Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-11-10 / 32. szám
Hazai ügyek. _Országgyűlés nov. 4-én. A szünidő letelte után első gyűlés lévén, elnök üdvözli az egybegyült képviselőket és előterjeszti az időközben beérkezett kérvényeket, melyek között megyénkre vonatkozó kettő lévén, egyike az idei rósz búza termés folytán kért adóelengedések kedvező elintézése iránt, másik pedig a megye felirata a megyei kiadásoknak minden levonás nélküli fedezése iránt; az összes kérvények a kérvény bizottsághoz utassittatnak. — Elnök bemutatja ezután Kondorossy György újvidéki, Patay István hajdu-szoboszlói, Horn Ede vágujhe- Jyi és Német Albert hóldmezö vásárhelyi újonnan megválasztott képviselők megbízó le- veleit. — Elnök előterjeszti, hogy Orbán Balázs és Ugrón Gábor udvarhelyszéki képviselők megválasztása ellen kérvény adatott be. A kérvény mint elkesett visszautasitta- tík. — Irányi Dániel interpellatidt intéz a közoktatásügyi miniszterhez az iránt, szándékozik-e a vallás szabad gyakorlatáról és a hitfelekezetek egyenjogúságáról még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot benyújtani; továbbá az igazságügyminiszterhez az iránt: szándékozik-e a polgári házasság behozatala iránt még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszteni elő ? Közöltetnek az illető miniszterekkel. — Tóth Vilmos belügyminiszter bemutatja a Buda és Pest városok törvényhatósága alakitásáról és rendezéséről szóló t. javaslatot. — Pauler igazságügyminiszter pedig a telepitvényesekről szólló törvényjavaslatot bemutatja; kinyomatnak és az osztályoknak kiadatnak. Teendőink. ii. E lapok múlt számában a község céljairól szólva, első helyen a tanítási célt emlitém. És valóban nem is lehet valamely községnek előbbrevaló célja, nem lehet kivált hazánkban, hol különösen e téren három százados mulasztás szomorú jelenségei ösztön- szerüleg is arra kényszerítenek, hogy legjobb tehetségünket s vagyonúnkat lankadatlan szorgalommal, és a nép s általa a haza- jóvoltát elősegítő megalkató jó akarattal párosítva, igyekezzünk e téren odajutni, hogy a müveit Europa nagy mezején Benkisem mutathasson ránk gúnyosan: ime épen e hely a terméketlen szik. Trefort Ágoston a mai közoktatásügyi minister mondá : hogy hazánkat csak az iskolák és vasutak tehetik nagygyá. Valamely állam jólétét mindenkor a szellemi s anyagi állapot hévméröje mutatja. — Az anyagi jólétet helyesen folytatott s átalánosan elterjedt ipar, kereskedelem és földművelés, s ezek életének, vagy legalább virágzásának feltételei: a vasutak eszközük, mint megany- nyi életerek s mozgatók. — A szellemi élet megteremtője s fejlődésének feltételei pedig : az iskolák. A legkezdetlegesebb államokban minden esetre az anyagiak müveltetnek inkább, ezek lévén a megélhetés nólkülözhetlen feltételei s csak midőn az anyagiak művelésében odajutottak, hogy a lét biztosítva van, akkor kezdik a szellem művelését. — Mig oly államokban, hol a szellemi műveltség az ipar, kereskedelem s földműveléssel körülbelül egy színvonalon áll, mindig inkább a szellemi résznek kedveznek, a tapasztalás igazolásaként ez az anyagi állapotot mindig a saját színvonalára törekedvén emelni. Hazánk igaz, hogy nem tartozik az előbbi államok sorába, nem kivált már ma, hanem, hogy a jólétnek még bizonyos fokáról is messze állunk, azt mindnyájan sajnosán érezzük. Iparunk kereskedelmünk s földmivelésünk a megélhetést lehetővé teszik, de „nem csak kenyérrel él az ember.