Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-12 / 13. szám

Harmadik évfolyam.

13-ik szám.

Gyula február 12-kén 1871.

Szerkesztőségi iroda,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám.

Kiadó hivatal:

Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők.

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY, j

Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési ] irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. \ Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték ( minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttériben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. \

Kéziratolt nem Itüldetnelt vissza.

Megjelen

hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési feltételek:

Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán

egész évre . fél „ .

negyed „ .

Pest, február 10-én.

(□) A harctéri hírek csillapultával, és midőn már több kilátásunk van békére, mint háborúra : időszerűnek találjuk az észak-német szövetség pesti konzulának jelentésére — mely még a porosz-francia háború kitörése előtt Íratott — a kormány és Magyarország iparosainak figyelmét felhívni és jelezni a veszélyt, mely fenyegeti las- san-lassan fejlődésnek indult iparunkat.

Édes mindnyájan tudjuk, hogy Magyar- ország számára — a kiegyezés alkalmával — külön vámterület nem biztosittatott. Ha ezzel bírnánk, nem néznénk oly szorongatott kebellel a jövőbe és nem féltenők iparunkat annyira, mint jelenben. — A külön vámterület hiánya az egyik főoka annak, hogy iparunk — dacára politikai aerank megváltozásának — csak lassan fejlődik. A cislajthániai ipar — mig nálunk minden pangott, minden elnyomva volt — szép haladást tett, és most ezen előre haladott iparral kell ifjú — gyermekkorát élő iparunknak fejlődésében megküzdeni. De mindennek dacára reményünk lehet, hogy — ha a szükséges védelmi intézkedéseket idővel megtesszük —- iparunk fényesen ki fogja állani a versenyt

a sok kegyben és magas pártfogásban részesült lajthántuli iparral.

Eddig ez volt honi iparunknak versenytársa, de nem veszedelmes versenytársa.

Most, a porosz-francia háború bevégezté- vel, el lehetünk készülve, hogy fejlődő iparunknak egy újabb, az ausztriai iparnál sokkal veszedelmesebb és hatalmasabb iparral, az egyesült Németország iparával is kell küzdenie. Németország — minthogy a háború után cikkeinek kelete Franciaországban csökkenni fog — igen természetesen Magyarországot igyekszik iparcikkei számára piacul meghódítani. És ha ezt elérte, a mit — ha tekintetbe vesszük a németországi iparosok és gyárak készitmé- nyeit, melyek olcsóság- és ón-tartósság "tekintetében ifjú iparunk termelését hason- lithatlanul felülmúlják — mindenesetre el is fog érni, s ezáltal Magyarország iparának kifejlődése — meglehet csak bizonytalan időre, meglehet örökre — meg lesz akadályozva.

Azonban ahhoz, hogy ezen formális ipari hadjárat Németország részéről kezdetét vehesse, idő kell. A német gyárosok a nyugati vérengző háborúban ezer— meg ezer munkás kezet vesztettek, és hisszük, hogy nem egyhamar jutnak oly helyzetbe, hogy az észak-német szövetség pesti konzulának tapintatosan készült tervét és hasznos útmutatásait — melyekből világosan megtudhatják, hogy a magyarországi piacot mily módon, és leginkább mily iparcikkekkel hódíthatják meg és biztosíthatják maguk szá- mái’a — követhessék. Ez időt kell felhasználni Magyarországnak; megfeszítve minden erejét oda törekedni, hogy mire ez idő bekövetkezik — versenyképes legyen.

Még csak azt akarom röviden felemlite- ni, mi ezen kereskedelmi jelentésből is világosan kitűnik, hogy mily fontos és hasznos egy kereskedelmi konzul egy ország kereskedelmére és iparára. A kereskedelmi konzulok jelentései nyújthatnak csak biztos tájékozást és hasznos útmutatást az ország iparosainak ; ezekből tudják meg, hogy ezt vagy amazt a piacot miféle termékkel lehet és kell felkeresni; ezekből tudják meg az elfoglalandó vagy elfoglalt piac fogyasztóinak igényeit és szokásait. — A termelőknek kell a fogyasztók igényeihez alkalmazkodni, ha cikkeiknek állandó piacot akarnak biztosítani.

f Ä H <B A.

XVI-ik Lajos halála.-)

Franciák 1 ártatlanul halok meg; az utókor bizonyára boszut áll rajtam: én megbocsátok elleneimnek. — XYI-ik Lajos utolsó szavai. —

Január 21-ik napja (1793.) a borzalom és gyász napja : — XVI. Lajost ekkor végezték ki.

Érzékeny szivüek! bár tudnék nyelvünkben szavakat találni, melyek érzelmeimet, szivem megindulását, a szomorú benyomásokat kifejezni képesek volnának ! — Lajos utolsó szavai voltak : — ártatlanul halok meg !

