Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-26 / 95. szám
95-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula november 26-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése, hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót. nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann H. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. ILéziratolc nem lsiüMetnek vissza. ) Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre J fél „ negyed „I 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Gyám-ügyeink. Miután a megyei uj alispán és szolgabiró, mint közigazgatási országos orgánumok teendőiről s ' azok megkivántató képzettségéről megkísértettünk olvasóinknak némi tájékozást nyújtani: csaknem elodázhatlan kötelességünknek tartjuk a megyei élet legfőbb erkölcsi kötelességének teljesítésére is olvasóink "becses figyelmét igénybe venni; hol reánk oly kötelesség teljesítése vár, melyet erkölcsi nemes érzetünk úgy vesz^ igénybe, hogy érette azoktól, kik iránt azt teljesítjük, még csak elismerésre sem kell számítanunk ; értjük : a megyei árvák körüli eljárást. Habár e tekintetben nem mulasztotta is el a hatóság idöröl-idöre kiadott szabályrendeletek által intézkedni; habár a megyei árvaszékek folytonos figyelme kisérte is az árvák vagyonát körüli eljárást : még is megkell győződnünk arról, hogy a korszellem ez iránt még napjainkban nincs azon fokig érlelődve, hogy azok közül, az árvák vagyo- nai szándékos vagy nem kellő figyelemmel lett kezelése miatt temérdek visszaéléseket, megrövidité- seket ne tapasztaltunk, ne hallottunk volna; igazolják ezt (mivel a példák megnevezése kellemetlen) több községeinkben e tekintetbe felmerült s egyenes vizsgálatok rendelésével is alig rendbe hozható esetek; — ugyanazért midőn az uj ren- rendezéssel az árva-ügy kezelése uj formák közé lép; — tegyük ez ügyet kevéssé figyelmünk tárgyává. Minden társadalmi szervezkedésnél a népek személyi és dologi jogai rendezésével egybekapcsoltatott azon érdekek feletti őrködés is, melyek a meghalt polgárok elmaradt árváit s azokra néző hátrahagyott vagyonokat illessék. Nem mulasztotta el ebbeli kötelességének teljesítését a magyar törvényhozás se, sőt a bukott absolut rendszer is uj- jabb institutiók felállításával igyekezett az árvákra néző hátramaradt vagyonokat biztosítani, még is tapasztaltuk, hogy az árvákra néző szép örökség, az elhalt szüléknek gondosan takarított szép öröksége, az árvák felnevelkedése idejére úgy el mállóit, hogy a cselekvés idejét megért férfiú, csak rom maradványát találta gazdag örökségének. Honnan eredtek s erednek ezen rendetlenségek? Honnan ered, hogy a vagyonosabb árvák neveltetése is annyira elhanyagoltaik, hogy midőn a férfikort elérték, többnyire a kezökbe kaparitott vagyon is nálok megsemmisül s kereseti képtelenségük folytán azt elpazarolván, csak a társadalom renyhe emésztői maradnak, elcsenevésznek ? Nem vélünk csalódni, ha ennek okát abban rejlőnek állítjuk, Hogy semmiféle árvái törvények, kormányhatósági rendeletek, soha életet nem nyernek, ha a polgárok rokonszenve, s különösen a községek azon lelkes érzülete nem támogatja minden egyes árva-ügyét, úgy azok személyét, mini örökségét illető közgondoskodásban, hogy azokat a társadalmi-lét oly hitbizományának, oly letéteményének tekintse, mely iránt mindnyájan bizonyos mértékben egyetem- leg felelősök vagyunk. Vagy más szóval: a törvény, a közigazgatási őrködés és polgári és községi lelkesült érdekeltség hármas öszhatásától várhatunk e téren kedvező eredményt. Az árva-ügyek jogi részére utasítást adnak a törvények, a hagyatéki vagyon kezelése s fenntartása felett őrködik a közigazgatás, de a védtelen árvák nevelési ügye, azok vagyonának gyarapítása körüli buzgalom, a polgári nemes érzetre van hagyva; — hiába vannak a hites törvények, hiába gyakorolja a közigazgatási hatalom a legszigorúbb ellenőrzést a kezelés körül: az árvák vagyona semmivé lesz, ha a törvény és közigazgatási felügyelethez a polgári s községi nemes érdekeltség nem csatlakozik. Igazolják ezt megyénkben is szám nélküli példák, némely helyeken mai napig is sok árva tömegek számbavétel nélkül bitangoitatnak idegenek, vagy rokonok által, az árva közgyámok is gyakran késnek a kellő jelentést megtenni a bíróságnál, minek következtében az elkésett bírói intézkedés miatt a maga jogai felett őrködni nem tudó árva érzékeny rövidséget szenvedni kénytelen a könnyelmű gondatlanság miatt, majd a bírói személy késlekedése okoz hasonló károsításokat; — vagy a tulságig vitt bírói ildomatlan eljárás, vagy eléggé nem indokolt perre utasítás zavarta meg a családi bókét, az árva jelenére s jövőjére egyaránt káros hatással; — végre számtalan példát lehetne felhozni, hogy számtalan nem annyira fontos ügyek befejeztettek addig, mig egy árvaügy a közönbösség, a nem érdeklődő eljárás mellett végleg elintéztetett; mialatt az árvák vagyona tetemes apadást szenvedett. Mennél világosabb tehát előttünk az, hogy itt olyanok vagyonáról van szó, olyanok erkölcsi ki- képeztetéséröl, tanittatásáról kell emberileg gondoskodni, kik még magokkal tehetetlenek, kiknek még a természet nem adta meg az erőt, hogy szellemi és anyagi szükségeikről magok gondoskodhassanak : annál inkább kell , hogy alkotmányos életünk egész tevékenységét fordítsuk az árvák ügyei felkarolására; kell, hogy ez ügy körül fáicá A jóslás története. Mindig meg volt, s mindig megmarad az emberi lélekkel egy sajátság, a vágy: túllépni a lehetőn, — s bár ezt sohasem érheti el, tekintve az irányzat képtelenségét, nem egyszer hitte már elértnek, s évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül fenált egyes rejtélyes, a képtelenségek körében tartozó által a nélkül, hogy ellene csak egy merészebb szó is emelkedett volna. De ki is leendett elég merész milliókkal szálni szembe? Ha találkoztak is egyesek, kik nem hajoltak meg a badar dolgok előtt, józan ésszel nem láthatták a harcot gyümölcsözőnek eredményeiben, fanatizált, elvakult tömeggel szemben. Egy ily rejtélyes, s mint ilyen legrendszeresebb és legtöbb ideig fenálló, később intézménnyé vált üzelem volt a jóslás, — melynek történetét tüztük ki célunkul vázolni e sorokban. A jóslás története szoros kapcsolatban áll az ó- kor történetével; szoros kapcsolatban a régiek vallásával, mert hisz a hiten alapuló vallás az, mi a természetfelettit ápolja, kivált ha — mint hajdan is — telve van babonás rejtélyességgel. A jóslás mint prófécia — isteni közvetett kijet lentés — az ó testamentomban épp úgy feltalálható,. mint az újban; amabban a próféták, emebben Jézus személyéhez kötvék. E vallási jósok előtt azonban már számos közönséges ismeretlen jósok éltek, különösen a zsidóknál és egyiptomiaknál, következtetve azon tényből, hogy az ó testamentombeli próféták fellépésekor a jóslás már általánosan elfogadott üzelem vala. Meglepően bizonyulnak be e jóslatok; de ha szo- rossan vizsgáljuk, nagyrészben oly dolgokra vonatkoznak, melyeknek jövendője fölött a kissé emelkedettebb álláspontu lélek minden inspirátio nélkül is tud beteljesülhető Ítéletet mondani. Hogy a jóslás szent könyveinkben oly nagy szerepet játszik, azon nincs mit csudálkoznunk. Azon kor meghajolt a jósok előtt, s igy ezt minden erkölcsi rosszalás nélkül használbaták prófétáink eszközül az újabb hit terjesztésénél. S a próféták mint csupán korukat túlszárnyaló lelki tehetségeikre támaszkodó jósok, épp ezért magasulnak a többi elmosódott nevű jósok fölé. Ok valóban istentől nyerték jóstehetségüket a szent cél kivitelének könnyítéséül; mig azokat csak a könnyenbivőség kizsákmányolása készté ez üzelemre. Az ily aljas irányzatú jósok azonban céljukat nemkevésbbé érték el amazoknál, s mesterségük, mely részint a csillag-jóslásra, részint a tűz jóslásra alapittatott, addig-addig húzódott, mignem megszületvén a jósdák eszméje, államilag védett és szentesített intézménnyé vált. A legelső jósdák (oracuiomok) Egyiptomban keletkeztek, még pedig Merőében, Thebeben, s Ammoneumban. Görögországban az első Dodoná- ban keletkezett, ezt követte az oly hirhedetté vált delphibeii jósda. Ezek mellett számos apróbb jós- dák álltak még, különösen Zeus és Apolló tiszteletére emelve Delos szigetén, Klaros, Kolophon és Miletus tartományában. A rómaiaknál nem léteztek állandó oracuiomok azon oknál fogva, mivel ök a hires görög jósdákat. használták. A jósdák vallási és politikai eszközül használtattak a papok és fejedelmek által, a könnyenhivő néppel szemben. A harcba induló hadvezér nem mulasztá el katonáinak bátoritása céljából megkérdezni a jósda véleményét a harc kimenetelét illetőleg, mely aztán, előre megfizetve — rendesen győzelmet jósolt; de netaláni veszteség esetére tekintélyének fentartása végett oly ügyes kétértelműséggel, hogy teljesen leplezve lön mindig jóslói gyarlósága, ügy a papok is egyes, a nép által nem a legjobban fogadott adózási felhívást a jósdák által tettek szentté, tisztává, — nem különben némely a köznépet terhelő, de a papokat kedvesen érdeklő dogmákat is. Tekintsünk meg egy ily jósdát közelebbről, még
