Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-29 / 39. szám

Uj folyam. 39-ik szám. Gyula december 29-én 1872. r~~" a Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V J Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.---------A Me gjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft v J Előfizetési felliivás a „BÉKE S“ 1873-ik évi egész folyamára. Előfizetési ár: Egéiz évre . 4 frt. Fél „ .2 írt. Negjed „ . 1 frt. A „Békés“ uj-év első.vasárnapjától kezd­ve, az eddigi nagyságtan, de czéUzerübb alakban fog megjelenni. .— Előfizetési ára marad — mint a lap homlokán jelezve van — a régi. A gyűjtő ivek csak alap mellett küldet­tek szét eddigi t. előfizeöimnek, kérve őket azokat ismerőik kóréhei! terjeszteni és az eredményt — ha lehetséges — dcczembcr hú 20-ig velem tudatni,— hogy időm ma­radjon a foganatba veenlö változások végett kellő időben intézkedni. Alább közlöm azon t. löfizetöim névsorát, kiknek előfizetései még a jövő évre is ki­terjednek, hozzájok azon kérelmet intézem, szíveskedjenek előfizetési!összegeiket egyik vagy másik gyűjtőnél ugj kiegészíteni, hogy azok' rendes évnegyed lágy félév végéig terjedjenek, nehogy csoisitott előfizetéseik tévedésre szolgáltassanak pákáimat. A pontos megjelenés és szétküldés kiválő gondjaim közé tartozandJ T. gyűjtök 8 előfizető pán tiszteletpéldány vagy annak árában részetilhetnek. Eddigi szives pártfogásért t. előfizetőim­nek és munkatársaimnak lgmélyebb hálámat kijelentem. Gyulán december elején;1872. Dobiy János a „Békés“ kldó-szerkesztője. Az év veién. Még két nap és a fijyó év sírjába dől, helyet adandó a rményben egy talán jobbnak, mindensetre remény- teljesebbnek. A gazda, az ipáról a kereskedő számot vet az ó-év ereflnényeivel, ne­tán veszteségeivel. Vállalatunk müködésvel nekünk is számot kell vetni, tartounk evvel ön­magunknak, tartozunk izoknak, kik vállalatunk előmozdítói roltak. Midőn a térre, melye kilencz hó előtt elfoglaltunk kiléptük, nem kö­töttünk ahoz részünkre úgy reménye­ket, és igy nem is csaldhattunk; ol­vasó közönségünknek hezánk kötött reményeit nem ismerketjk. s igy azon véleményüket sem tudhauk, hogy ők bennünk csalódtak-e vág nem. Ezt az uj-évben a párilásnak ered­ménye fogja megmutatni mi őszintén megmondjuk, hogy tettün annyit ame- nyit tehettünk, de nem ányit, meny­nyit jóakaratulag tenni óhajtottunk volna. És miért nem ? Mert e kis körben net egy párt intentióinak hódoló közöséggel van dolgunk, hanem oly közönéggel, mely­nél „a hány ház, annyi zokás;“ — hogy lapunk fenállhasso; ezt tenni szükséges volt. Lapunk hasábjain a véknény nyil­vánítása szabad, vagy egyezik az meg- [ győződésünkkel, vagy nem, mindad­dig mig a kérdés elv körül forog, a személy nem panaszkodbatik arról, hogy valaha lapunk hasábjain megsér-; tetett volna. És ez mindaddig, mig e lapra ki- ■ zárólag befolyást magunk gyakorlunk | úgy marad. A tért más ifjabb hivatottabb erő­nek bármikor szivesen átengedjük, de mindaddig, mig ez nem akad, le­mondani csak akkor fogunk róla, ha ez önnön alkotta müvünk megyei kö­zönségünk részvétlensége által az enyé­szetbe dől. Fentebb említettük, hogy nem tet­tünk annyit, mint tenni óhajtottunk; — és ez áll. Csak központi községi életünk moz­zanatait kisérhettük figyelemmel, és hozhattuk nyilvánosságra, a vidék ke­rülte a nyilvánosságot. — Viszont a vidék szellemi működése részesí­tett munkáiban reményen felül, a köz­pont hivatott egyéneinek legnagyobb részében hiányzott az akarat, igaz, hogy a tulhalmozott munka örve alatt; — mintha bizony a vidék emberei egész nap csak a napjárását néznék, és ha borús az idő akkor'— miután ezt neu;, tehetik — dolgoznának. A bajnak másut kell rejleni; véle-' ményünk szerint társadalmi állásunk­ban. Ez állást a munka teremté szá­munkra s pirulni egyáltalában nincs