Az ártatlan király 3 napot kért, bogy családjától s barátaitól búcsút vehessen. Megtagadták. A következő kiáltványt kapta :

1. Lajos lefejeztetése január 21. hétfőn reggel, a forradalmi, — azelőtt XV-ik Lajos terének nevezett piacon történik.

2. Lajost 8 órakor reggel a Templeböl a vesztőhelyre vezetik, a kivégzésnek 12 óráig véghez kellvén mennie.

3. A departement, a helyhatóság s büntető törvényszék 2-2 biztost küldenek ki tanúnak a kivégzéshez. E biztosok mindent följegyeznek, mi ott történik s a végrehajtó-tanácsnak nyújtják be je- lentésöket.

Lajos tehát népétől az utósó percig üldözve, a *)

*) A történetek közvetlen benyomása alatt irt cikkek mindig különös érdekkel bírnak; miért is a jelen cikket

— bár igen sokféle alakban ismeretes — jónak látom lefordítani ily cimü, egykorú lapból: „Politische Reden über die Begebenheiten des 1793. Jahrs“ 4-te Rede : gehalten in der Versammlung der Wohldenkenden

— Kedd, jan. 29. (1793.) — 24 — 32. 1.

vallásban keresett vigaszt és erőt. Maga elé bocsáttató nejét és gyermekét. Ez történt e (január) hó 20-án este 10 órakor. Mily találkozás! mily búcsú ! mily meghatottság !

Lajos a királyné nyakába borult^ fölemelte s megcsókoló a trón-örököst. Kissé összeszedvén magát, igy szólt hozzájok: — „Kedves nőm ! kedves gyermekem! soká bilincsek választanak el egymástól bennünket; halálra itéltetésemnek kellett tehát jönnie, hogy a minket összekötött, oly igen édes barátság üdvét élvezhessem ? halálom árán élvezhetem tehát a boldogságot, hogy szabad titeket látnom, keblemre szoritnom s veletek beszélnem ! Oh, fájdalom ! oh élvezet! mint faggatjátok szivemet! Mily kegytelenek egy szerencsétlen atya — egy atya iránt, ki szerencsétlen volt feje fölött egy szabad nemzet villámait összeesküdve látni!“

Barátim ! hallottátok már: hitveseteket, atyátokat halálra Ítélték, — oh! nem sokára a királyok királyának széke előtt állok; én a tévedések áldozata vagyok; népem dühét vontam fejemre. Én, ki csak akkor voltam boldog, ha népem is az volt ? ki leginkább akkor voltam megelégedve, ha magányomban arról gondolkozhattam : miként lehet néped boldoggá ?

Édes nőm! hü részese balsorsomnak ! tanúja voltál a csatáknak, miket a bujtogatók ellen küzdöttem. Szivemre tárták mindennap kardjaikat, mig végre — fölkellett életemet áldoznom. Sirj kedves nőm !... Mi végzet vár reád ? Ha állhatatosságod és sorsod megengedik, hogy túléld férjedet : emlékeztetlek, két gyermek anyja vagy, e szerencsétlen zálog mindennap emlékeztetend boldogtalan nevemre. Nö ! anya ! kedvesem ! barátnőm ! Hü férjed voltam — s úgy is halok meg.

Ha, édes nőm! életben maradsz, oh, őrködjél

azon zálog iíjusága fölött, melyet reád hagytam; azon remény vigasztal, hogy téged nem áldoznak föl, s hogy a nemzet megengedi — ott köny- nyezned hol jónak látod. Őrködjél édes barátságunk zálogain: ez az egyetlen vigasz, mely engem a — sírba kisérhet.

Szivem vérzik jövötökön. Félelem nélkül lépnék a vesztöhelyr», ha csak enenmagam lelkiismeretének szavát kellene csillapitnom. De te, kedves Antoinette ! ti, szeretett gyermekeim ! oh — — mégis, mit mondok ? a jövö megítél engem s igazságot szolgáltat számomra. Rokonszenvezni fog velem ; örökségül reá titeket hagylak, — mindazt, mi szivemen fekszik! ö gondoskodik rólatok. E gondolatok megédesítik halálomat. Isten ! Iágyitsd meg a sziveket! — szerencsétlen nővér! mit tettél, hogy szerencsétlenségem sorsosa lettél ? miért nem voltak szülőink nyáj-örök ? Senki sem háborította volna nyugalmunkat;

Oh, nővér! a világ valamely zugában bókén élhettünk volna az ártatlanságnak megelégedés által boldoggá tett lakában, a vad állatok dühét kikerülhettük volna, s nem kell vala harcolnunk vad emberek dühe ellen !

S ti, kedves gyermekeim, még igen ifjak vagytok sorsom s a ti sorsotok megértésére. Adná az ég, ne kellene tapasztalnotok, hogy a trón, melyen szerencsétlen atyátok ült, a világ legfényesebb trónja volt. S ha követnétek a fény e polcára : kérlek, olvassátok el történetemet: — a nép félistene voltam; ma áldozata vagyok. Gyermekeim ! Ne okozzátok soha igaztalanságáért a népet; én isten s emberek előtt szivemből megbocsátok mindazoknak, kik úgy hittek boldogulni, ha engem láb alól eltesznek. Ne tegyetek ezért