Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-01 / 35. szám

Határozottan állíthatjuk, hogy mindkét vélemény teljesen téves, alaptalan; kijelentjük tehát, hogy kik a társulatba azért lépnének, hogy ott politikai nézeteik érvényesithetésének biztosabb tért nyerjenek; vagy kik vallási érzelmeik és eszméiket ott fejtegetni s fejlesztetni gondolják, azok nagyon csalódva s czélt nem érve, jó és igaz szabadkőmivesek soha sem lennének.

A szabadkömivességnek állása az állampolitikával szemben csak egy, az t. i. hogy a politika munkaköréből teljesen kivan zárva. Azon perczben, melyben a szabadkőmivesség1, mint ilyen, tanácskozásaiban a politikát felvenné, napjai megvolnának számlálva; mert hiszen a politika mig egy felől az államok, országok, tartományok sőt vidékek, és a nemzetek s népfajok kü- lönérdekei szerint mindenütt más és időnként változik, — úgy más részről az teljesen az egyéni felfogás és meggyőződés dolga annyira, hogy két testvér, vagy apa és fiú, vagy két jó barát, kik pedig egymást becsülik és szeretik, a politikában homlok egyenest egymás ellenében állhatnak.

Épen ily neutrális állást foglal el a szabadkőmivesség a vallások positiv hittanával szemben is, mert ezen hit még erősebben gyökeredzik a lélekben a politikai meggyőződésnél : a lelkiismeret ügyét pedig bolygatni vagy ahoz nyúlni, legalább is gyöngédtelen- ség volna. A szabadkőmivesség egyik iránynézete tisztelni a meggyőződés és lelkiismeret szabadságát, más részről pedig a szabadkőmivesség sem egyes államok vagy nemzetek, sem egyes hitfelekezetekre szorítkozni nem akarhat, mert czélja az egyetemes emberi nem javát munkálni, tehát a földkerekségén minden állam, nemzet és hit- felekezet közt elterjedni, és felvilágo- sitani, tanítani, magához ölelni minden népeket, ennélfogva sem oly politikai, sem oly vallás felekezeti kérdésekkel nem foglalkozhatik, melyek a társadalomban nem egyetemesek; de viszont önként értetik a tagoknak szabadsága és önállósága a társulat körén kivül úgy a politika, mint vallás dolgában. — Csak egyet követel a szabadkőmivesség tagjaitól az állammal és egyet a hitvallással szemben: azt amott, hogy azon állam törvényét, melyben élnek, tiszteljék, itt pedig,

hogy Istent és az örökkévalóságot vallják.

Lesznek olvasóink között bizonnyal, kik még ezekután is fejőket rázand- ják s alig képesek hitelt adni annak, hogy a szabadkőmivesség gyülekezetében politizálni még csak nem is lehet, s ha elképzelik, hogy a társulat tanácskozásai és munkaköréből egyrészt minden anyagi érdek, más részről az állam és párt-politika és a vallástanok ügye teljesen kizáratnak, a fenmaradt tért oly kopárnak hiendik, melyen folytonos hévvel, érdekkel és kitartással munkálkodni alig lehet. — Igaz, hogy egy kis politikai, vagy egy kis vallás-vita talán eleinte fokozná az érdeket, de a társulat csakhamar pártokra szakadna s önmagával küzdve bizonnyal felbomlana, elpusztulna. Igaz, hogy amaz önzetlen s a mellett szellemi és anyagi áldozatot is követelő működéshez meleg felebaráti szeretet, lelkierő és emelkedettség kívántatik, de más részről a szellemi és erkölcsi téren teljesített nemes mtinka magasztosabb önérzettel is jutalmazza a fii munkást mint az anyagi téren, vagy épen önérdekből teljesített munka.

De mégis, és mindezek után valljuk be, hogy a szabadkőmivesség csakugyan foglalkozik a vallással, és foglalkozik a politikával is.

