Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-08 / 3. szám
Harmadik évfolyam. 3-ik szám. Gyula január 8-kán 1871. Szerkesztőségi iroda, liová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. ZZ Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lip ót nemzetközi hirdetési irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ Gyula, január 7-én 1870. (?) Akarva nem akarva vissza kell térnünk a politikai napikérdések azon két leg- főbbikére, melyek e pillanatban az európai diplomatia zöldasztalán szerepelnek s melyek végkövetkezményeikben épen úgy válhatnak bennünket is közvetlenül érdeklőkké, mint a mennyire látszólag távol állunk még most ettől. Egyike e kérdéseknek a porosz közeledés Ausztria-Magyarországhoz, mely Bis- rnark urnák lapunkban is közlött jegyzékében nyert legközelebbről kifejezést ; másika a pontusi kérdésben küszöbön álló conferentia, a vén Európának ezen egyik érzékenyebben sajgó sebe. A porosz jegyzékre Beust ur már elkül- dötte válaszát, és azt a lapok már egész terjedelmében hozzák. Mielőtt a diplomatia titkait leső közvélemény profán kíváncsiságával tartalmát jó előre megtudhatta volna, a legvariansabb feltevések és tarkábbnál tarkább combinatiok szállongtak a felett : váljon Beust ur minő hangon s mily mérvben fogja a porosz közeledést viszonozni. De persze mindaddig, mig a válaszjegyzék a nagy közönség elé tálalva nem fáICI Pesti levél. Jan. 4. (Használjuk a békét; Tűrr István; kard helyett toll; Corvina; pesti népnevelési kör; Gesonda kisasszony.) A béke áldás egyes családok, áldás egyes nemzetek tűzhelyein. — Sok ember mit nem adna érte, ha békében élhetne, ha felesége nyelve nem pörögne mint az orsó, és nem kiáltana kígyót, békát árva fejére, — ha néha-néha a szokottnál nagyobbat lép. — Mit nem adna érte a francia, német és spanyol nemzet, ha a béke angyala lebegne szegény hazájuk felett. A magyar nemzet most éli — századok óta először az áldott békét szabadon; csak aztán nemesüljön el a semmit nem tevés tengerébe — mint egyszer régen, mikor már közel állt ahoz, hogy idegennel cseréli fel nemzetiségét, idegennel édes magyar nyelvét. Használjuk fel a békét saját javunkra; a mulasztottakat gyorsan pótoljuk, hogy semmi eshetőség netaláljon készületlenül. Szép példával megy elöl Türr István — a vitéz tábornok, — ki eddig a kardot forgatta egy leigázott nemzet szabadságának kivivására : de most, felfogva a kor intő szózatát, kard helyett tollat vett kezébe, és megmutatta mit kell még tenni, hogy a nemzet erős, és életrevaló legyen. E téren is, mint a csatatéren —• siker koronázza lépteit. Varázs szavára létesült a Corvina és a pesti népoktatási kör. A „Corvina“ könyvkiadó társulat célja : könyen érthető, világos irályban, a szegényebb magyarajku polgároknak csekély pénzért oly hasznos olvasmányokkal szollőn, a puszta föltevéseken és combinatió- kon kívül semmi sem szolgálhatott irányul a közönségre nézve. Az ily diplomatiai sakk- huzásoknál magasabb hatalmak gyakorolják az eldöntés miként-jét, s nekünk, a publikumnak, minden önrendelkezési képességünk mellett is legfeljebb az a szerep juthat bennök osztályrészül, hogy a be- végzett tényeket annak idejében tudomásul vehetjük, történjék bár a bőrünkre menő alku Ínyünk szerint avagy nem. A válasz-jegyzék egyébiránt „készséggel elismeri a barátságos érzületet, mellyel a kir. porosz kormány sürgönyében a prágai békéről említés tétetett, s mégis jobbnak tartja az azáltal nyújtott s egy további fejtegetésre szolgáló támpontokról tüzetesebben nem szólani, s megmarad azon nézet mellett, hogy a vita e téren leendő elkerülése mindkét fél érdekében fekszik.“ Ez ugyan elég udvarias, de — nem na* gyón önérzetes nyilatkozat Beust úrtól. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy a politikában az önleküzdés és a hidegen számítás oly erények, melyeket kormány és állam a diplomatia üzletterén nem nélkülözhet s ez erények nélkül előre vesztett játékhoz kezdenek : de hogy a szőnyegen levő esetben mily tekintetek és minő számítás igagálni, melyekből anyagi haszonnal járó ismereteket szerezhetnek, és szellemüket fejleszthetik. A pesti népoktatási kör is életjelt adott magáról. Falragaszokon hívja fel a népnevelés barátjait, hogy ki közülök idővel és képességgel rendelkezik, s készek tettleg is a népmüvelödését elömoz- ditani, szíveskedjenek az egyleti titkárnál jelentkezni. Fárodozásuk, az egyesület vagyoni állásához képest — 50—200 írttal jutáimaztatik meg. A tanítványok — legnagyobb részt felnöttemberek semmit sem fizetnek tandíj fejében, sőt a mellett, hogy oktatást nyernek, a szorgalmasabbak 2—10 forintnyi ösztöndíjban is részesülnek. Szép sikert várhatunk ezen egyesület működésétől a jövőre nézve. Pest nem lehet el — csoda szülöttek nélkül. Az élelmes külföldi nép felkeres bennünket, hogy pénzünkért megmutassa külföldjének ritka tüneményeit. Most is egy vörös bajor keresett fel bennünket leányával — Gesonda kisasszonnyal. Kit tulajdonképen Veronának hívnak, de minthogy e név nagyon elhasznált, és a Gesonda név jobban is illik egy jósnö nevéül, a szép Verona nevet elhagyta. Gesonda kisasszony szép, nyúlánk, szőke teremtés. A falragasz 15 évesnek mondja, pedig megvan becsülettel húsz éves. Egy országúti boltban ütötte fel tanyáját, ide zarándokol a hivök serege : megtudandó mindegyik, hogy mit rejt számára a jövő. A belépti dij oly csekély — mindössze csak egy Lónyai (20 kros,) — hogy a legszegényebb ember is beléphet e jósdává lett boltba. Falusi : városi nép, selyem szoknya, karton szoknya, gyapjú kabát, szűr posztó vetélkedik az elsőségért, mindegyik közelében akarna lenni a nőnek, kit az Isten azzal áldott meg, mit mindnyájunktól megtazolhatná a Poroszország iránti gyöngédségét s a kiméletességnek oly mérvét, a minő az a válasz-jegyzékben kifejezést nyert: azt felfogni alig vagyunk képesek. Tett-e eddigelé velünk jót Poroszország; vannak-e érdekeink nekünk, melyek a vele való szorosabb szövetkezés indokai lehetnek? — oly kérdések, melyekre igenlő választ aligha adhat valaki. Ellenben igen is száz és száz okunk van arra, hogy a fejét gőgösen felemelő s a népek szabadságának letiprása iránt erősödő porosz despócia szövetségesei, istápjai ne legyünk. — Nem azt értjük mi ez alatt, hogy Poroszország irányában a kihívás politikáját kövessük, ez egy hatalmas szomszéd irányában nagyon elhibázott politika volna : de még kevésbé feküdhetik érdekünkben, hogy a vele való szorosabb szövetkezés által magunktól a népjogok fenkölt védőjét, Franciaországot eltaszitsuk s ezzel az európai szabad nemzetek simpathiájától magunkat megfosszuk. A napi kérdések másika : a pontusi conferentia, melynek érdekét reánk nézve egy újabb változat teszi fokozottabbá. Ma már bevégzett tény t. i., hogy a magyar-osztrák monarchia részéről Széchen Antal gróf, gadott, — hogy jövönkbe láthassunk. Igen, Gesonda kisasszony megjósolja szerencsénket szerelemben, gazdaságban. Megmondja éveinknek számát, meg, hogy az általunk a tálcára vetett pénz hányadik évben veretett, és hogy zsebóránkon hány óra van, egy percet sem hibázva el. Az a legszebb, hogy Gesonda kisasszony igen jószivü, nem mond senkinek sem rósz jóslatot, mindenkit örömsugárzó arccal s vérmes reményekkel bocsát ki boltjából. Cset Káka. Hol jobb lakni ? (Humoreszk.) Sipos Sándortól. (Vége.) Kimondhatatlan érzés fogott el. Messze földön, hullámzó vetések, lengő fütáblák és legelőkön kívül semmi és senki sincs, csak én egyedül vagyok itt, — a nélkül, hogy valaki tudna rólam valamit, a nélkül, hogy — — — — Megállj! — orditá e percben valaki — karomat megragadva. Én vissza ugrottam; — egy szőr tömeg tartott kezei közt; később megtudtam, hogy kifordított bundás ember volt. — Mi baj ? kérdém megrémülve. — Naj’szen, baj még nincs, — mondá a bundás fogai közt, — de lőhet. Tőgye le az ur azt a pisz- kafát. Én le ejtettem kezemből a puskát, mert átkozottul belém ragaszkodott az a szőr pamacs — és bajusza olyan hegyesen meredt nekem, hogy azt hivém fulánk; — tárcámat akarom előhúzni, hogy