“ Most már a szellemiek művelésén iparkodjunk, iparkodjunk pedig oly formán, hogy ez által anyagi jólétünket is teremtsük meg annyira, hogy a lét biztosítása mellett legalább valamit meg is gazdálkodhassunk a miből ismét a szellemiek bővebb kifejtésére tehessünk alapítványt. Megyénk iskolaügye a hazában a statis- tikai adatok szerint elég kedvezőnek mutatkozik, a mi mindenesetre hízelgő lehetne reánk, ha az átalános műveltségi kimutatás azt nem mondaná: hogy a 15 millió lélek közöl csak 3.900,000 tud írni és olvasni. Kedvezőnek mutatkozó iskolaügyi állapotunk tehát csak annyit jelent, hogy a végtelenül hátramaradottak között az elsők sorában állunk, — s igy fogva fel a dolgot — amint van — bizony nem sok hizelgő van a mi kedvezőnek mutatkozó iskolaügyi állapotunkban. Hanem mégis jobban van igy, mintha épen a hátulsók között volnánk. Iskolaügyünk ez aránylagos kedvező állapota részint földünk áldott termékenységének, részint kedvező népességi viszonyunknak folyománya. Földünk termékenysége anyagi állapotunkat türhetövé teszi, nemcsak, hanem a feleslegből az iskolákra is jut, a kedvező népességi aránynál fogva pedig (megyénk a viszonylagos népesség tekintetében 7-ik a hazában) az iskolába járók száma szintén előnyösen tünteti fel iskolaügyünk állapotát, de mindig csak aránylag. S ki ez állapotokat városunkban csak meg- közelitőleg ismeri is, szomorú következtetést vonhat magának a még nálunk is hátrább állók iskolaügyeire. Jelenben fennálló iskoláink sem rendszerükben, sem számukban nem felelnek meg igényeinknek; továbbá nélkülözzük a törvény értelmében vett felsőbb népiskolát, végre még mai nap sincs polgári iskolánk. S mig ez igy marad, maradunk mi is a régiék, sőt azok sem, mert maradásunk mai nap már egyenlő a bukással. Mint község megyei gondnokság alatt állottunk, e gondnokság működéséről már többször volt alkalmam szólani. — S vájjon e gondnokság figyelme kiterjedt-e valaha legalább az iskolaügy emelésére ? Határozott nemmel felelhetek. Csabán igaz, alapittatott egy Ieánynövelde, de nem a megyei gondnokság működéséből, hanem ügybarátok buzgalmából. — A megye magától nem csak semmit nem tett, de sőt a törvény határozatát is mellőzte. 14 község van megyénkben, melyekben ma már felsőbb népiskoláknak kellene lenni, s bizonyára legalább 5, hol egyszersmind polgári iskoláknak. — S a megye, a törvény- hatóság, mit tett a törvény végrehajtása érdekében ? semmit; városunk kiskorúságában, kiskorú fejjel szintén nem tett semmit, a tanfelügyelő pedig segített a megyének és városnak. — így természetesen hiában van megalkotva a törvény, hiában biztosítaná szellemi életünk haladását, ha nincs ki végrehajtsa. Már pedig valamely állam hatalmának alapja csak az iskolákban van. — Ott van a kis Schweicz, műveltsége előtt meghajlik az öt földrész, — Anglia s Észak-Amerika közt bíráskodik, pedig összes lakossága, nincs any- nyi mint Londoné magáé. — Ott van a rengeteg Oroszország, majdnem 500-szor annyi területtel mint Schweicz, s csak alig foglal helyet a nagyhatalmak közt, s hogy megál- hassa helyét, most a legnagyobb költséggel s szorgalommal szervezi s szaporítja iskoláit. — Az utolsó porosz-franczia háború bámulatos eredményeit, mint akkor szerették mondogatni, a német tanítók vívták ki, — s nincs is különben. Az iskolák nálunk, mint tudjuk, felekezetiek, s épen ez egyik fötényezöje a jelen állapotnak. Nem akarok anathemát mondani a felekezeti iskolákra, s életre valóságukat sem vonom kétségbe, hanem, hogy haladásunkat az iskolák felekezeti jellege nagyban akadályozza, azt a ragyogó ékesszólás sem czáfolja meg. Elmondom, miért. Az egyes iskolák igazgatását a presbyte- riumok viszik. S kikből áll e presbyterium ? Tisztelet, becsület, de épen e presbyteriumok ismerete mondatá velem a fentebbieket, hogy felekezeti iskolák mellett nem fogunk haladni. Ily igazgatás mellett a községi iskola is csak tengődnék. A szükhatáru látkör, azon műveltségi fok hiánya, mely képtelenné tesz felfogni a hivatás nagyszerűségét s a tanügy véghetlen fontos voltát, a szakismeret nélkülözése, ebből