Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-10 / 99. szám
Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. 99-ik szám. Gyula december 10-én 1871. KÉS Megjelen l hetenként kétszer, vájj sárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKÁI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. I “S“*1' Hirdetések felvetetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési' irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ! 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ A békésmegyei gazdasági egylet újjáalakulása. Gerendás, dec. 1-én. Az egylet immár 2 cyelust fejezett be. 1860-ban alakult először, 1866-ban másodszor; mindkét ízben 6—6 évre. A második cyclus jövő év május 15-én lejár, s ekkor a tagok nagy részének kötelezettsége megszűnik. Megmarad ugyan mintegy 100 alapitónak örökös alapítványa és 50 oly év- dijas tagnak kötelezéttsége, kik későbbi években lépvén be, ugyanannyi évvel átlépnek a 3-ik cyc- lusba. Van végre az egyletnek mintegy 15,000 frtnyi tehermentes activ vagyona is. Mindez quasi hidat látszik képezni, mely a jövő rendes tagok tömegének a 3-ik cyclusba való átmeneteire aján- Iólag és sürgetöleg kinálkozik : mindezek dacára azonban fontosságának megdöbbentő nagyságával emelkedik fel az egyletnek minden meleg barátja előtt a kérdés : fog-e az egylet még egyszer megalakulni? és oly módon és mérvben fog-e megalakulni, hogy annak akként fenállnia érdemes legyen ? Kik az egylet eddigi életfolyamát közelről szemléltük, tudjuk, hogy annak — egészséges szervezet esetén — teljes erejű életéhez mindenekelőtt 3 dolog szükséges: nagy mennyiségű rendesen fizető tagok, kellő számú szellemileg munkás férfiak és népszerű, lelkes elnökség. Hiányozzék egyik e tényezők közül, s megvan bénítva az egylet, élete nem egyéb lesz kínos tengósnél, melyet az egyik vagy másik fenmaradt tényezőnek buzgósága gal- vanisálhat ugyan, de saját buzgúságának rovására, mert utóvégre maga is belefáradni kénytelen. Azért tehát, mert mind a 3 tényezőnek egyenlően kedvező találkozása szükséges, ölti fel ama kérdés aggályos, megdöbbentő alakját : sikerülni fog-e az egyletnek 3-ik újjá alakulása ? Nem vagyok barátja sehol semmiféle erőltetésnek, sőt úgy vagyok meggyőződve, hogy a hajlam és szükségből merült kedv és önkénytesség, az igazi rugói, fentartói és biztosítékai minden sikeres munkásságnak. Ezért mindenekelőtt az egylet további fenáliásának kérdését részemről mindennemű nyomás és kényszer alól felmentettnek és szabadnak nyilvánítanám, s a kérdést megyénk józan gazdái elé ekként terjeszteném : van-e szükség arra, hogy megyénkben egy gazdasági egylet továbbra is fenálljon ? E discussiót annál szabadabbnak, elfogulatlanabbnak óhajtanám, mert vannak e megyében az egyletnek egyenes ellenségei, kik azt eddig is üldözték; gazdáink legnagyobb része pedig teljes közönnyel viseltetett eddig irányában s azt szükségtelen, felesleges intézménynek állította; sőt azok között is, kik annak eddigi fentartásához vonakodás nélkül járultak, számosán ezt csupán point d’honneurböl tették, vagy is pusztán azért, mert általán restellették volna, ha egyletük megbukik, magukra nézve pedig nyilvános állásuk kötelmének érezték, hogy annak tagjai legyenek. S ha az egylet mindezek dacára 12 évig fenállott, ki állíthatná, hogy annak ezen sói disant alapjai egészségesek voltak?! Ki óhajtaná, hogy ezentúl is ilyen alapokon nyugodjék?! — Ezért hadd nyilatkozzanak az egylet ellenségeinek és barátainak minden árnyalatai szabadon és elfogulatlanul, hogy legyen e véleményharcnak eredménye az egyletre nézve, vagy megérdemlett halál, vagy erőteljes feltámadás! Menjünk egy lépéssel tovább. — Ha az egylet további fenállását biztositó elegendő erős szándék és erély nyilatkozik, akkor — szerintem, — ha az egyletnek irányát újólag eltéveszteni és azt további tengésnek indítani nem akarjuk, mindenekelőtt az egylet jövő alapját, szervezetét, irányát és működési körét kell beható komoly tárgj'alás alá vennünk. Világosabban szólva : tabula rasát kell csinálnunk s a régi intézmények iránti minden emlék és kegyelettől szabadultán mindazon gerendát ellöknünk, melyek korhadtaknak bizonyulnak s csak azokat használnunk fel az újraépítésnél, melyek egészségesek s az újépület mértékébe beillenek és nem borzadunk olyan újak alkalmazásától, melyek az uj alkotmányban uj eszméket fognának képviselni. Nézetem szerint ezen eljárásnál e két vezérkérdés vezessen : 1. Miben átlőtt az egyletnek eddigi hibás szervezete és iránya, melynél fogva az erőteljes életre fejlődni nem tudott ? és 2. mikép legyen az ezentúl szervezve, hogy valósággal népszerűvé legyen, s természete-szabta feladatának hű megőrzése és betöltése által a gazdaközönség élénk rokon- szenvét és munkás részvétét