Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-12 / 13. szám

Külön vámterület és kereskedelmi kép­viselet nélkül iparunk tökéletesen nem fej­lődhetik ki soha. Az elsőtől tiz évre meg vagyunk fosztva — a kiegyezés által; a má­sodikat sokszor emlegetik, s ezzel eleget látszanak tenni az ügynek, és elhalasztják egy boldogabb időre. Békésmegye bizottmányának, f. é. febr. 7-ik napján tartott rendkívüli közgyűlése. Bizottmányi tagok kevés számmal vannak jelen. Elnöklő első alispán, a közgyűlést megnyitván elő­terjeszti, miszerint a múlt évi december hó 12-ik napján és folytatva tartott közgyálés 520 számú határozatával, a múlt évi kedvezőtlen időjárás miatt vetetlenül maradt földeknek összeírását azon cél­ból, hogy ezen földek tavaszi búzával leendő be- vethetése és illetőleg az erre megkivántatö tavasz, vagy járó buzamagnak kellő időbeni beszerezhetése iránt, megfelelő intézkedések tétethessenek, — el­rendelvén : a kérdéses összeírás és ezen alapuló szükséglet kimutatás a járásbeli föszolgabirák ál­tal teljesittetett, s az ide vonatkozólag beérkezett jelentésekre utalván, fölkéri a közgyűlést, hogy azokat tárgyalás alá vevén, a fennforgó szükség­hez képest, intézkedni szíveskedjék. Mely elnöki előterjesztés után a járásbeli fö- szolgabiráknak ide vonatkozó jelentései sorrend­ben felolvastattak, s miután az ekként felolva­sott jelentések és ahoz csatolt kimutatások sze­rint, a gyulai és szeghalmi járások kivitelével a többi névleg pedig a csabai, orosházi, szarvasi és békési járásokban, a vetetlenül maradt föl­deknek tavaszi búzával leendő bevethetésére szolgáló szükséglet egyes lakosok részéről csak­ugyan felmerült, s következőleg e részbeni intéz­kedés szüksége fenforog : annálfogva és tekin­tetbe véve, miszerint a bejelentett szükséglet mérve nem oly nagy, hogy annak beszerzése rendkívüli gondoskodási módok alkalmazását tenné szükségessé; tekintve továbbá, miszerint biztosan föltehető, s e részbeni alapos tudomás forog fenn, hogy a járásbeli föszolgabirák által bejelentett tavaszi búza szükséglet, a megye te­szemrehányást; emlékezzetek reám : legyetek oly nagylelküek, mint én valók.*) Itt a király egy székre rogyott, nem tudott to­vább beszélni. Ej fél után egyet ütött. A királyné mellette térdelt. Nővére elájult; a szegény gyer­mekek szólni sem birtak: lábainál feküdtek. — Lajos fölemelkedett, átkarolta nejét: élj boldogul, úgymond, ez az utósó csók, a sirontul újra átö­lellek. Elkellett szakadnia övéitől... tétovázott... Egy helyen maradt állva; lábai reszkettek. Élje­tek boldogul! kiáltá s szobájába tért. Egy óra hosszant egyedül maradt. Azután ir- landi születésű, gyóntató-atyját hitta; hangosan imádkozott s kérte őt áldoztassa meg. Felnyitotta szobáját; akárki láthatta öt térdein; kereszt volt az asztalon, melyre tekintve e szókat mondá ! Szenvedéseidben, uram ! vigaszt s erőt nyerek a halálra. Alig, hogy elfogadta az ostyát, arca földerült.; ereje visszatért. Imádkozott még a gyóntató-atyá- val s igy szólt hozzá: kedves atyám: mond meg mindenkinek, hogy a szerencsétlenek egyetlen vi­gasza a hit. Ha mindenki elhagy is, ez velünk marad, ez nagy győzelem. 8 órakor reggel (21-én) Lajos a toronyból a kocsiba lépett; csak a gyóntató-atya ült mellette. Poroszlók és katonák kisérték; a kocsi lassan haladt. 