okunk, mert ez állásban egyet híven őrizhetünk meg, és ez : egyéni függet­lenségünk. Mert hiába, a múltból maradt rang­kórság foszlányait még örököltük és mig azokat magunkon az idő meg nem emészti, viseljük akarva nem akarva is. Monarchikus államban élünk eltelve ámulattal a föld túlsó felén az „Unió“ köztársasági intézményei iránt az egyik perezben, mig a másikban érdemkeresz- tekröl álmodozunk. Változni fog-e e helyzet az uj-évben, majd meglátjuk. Néhány nap előtt ünnepeltük irodal­munk ébredése hajnalának első száza­dát, talán ideje volna arról is gondos­kodni, hogy száz év múlva a becsü­let ösvényén haladó társadalmi egyen­lőség százados ünnepélyét ünnepelhet­nék unokáink. Boldog uj-évet!! A múzeumi alapra következő adomá­nyok jpjytak_be_ a békésmegyei taka­rékpénztárhoz. II. Id. Mojsisovics Vilmos ur 72. sz. gyűjtő ivén Nagy-Szombatból: Mojsisovics Albert . . . ! . . 1.— Schmidt Károly .................... : . í.— Bóth Soma.............................. . . í.— Mojsisovics Mogyoróssy Paula . . í.— Ifj. Mojsisovics Vilmos • ! ! ... í.— Id. Mojsisovics Vilmos . . . . . í.— Összesen 6.— III. Vidovszky János ur ivén B.-Csabáról: Thomka Emil......................... . . 10.— Vidovszky János.................... . . 2.­Gasztner Adolf ...... . . 2.— Varságh Béla......................... . . 3.— Singer Ignácz......................... . . 1.— Felix Ákos.............................. . . 2.— Ursziny János .................................. 2.— Qy ufeics Viktor.............................. 1.— Szt raka György.............................. 1.— Fábry Károly................................... 1.— Laczay József.................................. 5.— Sz traka Ernő................................... 1.— Koruáromy Béla.............................. 1. Összesen 32.— Főösszeg 48.— Kimutatja: Kratochvill József könyvvezető. Gyula december 27. 1872. Most egy éve, hogy a „Békés“ elődjébe küldöttem egy czikkecskét, mely azonban nem jelent meg bekövetkezett kimúlása mi­att benne; de úgy gondolom nem vétek az illendőség szabályai ellen, ba azt megújítva egy pár szóval ismét elmondom. Nem vétek, különösen azért, mert az iskolai niuzeum ügyében Írva azt, most, mikor a muzeum ügye úgyis szellőztetve van: különös alkal­mam van arra. Ugyanis nevezett czikkecskében fölhívtam, valamint most is felhivom, a városunkban létező „Casino“ és „polgári kör“ figyelmét a múzeumra, bogy uj évi ajándékul adják inkább oda a nevezetesebb hírlapok még meglevő számait — talán lehet belölök egy egész folyamot összeszedni — mintsem elár­verezzék, mikor is a múlt története kalmár kezekbe kerül. Fölhivora továbbá arra is a nevezett köröket, hogy ezután ne hagyják elveszni az egyes számokat, hanem a könyv- tárnok által összegyüjtetvén szolgáltassák rendeltetése helyére a múzeumba. Megbocsát szerkesztő ur, ha még hossza- dalmasabbá válók az által, hogy a muzeum ügyében irt ozikkre megjegyzést tenni bá­torkodom. Czikkiró ur úgy gondolja, hogy talán az iskolának nincs is szüksége a mú­zeumra, hogy erőnek erejével a megyeibe akarja beleolvasztani. Azt mondja czikkiró ur, hogy a tanítók ingyen nem fáradoznak a muzeum rendezgetésével, nem fáradozhat­nak anyagi körülményeik miatt; meglehet részben igaza van azon tanítókra nézve, kik úgy sem fáradoznának vele, mert természe­tük nem veszi be a nagyobb megterheltetést (?) ha kötelességök volna is, s nem azért, mert nem tudnak hozzá, hiszen ez nem elfogadha­tó mentség, mert, ha nem tud hozzá a tanító, ép azért kell vele foglalkoznia, hogy tanul­jon belőle valamit. Továbbá azt mondja czikkiró ur, hogy a tanítók oly korszak növendékei, melyben a muzeum rendezgetéséhez megkivántató tudo­mányt és ismereteket nem tanulták s igy nem is követelhetik tőlük azt, — az igaz, hogy az átkos Bach-rendszer alatt ily