folyólag a mutatkozó hiányok s szükségletek fel nem ismerése, valamint a helyes igazgatás fogalmának hiánya s az értelem korlátoltsága még eredményeket nem vívott ki sehol, soha. Tisztelet a kivételeknek, ha talán egy kissé élesen szólok is, semmi esetre sem nagyitok a szomorú valóság ismerete mondatá velem ezeket, és annyi mulasztás s kislel- kü érdektelenség mindennapos jelenségei melyek kárpótlását csak is egy szebb, boldogabb jövő reményében kereshetjük. És itt az idő, itt kell már lennie, hogy a szebb jövő alapjait letegyük. Elég volt már a halasztás-, mulasztásból és semmit tevésből, — a munka ideje eljött, dologra! vagy mint életképtelen tunya nép további sülyedé- sünkkel közeledjünk vesztünkhöz. E két út áll előttünk csupán. Midőn városunk polgársága a rendezett tanács forma mellett nyilatkozott, ezzel azt mondá ki, hogy haladni akarunk. Ott kezdjük tehát a műveletet, hol a szükség legégetőbb : az iskolák rendezésén. Városunk érdeke kívánta a rendezett ta- náosíormát s e forma leendő képviselőitől megvárja, követeli, hogy legfőbb és sürgetőbb teendői közé sorolandja: a népoktatási törvényt végrehajtani, s e törvény értelmében városunk igényeinek megfelelőleg egy helyes alapul szolgálható felsőbb népiskolát felállítani, még pedig községi felügyelet alatt.- • A sajtó és értelmiség feladata Ieend, hogy a város képviseletének segédéül állván a legszélesebb körű izgatással fogja a véleményeket a községi felügyelet hasznos és előnyös voltáról meggyőzni. — S itt a feladat csak félig Ieend megoldva, a megállapodás csak egy polgári iskola teljes felállításával s felszerelésével történhetik. Ez egyik főfeladata az életbelépendö rendezett tanácsnak, s városunk érdeke mulhat- lanul megkívánja a feladat helyes és teljes megoldását. Kratochvill Gyula. Az iparról az iparosoknak. Az oly nagyfontosságu de magok az iparosok által is alig méltányolt, vagy felfogott iparos ügyek rendezésére nézve óhajtók egyet mást elmondani. Osmerem jól azon közönyt, g) bizonyos szükségletek szerint. Mindezen munkáknál idő és körülmények határozták meg az eszközök kellő alkalmazását. Ezen iskola hasznai vadának. I. a tanulókra nézve, amennyiben a) testi erejöket és b) lelki képességeiket fejleszté c) ártalmas ösztönöket csillapitá, a restséget, unalmat, káros egyedüliséget, haszontalan idővesztegetést, erkölcsrontó fecsegést, játékosságot, veszekedést, féktelenséget, illetlenséget, sőt önfertőztetést és más bűnöket eltávoztatá. d) az iskolai időnek, ifjú erőnek, tehetségnek, képességnek, hasznos ismereteknek, szabad időnek és mulatságoknak illő felhasználására buzditsa. e) az egész természeti, erkölcsi, keresztyéni és nemzetgazdászati nevelést előmozdít. f) különféle egyes különös körülményeket illetőleg; g) szabados dicsvágyat ébresztő arra nézve, hogy a tanulók másokat a tanulásban túlszárnyaljanak, és példát adjanak a jóban. H. A tanítókra és tanítónőkre nézve. IH. A szülékre, különösen szülők nélküli árvákra, koldusgyermekekre és elhanyagolt nevelésű gyermekekre nézve, akiknek ugyan vannak szüleik, de akik nem törődnek velők. Lásd Fellenbergs Briefe von Hofarzt im J. 1773. IV. Heft S. 37. u. folg, bis 99. IV. A felsőbbségre, a fejedelemre, az államra, a közönségre, a hazára és az összes emberiségre nézve. V. A mezei gazdaságra, a használatlan földekre és terményekre, különöseu pedig a felhasználatlan gyermek-erőre nézve. Ezen gyakorlati gazdászati és ipariskolában a különféle gyermekekhez képest több mint hatvanféle munka végeztetett, de nem egyszerre, hanem lassan egymásután idő és körülmények, lelki testi képességek, hajlam és kedv szerint; tehát a gyermekek nem terheltettek, nem osztatott ki nekik egész napi munka, hanem csak akkor alkalmaztattak, mikor arra leginkább alkalmatosaknak