Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-03-30 / 26. szám

kérvényét bemutatja. — A felhozott panaszok mi­benlétének szigorú megvizsgálása s jelentés végett, a csabai járás föszolgabirájának visszaadatik. Olvastatik Kertész György és több orosházi la­kosnak az orosházi képviselő testület és községi jegyzők helyett újaknak választhatását elrendelni kérő folyamodványa. — Miután a kérvény során az orosházi községi jegyzők ellen panasz egy ál­talán fel nem hozatik, ezeknek valamint a képvi­selő testületnek újra választása annyival kevésbé engedhető meg, mivel a községeknek rendezése különben is közel kilátásban van. Szeghalom község elöljárói, továbbá Plaskay Ist­ván szeghalmi lakos és birtokos a vidékükön ősz szegyült vadvizek leeresztése céljából megyei kül­döttség kirendeléséért folyamodnak. — A kért kül­döttség azzal küldetik ki, hogy oly egyes esetek­ben, melyekben a vizleeresztések az átalános sza­bályozási elvek, vagy egyesek érdeke sérelme nél­kül eszközölhetök — ezek a küldöttség által azon­nal elrendeltethetnek. A legközelebb megtartandó bizottniányi közgyű­lés határidejéül, a folyó évi junius hó 12-ik és kö­vetkező napjai kitüzetnek. (Vége következik.) Országgyűlési tudósítás. Mart. 23. Napirend a községi törvényjavaslat részletes tárgyalása. A két első szakasz változat­lanul elfogadtatik a 3-ik szakasznál Tisza K. oly módositványt ad be, melyszerint a község közvet­lenül a t. hatóság alatt álljon. E módositvány mel­lett szót emeltek Ghyczy, Ivánka I. és Móric Pál ellene Nebrebecky, Hoffmann, Csenge- ry A. a módositvány elvettetik. Csekélyebb vál­toztatásokkal a 22-ik paragrafusig elfogadta a ház a tjavaslatot. Mart. 24. A 22—25 szakaszok változtatlanul el­fogadtattak, a 26. §-nál Simonyi Lajos külön véleményt ad be a kisebbség részéről. Tóth Vil­mos ebben az egyéni jog védelmét látja a községi ellenében, azért nem is fogadhatja el, — Nyáryés Tisza e különvélemény mellett emelnek szót. A 27. §. után Simonyi L. következő szakaszt kiván bevétetni. „A ministeri határozat által magát jo­gosan sértve érzett polgár, vagy község jogsérel­mének orvoslását a közigazgatási után nyertes fél ellen a törvény rendes utján birtokon kívül kere­setbe veheti.'1 Tóth Vilmos és Hoffmann Pál el­lene, Ghyczy és Tisza K. mellette emelnek szót A 34 §-ig csekély változtatással ellön fogadva, a 34. §-nál Simonyi L. a virilis szavazatokat ki­pa legnagyobb irói közé sorozta őt. — E munka maga több szép és uj eszmét tartalmaz, mint egy egész kis könyvtár akkor s eddig létezett irodal­munkból. — Nem szóvirágok azok, mint a ,jeles mondásokénak kereszteltek egy igen nagy része; hanem egy állambölcsész legtisztább gondolatai; egy költő legmélyebb érzelmei. — Igazán, nagy­nak kell annak lennie, kit maga egy hires angol Mill Stuart fölé helyezett. Ez időben nem szabad elhallgatnom, tartotta em­lékbeszédeinek legnagyobb részét. Oly nagy volt ezekben is, hogy méltó emlékbeszédet Eötvös fö­lött csakis egy Eötvös tarthatna. — Emlitsem-e a Kölcsey, Körösy, Vörösmarty — majd Szalay és Dessewőy fölött mondottakat ? ! Még egy regényt irt Eötvös (1857.) s ezzel tu­lajdonkép mégis szűnt irodalmi pályája. Ez „a nővérek“ cimü volt. — Ha szabad még nekem is Ítéletet hoznom: én jelen müvét semmi esetre sem tartom gyengének — hiszen Eötvös irta! —; de talán nem csalódom, ha előbbi regényeivel nem épen merem egy sorba állítani. Itt is ragyog az ö dúsgazdag képzeleterejének napja, de - - — mint téli nap. — Világosságát tapasztaljuk, de nem él­tető melegét. — Eötvös elérte már előbb fénypont­ját; culminált, mint Hugó