Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-02-12 / 13. szám
ban osztva a mászás és szivattyú körüli gyakorlatokban a torna-tanár által oktattatok, mely gyakorlatoknál, a megye és városunk hatósága által egy-egy fecskendő volt használatunkra átengedve. Mint mondám — a tüzoltó-kar ezen első éve inkább vajúdásokból állt, mert ama rendszer, melyet a pestiektől átvettünk, hol egy, hol más, akadályokba ütközött, s mindinkább kitüntette, hogy nekünk itt provinciális városban, sajátságos viszonyaink vannak, melyeket nem lehetett a fővárosi rendszerkezetébe célszerűen beilleszteni. — Már magábavéve az őrködési rendszer — és annak katonai pontossággal kivitt szerkezete, állandó és katonai lábra szerkezeit őrséget kiván, mely nálunk városunk anyagi helyzetének korlátolt állása miatt — kivihetetlen. — E helyett mindinkább célszerűbbnek mutatkozott, hogy városunkban hol a tüzörség csak önkénytes tagokból áll — a tüz- oltókar egyes tagjainak munkássága, inkább a vészhelyeni célszerű beosztással, a szivattyú körüli szolgálatoknak pontos meghatározásával, a má- szásbani ügyességnek kifejlesztésével szabályoztas- sék, — nem mulasztván el semmi esetre ezekben úgy elméletileg mint gyakorlatilag a tagokat beoktatni. Ily értelemben egyik választmányi gyűlésen elvileg el is lön fogadva, hogy a jelen évben — a kifejtettekhez képest átalakulások tétessenek, de természetesen mindezekhez férfiak, kellenek kik önfeláldozással buzgólkodjanak az ügy iránt, különben a lelkesedés felgyújtott lángja — elfog aludni, s a tüzoltókar, mely a dúló tűzvész eloltására alakult, önmagát fogja agyon oltani. Egyébiránt a lefolyt évben, a tüzoltókarra hála Isten! kevés szükség volt, mert mindössze két tüzeset adta elő magát, melyen — tekintve azt, hogy a rendelkezésére állott fecskendők ódon szerkezetűknél fogva — nem felelhetnek meg a kívánalomnak — fáradozásának s buzgóságának nem csekély tanúságát adta. — Pénztárunk ugyan nem engedte meg, hogy újabb szerkezetű fecskendőt szerezhessünk, mindamellett pénzbeli erőnkhöz képest megtettünk annyit hogy 24 vedret 10 létrát, 6 fejszét vasvillát 7 gáncsát beszereztünk egyelőre is, mert tudnunk kell, hogy 18 ezer lakossal biró városunk ilyesmivel épen nem birt. — Megtettük,hogy a városi hatóságot kebelünkből egy emlékiratban tűzoltósági intézkedések elhanyagolt állapotáról felvilágosítván, felkértük, hogy legalább egy újabb szerkezetű fecskendőt és ahozvaló szereket haladéktalanul szerezze be, minek azon szerencsés eredménye lett, hogy a városi képviselőtestület legközelebbi ülésében ezeknek beszerzését el is rendelte. Ennyit a tüzoltókar állapotáról. És ezzel tisztelt közgyűlés befejezem egyletünk egy évi működéséről jelentésemet. — Kívánván, hogy a társulati szellem, a közjó iránti lelkesedés önök szivében tovább is fennmaradjon, egymást buzdítva, egymást lelkesítve, tovább is működjünk városunk felvirágzására, s egyletünk gyarapítását szivünkön hordva, nemes ambitioval törekedjünk ezen egyletet sokáig, örökké fenntartani. Janó Sándor, egyleti igazgató alelnök. Újdonságok. — Am. kir. közmunka- és közlekedési minister, Winter Ignác és Sonnenfeld Károlynak benyújtott kérvényük folytán, egy Tótkomlóstól Orosházáig vezetendő vasútra az előmunkálati engedélyt, f. évi febr. 3-tól számítandó egy évre megadta. — Egy szép tett, mely nem szorul dicséretre. Budjácsné asszony, egy helybeli leányne- velde tulajdonosnöje, a gyulai jótékony nöegylet- nek azt az ajánlatot tette, hogy kész egy szegény sorsú leánygyermeket intézetében díjtalan kiké- peztetésben részesíteni. — A helybeli újvárosi olvasókör ma este az „Arany sas“ (Anfang) vendéglő termében táncvigalmat tártát. Belépti dij 50 kr, kezdete 7 órakor. , — Az „Alföld“ írja. A február 8-ki gyászistentisztelet az 