Igenis, a szabadkőművesség hirdeti és tauusitja azon vallást, hogy az ösz- szes emberi nem érdeke közös és egy, hogy annak tagjai, mint egy család tagjai mind testvérek, hogy ennélfogva nem tekintve testalkatot és szint, nem a nyelv, miveltség vagy hitkü- lömbségét, egymást szeretni és kölcsönösen támogatni tartoznak; hirdeti azon egyetemes vallást, mely az emberi szív és lélek természetadta érzetéből támad!, hogy imádni kell egy felsőbb hatalmas, egy mindenható szellemet, mely folyton nyilvánul a teremtésben, a fentartásban és a gondviselésben. Tanitja, hogy igyekeznünk kell ama legfőbb, örök szellemet tökélyeiben és működésében utánozni, hogy nekünk is folyton alkotni, teremteni és építeni kell, épiteni az össztökélete- sedés és embertársaink boldogitása terén, hogy igyekezni kell az elért tökélyt és jólétet ápolni, fentartani a tudomány és művészetek, a világosság terjesztése és az erkölcs serényi

gyakorlása által, hogy igyekezni kell őt a gondviselésben is követni, gyöngébb embertársaink tanítása, vezetése és gyámolitása által.

De politikával is foglalkozik a szabadkőmivesség minden tanácskozása és munkálatában hévvel és kitartással; foglalkozik a legnagyobb, az emberi nem egyetemes politikájával. Működik ernyedetlenül, hogy a pártok, nemzetek elkülönitő politikájának élét vegye ; működik, hogy az emberinem egyetemességének, érdekközösségének, az egyetemes testvériségnek s az ebből folyó egyenlőség és szabadságnak elve a népek többségének szivében gyökeret verjen, hogy lehetetlen legyen a most Uralkodó kaszt- párt és különérdek : az önzés politikáját követni. Foglalkozik a világ polgárságnak nem a roszakarat és filiszterség, de a szó nemes értelmében felfogott politikájával, mely azt tanitja, hogy a nagy őzéi az összes emberinem boldogsága, szabadsága, jóléte és békéje csak úgy éretik el, ha a részek mind virágzók és szabadok lesznek, — ezért követeli, hogy a családi élet virágzó és boldogitó legyen, mert csak ily jólétnek örvendő családok alkothatnak virágzó községeket, ezek viszont szabad és virágzó államokat mint az emberinem egyetemes jólétének alkotó részeit. Ezen politika tanitja, hogy egy nemzetnek vagy államnak sem lehet állandó érdeke a szomszéd vagy más nemzetek és államok felett uralkodni, vagy azokat elnyomni, mert az engesz- telhetlen gyűlöletet és folytonos küzdelmet szül, mig a szomszéd államok önállósága, szabadsága s virágzó megelégedése és jóléte a bel- és külbéké- nek legbiztosabb záloga. Ugyanezen politika tanitja, hogy csak ki önmagát becsüli s önérdekét nemesen fogja fel, képes jól és nemesen családja érdekét is felfogni, azért munkálni és áldozni; hogy csak családját s közvetlen érdektársait és barátait igazán szerető, s értök minden áldozatra kész ember gyuladhat igaz honszeretetre s lehet önzetlen, mindent feláldozó hazafi, valamint végre, hogy nem szeretheti testvéri melegség és önzetlenséggel az összes emberinemet, ki nem képes hazáját végtelenül szeretni.

Ez és ilyen röviden a szabadkőmivesség vallás és politikai foglalkozása,

s mert ilyen, azért áll a szabadkőmivesség az államokkal és vallásfelekezetekkel szemben nem rombolólag, de alkotólag és épitőleg.

Es ezekután egészen röviden, csak pár szót még a feltett kérdésekhez. Hogy a szabadkőmivesség még most is oly szoros zárkózottságban tanácskozik és működik, hogy belszervezetébe a külvilágnak bepillantani nem lehet, azon senki meg ne ütközzék; hiszen azon eszmék és elvek, melyeket a szabadkőmivesség hirdet és érvényre juttatni törekszik, még mindég sokak által rettegtetnek; hiszen a társaság ezredéves története bizonyitja, hogy az államkormányok azt a legközelebb elmúlt időig, mint létök legfőbb ellenét, üldözték. Hiszen a vallásfelekezetek is vészt kerestek benne; hiszen a közszabadság és szabadtársulás ma sincs még az államok legnagyobb részében úgy biztosítva, hogy újabb üldözések ellene ne támasztathatnának. Hiszen a jezuitismus újra támad, újra szervezkedik, újra kezdi a sötétség, babona és vakhit üzelmeit, — és bár a nyílt szó és a sajtó szabadabb hangját teljesen legalább elfojtani már aliglehet, bár az elmondott nézetek és elvek mellett a közéletben is kiki erejéhez képest működhetik, még is egy oly társulati szervezet, melynek működése a leggonoszabb és súlyosabb időben sem szünetel, mely a küzdtért mindég megállhatja, és melynek működése összevágó egyöntetűsége által mindig fokozottabb leend: miként eddig, úgy ma és soha sem leend fölösleges.