felkölteni és állandóan megnyerni tudja ? E kérdések megvitatásához részemről is hozzájárulni óhajtván, közlöm egész általánosságban nézeteimet a felett, miben vélem elhibázottnak az egylet eddigi irányát és szervezetét, a miből önkényt fognak kifejlődni azok helyreigazítására vonatkozó javaslataim is. 1. Minthogy az egylet, külterjedelmének határaira nézve, sem nemzetközi, sem országos nem volt, hanem megyénk szükhatárai közzé lett utalva; minthogy továbbá az ember természetében fekszik, hogy a közeli, a kézzelfogható elevenebben érdekli, mint a távoli és magas: egyletünknek nem kellett volna eddig — túlnyomólag — magas nemzetgazdászati elméletekkel és intézkedésekkel foglalkoznia, melyek a gazd. tanintézetek, országos gazd. egylet és a kormánynak feladatai s melyek iránt a közgazda — mivel nem érti és hasznát be nem látja — érdekkel nem viseltethetik. — Maradjunk megyei egylet, az az foglalkozzunk behatóbban megyénk talaji, éghajlati, culturai sajátságain alapuló mezőgazdasági érdekeivel. Ez a természetes tér s itt száz meg száz leiadat vár reánk. Szálljunk le a mezőgazdának közvetlen érdekeihez. Hisz utón útfélen halljuk, hogy mezőgazdaságunk a nyűgöd külföldéhez képest silány és nyomorult. Az óriási külömbség bizonyosan ezer nagy és apró részletben nyilatkozik. Nyúljunk ezen részletekhez — és a mezőgazda ámulva fogja mondani: ez az egylet már egészen más, mint az előbbi, ez a dolog nyelét fogta meg és úgy indult meg dolgozni, a mint szivemnek fenekén régen óhajtottam! 2. Azon feladatát, hogy a megyei gazdálkodásban elöl világítson, eddig egyletünk igen hiányosan töltötte be. Átlátjuk, hogy megyénk lakosai roszul gazdálkodnak. Miért? mert jobban nem tudnak. Ki ne akarna, ha tudna, — hisz minden helyesebb lépés egy garassal többet hoz a zsebbe! — Mit tett az egylet eddig általában és részletekben, hogy a mezőgazdák eddigi eljárásuk tökéletlen, hibás és káros volta felől felvilágosodjanak ? Pedig tudjuk, hogy a gazda tanulni nagyon szeret. Ha ezeren fejüket csóválják is, de százan megilletödnek és tizen követik, évről évre mindig többen. — Hatott- e az egylet arra, hogy megyénk minden egyes népiskolájában a gazdasági elemi oktatásra — hogy ne mondjam — fősuly fektethessék, holott azokban az eddig teljesen hiányzik?! — 12 év óta ily irányú sürgetésnek szép eredményei lehetnének. — Van továbbá megyénkben szép számú értelmes, tapasztalt gazda, köztük olyan, ki — mint Chim- borasso — kimagaslik a gazd. tudatlanság síkjából. Mért ne lehetett volna módot találni, hogy ezeknek bölcsessége a közgazdákra termékenyitő- leg kiáradjon, mint a Nílus évenként kiárad s maga után dús tenyészetet idéz elő ?! — A külföldnek virágzó gazdasági egyletei régtől fogva belátták, hogy a gazdálkodó köznép értelmi niveau-jának felemelésére a leghathatósabb eszköz a vándortanitók alkalmazása, a kik a népet előadásaikkal oktatják kertjeikben, istálóikban, szántás közben felkeresik és útba igazitják. Ezért ott százakra megy ezen vándorapostolok száma, — mig nálunk — ugylát- szik — még hajlam sem ébred azok alkalmazására. 3. Túlságosan centralistikus volt eddig egyletünk szervezete. Mindent a központ tett és a vidék — csak fizetett. Igaz, hogy ennek oka egyrészt községeinknek egymástóli nagy távolságában feküdt, melynél fogva gyűléseinken bizony csak a központnak és a legközelebbi vidéknek — némely — tagjai jelentek meg és igy minden szellemi élet csak a központra szorítkozott. Azonban épen a megyénkben adott azon körülmény, hogy egymástól távol fekvő községeink nagyobb részt 10—20 ezer lakossal bíró nagy községek és igy bizonyos mérvű szellemi életnek egy-egy önálló fészkei, világos ujjmutatást látszik adni az egyletnek olyatén szervezésére, hogy mindenik község magában egy másodrendű központ lehessen, melyben a mezőgazdaságnak helyi érdekei ápoltathassanak. Ellenvetik, hogy ily decentralisatio annyi, mint a megyei egyletnek feloszlása. Készemről ettől nem tartok. Ha a gratzi gazdasági egylet, melynek 53 fiók egylete van, nem csak nem oszlott fel, sőt virágzása fiókegyleteinek szaporodtával fokozódott: nálunk sem kell ettől tartani. Ily fiókegyleteknek természetében van, hogy kegyeletből és szükségből közös anyjukhoz, mely őket táplálja s róluk gondot visel, ragaszkodnak. S ha beóllna azon eset, hogy egyik másik megerősödött fiókegylet — ha úgy tetszik — fellázadna és elszakadna, veszteség Ien- ne-e a közjóra nézve ? minthogy szerintem a cél nem a központi egyletnek — mint molochnak hizlalása, de a mezőgazdaság felvirágozása és minthogy egy fiókegyletnek elszakadása csak helyi feladatára teljesen lett megerösödtének lehet következése, én az elszakadást ily értelemben nem fájlalnám, bár fentartbatását nem reményleném. Mai számunkhoz egy negyediv hirdetés van mellékelve.
