Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-10 / 99. szám
Országgyűlés. Miképen kellene az egylet szervezetét aként alakítani, hogy abban a vidéknek önállóbb élete fejlődhessék, az — szex-intern — a vidéknek magának óhajától függ, mellyet mindenek fölött respec- táltatni szeretnék még ha e szervezet eleintén hiányosan állapíttatnék is meg, mely hiányokat azonban az élét későbben kiigazítaná. Arról az egyről megvagyok győződve, hogy a vidéknek az eddigénél önállóbb működése több kedvet, részvétet és élénkséget fog a mezőgazdaságnak egyleti utón felvirágoztatása iránt ébreszteni. Ezen —■ az egylet újjáalakulása előtt — átalá- nosságban elmondott nézeteknek célja megyénk értelmes mezőgazdáinak figyelmét amaz újjáalakulás nagy kérdéseire irányozni. Felhivok ennélfogva minden ügy barátot, hogy megyei gazdasági életünk e nagy kérdését felkarolván, azt a nyilvánosság utján a többoldalú felfogást-szülte nézettisztulásnak érdekében, a közügy javára, fejtegetni szíveskedjenek. Meg vagyok győződve, hogy e lapok t. szerkesztője minden e tárgyú nyilatkozatnak készségesen tért enged lapja hasábjain. Mokry Sámuel. Egy hazafias és férfias szó, mely nem a mienk, hanem az ellenzéké. Az „Ellenőr“, az ellenzék ezen legtekintélyesebb orgánuma, a megyei választások cime alatt vezércikkez f. évi dec. 6-án megjelent számában. Úgy látszik, a választások eredménye őt sem elégité ki, többet bízott józanságunkban, többet politikai érettségünkben, mint a mennyit a választások eredménye után Ítélve feltenni szabad. Vagy nem ezen elégedetlenségének ad-e kifejezést akkor, midőn következő szavakat mondja: „Az uj bizottmányokba igen sok ember bejött, a ki semmi érdekkel sem viseltetik a közügyek iránt, jövőre sem lesz tényező, felé sem fog menni semminek; ellenben sok ember kimaradt, a ki nagyon alkalmas volna részt venni a közügyek kezelésében s a kinek igen zokon esik a kimaradás. Igen sok a bizottmányokban a pap, sok az értelmiséghez nem tartozó elem, van sok lókötő s tudok egy megyét, melynek csak egyik járásából két oly egyént látott jónak beválasztani a deákpárti többség, a ki gyilkosság miatt már több ízben volt erővel marasztott vendége a megyeházának stb.“ Nem akarjuk kisérni épen e térre az ,,Ellenőrit, hogy az egyéneket vegyük bírálat alá, mert e tekintetben egyiknek épen annyi szemébe lobbantani valója van, mint a másiknak; e tekintetben a pártokat egy- iránt érheti a helytelen választás méltó vádja. Hanem igenis örömmel constatáljuk azt, hogy már régebben kimondott nézeteinket látjuk egy tekintélyes ellenzéki lap által is hangsúlyoztatni, nézeteinket a megyék munkaköre és feladatára vonatkozólag. A helyett, hogy az „Ellenőr“ hazafias hangjait commentálnók, leghelyesebbnek látjuk, ha az ide vonatkozó részt szóról szóra ide igtatjuk. „Első stadium volt a megyei igazoló és biráló bizottságok s a választási elnök választása. ügy látszott, hogy a pártok ez alkalommal tekintetbe vették a méltányosságot, s nem zárták ki egymást a betöltendő állomásokból. De már mutatkozik ellenkező irány is, azonban még ez nem oly nagy horderejű dolog, s ha Nógrádban ez alkalommal tört ki a szenvedélyes megha- sonlás, az csak ujjhuzás negédessége volt, mely lelketlen túlzásig vitetett bizonyos lelkiismeretlen „politikusok“ által. Az is megy, hogy a bizottmányi tagok választásánál a pártszempont legyen a