10 óra, 20 perckor ért a vesztő-helyre. Lajos kilépett a kocsiból s erőteljes léptekkel ment az emelvényre. Ott fogadta a pap utósó ál­dását. Barna felöltőjét önmaga vetette le; ez alatt egy ujjas fehér mellénykét viselt, — ezt magán *) Az itt leirtakat — ily alakban — Lajos soha sem mond­ta. E lap azonban, a mellett, hogy nagy királypárti volt, kortársaira sirvirágokkal is akart hatni s ki­zsákmányolni a Lajos iránt keltett részvétet halála okozóinak meggyülöltetésére. rületén egyeseknél létező készlet által is pótolható : a járásbeli föszolgabirák ezennel oda utasittatnak, hogy hatóságuk területén, a létező ilyetén ta­vaszi búzának kinél, mely helyen és mily meny- nyiségbeni készletben léteiét, meghirdetés utján kinyomozván, a mutatkozó eredményről egymást értesíteni, egyúttal pedig a tett szükségleti ösz- szeirás alapján, a jelentkező egyeseket is, a meg­tudandó tavaszi búza készlet mennyisége és annak beszerzési módozatairól részletesen s ennélfogva kellőn tájékozhatólag tudomásba helyezni sies­senek. Ezekután, bár szorosan véve a jelen rendkívüli közgyűlés» tárgyát nem képező, de az ügy termé­szete, s az alkalomszerüség által tanácskozás alá vétetni célszerűnek látott és a szarvasi járás fő- szolgabirája részéről beérkezett, azon jelentés vé­tetett fel, melyben említett főszolgabíró a rendkí­vüli vizáradások s kedvezőtlen időjárás folytán a vizmentö körtöltések és megrongált közlekedési utakon teljesített s még teljesítendő munkálatok sürgősségét említvén fel, e célokra a járásbeli ösz- szes orsz. közmunkaerö felhasználhatását engedé­lyezni kéri. A kérelem azon ágát illetőleg, melyszerint a vizmentö gátaknak jó karban tartása s illetőleg azok kijavítására megyei közmunkaerö alkal- mazhatása kérelmeztetik : jelentő főszolgabíró a megyei bizotmány f. é. január hó 11-én tartott rendkívüli közgyűlésének 3. sz. a. hozott azon határozatára utaltatik, mellyel a vizmentö gátak fenntartása, s illetőleg kijavítására a községek ez idei megyei közmunkaereje felhasználhatónak kimondatott. Illetve a közlekedési utakra szük­ségelt közmunkaerőt: miután a jelenlegi ked­vezőtlen időjárás a közlekedési utak javítását különben is lehetlenné teszi, s ennélfogva az e tekintetben történhető rendelkezés korai s idő előtti lenne; de másrészt a megyei közmunkaerö- nek mily módoni felhasználhatása a közmunkái küldöttség felosztási tervezetén alapuló megyei határozat által lévén majdan megállapítandó : ennélfogva jelentő föszolgabirónak meghagyatik, hogy a közlekedési utak fentartását a fennforgó körülmények által engedett módok felhasználá­sával eszközölje, különösebb figyelmébe ajánl­hagyta. A bakó lenyirta haját; e közben egy má­sik, kezeit kötötte hátra. Lajos egészen a magasságra lépett. Látta a szá­mos népet a vérpad körül s hangosan igy kezde beszélni: „Franciák! ártatlanul halok meg; az utókor bizonyára boszut áll rajtam : én részemről megbocsátok ellenségeimnek.“ — — — Itt parancs szóra a trombiták oly lármát csap­tak, hogy Lajos nem beszélhetett s a nép nem hallhatta őt. A hóhérok ezalatt Lajost a guilotinehoz vezet­ték; nyaka — úgy látszék — nem egészen illett a nyaktilóba; a bárd leesett, — s a fej le volt vágva. A bakó fölemelte a véres főt, körülment vele a r / vérpadon s tompán kiáltá: Éljen a nemzet! Él­jen a köztársaság! — a főt s a testet kosárba dobták s a tetemet sz. Magdolna templomába he­lyezték el.**) Legottan erre (oh! könnyelműség durvasága!) az ácsok a király lenyirt haját eladónak kiáltot­ták ki; a köteléket hajfonadékain 10 Iivresért vették meg. Ruháit darabokra szaggaták és min­den darabját pénzért árulták el. így halt meg 16-ik Lajos, jan. 21. reggel 10 óra 22 perckor, 38 éves, 4 hónapos és 28 napos korában. A király lefejeztetésénél különféle mellék ese­mény történt. A marseillesek csákányaikat a ki­rály vérébe mártogatták. Egy ismeretlen pedig a Temple tornyára állott, midőn a királyt onnan ki­vezették ; látván a fejedelmet, igy kiáltott: „Oh, **) Megjegyzendő, hogy a király házasságakor