Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-15 / 37. szám

kadt atyafiak mit tanítottak tegnap és mit tanítanak ma? erre senkinek sincs gondja; de ha a katholikus ember ősi hitczikkelyeihez hűn ragaszkodik, ah! már itt nagy lárma támad, és még az egyházfőket „ad audiendum ver­bum“ is czitálják. — A katholikus- nak, a jezsuitának tehát nincsen léte­zési joga, mert babonás hitii, vakhitü, munkátlan, minden rosznak kútfeje a jezsuita, mert ezt a kis és nagy lapok tudós akatholikns szerkesztői, munka­társai, a szakadkőmivesek igy tanulták Garibaldi, Sue Jenő, Hugo Viktor, Balsac, Dumas és Sand-féle hírhedt regényei- és ellenséges érzületű mun­káiból. „A szabadkőmivesek legnagyobb ré­sze az, a mi a herék a méhek közt. Lélekben szegények, mint ezek, szor­galomban — a lustaság és élvezetnek szolgálván, mint a herék.“ Ezt egy szabadkömives mondja „der vollkom­mene Baumeister“ czimü munkájában 56. lapon. (Leipzig 1866-ik évben ada­tott ki.) Hogy mondhatja tehát „Bé­késiben a szabadkőmivesség czikkiró- ja, hogy a szabadkőmivesség czélja „munkásság» ?! De menjünk világitó fáklyánkkal tovább, hogy láthassuk, miszerint a szabadkőmivesek űzik a sötétséget, vakhitet, és nem a jezuiták. — A sza­badkőmivesek a legnagyobb zsarno­kok, és vakhitüek. — „Sardena“ oder der vollkommene Baumeister“ a 32-ik lapon azt mondja: „Egyébiránt, okos, bölcs, és szükséges dolog volt, és e mai nap is felette fontos, hogy a sza­badkőmivesek szertartásokat játszanak, a nélkül, hogy legkissebbé is tudnák, valóban mit jelentenek azok ?“ — 39. lapon ez áll: „Történeti igazságok csak keveseknek valók.“ — 54. lapon: „Előbb lesz kőmivessé az ember, mint­sem tudná, mi a kőmivesség?“ — „A szabadkőmivesség lényege jelképeken alapszik.“ — „A szabadkőmivesség- nek legfelsőbb, és tulajdonképi titka, csak hagyományok és megbízottak ál­tal szállott át és igen kevesen vannak annak birtokában.“ — 70. lapon pe­dig ez áll: „A mi szertartásaink, jel­képeink, nyelvünk stb., — oly kevés­sé magyarázhatók a szabadkőmivesség ürügyeit föczéljából, a bármi értelem­ben vett jótékonyságból, mint a zsi­dók, szertartási törvényei a legfelsőbb lénynek bölcseségéből, és jóságából; ha csak a szabadkőmivesi jótékony­ság alatt valami oly megfoghatatlant, és minden józan ésszel ellenkezőt nem képzelünk, mint az orthodox zsidóhit buzgólkodói Jehova bölcsesége és jó­sága alatt gondoltak. Én a mi rendünk gyűléseinek történetében a zsidó Schan- hedrinnak történetét találom.“ — „Mi a kőmivesség alapczélja ?... Egy ti­tokteljes arcz, vagy önelégült mosoly, volt a felelet.“ — 78. lapon: „A fel­vételnél meztelenitsétek le a bal mel­lét, és jobb térdét a felveendőnek, és tiportassatok le vele egy czipőt: kös­sétek be szemét, — vigyétek a feke­te kamarába!“ — A 80. lapon: „Mi neve önnek? felelet: Jubalkain.“ — A 100. lapon: „Nem jó, ha az ember a sötét éjből mindjárt a napvilágba ve­zettetik ; a homályosság jótékonyabb, mint a világosság, oly kőmi vési okta­tások, melyeket sem fel fogni, sem használni nem lehet, és csak romboló rendetlenségek az emberre nézve.“ — 119. lapon: „Ebből könnyen megma­gyarázható, miért lesznek a gondolko­dó fők a szabadkőmivesi szertartások iránt közömbösök.“ — 120 lapon: A kőmives rendben igen sok képte­lenségre akadunk. Szerencse, hogy a legtöbb testvér a páholyon kívül to­vább semmiről sem aggódik, — ők szabadkőmivesek, az asztalnál jóízűen lakmároznak, és igy minden jó van.“ — 149. lapon: „A páholyok megelég­szenek a felvételekkel, a pénztárak megtöltésére; a tudományok bővítésé­re kevés vagy semmi sem történik.