döntő, mert miután a választás kis kerületen- kint történik, minden párt vihet be a megyei bizottmányba a párt létszámának megfelelő tagokat. De tulság volt az és igazságtalanság , hogy a választókerületeket aként alakították az uralkodó pártok, hogy egyedül azt vették tekintetbe, milyen beosztás volna a pártérdeknek kedvezőbb; mert az, hogy a választási kerületek alakítása s nevezetesen a választási székhelyek meghatározása nem a szerint történt, a mint a helyi viszonyok s a választók kényelme hozta magával, valóságos kijátszást és a jog gyakorlatában való megerősítést eredményezett. Következnek a tisztujitások. Itt már módjában van a többségben levő pártnak, hogy a másikat teljesen kizárja a tiszti karból. Itt nem függ semmi attól, hogy mily erőt fog egyik vagy másik párt a korteskedésben kifejteni, igen könnyű azt eszközölni, hogy mindkét párton levő bizottmányi tagok bemenjenek a választásra az utolsó emberig s be is fognak menni kétségen kívül, kivéve tán egy-két virilistát, ki semmi körülmények közt sem fog részt venni a megyei ügyekben. Módjában lesz tehát mindenütt az uralkodó pártnak, hogy egészen a maga embereiből alkossa meg a tisztikart, a másik pártnak teljes kizárásával. Helyes lesz-e az ily eljárás? Helyes lesz-e az, hogy valóságos Montechi és Capuletti küzdelmet hozzunk napirendre országszerte? Helyes lesz-e oly elkeseredést idézni elő országszerte, mely feldúljon barátságot, atyafiságot talán több nemzedékre? Helyes lesz-e végletekig vinni ugyananazon megye fiai közt a visszavonást, helyes lesz-e meguntatni, tán megátkoztatni az egész megyei intézményt, s lovat adni azok alá, kik úgyis ellenségei? Fajunknak józan eszére s emberséges lelkületére bízzuk a feleletet. Tegye szivére kezét mindenki s gondolja meg a következéseket. Annyi klil és bel ellenség mellett nem szabad nekünk végképen elszaggatni magyar ember és magyar ember közt a rokonság kötelékeit; mert jöhet még idő, midőn arra leszünk hivatva, hogy feledjünk el egy perez alatt minden visszavonást, mely egykor létezett közöttünk : ne nehezítsük meg, ne tegyük lehetetlenné az ösz- szeolvadást, mert oly szélessé vájhatja köztünk, tán a nélkül, hogy észrevennők, az elválasztó sáncot ez aprólékos pártcivódá- sunk folytonos csergedezése, hogy azután majd nem lesz oly könnyű elenyésztetni, mint gondolnék. Bízzuk a nagy politikai vitát az országgyűlésre tegyük meg pártbeli kötelességünket a képviselő választásoknál, de ne vigyük végletekig a megyében : legyünk méltányosak, gondoljuk meg, hogy a megyei autonómiának, a jó közigazgatásnak önálló cs nem politikai feladatai vannak, hogy vannak más reális érdekeink is a politikán kívül, melyeket önkárunk nélkül nem lehet elhanyagolnunk, s hogy valósággal lealacsonyítjuk a megyét, ha nem látunk benne egyebet, mint kortestanyát.“ Épen e nézeteket hangsúlyozta pártunk a legközelebbi megyebizottsági tagok választása alkalmával a választókhoz intézett proclamátiójában. Minket félreértettek, vagy nem is akartak megérteni e megye ellenzéki választó polgárai. Óhajtjuk, hogy ért sék meg azt, mit szerintük illetékesebb helyről, a meleg hazafiság szavaival hangoztat jelenleg egyik legtekintélyesebb pártközlönyük ; óhajtjuk, hogy minél messzebb viszhangra találjanak szavai a hazában! Dec. 6-án. A jegyzőkönyv hitelesítése után Ghy- czy Kálmán, mint indítványozó szól a különvélemény