Ez a való, és ennyit tudni a sza- badkőmivességről általánosságban elég; mi hisszük; hogy kegyes olvasóink közül a legtöbben a becsületes, a nemes szándékot és törekvést belátva, a terjesztett ferde hírek és balitéleteket eloszlatni szívesek lesznek; hisszük, hogy kik a népet tanítani, oktatni, vezetni hivatvák, azt ezen kérdésre nézve sem hagyandják a babona és sötétségben, a tudatlanságban tévelyeg- ni, s hogy a nép önzetlen jóakarói és barátjai által meggyujtott — bár még kis világot terjesztő — szövétne- ket sem a véka alá rejteni, sem eloltani senkinek kezet nem nyujtandnak. De hozzon a sors bármit, jó vagy rósz napokat, a szabadkőmivesség meg nem lankad, s meg nem szünteti megkezIfju korában a nemes lelkű és könyörületes szivü Hellenbach báróné udvarában ki alattvalóinak valódi édes anyja volt, megtanulta a beteg ápolást és a házi gyógyszerek készitését (ami akkoriban sok nemes családnál az emberiség dicsőségére szokásban volt.) Ott ismerte meg az én feleségem némely növényeknek gyógy er ej ét és azokat bizonyos betegségekben biztosan használni, alkalmazni ama jó barátságos szellemben, mely különösen azelőtt divatozott bizonyos protestáns papi házakban, hol a házi szereket ingyen szokták kiszolgáltatni. Az volt az ő szivének gyönyörűsége, ha a szegényeken kik nem voltak képesek az orvosságért fizetni, az ő füveivel, borsos mentájával,*) bodzavirágjával, kenőcseivel, ürmösével, székfűvi- rágjával, attikai balzamjával, gyökereivel, áldott pápafüvével, pézsma csüküllőjével és oroszlánfog füvével*) segíthetett.

Nem volna-e tanácsos minden vármegyében egy főgyógyszertárat, s minden 1000— 2000 embert számláló faluban legalább 10, 20, 30-féle specifikus orvosságot magában foglaló kisebb gyógytárakat alapítani, hogy ez által a szegény földnépe orvossággal el- láttassák és a betegek egészsége és élete megmentessék? Ki meri állítani, hogy 1000 vagy 2000 munkás ember nem érdemes e jótéteményre ?

Ha már az okos és a miveltségnek csak kezdetén álló amerikaiak — amint örömmel olvasom — gyógytáraikat 7—9 specifikus orvossággal bírták ellátni, mért ne birnók mi okosabb európaiak legalább falusi gyógytá- rainkat igy ellátni?

*) A boraosmentát saját cselédeivel mázsaszámra produkálta és aztán a városi gyógytáraknak szállította. Azonkívül igen sokat ingyen osztott ki a szegények között.

*) Taraxacum leontodon; oroszlán száj.

Gyermekeim.

Az első házasságból: 1. Therezia elsőszűlött,

2. Erzsébet f, 3. Mária f, 4. Anna f, 5. Erzsébet f, 6. Sámuel, 7. Dániel f, 8. Erzsébet f, 9. Dániel, 10. Klára f, 11. József, 12. Klára f, 13. János f. — A kereszttel jegyzettek nagyobbára az akkor még igen veszélyes himlőben haltak el.

A második házasságból: 1. Therezia f, 2. Pál, 3. Károly, 4. Ferencz, 5. Janka.

Mostoha gyermekeim: 1. Euphrosina 2. Karolina. Mindakettőt saját gyermekemül fogadtam, s végrendeletemben a többiekkel egyenlő örököseimmé tettem. Miért? Erre megfelel a végrendeletemhez csatolt iromány.

Ezen húsz gyermeket itt jellemeznem kellene, hogy kimutassam, minő hatással volt az én tanmódszerem saját gyermekeim nevelésére. Ezt azonban az utódokra és a halálom után pártatlanul Ítélendő embertársaimra bízom. Nekem ezúttal elég visszaemlékeznem lelki és testi tehetségeiknek szép fejlődésére, és kémem az istent, hogy azon jó magvakat, melyeket sziveikbe ültettem, saját magok és embertársaik javára kifejlesz- sze, s áldásaival bőven megáldja.

Örömeim, szenvedélyeim, kedvencz fog* lalkozáim.