“ — 174. lapon: A scott tanoncz- és le­génytábla magyarázatát illető kérdé­sek ... „ Kérdés: Mit látott ön a pá­holyban ?... Felelet: A mi megdicsőült atyánknak koporsóját, és meggyilkol­tatásának eszközeit. Kérdés: Mikép vé­tetett ki a holttest? Felelet: Megtör­tént vele, a mi igazságos volt. Mert a nyaka bevágatott, szive összeszaggat- tatott, nyelve és belei a tenger mélyé­be vettettek, teste hamuvá égettetett, és a hamu légbe szóratott! — Kérdés: Ki tette ezt? Felelet: A kőmives test­vérek. Kérdés: Ki volt ez, kinek holt­teste ily kegyetlenül bántalmaztatott ? Felelet : Ez azért történt (tehát nem hogy ki volt ? hanem miért történt) hogy annak semmi emléke a kőmives test­TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. pápuák önéletírása. Ütvén esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás) Másodszor: Szenvedélyeim közzé tartozott mindig a szegény embereknek, gyermekek­nek, cigányoknak és koldusoknak munkát szerezni, s őket ez által a hivalkodástól és rósz cselekedetektől tényleg elvonni és de­rék emberekké változtatni. Lásd nyilatkoza­tomat „An das ungarische Publicum“ 43 s köv. lapjain. Ezen fáradozásaimban és kísérleteimben nem az volt a főkérdés, hogy nyerek-e vagy veszitek-e valamit ? hanem az, hogy az igaz­ságot keressem, a munkásságot és erkölcsi- séget előmozdítsam; mert a csekélynek lát­szó érdem mellett, fő és maradandó hasz­nom abban állott, hogy ezen embereket meg­mentettem a dologtalanságtól, s ezzel a ki­csapongásoktól és bűnöktől, s végre hogy a bene agendi ügyességet és kedvet szereztem nekik. Lásd: An das ung. Publ. 62. L Harmadik szenvedélyem a gazdaságos épít­kezésekben állott; szerettem építeni jobb és solidabb templomokat és iskolákat. Egy szomszéd gyülekezetben van négy is­kolai épület; mindenikben van egy 8 ölnyi hosszú és 3 ölnyi széles tanterem. 1817-ben volt az egyikben 250, a másikban 350, a harmadikba« 230, és a negyedikben 237 gyermek. Lehet az a tanító valóságos Sokrates, 8 ilyen tantermekben mégsem fog soha ered­ménnyel és haszonnal működhetni. S dacára ennek tőlem mégis azt követelték, hogy ha­sonló tantermeket építtessek!! „An das ung. Publicum“ című rophatom 50. lapja szerint három építményem, t. i. a templom, a torony és az intézet épülete hét éven át összesen 40,000 frtba került, s azon­felül 489 frt. és 51 kr. maradt az egyházi pénztárban. Lásd felmentő irataimat IV. füzet 63. 1. Negyedszer. Szerettem gazdászati utazáso­kat tenni. Kupferzelli felejthetlen utazásom­ban következő dolgok tettek telkemre rend­kívüli hatást: 1. Az uralkodó hercegi családnak nagy népszerűsége és leereszkedése. A legidősebb hercegnő, mostan Fries grófné Bécsben, el­kísért bennünket Magyarország legelső pos­taállomásáig. 2. Magyar hazánk akkori állapota iránti nagy érdeklődés. A hercegnő ugyanis Revic- ky családból származott, s elébb Beőthynek, utóbb Hohenlohe hercegnek lett nejévé. 3. A sok hercegi gyermeknek példás ne­veltetése. Valamennyi gyermekét a hercegnő maga szoptatta. 4. Mayer Frigyes lelkész urnák példás ta­nítása. Lásd ennek levelezéseit Theschedik Sámuellel 1785-ben, második füzet Tübinga 1785. 227 1. Ezen tanítás hatását szemlélni volt az én kupferzelli utazásomnak fő czélja. 6. A trágyaszerű márgaföld szép gyűjte­ményei Weissbachban és Segelfingenben. 6. A kupferzelli parasztoknak jóléte, s amellett a viseletben való egyszerűsége ameny- nyiben vasárnapon minden fényűzés nélkül, sajat kezük áltál készített ruhában járnak. 7. A gypsnek szép hatása a mezőkre. vérek között fenn ne maradjon, — a végett én nem kérdeztem.