Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-11-10 / 32. szám
Uj folyam. Gyula november IO-én 1872. 32-ik szám. ( ” ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J ff ff VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. A Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft J A szédelgések korszaka, v. Figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy a „szédelgések korszaka“ című cikkünket ne hagyják olvasatla- nul. Komoly, megfontolandó dolgok vannak ott megirva. Vajha elhathatnának azok egész a miniszter-pádig! — Nem egyszer hallottuk már az országházban emlegetni: „ha azt akarjuk, hogy az ország ki és befelé erős legyen, a nép anyagi helyzetén kell segíteni.“ — Igen, mi is azt tartjuk, hogy mindenek előtt a nép legyen a- nyagilag erős, akkor erős lesz a király, szilárd a kormány, hatalmas az egész ország. Csakhogy — fájdalom! — ez nincs úgy. A nép anyagilag nem csak hogy nem gyarapodik, sőt inkább sii- lyed. A katona-rendszer a munkás kezeknek nem csak hogy százezreit vonja el a földmunkától, hanem miatta még az adóteher is folytonosan növekedik, és milliomokat vesz igénybe, és azt okozza, hogy a nyerészkedő tőke a fóldmivest is megfogja fojtani, mint már megfojtotta a középosztályt. A tisztviselők száma napról-napra növekedik, és szintén milliomokat vesz igénybe épen úgy, mint a. Bachrencl- szer alatt. Már most, ha számítjuk, hogy mily summát ragad ki a nép kezéből még a szédelgési corruptio is, ha számítjuk azon milliárdokat, melyeket bankárok, pénztőzsérek, nyerészkedő gyárosok, az állam kis és nagy lutrija, és több efélék — a társadalom minden osztályától kicsikarnak, mondom ha ilyen és hasonló pénzüzérkedésből eredt zsarolásokat az állam által a néptömegre rótt rendes adókhoz számítjuk: lehetetlen hogy a nép s igy az ország is anyagilag gyarapodjék, mert a teher utóvégre elviselhetlenné vállván, levét egykoron azok fogják meginni, kik azt előidézték. — Az elfogulatlan szemlélő ez iránt nem lehet többé kétségben; csodálatos azonban mégis, hogy az ilyen műveleteknek fonák voltát éppen azok nem látják, éppen azok nem ijednek meg rajta, kik hivatva volnának még idején e bajt orvosolni. Nem látják, hogy a strike-ok napi renden vannak, a drágaság nem szlinik? Nem látják, hogy a kivándorlás ijesztő mérveket ölt?! Nem látják, hogy a törvény és adórendszer által igazságtalanul pártfogolt nagy tőke Iassankint már a fóldmivest is proletáriussá teszi, s városokba kergeti napszámosnak vagy gyári munkásnak!? Mondtam már előbbi cikkemben, hogy nem sokára megérjük azon időket, midőn a társadalom csak néhány milliomosból, s a koldusok millióiból, bankárokból, nyerészkedő gyárakból, és proletáriu- sokból fog állani, — Es mégis némelyek azt akarják velünk elhitetni, hogy emelkedünk. Igaz, hogy a főváros szépül, s egy óra alatt halad annyit, mint máskor egy év alatt. Az is igaz, hogy actiákra épített gyáraink és gőzmalmaink is vannak, és még most is nagy mérvben szaporodnak, csak aztán ren- tirozzák is mágokat; de én attól tartok, hogy a rósz kezelés, csalás, árucikkeik hamisítása, a rósz gabona termő évek stb. miatt üzletük nenj igen fog megfelelni a kellő és óhajtott forgalomnak, s igy oda juthatnak, hogy az egész etablissement-et utóvégre is az úgynevezett „nagytőkék“ fogják elnyelni. Továbbá az is igaz, hogy vas- utaink bámulatosan szaporodnak csak hogy mellék- és országutaink olyanok, melyeken szaporodó vasutainkhoz hatolni nem lehet. Az is igaz, hogy pénzintézeteink már oly mérvben szaporodnak, hogy alig férnek meg egymástól, s mindezt senki sem tudja, hon- nét jön; hisz általános a panasz, hogy pénzünk kevesebb van mint valaha, csak az adósság növekszik oly arányiban, minőről néhány év előtt álmodni sem mertünk. Szóval a tömérdek vállalat, az a roppant sürgés-forgás, ama szokatlan látvány, gyanittatni engedi, hogy a közönséget igen sokan csalják. A „Geschäft“ a „Schvindlerei“ országos. így lesznek üzérkedés tárgyai végül nem csak a sorsjegyek, részvények, s