tudományos­ságot el nem sajátíthatott senki, ha csak egye­tembe nem járt s az akarat tanulni önma­gától nem ébredt benne fel, példa vagyok én és iskolatársaim, kik bizony az 1-töl az utol­sóig oly szamarak voltunk, hogy az 5-ikben, mikor egy lelkiismeretesb tanárunk a latin classikusok fordítása közben azt kérdezte, mi­nő a leforditott mondat: ép úgy bámultunk, mint az adomában a kis leány, mikor azt kérdezték tőle, hogy mondják ki a nagy A-t ? s kicsibe múlt, hogy úgy nem feleltünk, mint ő t. i. mit kérdi kend azt ily balustyá- tól ? — De hát abból nem következik, hogy ne akadna azért a gyulai kath. tanítók közt a muzeum rendezgetésére egy tanító sem, mert, mint mondám, oly előzetes tanulmány után, mint amilyet kaptunk a gymnasium ban, (mely intézmények tanrendszere mellett oly vitézül kardoskodtak néhányan e lapokban az idén, de melyek pedig ép olyanok s oly eredményhez vezetnek, mint azt „M—y.‘ szin­tén remekül kimutatta) bizonnyal mondom, hogy tudákos proletáriusok lehetnénk legfö- lebb, de tanítók ugyan nem. — Azért tehát czikkiró ur — bár meghiszem öntudatlan — de nagyon elitéit bennünket, mikor képtele­neknek állít megtanulására annak, hogyan kell egy múzeumot elrendezni. — Ha tehát van szó egy alakítandó megyei múzeumról, ne akarjon megfosztani czikkiró ur bennünket tanítókat azou előnyöktől, me­lyekben részesülünk az iskolai mnzeum bírá­sa által. Tudva levő«dolog, hogy elemi nép­iskolában semmi tudomány sem tanittatik (\ agy ha igen, akkor hibásan) szabályos rend­szer szerént, hanem legföképen szemléletileg, s igy mikor egy-egy természetrajzi tárgyat valóságban bemutathatunk, nem csak hogy azt tökéletesen ismertté tettük, hanem a mu­zeum iránt a gyermek figyelmét is {elköltöt­tük, mi azután nevezetes következményeket von maga után. — A múzeumban levő köny­vek pedig szintén használnak nekünk annyit, hogy czikkiró ur daczára is komolyan figyel­meztetni nem mulaszthatom el iskolatanácsun­kat, hogy az iskolai muzeum ügyét karolja fel s bár áldozatokkal is de alkalmas helyet keressen neki és tartsa meg azt iskoláinak, mert muzeuin nélkül mai világban a népis­kola olyan, mint az ég csillag nélkül, pohár bor nélkül, cifra erszény pénz nélkül stb. ahogy azt Mirza-Shaffi megénekelte. ________ D—s J. Eg y világitó fáklya. (A szabadkőmivességhez.) (Vége.) De menjünk világító fáklyánkkal to­vább, és lássuk a szabadkőmivesek fel- világosodottságát és eszközeiket czél- jaik elérésére. A jézsuitának ünnepélyes rendfoga­dalmában „Isten nagyobb dicsőségé­nek előmozdítása, a keresztény eré­nyek, különösen az isten és felebarát iránti szeretet, engedelmesség, önmeg­tagadás és alázatosság gyakorlása; a felebarát lelki üdvének keresztény élet és tanítás általi előmozdítása, az igaz bit predikálása, lelki gyakorlatok tar­tása, a szentségek kiszolgáltatása, lel­ki vigasztalás osztogatása, a romai pá­pa iránti engedelmesség,“ foglaltatnak. Lásd: Institutum Societatis Jesu. Prá­gáé 1705. Ellenben a szabadkőmives borzasz­tó esküjében ezek foglaltatnak: „Es­küszöm a minden világ építő mesteré­nek nevére, hogy én a szabadkőműves­ség titkait, jeleit, fogadásait, szavait, tanításait és szokásait soha el nem áru­lom, és hogy azokról örökre hallgatni fogok. ígérem és esküszöm, hogy so­ha semmit abból sem irás, sem jelek, sem szavak, sem tagmozgatások által el nem árulok, soha semmit nyilvános­ságra nem hozok abból, mi eddig ve­lem közöltetett és a jövőben velem kö- zöltetni fog. Kötelezem, és alávetem magamat a következő büntetés kiállá­sára, ha valaha szavamat megszegném: tüzes vassal égettessenek meg ajkaim, vágattassanak el kezeim, szakittassék ki nyelvem; vágassék el nyakam és függesztessék fel holttetemem valamely páholyban, mialatt egy uj tag felvétetik, hűtlenségem gyalázatára és mások el-

Next

/
Thumbnails
Contents