Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-12 / 13. szám

lehetne felelni, mely programm egyébiránt a Iaj- thántuli mai állapotokhoz mérve megfelelőnek is mondható. Annyi bizonyos, hogy úgy a bécsi, mint a magyar sajtó nem nagy lelkesedéssel fogadta ez ismeretlen urakat, kik talán — egy kettő kivéte­lével — életükben most először okoztak feltűnést szokatlan hangzású neveikkel. Országgyűlési tudósítás. Febr. 7. Napirend a kereskedelmi és földmive- lési minister költségvetése. Tisza L. a tavaly tervezett két gazdászati iskola felöl kérdezi a mi- nistert. M u k i t s Ernő szintén. S z 1 á v y József minister, válaszában fejtegeti, hogy a két iskola fel­állítására vonatkozó érvek nem helyesek, neveze­tesen tagadja, hogy hazánkban különböző vidék­nek különböző gazdasági viszonyai volnának, e viszonyok csak socialisak s igy minden gazdasági intézetben egyenlőn lehet a gazdászatot tanítani; a másik érv a távolságot illetőleg megszűnik a vasúti gyors közlekedés következtében. Simonyi E. nem tudja összeegyeztetni a parlamentaris pra­xissal s az országgyűlés tekintélyével, hogy a mi­nister a háznak múlt évben hozott határozatainak argumentumait most cáfolgatja. Tisza K. Simo- nyival tart, nagyon szomorn jelenségnek tűnvén fel előtte a minister nyilatkozata. Ilyen parlamentáris- mushoz szólónak sem kedve , som bizalma nincs. Gaál Endre határozati javaslatot ad be a borá­szati és szőlészeti tanfolyamnak életbeléptetése iránt a keszthelyi orsz. gazd. intézetnél. Szlávy mindent igér,hogy ez 1872-vagy 73-ban létesüljön. Lónyay G. ajánlja a gazdasági tanárok fizetésének feleme­lését, Szlávy erre kéri is a házat. V á r a d y G. a m.-óvári intézet tanitás ügye felöl interpellálja a ministert, hogy ha nem is lehet a tannyelv kizá­rólag magyar, legalább párhuzamosan adassák elő minden tantárgy. Szlávy megnyugtatólag vála­szol. A kolozsmonostori tanintézet ügyének tárgyalása után következett az ál lad al­mi lótenyész-intézetek. Tisza K. nem he­lyesli, hogy ez intézetek kezelése még mindig ide­genekre van bízva, vegyük már át egyszer azt, mi a miénk. Szlávy a honvédséget nem látja alkalmasnak ez intézetek kezelésére rövid ideig tartó szolgálatuk miatt, a kormány azon álláspon­tot foglalja el, melyet Tisza K. jelzett. Ezután kö­vetkezett a földtani intézet ügye. P. Szathmáry K. sajnálja, hogy a kormány nem fejti ki ez inté­zet célját jobban. Feszt Imre örvendetes eredmé­nyeket mutat ki a magyar geológusok eddigi mű­ködéséből. — A póst a-iigy jelen állását P é c h y T. Domahidy, Guthy és Mátyus egyhan­gúlag roszalják. Febr. 8. A pósta-jövedéknél T i s z a K. elismeri, hogy utóbbi években nagyot haladt ez intézet. Mu- k i c s E. nem helyesli azon viszás eljárást, mely szerint a m. kir. póstahivatalok még most is né­metül leveleznek. Szlávy erre azt jegyzi meg, hogy sokan vannak a postahivataloknál, kik nem tud­nak magyarul levelezni, de inkább megtart­ja a németeket, mint a póstát bezárja. Ghyczy K. figyelmezteti a ministert, hogy kár volt a póstaügybe a nemzetiségi kérdést beleszöni, a törvény szavai mondják, hogy a hivatalos nyelv Magyarországon magyar. Yárady G. a távirda- ügynél h. javaslatot ad be, hogy a minister utasit- tassék, mikép a jövő évi budget-tárgyalásnál a táv- irda szükségleteit tájékozásul terjessze elő. Szlávy válaszol Váradynak, ki ebben megnyugodván, h. javaslatát visszaveszi. AntalffyK. egy Gyergyő- ban felállítandó távirda ügyében szólal fel. Szlávy 1872-re Ígéri azt.