Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-01 / 35. szám

Uj folyam. 35-ik szám Gyula december l-én 1872. ( " ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. A J w VEGYES TARTALMÚ HETILAP. • Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodajaban (úri utsza 13. sz.) — Becsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ' '\ Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft L. J Előfizetési felhívás „BÉKE S“ 1873-ik évi egész folyamára. Előfizetési ár: Egész évre . 4 frt. Fél „ .2 frt. Negyed „ . 1 frt. Lapunk uj folyamának első éve e hő vé­gével lejár. Midőn e vállalatot saját nevem alatt, sa­ját felelősségemre megindítottam, egy czél lebegett csak előttem: megyénk közönségé­nek egy tisztán megyei közlönyt, — önnön magúnk kis körében mozogva — alapítani, a melyben a mennyire lehetséges, fel legyen jegyezve mind az, mi körülöttünk történik, mi bennünket első sorban érdekelhet. Igyekeztem ezt tőlem telhetőleg elérni, be­kopogtattam minden ajtón, a hol hittem, hogy ezt elérni sikerülend, hálával fogadtam nem­csak a követ, de a homokszemet is. Kérésem több helyen viszhangra talált; — néhány helyen Ígértek, de nem tettek sem­mit ; megtörtént, hogy el is utasítottak, hogy miért? ők tudják, — légyen nekik akarat­juk szerint. Egyet azonban határozottan és jó lélekkel állíthatok, és ennek kimondásával tartozom megyénk összes közönségének: hogy lapun­kat szellemileg a vidék, — anyagilag túlnyo­móan a központ közönsége tartá fen. Bízom azonban a jövőben, hogy ez ügy közös előnyünkre kiegyenlitendi magát; — a vidék munkásságának osztályrészeséül fog szegődni a központ, mig a központ áldozat- készségének ambitiójában nyilatkozni fog a vidék is. Hogy mennyire feleltem meg a bennem helyzett várakozásnak, azt megyénk t. kö­zönségének Ítéletére bizom; csak annyit tet­tem, a mennyit tehettem, nem pedig annyit a mennyit magam is óhajtottam volna tenni. — Ha lapunknak oly munkatársai lettek vol­na másutt is, mint voltak különösen Kétegy- házán, Szarvason, Csabán, Berényben, néhá- nyan Gyulán, újabb időben Pesten és néhány kisebb helyen, ha emez általam nagyrabecsült urak munkásságának szikrája csak némi rész­ben gyújtó hatással lett volna Békés és más nagy községeinkre, akkor az eredmény nem kielégítő, de nagyon könnyen fényes is lehe­tett volna; de hiába, a kétes életű csecse­mőhöz még nem köthetünk reményeket, vár­nunk kell mig megnő, akkor tán érdemes lesz vele szóba állani. Az érdekeltség, melyei lapunk újabb idő­ben fokozott mérvben találkozik, hinnem en­gedi, hogy az a jövőben könnyebben fogja hivatását betölteni, mint azt eddig tévé; e hitem késztet arra, hogy annak pártolására a jövő évben is megyénk t. közönségét fel­kérjem. Engedje megyénk t. közönsége reményle­nem, hogy legjobb akaratú szándékom kebe­lében viszhangra találand. A „Békés“ uj-év első vasárnapjától kezd­ve, az eddigi nagyságban, de czéhzerubb alakban fog megjelenni. — Előfizetési ára marad — mint a lap homlokán jelezve van — a régi. A gyűjtő ivek csak a lap mellett küldet­nek szét eddigi t. előfizetőimnek, kérve őket azokat ismerőik körében terjeszteni és az eredményt — ha lehetséges — deczember hó 20-ig velem tudatni, — hogy időm ma­radjon a foganatba veendő változások végett kellő időben intézkedni. Alább közlöm azon t. előfizetőim névsorát, kiknek előfizetései még a jövő évre is ki­terjednek, hozzájok azon kérelmet intézem, szíveskedjenek előfizetési összegeiket egyik vagy másik gyűjtőnél úgy kiegészíteni, hogy azok rendes évnegyed vagy félév végéig terjedjenek, nehogy csonkított előfizetéseik tévedésre szolgáltassanak alkalmat. A pontos megjelenés és szétküldés kiváló gondjaim közé tartozand. T. gyűjtök 8 előfizető után tiszteletpéldány vagy annak árában részesülhetnek. Eddigi szives pártfogásáért t. előfizetőim­nek és munkatársaimnak legmélyebb hálámat kijelentem. Gyulán december elején 1872. Dobay János a „Békés“ kiadó-szerkesztője. A „Békés“ 1873-ik évi folyamára fi­zettek a folyó évben: Keblovszky Lajos ur Gyulán 1 frtot Szabó Pál „ „ 1 „ Butzke Ferencz » „ 1 „ Beök István „ Csabán 2 „ Klausz Lázár „ Endrődöo 1 „ Szekér Gyula „ Kétegyházán 1 „ Szekér Mihály „ „ 3 „ Olvasó kör Dobozon 1 frt Kis Ferencz „ Szeghalmon 1 „ Wadovsky és Ulmann urak Aradon 2 „ Bohdaneczky Ignácz ur 1 t. Jeszenszky Károly „ M.