Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-12 / 91. szám
azon meggyőződés, hogy a szabályozás rosszul és I ibásan, sőt hamis elvekkel van megindítva, — csakis ott van a nézetek között az eltérés, hogy a vélemények nem egyeznek meg a hiba természete felett. A felsők tudniillik : gyakori árvizeiket annak tulajdonitják, hogy folyójukat átmetszésekkel és töltésekkel ellátták, a nélkül, hogy áléiról a folyónak szabad utat nyitottak volna. Veszedelmüket abban látják, hogy egyes erek, egyes fokok minő a Gyepes stb. eltöltettek s most a viz felemelkedik s régi helyeire az alföldi síkokra el nem terülhet, mivel ott is idő előtt egész rendszere a töltéseknek hajtatott végre. A völgy közepén és alján, főleg csak egy a feljajdulás, a fölött, hogy a szabályozás felülről kezdetvén meg az alsóbbakra zudittatott a viz, mielőtt a lefolyásról gondoskodva lett volna, s igy a völgy alsó része mesterségesen viz alá helyeztetett. Általánosan elterjedett azon nézet, hogy minden vizszabályozást alólrói kell kezdeni, ennek nyomait nem csak jeles mérnökök véleményeikben, de tudományos könyvekben is leljük. De igénytelen nézetem szerint azok, kik ezen elvet felállították, nem szabályoztak soha, legalább oly völgyeket nem, melyeknek árterületei csupán haladják a száz meg száz ezer holdakat, nem rendeztek soha. Ha egy rövid, néhány átmetszésekből álló, folyam meder- javitásáról van szó s nehány mértföldnyi pártolásról, akkor a józan ész minden theoria nélkül kimutatja az utat, mely nem lehet más, mintsem hogy a partolással felülről egy biztos jó pontból kell kiindulni, — a mederjavitás nehány metszését pedig a legalsóval kell megkezdeni. # Ha azonban egy egész ország részén elvonuló elláposodott vidék rendezését és szabályozását, és az azon keresztül folyó elromlott folyók mederja- vitását kell megindítani, hogy itt a teendők halmazánál fogva is a szabályozás alólrói felfelé teljes lehetetlenség, az mindenki előtt egyszerre világos lesz. Az ily völgyek fö baja az, mindenütt és mindig : hogy a befogadó folyó elágazásaikkal együtt el vannak romolva, — kétszerezzék vagy háromszorozzák, mint jelen esetben, völgyük hosz- szát. Felülről minden medencét betöltenek s lassan, de annál félemletesb magasság- és tartóssággal indulnak lefelé, úgy hogy egyik árvíz a másiknak nyomaival mindig találkozik s okozzák az állandó mocsárterületeket, melyektől a vidéket c^ak válságos száraz év menti meg, azt is csak nehány hónapokra. (Folytatása következik.) Összeállítása Békésmegyében legtöbb egyenes államadót fizető bizottsági 210 tag névjegyzékének. (Vége.) Gajdáts János „ ... 241.— Kesiár Jacsjánszky András Csaba 239.44 Ifj. Lehótzki János T.-Komlós 238.78 Kalmár József Endröd . . . 238.63 Bonyhai Benjámin kötsz. M.-Berény 237.42 Ifj. Mészáros János Szeghalom 236.51 Bajcsi János Csaba .... 236.15 Zsilák András Csaba . . . 235.65 Povázsai András Csaba . . . 234.95 Achim András „ ... 234.11 Mezey Balázs kétsz. Békés . . 230.76 Lusztig Sámuel Szt.-András 229.20 Schwarz Salamon Csaba . . 227.83 Bakos János Csaba .... 226.83 Janurik János Szarvas . . . 226.66 Fehér Béla Csaba .... 226.63 Kliment Mihály Csaba . . . 225.99 Szabados Antal Gyula . . . 225.52 Janurik György Szarvas . . 224.53 Schwarz Ferenc F.-Gyarmat . 224. 1 Ifj. Belenta János Békés . . 223.91 Kopcsák Péter Csaba . . . 223.67 Gerlein Mihály Gyula . . . 223.14 Bak Salamon Gyula .... 221.22 Gálik András Csaba .... 220.52 Hajduska Móritz Békés . . . 219.33 P. Pintér János Szt.-András 218.93 Botyánszki János Csaba . . h 218.84 Morvái Ádám Békés . 218.42 Likerecz György Csaba . . 217.49 Ondroviczky Sámuel Csaba 216.43 Rozenthal Márton Gyula 216.10 Laszik Mátyás T.-Komlós . . 215. 4 Zelenyászky György Csaba 214.31 Lepény Pál Csaba . . . 213.47 Csorba Mihály Csaba . . 211.91 Hovorka János T.-Komlós . 211.49 Jankó József Orosháza . . 