— Ezután az igazságügyi minis­ter költségvetése következett, melyet Dietrich áta- lános tárgyalás alapjául sem fogad el. A delegatiókból. Febr. 6. Benedek S. tá­bornok a közös hadügyminister képviselője, Eber Nándornak felel múltkori interpellatiójára a hon­védséget illetőleg, kijelenti a tábornok, hogy ez iránt a ministerekkel most is folyamatban vannák a tárgyalások; a mi pedig a hat hadtestnek meg­felelő tüzérséget illeti, igyekezni fog a minister e hiányon is mielőbb segíteni. — Éber ebben meg­nyugszik. Válaszol továbbá Benedek még Er­n u s z t Kálmánnak a szolgálaton kívüli fegyver- viselés tárgyában intézett interpellatiójára. A tá­bornok védi s bizonyitgatja a fegyverviselés szük­ségességét; a ház azonban nem veszi tudomásul e választ, s Ernuszt kijelenti, hogy e tárgyban hatá­rozati javaslatot ad be. . Febr. 8. A hetes bizottság ajánlja, hogy a kö­zös minister egy lóösszeirási törvényjavaslatot ké­szítsen, s azt az illető ministerek által terjessze a házak elé, a javaslat elfogadtatott. Ernuszt K. h. javaslatot nyújt be, mely szerint intézkedjék a közös hadügyminister, hogy a katonák szolgálaton kívül csak rendkivüli esetben viselhessenek fegy­vert. — A javaslat azonban nem tárgyaltatott. A háború. Gyula, febr. 10. Gambetta lemondott! E tény ha nem is a leg­nevezetesebb az utóbbi idők eseményei közt, de annyi jelentőséggel mégis bir, hogy a jelen hely­zetre talán eldöntő lesz. Gambetta lemondásával pártja is megszűnik működni, s igy a jelen véreng­zések talán be lesznek szüntetve, s Favre egész erejével láthat a béke müvének befejezéséhez. — Gambetta rövid 4 hónap alatt világhírű névre tett szert, az ö nevével volt összekötve Franciaország sorsa, az ö lánglelke teremté az ifjú hősi hadsere­geket, melyek vitézül álltak szembe a gyakorlott német hadakkal , és a köztársaság Gambettának köszöni legelső sorban léteiét. — Mig más remény­kedett a szerencsés kimenetelben, Gambetta bizton hitte azt; s mig sokan kétségbeestek, Gambetta beszéde fellclkesité s tettre buzditá a csüggedöket. Ő volt a nép lelke, éltető ereje. Mennyi önmegtagadás van e lemondásban ! O még mindig remélt, mindig hitte, hogy az egész országot felzuditja az ellenségre, s hogy sikerülni is fog azt kiűzni, s nagyravágyó terveitől elütni ; hanem párisi kollegái más véleményben voltak, ők a béko útját látták előnyösebbnek, és Gambetta leszáll a magasról, hova öt hazaszeretete, tehetsége és az események emelek, átengedi a tért mások­nak, reményeit keblébe fojtja, meggyőződéséről lemond, hogy a haza boldoguljon mások hite sze­rint. E lemondás Gambetta nagyságának legfénye­sebb tüköré, A választásokra vonatkozó decretum visszavo­natott, s úgy látszik, hogy ennek következtében Gambettát a lemondásbán elvtársai is követni fogják. Aragonak egy körlevele aprefektekhez mondja: hogy valamint az elöbbeni uralkodó családok, úgy Napóleoné is teljesen ki van zárva a választha-a tásból. A mint látszik, a fegyverszünet kedvezménye csak annyiból áll, hogy a főváros lakossága éhen ne haljon, mert*a legnélkülözhetlenebb szükségle­tekkel való ellátás a német katonai hivatalnokok ellenőrzése alá van vetve, s igy az élelmiszerek szabad forgalma épen nincs megengedve. Egy ber­lini sürgöny szerint, ha a déli részekben az anar­chia tovább tart, Poroszország, Anglia, Ausztria és Oroszország beleegyeztével, ideigle­nes kormányt fog kinevezni Francia- ország számára. Külföld. Románia fenyegetett helyzetének következté­ben Sumla mellett egy őrködő csapat fog felállit- tatni. Egy konstantinápolyi hir alaptalannak mondja hogy a porta megszállja Romániát, ha azt a feje­delem elhagyja. A pápa egy kölcsönt szándékozik kötni, s mint az egyház feje, értékpapirokat kibocsátani. Varsóban több állandó katonai tábor felállí­tására törekednek. Legújabbak. London febr. 8. A konferentia tegnap hosszabb ülést tartott. A „Morning Post“ azt hiszi, hogy már a tegnapi ülésben létrejött a kölcsönös meg­állapodás. A „Standard“ reméli, hogy a konferen­tia