-Berényben 1 „ Megele Bertalan 99 „ 1 19 Dr. Lux Jakab 99 „ 1 99 t. Tury Dániel 9) „ 1 99 Baranyi Mihály 9» „ 1 99 Déry István ur Békésen 1 frt. 80 kr. A M.-Berényi népkör és német olvasóegy­let előfizetése lejár január végén. Vagner Mihály űré Berényben, és Dobi János űré Csabán február végén. A szabadkömivességröl. ii. Igen sokan, talán a legtöbben azok közül, kik magukkal és másokkal el­hitetni szeretik, hogy ők ismerik a szabadkőmivesség titkát, a társulatot titkos politikai szövetségnek hiszik, mely bármi színben tüntesse is fel magát a világ előtt, legtitkosabb mű­ködésében mégis az államok politikai ügyeivel foglalkozik, hogy egyes álla­mok szervezetének felbontásán, má­sokénak megerősítésén, egyes népfa­jok csoportosításán, másoknak egy­mástól elszakitásán dolgozik, szóval hogy a napi politikával foglalkozik. A nép legnagyobb része ellenben vagy uj vallásfelekezetet lát a szabad- kőmivességben, vagy legalább oly tit­kos társulatnak hiszi, mely zárt össze­jöveteleiben a hit dolgával foglalkozik s e téren ujitásokat kíván létesíteni. TÁRCZA. Thcscliedik Sámuel, egykori szarvasi evaug. pápuák önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás) Nem említem az egész családomra kiter­jesztett nemességemet, sem a pozsonyi kirá­lyi tanbizottmányi tagságomat, sem a pesti zsinatra való kiküldetésemet és óimét a zsi­nati munkálatokkal a királyi udvarban való követségemet. Mind ez végtelen sok, sőt hi­tetlen gyűlöletet, irigységet, keserű szemre­hányást és ármányos boszantást okozott ne­kem. — Ezek már nagy viharként elmúltak és a nagy menydörgés és villámlás után csen­des és áldásos eső termókenyitó a földeket és a kerteket. XIII. Minthogy híveim mindig könyv mel­lett találtak, azért azzal kezdtek gyanúsítani, hogy még nem tanultam ki azt, amit kellett volna, mert ime a többi tanító urak mindig pipálnak, s egész heteken keresztül semmit egyebet nem tesznek, mint legyeket öldösnek, lakodalmakra, keresztelőkre és disznótorokra járnak... Gyakran eszembe jutott Huctius a hires aranchesi püspök. Mikor ez a nagy tu­dós püspökségét elfoglalta és az aranchesi lakosság észrevette, hogy uj püspökjük sem­mi társaságba nem jár, hogy nem rendez nagy lakomát, s mégis gyakran egész éjfélig világit, létrát tettek ablaka alá, s felmásztak megnézni, hogy mit csinál. Es mikor látták, hogy asztalánál ül egy könyvhalmaznál s majd az egyik majd a másik könyvet veszi kezébe, sokan összecsődültek és tanácskoztak mi tevők legyenek? Aztán kérték a királyt, hogy nekik más okosabb püspököt adjon en­nél, mert ez még csak most tanul egész éj­félekig 1 Tiszttársaim: 1) Markovicz, 2) Stankovics, 3) az öreg Sárosi, 4) az fij. Sárosi, 5) Boczkó, 6) Jo- zéphi, 7) az öreg Hamaliar, 8) az ifj. Ha- maliar, 9) Laukonides, 10) Opiatkay, 11) Si- tangak, 12) Machula, és 13) Mikolay urak. (Megjegyzendő, hogy a 6, 8, 9, 10, 11 és 13 sz. alattiak csak káplánok valának.) Super i ntendensei in. 1. Pohl, 2. Csernyánszki, 3. Szinovicz, 4. Hamaliar, 5. Lyci és 6. Lovich urak. Kötelességem volna talán ezen szakjukban részben kitűnő és tiszteletre méltó férfiak­nak életét, tetteit szóval jellemét festenem; de ha meggondolon az enyimtől oly gyakran eltérő nézeteiket, szándékaikat, tanulmánya­ikat, továbbá az én észjárásomtól eltérő esz­méiket, és tapasztalataikat a nevelészet, a gaz- dászat, politika, theologia, műipar, egyház és iskola terén, különösen pedig a gyermek- nevelés és népipar terén, és mindezt az igaz­ság mértékére vetem: akkor a részükről ta­pasztalt ellenzések folytán nem bírom ma­gamat egyébbel megnyugtatni, mit a Krisz­tusnak azon bölcs mondásával, mely Máté 18, 7; 24, 9. 