az állam kötvények coüponjai, hanem kissé nyomott áron maga a jellem, a hazafiság, az erkölcs és becsület is. — így aztán a társadalom következetes és ^rendszeres tönkre jutását elősegítették azok, kik hivatva lettek volna azt még idején megmenteni. — A hiba nem a tájékozatlan népen múlik, hanem azokon, kiket a nép maga helyett oda- küldött az országházba, hogy ott érdekét képviselje, védelmezze; a sorsjegyekkel, részletivekkel, szóval bármiféle kis és nagy lutrival való rend- szeresitett szédelgését a bankároknak ne vegyék tudomásul, hanem haladéktalanul irtsák ki. A biztositóitézeteket pedig kívül és belül a nyerészkedési viszketegs^gtől tisztítsák meg, illetőleg informáljak akképpen, hogy a kormány is időnként betekinthessen azok külső és belső szervezetébe: azokat a sima alakú szédelgőket és csalókat pedig nem mondom hogy felakasszák, hanem 10 éven át minden hónapban legalább is 50 botot verjenek rájok. Aztán a militari sinus által ne vonják el a nép színét a földmukától, hanem sorozzák be az ingyenélő heréket, csavargókat, a sima alakú csalókat, és dressirozzák azokat fegyver alá és állítsák az ágyú és puska-golyók eli- be. — Továbbá az időszaki sajtó, mely szintén hivatva van a nép és közjó érdekében működni, vegye elő a bankárok üzleti szédelgéseit, és ostromolja azokat mindaddig, mig csak megnem szűnnek részletiveik terjesztésével. A szerkesztők világosítsák fel a közönséget, vájjon nemzetgazdászati szempontból helyeselhető-e a sorsjegyek vásárlása? Szóljanak a dologhoz minél többen! Én örülni fogok, ha valaki eddig elősorolt nézeteimet megczáfolja. Szóljanak azok, kik eddig részint sorsjegyek, részint biztositó intézetek által már rászedettek: és a visszaéléseket tegyék közzé a napi lapokban! — Bártol J. TÁR€ZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. pápuák önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás) A fejedelemnek ezen magas kitüntetése által felbátorodva; az égnek az egymásra következett száraz évek alatt kertemben tanúsított bő áldása folytán felbuzditva; és az istennek további kegyelmében és gondviselésében bizva — tiz évi kisérlet után elhatároztam magamban, hogy intézetemet nyilvános tanintézetekkel fogom összekapcsolni, annyival is inkább, mivel erre az egyháznak tekintélyesebb tagjai által felszólittattam. Az első vizsgálatok a szarvasi evang. papiak melletti kertben tartattak. Midőn 1784- ben egy császári lovas regement szállásolt Szarvason, és a vizsga a kertészi tárgyakból a papi kertben néhány katona tiszt jelenlétében tartatott, ezeknek egyike azt a megjegyzést tette, hogy minek tenyésszen a katona gyümölcsfákat, mikor úgy is bizonytalan, ki fogja gyümölcsét élvezni? Erre Theschedik Terézia leányom, ki 21 éves korában halt el, azt felelte: tiszt urnák ilyen kérdésére felel egy öreg siléziai paraszt ember H. S. „Sophia utazásában“. Elő hozta a könyvet és oly nyomatékkai olvasott belőle, hogy a tisztek mind elcsudálkoztak rajta. Éljen! Éljeni kiáltottak a tisztek !..“ Az ezen vizsgánál tapasztalt lelkesedést Dem lebet leírni, azt csak érezni kell. Hogy azonban a t. olvasó közelebbről meg- ismerkedbessék az intézet szellemével és a nyilvános gyakorlati gazdasági és ipariskolám által felmutatott eredménnyel, erre nézve álljanak itt a következő adatok, melyekből a nevelésnek és nemzetgazdászatnak minden elfogulatlan ismerője meggyőződhetik az üy iskolák hasznos voltáról. A gyakorlati gazdasági és ipariskola. Magyarországon általában elfogadott azon nézet, hogy a szikes föld nem mivelhető, a fentebb említett módon harmincz esztendőn át tényleg megczáfoltam; mert 10—12 ezer különféle fajta fát neveltem rajta részint magból részint vadon felnőtt s rendbe ültetett csemetékből; azon felül a mesterséges kaszálónak hasznos voltát hat- és hétszeri kaszálás által bizonyítottam be; hat tavaszon át 11 mázsa selymet termesztettem és dolgoztattam fel kis iskolás leányokkal, és a magyar ipar ezen uj ágának hasznos és gyakorlatias voltát