látszottak. És e munkák mindig a helyi körülményekhez voltak szabva, s oly tárgyakra szorítkoztak, melyek mellett legtöbb érdekök volt, amennyiben vagy magoknak a gyermekeknek, vagy szüleiknek, vagy más embertársaiknak és a hazának használtak vele, s egy úttal a hazai termények ügyes felhasználásával az állami kormányrendszert is előmozdították. A munkák úgy voltak beosztva, hogy a gyermekek minden évszakban el legyenek foglalva, hogy a szükséghez képest, különösen a földnek jobb művelése és hasznosítása az iparnak felvirágoztatása, gyárak emelése és a kereskedelemnek nagyban való megmoz- ditása eszközöltessék. S ehez képest nem lehettek egyhangúak és fárasztók, hanem változatosak, hogy a haszontartó erőfeszítés az ifjú erőt el ne riassza. Ezen munkák, ameny- nyire csak lehetett, mindig szabadban végeztettek, vagy pedig jó szellős helyiségben. így igyekeztem kipótolni az elemi oktatás hiányait; igy ébresztettem, fejlesztettem, bűz- ditottam, foglalkoztattam a paraszt gyermekét tehetségeit saját munkájok által; igy készite\- tem őket elő jövendő életpályájokra, hogy t közszolgálatban, a munkában megerősödvén z nemzeti iparnak mivélt előmozdítói lehessenek És mily végtelen sok jót eredményezett ji gyermekeknek mnnka általi feltüzelése 1 A tanárokat örömmel várták be; a munka órákat pedig folytonos élénkségben töltötték, mivel a gyakori változtatás által mindig jó kedvben és versenyzési buzgalomban tartattak, minek 'következtében utóbb nagyobb ügyesség és munkában való szenvedély fejlődött ki. Es ez azon álláspont, mélyre én az iskolás gyermekeket emelni óhajtottam, mielőtt az iskolát elhagyva a haza közszolgálatába lépnének. Az ekképen gyakorlott gyermekekkel bármely közhasznú vállalatnál, intézetnél, terménynél, s egészben véve az összes nemzet mivelődése körül végtelen sok jót lehetne tenni. Hogyan lehetne a közhasznú ismereteket, és ismeretlen terményeket könnyebben kedveltté tenni a parasztember, mesterember, kereskedő, gyáros és vállalkozó előtt, mint ha folytonos kísérletek által saját gyermekeinél látja sikeresen valósítva? Csak igy vész el lassankint a minden jó újításnak hatalmas gátolója, mely a kemény fejüeknél „az nem lehet“-féle kifejezésben nyilvánul. Ekképen az ifjú és öreg földmives teljesen megismerkedik saját vidéke jóllétének természeti dús forrásaival és gazdagságával; ekképen tanulja meg gyakorlatilag, hogy hol keresse eme forrásokat? Hogyan találhatja fel? S okossága és tevékenysége által miképen használta fel, és hogy a maga és a közjó előmozdítására mint vezessen másokat is. így lehet a hazának oly embereket nevelni, kik az iskolában tanultakat az életben az ipar felvirágoztatására tovább terjesztik, és magokat kedvessé teszik. Ez vázlata az én szarvasi intézetemnek. A részletek feltalálhatók irományaim között, hol behatólag van leírva 50-ik sz. a. ily címmel: „Entwurf einer practisch- oekonomischen Industrie-Schule für Szarvasch und die umliegende Gegend in Nieder-Ungarn.“ (Folytatjuk.) Öszszel. Hervadó, sárguló fa-lombok Fedezzetek be engemet 1 Hervadástok úgy hivja, vonja, Megtépett, fájó telkemet. Ti voltatok leghtibb barátim Merengésim szép percziben — S im most az őszi fuvalomra Ti nektek hullni, menni kell I.. S ti mentek, hulltok, tűrve némán Mit a végzet reátok irt — És nem kerestek, gyáván esdve, Hervadástokra balzsam, irt. Hisz álmotok lesz szebb jövőről, Mely betelik mentül elébb — Hisz tudjátok, hogy új tavasz jő : Vidám napsugár, enyhe lég. ' Ah! uj tavasz ... zengő madárdal, Boldogság édes mámora... Mélyen szakgató szenvedésre Feledés könnyű fátyola... — Szelíden tűrő, néma lombok, Ti közietek ne érzeném ? Hogy hervadásban, búban, gyászban, Mélység előtt a roskadásban, Gyöngéden át fog a remény. — — — Sipos Soma.