a romániai nehézségeket is elfogja oszlatni. Berlin febr. 8. A követelt terület-átengedés.az egész felső Rajna és alsó Rajna departementra, majdnem az egész Moselle-departementra, a Meur- the-departement egy harmadrészére s a Doubs és Vosgesek departementja egyes részére is kiterjed. Versaillesben mielőbb remélik a béke megkötését. London febr. 8. Erősen állítják, hogy a hatal­maknak sikerült a román fejedelmet maradásra bírni. Bécs febr. 9. Beust visszalépése nem valósul. Nem kérte lemondását s igy nem is fogja nyerni. München febr. 9. A bajor tábori hadseregnek f. hő 19-éig teljesen ki kell egészittetnie. München febr. 8. A bajor hadseregnek e hó 19-éig újra teljes számúnak kell lennie; a tartalé­kosok és a rekonvaleszcensek mind Franciaország­ba küldetnek. Wilhelmshöhe febr. 8. Napoleon a választá­sok alkalmából proklamatiot intézett a franciákhoz. Igazgatói jelentés a b.-gyulai torna- és tűzoltó-egylet 1870-ik évi működéséről. (Vége.) Megkell említenem a tornászat azon ágát is, mely a vívással foglalkozott. — Erről kevés a mondani való. T. Karassiay István első alispán ur kegyes volt lakásának nagy termét az egyletnek vívó-iskolául ingyen átengedni, minek folytán a vívó terem be­rendeztetek oly képen, hogy tagtársaink közül ki­lencen jelentkezvén a tanulásra, azoknak részére a szükséges kard és tőr ví-eszközök, álarcok stb. úgy szintén az egylet részére is, egy személyre való vívó-eszköz ennek költségén megszereztettek, s a teremben felállittattak, de sajnálattal kell meg­említenem, hogy tagtársaink közül alig 2 pár vett igénybe néhány tanórát, mig a fiatalság azon ré­sze, mely a honvédelemre különben is hivatva van, — távol maradt, — pedig ki tagadná azt, hogy a vívás és a fegyverbeni gyakorlat, nemcsak a férfias tulajdonok közé tartozik, hanem a test erejének kifejlesztésére, az ügyességnek, bátorság­nak és önbizalomnak megszerzésére nem csekély befolyást gyakorol, — és oly szükséges, hogy egy fiatal ember ma e nélkül kiképzettnek magát alig tarthatja. Szólok mármost végre egyletünk azon osztályá­ról is, mely magának nem kevésbé nemes felada­tot tűzött ki, a tűzoltó karról. Bármily csekély is egy év egyletünk történe­tében, még is a vajúdások közepette ezen év sok tapasztalatot adott és sokra megtanított. Különösen megtanitott arra, hogy valamely intézménynek szerkezete lehet jó és célszerű bizonyos helyen és bizonyos körülmények között, mig ugyanazon szerkezet más helyen és más körülmények között, nem célra vezető. — Mi is rendeztük és szervez­tük magunkat, leginkább a pestiek mintájára, el­fogadtuk nagyobb részben azoknak rendszabályait, s megállapítottuk az örködési rendszert — és ehez képest egyelőre itt a városháza termében egy őr­ségi telepet felállitván, megkezdtük az éjjeli őrkö­dést múlt évi juh 14-én 75 taggal olyképen, hogy minden éjjel négy tag esteli 10 órától reggeli 4 óráig őrködni volt köteles azon célból, hogy vész esetén, a készen tartott tűzoltó szerekkel első je­lenhessen meg a vész helyén. Ezen őrködés fenn­tartatott October 25-ig, azonban ekkor megszüntetve lön egy választmányi határozat által azon okból, mert alkalmatos külön helyiséggel nem bírván, a téli időre ezen nagy termet nem lettünk volna ké­pesek fűteni, — de megszüntettetett különösen azon ok miatt is, mert csekély lévén a tagok száma, egyesekre nagy teher nyomaszkodott, s a tagok a gyakorta reájok eső éjjeli őrködést nem birván meg, — a rendszabályok szigorának fenyegetése mellett is —■ nem teljesítették kötelességeiket, — s az örtanyát későbben elhanyagolták. —■ Az őr­ségen kivül — a tagok kötelezve valának heten­ként két órát a gyakorlatokon megjelenni, s e te­kintetben a nyári hónapokon a tagok két osztály-

Next

/
Thumbnails
Contents