1849-ki febr. 8-án városunk védelmében elesett honvédek emlékéért oly lélekemelő részvét, disz s kegyelettel ment végbe, hogy azt minden tekintetben az eddigi ily ünnepélyekhez mérten a legsikerültebb s látogatottabbnak lehet mondani. A t. minoriták temploma alig birta befogadni a rang-, vallás és nemzetiség- különbség nélkül megjelent hölgy s férfi közönséget, melyben az összes helybéli hatóságok s tesületek főbb tagjai nagy számban voltak képviselve. A főoltár előtti téren felállított castrum doloris oly gazdagon s szakavatott Ízléssel volt diszitve. Ott diszlett a koporsó alatt az e város védelmében fe- Iedhetlen érdemeket szerzett Asztalos Sándor és Boczkó D. híven talált arcképe, számos koszorú és örökzöld lombozattól környezve, melyet a viasz- gyertyáklobogó fényárja imponáló Iátványnyá emelt. A koporsót két oldalt a volt honvédek környezték, kik dr. Matavovszki N., Dániel B. és Nagy József elnökök vezetése alatt pont 10-kor a templomban megjelentek. A hatóságok képviselői talán még soha oly contingenssel meg nem jelentek mint ezúttal. A városiak élén Pászthory F. h. polgármester, a megyeiekén Nagy S. első és Con- stantiny Gy. másod alispán, a m. k. váltótörvényszéki tagokén Rauchhofer elnök, a m. k. pénzügyi hivatalnokokén Schiller pénzügyi igazgató jelent meg, a m. k. honvédség tisztikara is gazdagon volt képviselve. Ott láttuk a temetkezési, az aradi átalános munkás-, és más egyletek elnök- azségeit, a céhek elöljáróit, a fögymnasium, elemi iskolák, s az alreáltanodai ifjúságot a a tanári karral. A nevezett testületek majd mind illető zászlójukkal jelentek meg, melyek örökzöld koszorúval voltak ékitve. Az ünnepély egyik fénypontját főt. Bocskay T. minoritarendü tanár valóban szép, költői emelkedettség, tűz- s ihlettség- gel mondott beszéde képezte, mely a jelenvoltakra nagy hatást tett. A gyászmisét, mint eddig éven- kint, most is a hű magyarérzésü főt. Gaál Damas- cen végezte fényes segédlettel, s midőn annak vége volt, a dalárda énekelt egy alkalmi megható gyászdalt. Nem hagyhatjuk emlitlenül a templomi zene- és énnekkart sem, mely igen szabatosan működött. — Midőn az egyházi szertartás véget ért, a honvédegylet kebeléből nehány tag a temetőbe indult, az ottani 1849. febr. 8-án elesett honvédek hamvait takaró sírokat koszorúkkal óki- tendők. — Elekről Írják. Az eleki szolgabiró Nikora Dávidnál volt egy szakácsnő szolgálatban, kinek szerencséje akadván, e napokban tartotta vőlegényével esküvőjét az eleki templomban, — a ba- sáskodó szolgabiró ur azonban nem lévén megelégedve azzal, hogy a leány esküvő után a nagyhatalmú ur házát elhagyja, ily formán cselekedett: ugyanis vitéz Hári János, csendbiztos uramnak parancsot ád a leányt az esküvés végbemeneté után elfogni és felkisérni! Vitéz Hári János vevén ezen hatalmas ordrót, azt pontosan a szószoros értelmében teljesité, nagy vitézül elfogja a menyasszonyt, midőn a násznép a templemból kijön, és azt szépen a nagyhatalmú ur konyhájába annak rendje és módja szerint felkisérteti. A násznép tehát szépen hazaindult menyasszony nélkül, mert ez a sors vagy is inkább e nagyhatalmú ur könyvében igy volt elrendelve. — Gyula-váriban olvasó-kör létesül, melynek alapszabályai a napokban terjesztettek fel a bel- ügyministeriumhoz jóváhagyás végett. Üdvözöljük a váriakat a mivelödés terén. Értesítés a népszámlálás ügyében. 226 szám nópsz. Folyó hó 7-én hozzám alulirthoz, a föld- mivelés ipar és kereskedelmi minister ur ő nagyméltóságától egy elnöki leirat, illetőleg rendelvény érkezett, következő tartalommal : Gyulán, Dobay János könyvnyomdája. 