az abból készített szép és jó csíkos franczia szöveteken láthatólag megmutattam. A luezerna magból már 1788-ban nyolez mázsát kaptam. Ezen termény a következő években csak a kertben 17 mázsára rúgott, a többi földeken pedig, némely szarvasi lakosoknál már meghaladta a 90 mázsát. Sőt, a mi több, a luezernamag az egymásra következett bárom száraz, de épen azért ezen czikkre kedvező esztendőben kétszer ért meg egy nyáron, mi által ezen gazdasági czikk- nek leghasznosabb, s a magyar éghajlatnak legkedvezőbb volta fényesen bebizonyult. Úgyszintén sok kísérlet után az is bebizonyult, hogy az istállózás, gyümölcs- és egyéb fák nevelése, méh és selyembogár tenyésztés, eleven sövény és mindezeknek ozéh szerü felhasználása náluuk is lehetséges. Az iskolás gyermekek négy bét alatt három mázsa tépetet készítettek a szegények számára; két kerekű rokkán megtanulták, hogyan kell lenből vagy kenderből egyszerre két fonalat fonni; végre pedig gyakorolták magokat a magyar kecske és juhgyapju feldolgozásában, úgy hogy szövetük vetekedett az úgynevezett „Serge de Nimes v. Serge de Mome“ nevű kelmékkel. Mindezt istennek se- gitségével eddig saját költségemen, 5523 írttal hoztam létre. Minthogy azonban az ily tényekkel magát ajánló könnyű gyakorlatias tanmódszerem sokaknak tetszését megnyerte, és a téli hónapokban 900-nál több jelentkező kisebb és nagyobb tanítvány nem fért többé az épületbe ; minthogy az intézetnek magas pártfogói és barátai bővebb ismeretet kívántak magoknak szerezni ezen, a maga nemében egyetlen magyar intézetről, melynek alapítója meg volt győződve arról, hogy a kész mű nagyobb bódításokat tesz, mint a készülő félben levő: azért elhatároztam magamban, hogy a már régóta készen álló, és az 1791-ki nevelészeti és gazdászati czélu utazásomban az elismert tekintélyű góthai Beckerrel, snep- fenthali Salzmannal, jénai Schützel, erlange- ni Seilerrel, kupferzelli Mayerrel és a pozsonyi Sztrecskóval közlött és mindezek által helyeselt tantervemnek legalább vázlatát be fogom mutatni a nagy közönségnek. Ezen gyakorlati gazdászati és ipariskolának eszméje abból állott, hogy benne a paraszt és polgári gyermekek, nem szerint elkülönítve, úgy szerezzék meg a minden tekintetben szükséges reál ismereteket, hogy a mellett elég gyakorlati ügyességgel bírjanak a megszerzett tárgyismeretet az államélet különféle viszonyai között helyesen alkalmazni. Quem te Deus esse jussit, qua in re tu locutus es, hoc disce, hoc age! Terve szerint a felső emeleten a tanárok laktak, a földszinten tantermek és dolgozó szobák valának a bozzájok tartozó rakhelyek- kel együtt, mely utóbbiak egyszersmind számoló, iró és rajziskolák is voltak. Mig az első osztálybeli tanulók a tanteremben tanultak, addig a többi osztálybeliek.-a dolgozó termekben és a rakhelyeken voltak elfoglalva. Azután az első osztályt felváltotta a második, majd ezt a harmadik s igy tovább. A folyosó oly munkák számára volt berendezve, melyek nagyobb zajjal jártak, vagy melyeknek több tér kellett, pl: az esztergá- lyozás, gyapjú osztályozás, tisztítás stb. Az iskola alapját az eddig föl nem használt emberkezek és emberfejek képezték a részint ismeretlen részint fethasználatlan hazai termények körül; továbbá az én egész családomnak és vagyonomnak felhasználása ezen termények nemesítése, feldolgozása' és terjesztése körül. A tudományokat a körülmények szerint, különféle tanítók adták elő. A kisebb gyermekek az olvasó könyvet használták; a nagyobbak, t. i. a seminaristák és gyakornokok tanulták a földrajzot, természetrajzot, természettant, az emberi test ismeretét, a diete- tikát, polgári építészetet, rendőrséget, pénz- és kereskedelmi tudományt, technológiát, gaz- dászatot, chemiát és neveléstant. Félreértés kikerülése végett olvasd a „Landmannt®, 65-ik laptól kezdve. A végzett munkák sajátságai és különös meghatározásai: a) a tavaszi időszakra, b) a nyári időszakra, c) az őszi időszakra, d) a téli időszakra, e) egész évre, f) minden rendűek számára,