Viktor. E regény megjelenése (1857.) után, ismét a közéletre forditá figyelmét. A hírlap irodalomban is gyakrabban kezdett feltünedezni tisztelt neve; * hagyatni kívánja. Pulszky A. fényes (?) védelem­mel szól a virilis szavazat mellett, mely után Mó­ric Pál nagyfeladatnak tartja Simonyit pártolni. Hoffmann Pál sem ellene sem mellette nem fog szavazni a virilis szavazatnak. Körmendy és L ó n y a y Gábor szintén ellenzik az eredeti szöveg elfogadását. Franciaországi események. Ä párisi zavarok most már annyira fejlődtek, hogy mint látszik a kormány aligha lesz képes azo­kat elfojtani. A lázadás megfékezésére kiküldött katonaság a nemzetőrséggel fraternizál, magasabb rangú tisztek szintén állanak a központi kormány szolgálatába, mely különben a legnagyobb terro­rizmussal uralkodik a főváros felett, már eddig há­rom tábornokot végeztetett ki, s a zavargások alatt már több mint 30 békés polgár lett a féktelenség áldozata. A nemzetgyűlés ugyan meghozza határozatait, de melyeket a kormány nem képes foganasitani. S most már a francia kormány megéri a szégyent, hogy a porosz hadvezénylethez kell folyamodnia a lázadás elnyomására. A porosz seregek el is fog­lalták előbbi állomásaikat s az első jelre megszáll­ják az erődöket és a fővárost újra bombázni fog­ják. — S igy a barbár ellenségnek kell megmen­teni a földig sulytott hazát legnagyobb ellenségei­től — önfiaitól. S ily események után kezdi a francia nép az átalános rokonszenvet elveszteni. Angol lapok ré­szint sejtetik, részint nyíltan kimondják, hogy Fran­ciaországot jelen helyzetéből csak a császárság ké­pes kimenteni, s tovább menve azon állítást is koc­káztatják, hogy a mi jó húsz év alatt létre jött, mind a császárságnak köszönhető, s hogy a hábo­rút mindig a nép akarta. Legújabbak. Bordeaux, márc. 26. Egy versaillesi hivatalos sürgöny konstatálja a rendnek Lyonban teljes hely­reálltát, és jelenti, hogy Marseilleben és Toulouse- ban történt némi jelentéktelen rendzavarási kísér­letek kivételével egész Franciaország törvényes kormánya köré csoportosul. A sürgöny jelenti to­vábbá, hogy a bizottság és a mairie-k közt meg­állapodás jött létre, a melyből azután a kormány távol maradt, s a melynek folytán a választások ma foganatba vétettek. Bukurest, márc. 26. Nagy tüntetések történ­nek a németek ellen. A katonaság összevonatott. valóban csak ily férfiak tarthatták meg nemze­tünkben a hitet egy jobb jövő iránt. — Buda vá­rosa az első szabadabb lélekzés után képviselőjévé választotta a 61-ki országgyűlésre, a férfiú ki nem­zetére oly fényt derite, mint képviselő, e gyűlésen vett először részt. —■ A ház legnagyobb szónokai egyike volt s a felirati javaslatról 1861. máj. 17-én mondott beszéde képezi ez évi működései koroná­ját. — Az önkény napjaiban a különféle célú tár­sulatokat részesité figyelmében*) migaz 1865. dec. 14. megnyílt az országgyűlésén újra szabadabb tért nyert. — Az 1867. febr. 17. megalakult And- rássy ministeriumban újra a vallás- és közoktatási ügyek vezetését vállalta magára. Miként vezette azt az egész végső leheletéig, mennyi ügyszeretettel, legjobban bizonyítja, hogy még halálos ágyán is tárcájához tartozó ügyekkel foglalkozott. Ministerré lette előtt még egy kitüntetés érte Eötvöst; 1866 elején meghalt gróf Dessewffy Emil s az akadémia öt, már előbb másod-elnökét vá- lasztá elnökké. — 0 e választás által hazai tudo­mányosságunk fejéül tényleg is elismertetett. — Székét 1866-ban april 9-én foglalta el. — Életét azonban, ezentúl kizárólag állami hivatalának, a ministerségnek szentelte; az irodalom elveszté leg­jelesebb