Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-28 / 104. szám
104-ik szám Gyula december 28-án 1871. Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. | POLITIKAI ÉS VE&YES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Erzsébettel- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó útea 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ( - 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttérien a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz bordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — < 3 frt — ■ 1 frt 50 Keli-e a megyei pénztárnoktól biztosítékot követelni ? A törvény által nem kötelezett ezen biztosítéki kezdés a belügyi nnnisterium Útmutatása, illetőleg javaslata következtében a megye utóbbi közgyűlésén oly formán oldatott meg, hogy a megye a maga biztonságáról gondoskodand, vagyis a pénz- biztosítók kitételének szükségességét kimondván, annak mennyisége meghatározását az uj megyei bizottságnak hagyta fen. Én részemről a pénzbiztositékot ha nem károsnak is, de szükségtelennek és legalább feleslegesnek tartom. A megye eddig is választotta pénztárnokait, de biztosítékát találta a választottnak egyéniségében és fizetésében ; s ez szerintem most is elég. Ugyanis kérdem, mi nyeri meg a bizodalmát a választásoknál, a pénz, vagy a személy és jellem ? Én azt hiszem ez utóbbi, mert váljon mi haszna lesz a vagyonnak, ha vagyonos embert választ, de a kinek nem lesz képessége, ha könyvei nem lesznek pontosan vezetve, pénztára sem lesz rendben ? — a letett biztosíték nem fogja az előidézett zavarokat elhárítani. Ezenfelül már a biztosíték követelése már magában egy bizodalmatlansági szavazat azon egyén iránt, kit megválasztunk, mert ezáltal igazoljuk, hogy nem az egyénbe, de pénzébe helyheztessük bizodalmunkat; — vagy bízunk valakiben, vagy néni, ha igen, úgy nem kell biztosíték, lesz a jellem, a képesség, s becsületesség; ellenkezőleg a letett biztosíték nem lehet képes bizodalmunkat megnyerni, a megyei pénztárba befolyó, az őrzött pénzek hü kezelésére. A biztosítók tehát legvilágosabb ellenmondás, mert e szerint bizodalomból megválasztatik ugyan a pénztárnok, de ezen bizodalmát bizonyos összeg letételével kell megnyerni, mert e nélkül nincs bi- zodalom benne. Azt mondják kell biztosíték a hiányok fedezésére. A hiány kétféle lehet : vagy látszólagos, mely számítási hibából ered, vagy tevőleges, midőn a pénztár meglopatik. Az elsőre oly pénztárnok, ki biztosíték nélkül csak a becsület szeplőtlen érzetével hivataloskodik, igyekezni fog minden esetre hibát nem ejteni, és ha esetleg emberi gyarlóságból hibát követne el, sokkal lelkiösméretesebben fogja azt keresni és iparkodni a hiba helyreigazításán, melytől kenyere, eddig bírt jó existentiája íorog kérdésben, mint a biztosítékkal biró gazdag pénztárnok, ki azt legfeljebb helyreütni fogja. A második esetre nézve, megjegyzem, hogy a megyei pénztárnok kezelése alatt áll több mint 100 ezer forint; és hogy ebből ne sikkasszon el, letesz például egy vagy két évi fizetést, 2 vagy 3000 forintot; — ha most e pénztárnoknak eszébe jut a gonozság a pénzvágy, hogy ez úgy is sokaké lévén, ha ö ezt egymaga birná, magának örökre jó existentiát biztosit, és zsebre tesz vagy 50 vagy 60 ezer forintot, a megye a letett bizto- sitékból mi részben se kárpótolhatja magát; mig a kapzsi jellemtelen pénztárnok a letett kis összeg árán kapva bizodalmát, — kijátszotta a megye kárára és szégyenére. Uraim ! a biztositékos pénztárnok épen úgy sikkaszthat, mint a biztositékos, ha akar ; és ha a biztosíték nélkülinél semmi kárpótlásunk sem lesz, tessék meghinni, hogy a letett kis biztosíték épen oly kevés kárpótlás lesz, hogy az egy sorba helyezhető a semmivel. — S így azt követelni a legrosszabb esetben is felesleges, sőt a biztositéknél- küli pénztárnok megfelelni igyekezvén a benne helyhezett bizodalomnak s igazolni igyekezvén hivatalárai képességét, alkalmatosságát, hogy kenyerétől s* szegénysége mellett becsületességéből nyert hivatalától el ne essék, sokkal lelkiösméretesebben fog tisztében eljárói, mert a közbizalmat újra is kiakarja magának érdemelni, mig a biztositékos pénztárnok hivatalával kevésbé fog törődni, abból kevesebb lelkiösmeretet csinál, hiszen ha hibázott ott a biztosíték, a megye úgy is pénzt keresett, s nem jellemet. Azon ellenvetésre, bogy a ki nem tesz le biztosítékot, az sem igazolja a bizodalmát; — csak azt felelem, hogy