mellett. — A vasúti kölcsönre tett megjegyzései után áttér Wahrmann beszédére. Nem érti, hogy lehet azt vetni az ellenzék szemére, hogy megtagadja a szükséges költségeket. Nem helyesli, hogy Miletics és társai a költségvetés részletes tárgyalását elutasítják maguktól, mert csakis a részvétel mutatja meg, hogy szivükön viselik névsze- rint a határőrvidék érdekeit, s a közérdekeket. A nemzetiségi kérdés nőm fog addig megoldatni, mig a nemzetiségi követelések, melyeket állam nem adhat meg a nélkül, hogy meg ne szűnjék állam lenni, nem mérséklik s izgatás helyett nem béki- tenek a vezetők. Simonyi Ernő indítványát nem fogadhatja el, mert nem osztja minden indokát, s mert nem akarja elhalasztatni a költségvetést. A cseh kérdést illetőleg nem tartja politikai ildomos- ságnak, hogy a többi osztrák népet a magyarokig uszitja a kormány. Beavatkozni sem a kormány, sem az országgyűlés nem illetékes, s ezt tenni egyiknek sem szabad. A horvát országgyűlés feloszlatását helyteleníti, de tiltakozik az unió törvény alapján az ellen, mintha e miatt a magyar országgyűlés is alkotmány ellenes volna. Gr. Apponyi Albert áthozza a főrendeknek az ipar törvjavas- latra vonatkozó izenetét. Végül Simonyi Ernő szól indítványa mellett. December 7-én. A jegyzőkönyv hitelesítése után Szenic.zey Ödön bejelenti, hogy a naplőbirá- ló bizottság tagjává Halassy Gyula választatott meg. Többrendbeli kérvények bemutatása után, felvétetik a napirend : Tisza Kálmán vád alá helyezési indítványa, szerinte a minister a Iegnegyobb bűnt követi el, ha a törvényhatóságokat a törvény megszegésére szólítja fel. — A vád jogilag alapos és indokolt. A többségnem kívánja tárgyalni. Foly- tattatik a költségvetés tárgyalása. Külföld. A francia lapok mély fájdalmukat fejezik ki a fölött, hogy a poroszok a megyében ismét kihirdették az ostromállapotot; constatálják, hogy az erő a poroszok részén van, s azért türelmet ajánlanak. — Rochefortot Uj-Caledoniába fogják szállítani. Különösen Casimir Périer volt az, a ki határozottan a Rochefort iránti elnézés ellen nyilatkozott. — Az Orleans hercegek melletti hangulat az utóbbi hetekben újra nagyon föléledt a hadsereg tisztjei közt. Algirban, hol Chartres herceg szolgál, tudva van, hogy a sereg egészen orleanis- ta érzelmű, s ott a lehető legnépszerűbb kinevezés lenne Aumale hercegnek főparancsnokká való kineveztetése. Belgrádban bizonyosnak mondják, hogy az egész ministerium visszalép; a kül-politika egészen más irányt vesz. Az orosz kabinet képviselője által különösen rokonszenves nyilatkozványnyal sietett válaszolni András sy körsürgönyére. Levelezés. Szarvas, december 6. Tekintetes Szerkesztő ur ! A „Békés“ 97-ik számában (fa jegy alatt, szarvasi újdonságokként tett abbeli közlésre : „a törvényhatósági bizottsági tagok választása városunkban is megejtetett, s a mint a lisztából kitetszik, a kommün vagyis a szenvedélyesebb nép-párt túlsúlyba jutott. Mi tiszteljük és becsüljük a demokratiát, de midőn ennek örve alatt olyanok tolatnak fel a szereplésre, kikben sem arra való értelem, sem képzettség, sőt még jóakarat sincs, (a liszta fele pedig ilyenekből telik ki) nem lehet eléggé csodálnunk népünk fei’de ízlését. Ennek oka különben az intel- ligentia tétlen lanyhaságában rejlik ..." nem tartottam volna szükségesnek cáfolatba bocsátkozni, ha ugyanezen lapban a vezércikkben is ily valótlan-
