Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-02-16 / 14. szám
14-ik szám. Harmadik évfolyam. > Szerkesztőségi iroda, / hová a lap szellemi ré- . szére vonatkozó közle- í menyek küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: / Nagy Ferenckönyv- s kereskedése, hová az < előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. Gyula február 16-kán 1871. EKES hetenként kétszer, va- > sárnap és csötörtökön. ) Előfizetési feltételek: POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. \ Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca j 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ? Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Kéziratok nem küldetnek vissza. (R.) Mi tagadás, a teljességnek még sok híja van, s a dolgok nem mennek úgy, a mint menniök kellene. A paritás cimén még sok kivánni valónk van, mi részint ugyan onnan jő, hogy annak teljes életbeléptetésében idő és mód kell, pl. a közös hadsereg főtiszti rétegei nem magyarok, s mikor lesz az, mikor a mi contingensünk e részben kiállitható lesz; igy vagyunk a consulatussal stb. de más részt onnan is jön, bogy Lajthántul a paritás consequentiáiban még most is megmegütköznek, a mi nem egy esetben nehézséget okozhat. Parlamentünk kényszerhelyzete a reform érdekeknek nem kedvező. Ha az ellenzékről elmondathatott, hogy az nem kormányképes, a többségről viszont elmondható, mikép azt nem azonos elvek, hanem közjogi féltékenység tartja össze, mint ezt nem egy jel mutatja, valamint azt, hogy e kényszerhelyzetet úgy egyik, mint másik oldalon nehezen tűrik s azon meggyőződés kezd érvényre jutni, hogy a homogen elemek természetes csoportolásának erőszakos akadályozásával igy fentartani képtelenség. S ha ezen anomal helyzetben mégis szánakozva mutatunk a lajtnántuli parlamenti pártok szakadozottságára, hát erről ellehet mondani, hogy : difficile est satyram non scribere! Hanem azért nem kevésbé kedvezőtlen ránk nézve a lajthántuli ziláltság, mely a kiegyezés egyik fő motívumát com- promittálja, a közösügyek intézését késlelteti, nálunk a budgettárgyalást hiányossá teszi stb. Mindennek hatása belügyeinkeii erősen meglátszik, a füst sok, a tűz kevés, nem egy meghozott törvénynyel úgy vagyunk, mint a gyarló építkezéssel, alig hogy betetőztük s már újra épitenők; úgy célszerűségi, mint elvi tekintetben nincs meg a kellő precisio. S mekkora még a horror vacui, mennyi nincs, a mire égető szükség van! És országszerte..? okkal s oktalanul bi- rálgatunk, több szabadság után sovárgunk, autonómiát követelünk, s cselekszünk-e hát magunk .. ? Ott vannak például a megyék. Nem-e elindultak röppentyűk gyanánt nagy zajjal, hogy rövid idő múlva elhallgassanak, mintha a megyerendszer nem is egyébre való volna, mint egyszer egyszer a kormány mellett, vagy annak ellenében kardoskodni. Egyleti életünk se nyújt sok vigasztalót; gazdasági egyleteink nevezetesen kitűnnek semmittevésökkel; a pénzintézetek csaknem egyetlenek, melyek gyökeret vertek, de ezek is egymástól isoláltan, a helyi körülmények szerint hol bőséggel, hol szükséggel küzdenek, a helyett, hogy egymással kölcsönös hitelviszonyban országszerte válnának a kereslet és kinálat közvetítőivé. A városi közönség közös vállalkozás dolgában úgy járt, mint az Arany dongója : nagy zajjal neki indult, falhoz koppant s sinlve az elhirtelenkedést, a „bizalmatlanság sötét köpenyébe“ burkoltan hallgat. A vidék politizál, hogy... politizáljon; társas élete nincs, a kedélyek, elmék petyhüdtek, még boszankodik, ha egy-egy tevékenyebb ember nógatja, „mit alkalmatlankodik ez, talán képviselő akar lenni, vagy vicispán “ — mondják, s nem egyszer igazuk van. Ily viszonyok közt mi legyen fiatalságunkból, mely a nélkül is többnyire nemes passiók nélkül való, magát nem képző, nem tanulmányozó. Nekünk meg vannak leélt példáink, a melyek buzdíthatnak, a fiatalság azokat már csak könyvből olvashatná, ha olvasna, s ha is, maga az irodalom is nem hogy gazdagodnék, inkább a türelmetlen közönség rapsodikus Ízléséhez alkalmazkodik, mint az közelebb tekintélyes tollal meg jegyeztetett. Ügy te- szen, mint intelligentiánk a köznéppel, nem hogy azt magához emelni igyekeznék, inkább ő száll ahoz alá, hizeleg gyarlóságának, hogy — felhasználja, meg nem gondolván a mérhetlen