek nem mindenütt olyan élesek, mint a sírkefe, nem minden szemben villog a harag

Nézzük az Öreg falun bírót, ki epekedik, miféle hangszerrel játsák lent azaz ősz „ozi- gány,“ a ki egy pálczifélével kavarja a levegőt s néha valami asztalfélére csap. (Erkelt látja ott karnagji buzgalmában.) Oly fásultan tűr hátán hlrom elkésett diákot, mint — (magas poesime akarok vetemedni!) mint a — karó, a rákászott — paszulyt.

„Hunyadi Lászlót“ idják elő.

A bíró nagyon csrdálkozik, hogy az a fekete „vászon-cseléd' (Szilágyi Erzsébet) minduntalan énekel, aikor is, ha örül, akkor is, mikor vesztő lelyre kisérik a fiát. Az ujságirók nem jól emelték azt ki, kérem. Őszintén megkönnyező Cilleyt, a kit lemészároltak azok a czifia ruhás hajdúk vagy mi a lelkek, a kik nindig énekelnek, nyakra-főre, úgy hogy nem is lehet miattok megérteni, mit beszének oda lent. Az ének miatt nem lehet megérteni a zenét, a „czi- gányok“ miatt a besiédet. Különben kellene előadni mind a kettőt — Vernyikol itt minden ember: talán a íilét-szedö is — odakint.

Nehogy azt képzete valami ellenséges vidéki kritikus, hogy | peleskei nótáriust akarom lemásolni itt, nen folytatom a naiv eszmemenet vázolását, sás dologra térek át.

Midőn a függöny pgördült, mindjárt felc) Kimutattam, hlgy mi akadályozza e vidéken a méhészeté, és hogy miféle eszközök által lehetne az észrevehetőleg emelni.

d) Bemutattam ey a józanabb gazdászati elvek szerint renézett falunak tervét, az intézet egyik tanitvinyától.

e) Elmondtam, hlgy mi akadályozza az intézet felkarolását Szarvason.

Ezek után ő fensge a gazdasági kertbe sétált s ott figyelműén megvizsgálta a lóherét, a gyümölcsfáké, a föld külömböző nemeit és mivelését; löbb tárgyaknál részletesebb magyarázatot kívánt, s magas megelégedése jeléül és jeplétének maradandó emlékéül az intézet lapitóját és annak családját nemesi ranea emeltette.

A nemesi öklévé 1809. febr. 19 kén íratott alá ő felsége Ferefoz császár és király által, s 1810. márc 2-ká lön nyilvánosan kihirdetve nemes Béke vármegyében. Ezen esemény nagy ritkasgánál fogva igen külömböző benyomást oozott a közönségre, különösen azért, hogjelső feleségemtől született három fiamra is gerjesztetett a kitüntetés.

3. Kertemnek cedálatos megmentése az 1815 és 1816-ik árvizkr és az 1816. jan. 29—30- kán 36 óráig taétt iszonyú vihar alkalmával. — A kert Szaki partja már 1816-ki január elején is ízben állott; a vizhullámai itt-ott rést ütötte a gátakon, midőn a jan. 29—30-ki nagy ihar bekövetkezett és 36 óráig tartó düMgésénél már majdnem minden remény elvezett a kert megmentésére nézve.

Irtóztató kétrrp volt az, mely a természetet végpusztulással ényegette 1 Ember és állat ha házából vág istálójából kilépett, a szélvész által egysarre az ölnyi magasságú hóba sodortatott, így hogy számtalanon odavesztek, némeljk csak napok múlva ásattak ki a hó alól! \

És mi törtél gazdasági épületeimmel és kertemmel, mcfek a viharnak és a hullámoknak egésze ki voltak téve? Az ősszel