10; és I. kor 11, 19. Luk. 2, 34. 35-ben foglaltatik. Én még a legkeserűbb csalódások és el­lenműködések között és folyvást szemem előtt tartottam azt, hogy hazámnak és az emberiségnek használjak; és az ur megsegí­tett engem annyira, bogy minden ellenmon­dást, ellenmüködést, rágalmazást, gyanúsí­tást és ármányt ki bírtam állani, ellensú­lyozni és legyőzni. Az ö neve legyen ezért ál­dott most és mindörökké Amenl Két feleségem. Első feleségem Markovitz Therésia, a ki­tűnő szarvasi ev. lelkésznek leánya, született 1752. s meghalt 1790-ben. Nekrológja meg­jelent a Beckerféle Nationalzeitungban és a hazai lapokban is. Neve ismeretes és tisz­telt volt mind a hazában, mind annak ha­tárain kívül fejedelmi családoknál is.*) Második nőm volt Lischovinyi Karolina, aki 1760-ban született Selmeczen. Atyja Lischovinyi András a hontmegye törvényszék ülnöke ; anyja Mascow Zsuzsánna (egy po­rosz ezredes Mascow Gyula és Meerwald Erzsébet leánya.) Gyermekkorában árvaság­ra jutván Kohári grófnő, mint keresztanyja, későbben két nővérével együtt báró Hellen­bach Zsuzsána (szül. Zsembery) által nevel­tetett fel.**) Tizenhat éves korában férjhez ment Zip- ser Mátyás huta felügyelőhez, aki fia volt a selmeczi fő erdőmesternek és Schmidt Eufrosűnének. Nyolc év múlva özveggyé lett s két kis gyermekével húzta a királyi nyug­dijat. Mint hat éves özvegyet vettem el má­sodik feleségemül. E nő igen sok kitűnő tulajdonsággal bírt jó és gyöngéd anya volt, különösen árra gyermekei iránt; szeretettel gyakorolta a kertészetet, úgy hogy napjában 100—200 sőt 300 csemetét is bírt oltani, természetesen más gyermekek segítségével, akiket ő taní­tott az oltásra. *) A kéziratból kimaradt. **) Ezen nőnek jellemzése nyomtatásban is megje­lent ily cim alett: „Denkm&l der Caro­line von Tessedik gebornen von Lissovinyi. Pesth 1820.“ Egy év alatt 80, 100, 120 forint ára kü­lönféle saláta fajokat nevelt és adott el, s megismertette a szarvasiakkal; a krumplit 18%-ben kenyérsütésre és pálinkafőzésre használta s igy 300 frtot kapott be azért ami egy holdon termett. A sárga répát ezu- kor és syrup készítésre használta. Ez volt talán az első sikeres kísérlet Ma­gyarországban, de egyszersmind elő és igen hatalmas intőjel az efajta magyar gazdál- kozásra. Egy süveg cukorral, syruppal és tiszta mézzel az egész szarvasi parochiának házi szükséglete hét esztendeig volt fedezve. Kedvencz foglalkozásai voltak: gyermeke­inek nevelése, kertjének rendben tartása, földjének és éléskamrájának gondviselése és házi állatainak ellátása, mi mellett természe­tesen igen könnyen nélkülözhette a költség és (az oly drága) időt*) pazarló mulatságokat. Asztala egyszerű, ruhája tiszta, csinos és szerény volt. Két fej kötője, mely aranyos csúcscsal volt díszítve, még húsz évi viselés után is olyan volt, mint az iij. (Lásd az Atchiv für den Menschen nnd Bürger IH-ik kötet 500, 513 és 514. lapjait, és a bölcs Lipót király által a fényűzés ellen kiadott erélyes rendeleteket,) Számadásai pontosak lelkiismeretesek. Házastársa és emberszerete- te a józan ész, Krisztus és az apostolok pa­rancsainak megfelelő. Nagy örömmel tanítot­ta az iskolás leányokat (mikor még a gaz- dászati intézett élt) a varrásban és ruha­szabásban, továbbá oktatta őket némely ta­nulságot, erkölcsi és gazdászati népdalokra, melyeknek fontossága megérdemlené, hogy több figyelmet fordítsunk reájok. *) Non parum tomporig habemut, séd múltúm per* dimus.

Next

/
Thumbnails
Contents