kárt, mely ily tisztátalan specul^tioval a közerkölcsben, a közérdekekben okoztatik. Minek ellenében sovány correctivum gyanánt tűnik fel, ha post tot et tanta egyik pari. vezérszónok comicusnak tetszhető komolysággal tesz óvást, azon feltevés ellen, miszerint az ellenzék eshetőleges kormányra jutásával minden adó megszűnnék... Nem tudom, ha a pro domo sua szól-e belőlem, midőn kiemelem, mikép Békésme- gye egy s másban olykor kivételt tesz a szabály alól. De mentül többet tesz, nemde azt kell feltenni, hogy annál több öntudatosságra vergődik érdekeire, teendőire nézve. Ugyde ezen érdekek hol képviseltetnek illetékesebben, hatékonyabban, mint a sajtóban, s mégis megyénk egyetlen lapja mily kevés pártolásban, támogatásban részesül! nem derogál-e ez Békésmegye értelmiségének, nem ellenmondás az, felismerni becses érdekeit s egyben némaságra kárhoztatnia azokat! Igaz, ebben a párti visz- szavonás keze is működik, s részemről ismételve elmondom, hogy a mi megyénkben politikai lapnak még nincs itt az ideje, hogy azt a kis erőt, melylyel rendelkezünk sokkal sikeresebben fogjuk felhasználni, ha lapunk megyei életünkre, teendőinkre, sikereinkre, hiányainkra fordítja főleg figyelmét. Ámde ezen feladatának is csak úgy felelhet meg, ha anyagilag s a megye erősbjei részéről a tudomány s gyakorlat mezejéről szóló dolgozatokkal, a folyó ügyekről szóló közlésekkel támogattat- ni fog. A lapon ezen átalakulás múlni bizonyosan nem fog hiszen a lap a közönségért van, de hát legyen meg az a közönség. Megvagyok győződve, hogy Békés- megyének csak ily feltétellel lehet lapja, ha t. i. az a megyével fog főleg foglalatoskodni, s hogy viszont a megye ügyei csak úgy fognak virágzásnak indulni, a visszaélésektől megóvatni s átalában a megyei közönség csak akkor fog helyzetének, feladatának, törekvései helyességének ismertetésével birni, ha egy lapja lesz, mely a megyei tevékenység hü tükrét képezendi. Hiszen uraim, amott nyugaton minden valamire való községnek van lapja s mi 200 ezren nélkülözzük azt! van közigazgatásunk, bíróságaink, rendészetünk, iskoláink, egyleteink, rendőrségünk, gazdászatunk, ipa runk, kereskedelmünk, piacaink, közlekedé sünk (!), vizeink (!!), vannak társas, olvasó köreink, egyházaink, közegészségi ügyünk stb. stb. s mindezen fontos érdeknek ne legyen egyetlen orgánuma, az lehetetlen, az káros, az szégyen, igen, szégyen, mert nem képzelhetek kikerekitett társadalmat, minő egy egész megyéé, mely saját lapirodalom nélkül a müveit nevezethez igényt tarthatna. Mondom, a dolgok nem úgy folynak, a mint folyniok kellene, s midőn ezt mondom, azt hiszem : érte senki sem pessimis- mussal, sem ócsárlási viszketeggel nem vádolhat. / Ámde azért kétségbe esnünk nem kell, nem szabad. Századok nyomása alatt, a civil isatio szélső gyürüzetében el kellett maradnunk. Csak az imént lettünk helyzetünk uraivá s az intézményeknek idő kell, hogy hatásukat kifejthessék. De ezen hatás csak úgy lesz gyors, ha mindenki megteszi kötelességét, mert az intézmények nem gép, melybe a nyers anyagot csak bele kell lökni, hogy az pár perc múlva mint készáru kerüljön ki. Mindenek felett pedig óhajtandó, hogy országgyűlésünk kényszerhelyzete mielőbb oly megoldást nyerjen, mely a reformok roppant terén, aggatatlan, határozott működést tegyen lehetségessé. A hivatalos lap múlt vasárnapi száma hozta a legf. kéziratokat, melyek az üresedésbe jött bel- ügyministeri és közoktatásügyi ministeri állások betöltése iránt intézkednek. Belügyministerré Tóth Vilmos államtitkár, közoktatásügyi ministerré pedig Pauler Tivadar egyetemi tanár neveztetett ki. Ugyanakkor Pejácsevich gróf, tárca nélküli horvát-szlavon-dalmát ministerré lön kine- nezve. Országgyűlési tudósítás. Február 9. G o r o v e felel V u k o v i c s Sebő s többek interpellatiójára a bánáti árvíz ügyében. Vukovics megnyugszik a minister válaszában. Napirend az igazságügy minister költségvetése. H o- dossy Ditrich állításait cáfolván, a minister mellett szólal fel. Vajda János többek közt kivánja, hogya tárgyalásokra necsak hallgatóként mehessen a közönség, hanem hogy észrevételeiket is megtehessék, s csak ezután mondassák ki az Ítélet. T i- s z a Kálmán szerint a kormányt ez ügyben sem elvek vezetik, hanem a pillanatnyi szükség. Mielőtt