A zajos örömöket, mulatságokat és kedvtöltéseket soha sem szerettem. De a természet szépségeiben, kertemben a vetésekben, es 8zöllőskertekben, saját és mások gyermekeiben, kertészkedésben és méhészetben nagy gyönyörűségem volt, s ezek körül oly sok mulatságot találtam, hogy mindig vidor és elégedett voltam.

Különös kedvet találtam gazdászati kísérletekben.

Ezeknél szemem előtt lebegett az:

1. hogy a természetet tanulmányozván megtudhassam, mi az, a mi a szántóföldeknek, mezőknek, kerteknek és szöllőknek káros vagy hasznos? mi a legjobb eljárás?

2. hogy az időt minél jobban felhasználhassam ;

3. hogy a gyermekek és cselédek erejét célszerüebben alkalmazhassam.

4. hogy lehetőleg sokféle hazai és külföldi terményt tenyésszek és hasznosítsak;

5. hogy elegendő takarmányi és élelmi készletem legyen kedvezőtlen időjáráskor is, ha például szárazság, jégeső, vízözön stb. következnék be;

6. hogy jobb hasznát vegyem a marhának, különösen a fejős teheneknek, a trágyának és egyéb aprólékosságoknak a gazdászat mellett.

Ezen hat pont vüágossá lesz a következő példa által. A mezőnél észrevettem:

1. hogy igen rósz fűnemei vannak. Lásd „Der Landmann in Ungarn“ 50—53 1.

2. hogy igen későn kaszáltatnak, mikor legjobb erejök már magba megy;

3. hogy a széna soká fekszik a rendeken.

4. hogy a mezőn sohasem nő sarju;

5. hogy a széna nemcsak 100, hanem gyakran 1000 boglyában is megromlik. Hihetetlen, és fájdalom, mégis igazi

Mindezen és sok más bajok ellen specifikus ható eszközöket és módokat kerestem és találtam. Mily nagy öröm volt az nekem I... De ki fordíthatja el az embereket a már megszokott régi schlendrián gazdálkodástól? Senki, csak a szükség, a kedves szükség!...

Amint egyik vagy másik kísérletem kicsiben több évi próbálgatás után kertemben vagy szántóföldemen sikerült, a szerint gyakoroltam nagyban és ismertettem azt a közönséggel is, hogy utánozzon.

így például 50 esztendei különféle próbálgatás után meggyőződtem a lóherének és a vetett fűnek rendkívüli hasznosságáról, és ezen két takarmánynemnek mivelését könyvben 1000 magyar és 1000 német példányban ismertettem a közönséggel; magját pedig sokszoros, részint sikerült, részint nem sikerült kísérlet után, magam, követőimmel együtt több ezer mázsányi mennyiségben termeltem. Ezen magot nagyobb mennyiségben szállitattam Nagyváradra, Aradra, Debreczenbe, Szegedre, Kassára, Eperjesre, Zólyomba, Sel- mecre, Budára, Pestre, Pozsonyba, Bécsbe, Erdélybe, Horvátországba, sőt 1819-ben Nümbergbe is; kisebb mennyiséget pedig a szegény gazdák közt osztogattam szét ingyen.

Hogy mily hasznot hajt e növény, azt az ország tudja. Csak meg kell hallgatni Mui- katirovics pesti tanácsos ur szavait ily című munkájában: Rövid gondolatok azon módok iránt, mellyek szerint kedves magyar hazánkat jóféle hússal és hallal állandóan lehetne segíteni. Budán, nyomatott a királyi Universitas betűivel. 36 és 37 lap: „Példátvegyen a mi népünk a Békés-vármegyei szarvasiaktól, és más két három szomszéd helységektől, melyek a tudós és nagyérdemű Thesche- dik Sámuel ur példás tanítása szerint nemcsak magoknak sok kövér tejet, vajat és sajtot nyernek, hanem a pesti piacra is annyit hoznak, hogy bátran lehet állítani, hogy több tehén- és juhvajat és sajtot hoznak ezek, mint három Pest, Pilis és Solt összekapcsolt vármegyéknek lakosai, sőt még teljes bizo- dalommal vagyok, és mindnyájan lehetünk, hogy Theschedik ur példás tanítása ebben az előmenetelben még nagyobb gyarapodást és tökéletességet fog venni, ha mások is magok társait vagyis symbolumait (talán szorgalmát?) hozzáteszik* (Folyt, köv.)