“ íme tisztelt olvasó! Mindezeket a fentemlitettem szabadkömives munká­ból irtani ki. így nyilatkoznak ma­guk a szabadkőmivesek önmagukról. Van-e, volt-e a világon emberi intéz­mény, a hol az emberi elme, és ennek felvilágosodása méltatlanabbal meggya- láztatott volna, mint ezen szabadkőmi­vesi „Rubagas,“ vagy „Bramarba,“ vagy minek mondjuk már? — Hiszen ehez képest az „eleuzinumi titkok“ — az „egyptomi chyromantia“ és „necromantia“ valódi platói bölcseség. — Lehet-e egy ily intézménynek a tu­domány terén valami jogosultsága, vagy nemes és tiszta iránya?! A fentebbi idézetekből bizonyos, hogy a szabad­kőmivesek munkátlanok, vakhitüek, zsarnokok, a tudományok bővítésére keveset vagy semmit sem tesznek, te­hát tétlenek ; de munkásak ők az egy­ház felforgatásban, a jézsuiták üldözé­sében, a katholicismus megsemmisíté­sében, szóval: mindannak lerombolá­sában, miszent és isteni. Jól mondja Bollanden: „A mai materialismus, — mely a szabadkőmivesség evangéliuma, — nem haladás, nem felvilágosodás. Vogt, Moleschott, Büchner, és az ösz- szes szakbéli materialisták semmi uj tudományt nem alapítottak, ők csak a régi Saducaeismusnak undok törkö­lyét újra felmelegitették. Az ő tudo­mányos buvárlatuk eredménye egy részben hátralépés 18 századdal.“ Es ez a szabadkőmivesi felvilágo­sodás! A vörös tíízláng a pokol feke­te éjében. A szédelgők, uzsorások, csa­lók egész serege a „szabadkőmivesek“ páholyából kerül ki, kik a népet lel­ketlenül kiszivattyúzzák. Mert ki Istent nem ismer, ott a becsületesség, nemes szív, tiszta erkölcs és erény is elenyé­szik. — És ilyen embereknek van lé­tezési joguk az országban. De egy tu­dományos szerzetnek mint a jézsuiták- nak pakolni kell, „mert államveszélye ­sek.“ — Valóban ők államveszélyesek, de csak az oly állam ellenében, mely Istent nem ismer. Aztán a szabadkő­mivesek, a nazerénusok nem állam ve­szélyesek ? „Legyen világosság“! mondja a szabadkömives cikkíró a „Békésben.“ Mit ért ön tulajdonképpen a világos­ság alatt, vagy milyen világosságot 8. A szántóföldeken ásott s célszerűen el­rendezett trágyagödrök. 9. A szántóföldeken ültetett alma- és kör­tefák, és az ezek gyümölcséből készített bor, melynek gazdasági és orvosi tekintetben va­ló előnyeit csak az utókor fogja teljesen el­ismerni. 10. A föld alatti és föld feletti sóvizek ve­zetékei és a sónak mesterséges főzése, ké­szítése és felhasználása. 11. A takarmányos szinek helyes berende­zése, és a marhák szabályos etetése, rendes cselédek, takarmány nevezetesen: a répa, lóhere, szecska és dara, a tisztítási eszkö­zök, s mind ezeknek ügyes felhasználása a marhák minden fajánál. 12. A marhaistállók rendkívüli tisztasága és a hizlalt ökrök roppant súlya. 13. A gyönyörű káposztafejek, melyekből 3, 4, 5 nyom egy-egy mázsát. 14. A kupferzelli parasztok erkölcsössége oly nagy vagyon és folytonos foglalkozás mellett; — million érek és mégis parasztok! 15. A koldusok, részegesek és adósság- csinálók hiánya. 16. A heti nagy marhavásárok, melyek Mayer Frigyes szavai szerint és az én sze­mélyes tanúságom szerint sehol sem ilyen nagyok és általánosak; a kupferzelli hízott marhákat Párisba és más nagy városokba szokták szálütani, u. m. Stuttgardba, Strass- burgba, Wormsba, Heidelbergbe, Mannheim- ba, Landauba, Frankfurtba, Mainzba, Augs- burgba, a spanyol alföldre, hol aztán részint levágják, részint újra eladják. Lásd May ér­től KupferzeU leírását VI. 274. 