1871. „Tekintetes Szakái Lajos urnák, Békésmegye népszámlálási bizottsági elnökének. Az 1869-évi III. törvénycikk által elrendelt népszámlálás végrehajtása, első sorban magára a nemzetre és a közönségek által választott bizottságokra lóvén ruházva, kiváló örömömre szolgál most, e nagy mn sikeres befejezése után, t. uraságodnak, mint a népszámláló bizottság volt elnökének, a kormány elismerését tolmácsolhatni azon hazafias buzgóságért, melyet az ügy foganatosítása körül kezdettől fogva, gyakran nehezebb viszonyok között is tanúsított, s melynek leginkább köszönhető, hogy az eredmény aránylag csekély költség mellett éretett el. Egyúttal felhivom t, uraságodat, hogy a kormány emez elismerését azon népszámláló bizottsági tagokkal és dij nélkül ajánlkozott számláló ügynökökkel is közölni szíveskedjék, kik ez ügyben lelkiismeretesen és buzgón közreműködtek. Fogadja kérem t. uraságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. — Pesten 1871-óvi január hó 22-én. Szlávy József s. k.“ E rendelvény 2-ik pontjának meghagyását teljesitőleg, — a helyett hogy a megyei iroda, vagy a pénztár terhére, több száz külön levélben tenném ezt, — legcélszerűbb gazdálkodással, egyúttal egész hűséggel és ünnepélyességgel, e lapok nyílt hasábjain, — melyeken a megye jegyzőkönyvileg kifejezett köszöneté is már tudatva volt, — van szerencsém a rendelvény szövegének közlése által, mind a megyei népszámláló bizottság igen tisztelt ügyvezető és többi rendes és helyettes eljárt tagjait, — mind végre, a dij nélkül működött számláló ügynök urakat is, a kormány emez elismeréséről, egész készséggel tiszteletteljesen értesíteni. Kelt Gyulán febr. 10-én 1871. Szakái Lajos mint a megyei népszámláló bizottság volt elnöke. Hetivásári tudósítás. Gyula febr. 10. Ma ismét igen gyér volt, főleg a gabonapiac; alig nehány szánon hoztak egy- egy kis terhet, úgy hogy jobbára csak mutatókból árultak helybeliek. Sem a kereskedők, sem a fogyasztók semmiféle gabonát most nem kerestek, nem is igen vettek. Az árak a tiszta, nehéz búzánál alig birtak a múlt hetiek megmaradni, a gyengébbeknél pedig 20—30 krral köblönkint csökkentek is. Az egészséges kukuricából, valamint a szép, fehér árpából egy-két köböl 3.70—80 kron kelt; — zab nem volt; ezt háznál 4 frtra tartják s az egészségest ezen alul nem is adják. A bükköny köblét hét köbölnyi mennyiségben, igen kevés zab vegyülékkel 6.50 krra; a hitvány lucernamag itcéjót 40 krra tartogatták. A sertésvásári forgalom 450—500 dbra könnyen felment. A hidegre változott idő a hízottakra élén- kebb üzletet hozott. Egy helybeli s egy békési kupéé több szép hízott sertést szedett össze, s helybeli fogyasztók is járultak a vételhez. — A 2 mázsa körüli s azon felüli nehezebb sertések font számra 22 és 22f2 krral, kizételkép 23 krral is keltek. Csabára a hasas és fias kocákból több dbot hajtottak. Egy 1-sö rendű jó fajú hasas koca 40 írtjával, 3 db középszerű koca 30 írtjával kelt dara- bonkint; a választott 3 hónapos közönséges malac drbja 4.60—5 írtig; a kisebb korú és csekélyebbé 4 frt; a hitványaké 3 írtjával kelt. Rosszabb fajta, a 3 fertály éves magló süldők 15 frtjával keltek páronkint. Szarvasmarha 28—30 drb volt, belőle alig kelt el 4—5 db. Ló 110—115 drb, csekély áron is, kelendőség nélkül. — Egy ép, egészséges 6 éves jó húsban levő hasas, jó hámos, de alacsony termetű kanca csak 51 frton akadt vevőre. Tűzifa csak nehány szánon volt, s most is méregdrágán kelt. Egy idei vágású fateher egy szánról egészen nyers minőségű 4.40 kron; a száraz fa 5 frtjával kelt, de egy fertály öl szűkén is alig volt. — Egy szánon 32 kisebb-nagyobb fél és negyed hasáb száraz körisfát is 5 frtra hagytak. Egy varsándi oláh elég nagy fejű, de fagyos káposztát hozott egy szánon; százát 3 frtra tartogatta, de 11 óráig még el nem adhatta. Bácskai kender fontja most is 40 kr. — Az idő újra lágyulni kezd. Sz. L. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Hajóssy Otto.