több em­ber agyonnyomatván a közörömben, a Magdolna tem­plomban lelték síi jókat; ugyan igy az 1792-ik aug. 10-én kivégzettek is: s a király ezek közt fekszik. Csodálatos végzet! tatván a póstai közlekedésre szolgáló utaknak fenntartása iránti elodázhatlan gondoskodás szük­sége egyszersmind az is megjegyeztetvén, hogy a közmunkaerö pénzbeli megváltás utján érté­kesített részének is felhasználhatását — miután e váltsági összegek rendeltetésükre nézve a köz­lekedési utakon levő hidak fentartására szolgál­nak — e megye közönsége nem engedélyezheti. Végül mint sürgős elintézést igénylő tárgy, fel­olvastatott a békési járás főszolgabirájának f. é. február 3-án 152 sz. a. kelt s a csabai vizvezetö csatorna tárgyában Békésváros által benyújtott panaszos folyamodványra vonatkozó jelentése. E megye közönsége méltányolva Békésváros elöljáróságának kérvényileg előadott azon pa­naszos előterjesztését, mely szerint a Csabaváros által épitett vizleeresztön keresztül leömlő víztö­megek a békési határ földeit is elárasztván, ek­ként itten tetemes károkat okoz, a fennforgó panasz megviszgálása s az érdeklett két város között innen származó különbözések lehető ki­egyenlítésére s az érdekek kölcsönös kiegyez­tetésére egy Kertay Zsigmond t. főügyész és bizotmányi tag elnöklete alatt a csabai és bé­kési járások főszolgabirái, Ladies György tisz­teletbeli alügyész, Kis Elek megyei mérnök és Dobosfi Alajos aljegyzőből álló küldöttséget ne­vez ki, megbizatván e küldöttség, hogy a meg- kisérlendö kiegyeztetés nem sikerülte esetében az 1840. X. törvénycikkben foglalt rendelkezések szem előtt tartása mellett s ahoz alkalmazkodva járjon el. — A lajthántuli ministererizis véget ért. A folyó hó 7-ki hivatalos bécsi lap közli az uj mi­nisterek névsorát. E szerint ministerelnök s belügy- minister Hohenwarth gróf, dr. Habietinek igazság­ügyi, Holzgethan pénzügyi, dr. Schöffle kereske­delmi és ideiglenes földmivelési, Ihrecsek oktatás­ügyi és Scholl vezérőrnagy honvédelmi ministerré neveztetett ki. Jobbára ismeretlen nevek ezek s azok, kik viselik — mint mondják — középsze­rűségek. Fog-e alattuk a lajthántuliak alkotmá­nyossága virágozni, vagy átalán véve : köthetni-e jövendőbeli működésükhöz a siker reményét — e kérdésre még programmjuk elolvasása után sem királyom 1“ kérdezték, királyi-e ? — Igen — fe­leié. — én királyomhoz a halálig hü akarok ma­radni ; vele szeretnék halni!“ „Teljesedjék kí­vánságod : meghalsz !“ mondá a nemzeti gárda egy tagja s ketté vágta fejét. A királyné egyik áju­lásból a másikba esett. így lett vége, jóérzelmü***) hallgatóim ! Európa leghatalmasabb királyának! ki ne indulna meg az embertelenség hallatára ? — Oh, látom német honfitársaimat ; látom polgártársaimat ! könnyek áztatják arcaikat s csak szörnyeteg maradhat ér­zéketlenül. Erkölcstelenség bármely népet tigrissé tehet, csak vallás és erkölcs tartják öBsze az emberiség kötelékét. Minden büntetlen kicsapongás mag, melyből iszonyú események kelnek ki. Németek ! maradjunk hűk minmagunkhoz ! S ti, a föld népei! áldozzatok az áldozatnak fájdalom-könnyeket! lelkesüljetek föl, a gyilkos nemzetnek a földről való eltörlésére. Isten ha­ragja s magatartásotok foganatositják azt. Ne dúl­ják föl boldogságotokat, ne csábitsanak el. Mind­nyájan egy istent hiszünk, boldogan élünk feje­delmeink alatt, mint németek akarunk élni, halni. S emberi sors! engedd megsiratni a jó királyt; imádkozzunk érte ; szeressük jó fejedelmeinket — és minden megtámadás ellen védjük meg alkot­mányunkat.“ lm, ilyen politikai cikkek termettek akkor Németországban. Közli: Márki Sándor. ***) T. i. királypárti.

Next

/
Thumbnails
Contents