1. Leírhatnék én itt mindent, amit ott láttam de ki fogná azt elhinni Magyarországban? Magam sem akartam hinni, amig nem láttam. Azért utaztam Szarvasról Kupferzellbe. Ott akar? Hiszen mi világosságban va­gyunk. Mi, a mi vallási ügyünkkel tisztában vagyunk, ha mindjárt ön nincs is arról kellőleg felvilágosítva. Elég rósz, hogy pálcát tör fölöttünk, még mielőtt a‘jelesebb katholikus Író­kat megolvasta és magának világos­ságot szerzett volna. Ön botorkál a lelki vakságban, és sötétségben, nem bir az ismeretek igazi fényével. Nem veszi ön észre, hogy tulajdonképpen ön esze és lelke sötét. Ön hasonló Senekának a világbölcsnek vén szol­gájához, ki egy éjjel megvakulván másnap mindig sötétségről panaszko­dott, s meg nem foghatá: miért nem akar virradni. Ez is a sötétség okát nem önmagában, hanem magánkívül kereste. Mondja meg ön, mi által vilá- gosittatott fel a világ? Mi Űzte el a földről a bálványozást az ő borzadal- maival, s a judaismust az ő babona- ságaival és előítéleteivel? Semmi más mint a „kereszténység.“ Az egyház világositotta föl az emberiséget, és most egyszerre setétség intézetévé váljék. Mi által képeztettek ki a legnagyobb tudósok, képfaragók, festészek, építé­szek, művészek stb. ha nem a ke­reszténység által? Kik terjesztették azt el? A papok. Kinek köszöni Né­metország, Magyarország felvilágoso­dását? — Szent Benedek szerzetesei­nek ; sz. Béla és szent Vinfried pa­poknak, kik pogány őseinket megté­rítették. Kik írták le a tudományos munkákat nagy fáradsággal, kik szál­lították hozzánk azokat, és kik őriz­ték meg? Kik álliták fel az első nép­iskolákat s tanitálc az ifjúságot a hit­tudomány mellett írni, olvasni, szá­molni, és efélékre?! Papok, katholikus papok voltak azok. — És a Jezsuita­rend. Ezek tudományos és irodal­mi tevékenységéről kötetes munkák forognak közkézen. Az ifjúság neve­lése és tanítása körül halhatatlan ér­demeket szereztek magukra. Ezt ma­guk a protestánsok is őszintén bevall­ják. Csak a szabadkőmivesek epednek, és lármáznak egy oly felvilágosodás után, mely alatt ők tulajdonképen a vallás, egyház, s az erkölcsiség kiir­tását értik. Iszonyú rágalom tehát a kathol. egyházra reáíogni, mintha ez a hala­dásnak, a tudományos művelődésnek ellensége volna; mintha sötétséget, bu­láttam a kupferzelli földmivelők jólétének forrását s vagyonuknak szép gyümölcseit S azt mindenki megtehetné, ha értene hozzá, de ki fogja arra megtanítani a mi földmive- lőinket ? ?... Lásd Mayer munkáját 1793. 1—391 11. hol mindezen tények szépen vannak leírva. Kupferzellben már 26 óv előtt annyi vilá­gosság volt — és nálunk? — még most is egyptomi sötétség uralkodik!! — és meddig fog még e siralmas állapot tartani??... T. S. iskolákat és templomot építtetett Szarvason. Fogja-e hinni az utókor, hogy 3 nagy épület 40 ezer forintból emeltetett, a- nélkül, hogy az egyház tagokra külön adó vettetett volna ki, anélkül, hogy koldultunk, kéregettünk és adósságot csináltunk volna? Tessék párhuzamot vonni ezen és más ha­sonló épületek között. De az épületeknél az építés igazgatója 7 éven át egy csizmát se kapott. Példák! pél­dák! Igen, de exempla sunt odiosa. Csak keresni kell, és meg fogjuk találni. S még ezek után is lehet kérdezni, hogy mirevalók a gyakorlati ipar- és gazdasági iskolák ? Akinek szeme van, az láthatja! Ötödször. Midőn érezni kezdtem, hogy mily nagy baj az, ha a városoktól messzefekvő falvakon nincsenek ügyes mesteremberek, azon törekedtem, hogy az ilyeneket Szarva^ ra csábítgassam s itten lehotőleg segítsem, mert meg voltam győződve, hogy az iparo­sok nagy mértékben mozdítják elő a jólétet, pénzt forgatnak, s a termények feldolgozása áltál előbbre viszik a mivelődést. Hatodszor. Legfőbb gazdászati utam volt a kupferzelli, melyben feleségem és Samu fiam is részt vettek. Minél ingerlékenyebb és részvevőbb volt kedélyem, annál fogékonyab­bá tett más emberek örömei iránt; de egy-

Next

/
Thumbnails
Contents