akár tesz le, akár nem a választóknak az egyént kell megválogatni, és olyat alkalmazni, azaz megválasztani, a ki képességét bebizonyította, és becsületességének valamint szeplőtlen jellemének kétségtelen jeleit igazolta. A megye szervezetéről szóló 1812—42 t. ez. megszabja azon feltételeket, melyek képesitnek valakit, valamely tisztviselői állomás elnyerésére, de egyikben említi a pénztárnok irányába a biztosif Á, H € át, Az istenítéletek, különösen hazánkban. Forgatva a történet lapjait, nem egyszer bukkanunk megdöbbentő, csodás intézményekre, melyek akkor a legészszerüebbeknek tartattak talán, mig ma csak borzadályt szülnek. Egy ily, korának sötét bélyegét viselő intézményt mutatunk be e sorokban, az istenítéletekben, melyeknek lidérc nyomását több századon át kelle Európa népeinek éreznie, mély szégyenére az eltiport, megvetett észjognak. Az istenítéletek eredete az ó-korig vihető fel; alkalmaztatásuk azonban tetőpontját a közép-korban érte el, — midőn is sora-száma nem volt azon szerencsétlen áldozatoknak, melyek vérükkel adóztak e szörny intézménynek. Az istenítéletek (órdáliák) főéivé ugyanis azon balvélemény volt, hogy az istenség — mint legtö- kélyesebb jogeszmény — az igazakért csodákat mivel, — e véleménynél fogva aztán az olyannal, ki ellen valamely bebizonyithatlan gyanú támadt, oly cselekmények vitetének véghez, melyek szervezetére okvetlenül káros, sőt megsemmisítő hatást gyakorolhattak. Jlinthogy pedig az istenítéletek jó vagy bal következése egyenesen a vizsgáló biráktól függött — kik azoknak előkészületeit intézték — tágas mezeje nyílt a csalásnak és boszuállásnak. Az istenítéletek intézése eleintén a papok kézé: ben volt; később azonban az állam ragadta ke- ! zébe ez irtózatos fegyvert. Voltak ugyan ellenzői az istenítéleteknek is; de dacára minden jobb igye- | kezetnek, e balgaság lassankint majdnem minden nemzetnél elterjedt, legkivált pedig a németeknél. Hazánkban szintén jogerőre emelkedett, s minden módozata elfogadtatott, nevezetesen : a tüz- viz-próba, a baj vívás, a holttetem-próba, a keresztpróba, a szentelt falat s az úrvacsora. A tüz-probának háromféle módja volt, t. i. vagy egy csomó parazsat kelle bizonyos ideig a vádlottnak tenyerén tartania, vagy 9 izzó ekevason meztelen lábbal keresztül mennie, vagy pedig izzó szenet tartania térdén; s ha tagjai semmi sérülést sem 'szenvedtek, ártatlannak nyilváníttatott; mi csakis ! oly esetekben fordulhatott elő, ha a vádlott el volt ! látva azon bizonyos folyadékkal, mi meggátiá a tűz hatását. A viz-próba leginkább a boszorkánysággal vádolt személyeken hajtatott véghez. A vádlottat vizre tették, s ha főn úszott elitélték, — leginkább mág- ; lyára. Ezen próbák nyomait Poroszországban még a í 17-ik században is találhatni, s Pegu és Siám la- ! kosai még most is használják. Hazánkban is gya- : korolták a jelen századig, bölcs Könyves Kálmán király tiltó törvénye dacára. A bajvivás csupán az egyik vagy másik fél ügyességétől függött, a legyőzött nyilváníttatván bűnösnek. Ellenben a holttetem bírálat egészen a véletlenre volt bizva. Ugyanis a gyilkossággal vádlottnak a holttetemen ejtett sebre kelle kezét tennie, s l a abból vér folyt ki, vagy a tetem száján hab mutatkozott, elítéltetett. A kereszt-próbának kétféle módja volt, az első abban állott, hogy a vádlottakat kereszt alá állították, s karjaikat kereszt alakban kikelle terjeszteniük. A ki elébb ereszté le karját, az nyilváníttatott bűnösnek. Ezen próba egyike volt a legiszonyatosbaknak, — a mennyiben a legerősebb ember sem bírja karjait vízszintesen kiterjesztve tartani egy negyed óráig sem. Mondják, hogy némelyek csak akkor ereszték le már, midőn inaik megszakadoztak, s szemeiket vér boritá el. Másik módja a keresztitéletnek csupán a véletlenre volt bizva, t. i. a vádlottaknak kockát kelle huzniok, s ha olyat húzott az egyik vagy másik, melyen kereszt volt — a vád alól felmentetett. A szentelt falat, egészen az azt kiszolgáltató pap megvesztegetésétől függött. Ez meglehetősen meg- mérgezett kenyér gömb volt, melyet ha a vádlott minden utóhatás nélkül nyelt le, a vád alól fölmentetett. Szintén megvesztegetéstől függött az úrvacsora is; ugyanis, ha az ostyába tett méregnek mi hatása sem jelentkezők a vádlotton, ártatlannak nyilváníttatott. E próbák hazánkban mind használtattak, s fön- tarták magokat több századig, mit bizonyítanak : László kir. I. k. 28. fej. II. k. 1. fej. Kálmán kir.