munkását. *) Alapitója volt az irói segély-egyletnek, pártolója az ipar-banknak, ipar-egyletnek, földhitel intézetnek s gazdasági-egyletnek. Cárul fejedelem diktatúrát követel, ellenkező eset­ben leköszön. A kamara ma határoz e tárgyban. Bécs, márc. 27. A „Montagsrevue'' jelenti Bu­karestből, hogy ott egy uj katonai fölkelés nyo­mára akadtak, melynek kitörése óránkint váratik. Berlin, márc. 26. Egy párisi hir szerint Gam- betta Spanyolországban van. A párisi városházán kihirdettetett, hogy minden tolvaj agyonlövetik. Rothschildra újabban ismét 2 milliónyi kontribuciő vettetett. — Bitschet e hó 23-án megszállták a po­roszok. Pár is, márc. 26. A „National" jelenti, hogy a fölkelés Algierban nagy mérveket öltött, és a maroccoi határtól egész Tunisig terjed. A hatósá­gok 80,000 ember erösbitést kérnek a fölkelés el­nyomására. Paris, márc. 26. Ma történtek a községi vá­lasztások, melyek kedvezően ütöttek ki és a rend visszaállitásáért kezeskednek. Ellenben nincs kilá­tás arra, hogy a versaillesi kormánnyal egyetértés eléressék. Újvidék, mart. 27. A tegnap megtartott nem­zetiségi meetingen jelen volt mint egy 3000 ember, s 43 szerb község volt küldöttség által képviselve. A gyűlés, mely 38 üdvözlő táviratot kapott, reso- luciokat hozott, a melyekben a megsértett nemze­tiségi tanügynek elégtétel kéretik, s a melyekben Rauch bánnak a szerb nemzetiség ellen elkövetett igaztalanságai folytán történt letétele alkalmából erélyes lépések határoztatnak Dr. Miletics kiszaba­dítása iránt. P á r i s, mart. 26. A nyugalom folyton tart: a bizottság egy proclamátiója jelenti, hogy az ö missiója be van fejezve, s hogy helyet enged az ujonan megválasztottaknak. — Chanzy tábornok szabadon bocsáttatott és Saissetvel Versaillesba ér­kezett. — A republikánus párt értekezletén azt ha­tározta, hogy mindaddig támogatni fogja a kor­mányt, mig az republikánus szellemben fog eljárni. Bordeaux, mart. 26. Egy hivatalos versaille­si sürgöny mondja: a helyzetben semmi újabb for­dulat nincs. Lyonban, hála a tábornok és prefekt erélyének, továbbá a nemzetőrség közreműködésé­nek, a rend helyreállittatott. Marseillében az ide­genek, a kiket az anarchisták támogattak, egy perc­re fölkelést idéztek elő, a melyet azonban áz oda- küldött haderők hamar elnyomhattak. Toulouseban kedvet kaptak, a szomorú példát utánozni, de minden valódi eredmény nélkül. E jelentéktelen kísérletek kivételével Franciaország határozottan kormánya mellett sorakozik, s jogosult boszusággal ragadja meg az eszközöket az anarchia elnyomá­Folytonos munkálkodás közt fejezte be telt- és érdemdús életét folyó 1871. év február 2-án éjjeli 11 óra után. — —- — — — — — — * * * Eötvös nagy ember volt, kétséget nem szen­ved. — Nagy, mint állambölcsész, mint szónok, nagy, mint regényíró, nagy, mint politikus; fényes tünemény, mint dal- és dráma iró. — Igazán, nem tudjuk, melyik alakban kell, öt inkább csodálnunk; nem azt kérdezzük : nagy volt-e ö ?! hanem: mi­ben volt nagyobb ? ! Ily sokoldalú tehetség ha­zánk egész történelmében ritkitja, vagy talán épen nem is leli párját. Pedig mint egyszerű polgárról, mint emberről nem is szóltam még felőle. — S nem is szándé­kozom. — Sokkal inkább él az ő képe sziveink­ben, minthogy öt minden oldalról fölkellene tün­tetni. „Nagy és dicső volt“. — Ezt mondja Eöt­vös — múltja. „Nagy és dicső volt.“ Ezt mond­ják sírjára ömlő könnyeink. „Nagy és dicső volt.“ így tanulja öt ismerni a késő ivadék a történet lapjairól. S igy biztosítva áll mindörökre neve, dicső­sége I Márki Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents