Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-08 / 3. szám
mint teljhatalmú megbízott a conferentiára fog küldetni. Úgy látszik, hogy az ó-eonservativ párt matadorjai ismét érvényesíteni kezdik magukat. Nem tudjuk ugyan, váljon Széchen megtiszteltetésében a jeles államférfiu elismerése foglaltadk-e, avagy az ó-conserva- tiv irányzat elfogadhatóságának előjele mutatkozik-e ; de miután már oly annyira benne vagyunk a porosz barátságban, s miután nem első eset, hogy alkotmányos aeránk alatt az ó-conservativismus szellete is belevegyül a haladás üde levegőjébe : a nemes grófnak megbízatását a szabadelvüség té- nyeként egyátalában nem üdvözölhetjük. Beust válasza Bismarcknak. Beust gróf Bismarck december 10-iki sürgönyére következő Wimpffen gróf berlini magyarosztrák követhez intézett sürgönyben válaszolt: Bécs, dec. 26 1870. A kir. porosz követ kezeimhez juttatta kormányának ismételve kilátásba helyezett közleményét Németország jövő alakulásáról. Ide mellékelve veszi excellenciád tudomásul az illető sürgöny másolatát. Oly helyzetben voltam, hogy f. hó 5-ki sürgönyömben mindjárt Schweinitz tábornoknak a kir. porosz kormány szándékolt nyilatkozatára vonatkozólag tett első célzásai után kifejthettem excellenciád előtt az átalános szempontokat, melyeket mi irányadóknak és döntőknek tekintendettünk saját fölfogásunkra nézve. A jelenleg előttem fekvő okmány alakja és tartalma most teljes örömömre lehetővé teszi, hogy akkori észrevételeimet tovább is föntartsam. Mindenesetre áll ez másrészt azon egyetlen pontról is, melyben legalább külsőleg nézeteink nem találkoznak teljesen a kir. porosz kormányéival. Folyó hó ő-ki sürgönyömben lehetetlen volt oda nem utalnom, mily kívánatosnak látszanék előttünk, hogy a prágai béke tárgyalása a jelen Poroszországgal váltott nézetcsere alkalmával, s tekintettel a célra, melynek elérését emellett mindkét párt szem előtt tartja, — lehetőleg elkerültessék. A kir. porosz kormány azon hiedelemnek adott kifejezést december 14-iki sürgönyében, hogy e kérdést meg megváltsam magam, azonban a villogó szemű bunda azt mondja hogy: — Hallja az ur, tudja-e, hogy hun jár ? — Tudja biz a — — — Hát csak ott jár az ur, a hun nem kéne járni! — Elég baj a’ nekem, de hát mondja már, hogy hol járok?! — Hát biz az ur tilosba jár, osztán én megfogtam, a miért most az én rabom. — Rabja — a — a?! Hallja-e kend, — mondám felbátorodva, miután láttam, hogy ez csak csősz és nem rabló — hallja-e kend, hát hogy meri azt mondani, tudja-e hogy én nemes ember vagyok ? ! (N. B. Pesten egy idő óta sokat adnak a nemesi diplomák-ért, — sajnos, ez vidéken nem úgy van, — irae mit felelt az én csőszöm:) — Má az neköm mindögy, aká nemös, aká nem, viszem az uramhol,------és sonika kezdi a kezemet megkötözni, mit be is végzett; — azután felvetve vállára be visz — a barátom kastélyába — és le tesz a ház ura és asszonya lábai elébe hódolati jel gyanánt. Oh fátum, mily kedélyes vagy olykor. En is nevettem az eseten s a csőszt megjutalmaztam. * ♦ * Beesteledett. A nap nyugtát hirdetni kezdék a csirpelö tücskök, a vartyogó békák, a krokogó tyúkok, a gajdoló libák, a cincogó egerek, a kaparászó patkányok, a padláson ugrándozó macskák, a kolompoló haza terelt birkák — s végre a vonitó, ugató és szükölö kutyák. keli érintenie, és ámbár készséggel elismerjük a| barátságos érzületet, mellyel a prágai békéről említés tétetett, mégis jobbnak tartjuk az az által nyújtott s egy további fejtegetésre szolgáló támpontokról tüzetesebben nem szólani, s megmaradni azon nézetünk mellett, hogy a vita e téren leendő elkerülése mindkét fél érdekében fekszik. Valóban nem alaki magyarázatok, nem anyagi jogigények azok, melyeket a jelen pillanatban vita tárgyául föltüntetve látni kívánatosaknak tartanánk. A mi fölfogásunk inkább oda hajlik, hogy Németország egységében Poroszország vezetése alatt történelmi fontosságú aktust, elsőrangú tényt lásson Európa modern fejlődését illetőleg s e szerint ítélje meg a viszonyt, melynek a magy.-osztr. állam és a határainkon történt uj állami alakulás között életbe kell lépnie és megszilárdulnia. E szempontból kiindulva, midőn a kir. porosz kormány által bejelentett további közleményeknek nézek elébe, csak legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy már most határozotton állithatom, miszerint a magy.-osztr. birodalom összes irányadó köreiben a legöszintébb óhaj mutatkozik az iránt, hogy azon hatalmas államszervezettel szemben, melyrövid időn végleg megalakul, a legjobb és legbarátságosabb viszonyokat tápláljuk. Ez óhaj azon szilárd meggyőződésben gyökerezik, hogy a kölcsönös szükségletek elfogulatlan megfontolása és méltánylása csak azon legszebb és legjótékonyabb hatást gyakorolhatja mindkét országra : hogy azokat békében és fáradhatlan együttműködésben a jelen és jövő feladatain egyesitendi. E tekintetben a kir. porosz kormány csak saját érzelmeinek kifejezését előzi meg, h * közös múltúnkra gondol s szavakba önti a reményt, hogy Németország és az osztr.-magy. birodalom a kölcsönös jóakarat érzelmeivel tekintenek egymásra s kezet nyújtanak egymásnak a két ország jólétének és fölvirágzásának előmozdítására. E szerint jogos bizalommal tág mezőt nyílni láthatunk épen e pillanatban e sokat ígérő kilátások megvalósulására; oly mezőt, melyen a közös akarat és cselekedet mindkét országra nézve tartós egyetértés s Európára nézve tartós békezáloga lehetne. De nagy megelégedéssel kell bennünket eltölteni a ténynek, hogy az osztr.-magy. birodalom amaz érzületei egyszersmind ő felségének személyében is Mily hang elegy! Mily nagyszerű chaos, — melyen végig ömlik a természet zománca, — oh feledhetetlen zene! Alomra hajtám fejem, — aludni akartam, — de a szent természet nem hagyta azt tennem; szüntelen füleimben csengettek a hangok, melyek felülről, kívülről és belülről — fel, le és be ömlének, — — sokáig forgolódtam ágyamban, mig végre — elkábultan a természetnek általam még teljesen megnem bírható hangjaitól elaludtam. Azonban álmomból csakhamar felvert egy dörrenés, szét nézek — semmi; fel nézek — semmi; le nézek — semmi; ki nézek az ablakon — s ijedve rántom vissza fejemet, mert egy ember pisztolyt dug az orrom alá s kiáltja: „nyisd ki az ajtót, mert erre — arra“ ! Szépen vagyunk, gondoláin, — ki rabolnak bennünket mindenestől. Hirtelen felkapkodva pár ruha darabot, kezembe egy revolvert veszek s megyek barátom szobája felé. Amint kinyitottam az ajtót — abban a pillanatban puff — a fejem mellett sül el egy puska, kiálltok: hej Péter, ne bolondulj, ez én vagyok, jövök segélyedre, inkább gyújts gyertyát! Végre rám ismert s gyertyát gyújtott. Az asztalon három töltött dupla puska, ő db pisztoly és két revolver volt felállítva. Az ágy alatt valami fehéret láttam; az Péter barátom neje és leánya s a két kis Amor volt — bájos pongyolában. Miután én is bent voltam a szobában — kétszeres okuk volt elő nem bújni, különösen a nőknek; a kis Ámorok elő settenkedtek kényelmetlen magasztos támaszra és előmozdítóra találnak, ő felsége szabad és magas érzülettel, ama dicső emlékeket, melyek dinastiáját századok fényes történetén át csatolták a német nemzet sorsához, — csak a legmelegebb rokonszenvvel fogja fogadni ama nemzet további fejlődését és azon minden utógondolat nélküli kívánsággal, hogy állami léte uj alakjaiban egy boldog és úgy saját, mint a vele történeti hagyományok, nyelv, szokás és jogra nézve oly sokszorosan rokon császárság jólétére egyaránt áldásos jövő valódi zálogait találja. Excellenciád megbizatik, hogy a fennebbi észrevételeket a kir. porosz államtitkár ur tudomására hozza s kívánatra vele annak másolatát közölje. Fogadja stb. Beust. A háború. Páris legfontosabb részének bombázása sikertelennek bizonyulván be, a poroszok azzal fel is hagytak, jelentékeny veszteségek után, mint ezt egy Brüsselböl jövő sürgöny jelzi. S igy a cerni- rozó sereg folytatja eddigi működését: farkassze- met nézni a bevehetetlen erődökkel. Kiszámithat- lan előnye a fővárosnak ez erősség s az ebből merített bizalom; hanem a porosz hadvezénylet most ismét régi — s többnyire sikerültnek bizonyult — eszközéhez folyamodik —• a kiéheztetés- hez, — s váljon a főváros erőssége, a lakosok kitartása s ügyhezi bizalma nem törik e meg a porosz számitáson; — váljon teljesülnek-e a remények a főváros felmentése iránt? nem lesz-e Páris kénytelen e remények teljesülése előtt capitu- lalni éhség okozta kimerültségében. Mindez ma még kétséges. Tény az, hogy a francia seregek kivül jól működnek. A Versaillesböl jövő sürgönyöket angol levelezők hazugságoknak jelentik, melyek részint a németországi hangulat csillapitására, részint Páris mielőbbi megadására számitvák. Egy Bordeaxból jövő sürgöny szerint Faidher- be tábornok jelenti: hogy jan 3-án Bapaume mellett 12 óráig tartó ütközet volt; a poroszok minden állásaikból és minden elfoglalva tartott falvaikból kivetettek s roppant veszteséget szenvedtek; — a mi veszteségünk is elég nagy. — Ha e sürhelyükröl. Addig nem mehettem ki a szobából — mig Péterrel nem tanácskoztam a védelemről. Nem volt okunk mitől tartani. A ajtók vas pántokkal, az ablakok ráccsal bírtak; fegyver quantum satis. Jót nevettünk a biztos szobában a rablók erőlködésein, kik nem lévén feszítő rudakkal ellátva, nem bírták az ajtókat betörni. Ki vonultam barátom szobájából — hogy időt adjak a hölgyeknek elő jönni „regényes“ helyükről ; mi megtörténvén újra visszatértem — s a rablók lövöldözései és fenyegetései közben jó izüt beszélgettünk a borszesz mellett főzött sziverősitö groghoz. Attól — hogy a házat felgyújtják nem tarthattunk, miután most is oly leégett állapotban volt a milyenné tavaly tették a zsiványok. A rablók végre látván — hogy itt „nincs számukra hely“ — iszonyú káromkodások közben el távoztak, üldöztetve mérges komondoroktól. * * * Reggel lett, — s nem is tudom már hogyan történt : elhatároztam, hogy Pestre visszatérek még az nap. Ez elhatározást már ezerszer megbántam. Hogy miért? — mondja meg az, ki Pesten lakik. S hogy miért jöttem vissza a faluról Pestre ? — mondja meg az, a ki a falu „idilli csöndjében“ lakik. Bizony, csak legjobb lenne az embernek, ha ment akarna lenni minden földi bajtól, minden földi zajtól, — legjobb lenne lakni —a holdban.