211.34 Ifj. Sántha János Gyula 211.21 Kesiár Pál Csaba .... 209.— Patay Mihály Csaba . 207.89 Laczó Márton „ ... 207.80 Rutkay András „ ... 206.85 Veszelka Imre P.-Tornya . 204.80 Dorogi János N. Szt.-András 204.13 Szigety Lajos kétsz. Gyula 203.82 Szulimán István Gyula . . 203.81 Sztán György Kétegyháza . 200.59 Mengyán Pál Orosháza . . 199.72 Zsíros András Csaba . . 199.21 Zalai Mihály Orosháza . 199. 8 Gortkó Máté Csaba . 198.— Uhrinyi József Endröd . . 194.91 JJjdonsagok. — A Körös-Bercttyó völgyi szab. központi ig. választmány, f. november 16-án Pesten ülést tart, melynek kiválóbb tárgyát Herrich Károly minist. osztálytanácsosnak a szabályozási tervek és műveletek megvizsgálásakor tett tapasztalatairól szóló és fentebb közlött jelentése képezi. — Csabáról a következő gyászjelentést vettük: Mudrony Sámuel és neje Molczer Luiza, Irén leánya és számos rokonai nevében bánatos szívvel jelenti szeretett bátyja: Mudrony János volt gyógyszerésznek, f. hó 8-án reggeli 9 órakor 64 éves korában végelgyengülés következtében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei f. hó 10-én délutáni 2 órakor fognak az ágost. hitv. szertartás szerint a felső-végi családi sirboltba el- takarittatni. Kelt B.-Csabán, 1871. november 8-án. Béke hamvaira! —■ A gyulai szépek virágkoszoruja egy rózsával ismét gyérült. Ugyanis Weinmann Szidónia kisasszony elhagyá városunkat, Weiner A. jómódú bécsi ifjú vászonkereskedö vezetvén őt oltárhoz. Az esküvő Pesten f. hó 5-én vasárnap ment véghez izraelita szertartások szerint. —• Áldást és szerencsét szivünkből kívánunk mi is az ifjak eme frigyére.-f- Gróf Lónyai Menyhért közöspénzügymi- nister szerdán a reggeli vonattal városunkba érkezett, s rögtön indult Váriba a tractualis gyűlésre. Nagyon méltánylandó a minister úr megjelenése, annyival is inkább, hogy a jelen bonyolult politikai állapotok közt a fögondnoki teendőkről sem feledkezett. Hozzátesszük még e megjelenéshez, hogy a miniszter úr látogatása szerény körökben tömérdek combinatiora adott alkalmat a fővárosban.-f- E. Manó bűvész szerdán este csakugyan megtartá előadását. Több ügyes mutatványa találkozott a közönség tetszésével. — Városunk elöljáróságának dicséretéül örömmel hozzuk itt nyilvánosságra mindazt, hogy a reform, iskola — és a német templom mellett ki a vasúiig vezető két vonalon sok száz öl- nyi uj téglajárdát, és tölgyfa-pallózást tétetett kevés idő alatt, — mindazt, hogy a belvárosban levő sok helyt megrongált rész téglajárdákat, — a mikor az időjárás engedi tataroztatja, — de ugyanakkor kötelességünknek tartjuk sürgősen hivni föl a tisztelt városi elöljáróság figyelmét egy specificus helyre, nevezetesen az úgynevezett hajó s-h i d tájékára, hol a régi és uj készítésű tégla-járdák közt az összeköttetés miatt mert ott van is, nincs is palló, — szembetünőleg hiányos, s úgy szólván megszűnik. — Ezt még az idén elkerül- hetlenül szükséges lesz, és pedig ha másként nem lehet, páros ócska pallókkal is ideiglenesen kijavítani, s ez által lehetővé tenni, hogy a város belsejéből e vonalon bármily rósz útban is, mindenütt bizton, és akadálytalanul mehessen ki az indóház- hoz s jöhessen onnan be a városba a gyalog ember. — Azon sokhoz képest, mi eddig történt, e részletes hiánypótlás már könnyen lehetséges ; — azért ezt bizton el is várjuk az egész közönség érdekében, a városi elöljáróság gondosságától. + Hogy a járdákat javítgatják azt már múlt számunkban említők s most még hozzá tehetjük, hogy a kömives urak oly kényelmes szokást vettek fel hogy napközben több ölnyi járdát bontanak, melyek megigazitását más napra hagyják nem csekély veszedelmére az erre járó közönségnek. Ez üregek s téglahalmazok a legügyesebben feltalált láb, kéz és nyaktörő eszközök. Felemlítjük még itt a munkálatokkal egy idejüleg, a házsorok melletti járdákat ugyan javítgatják, hanem az utca átjárókban bokáig sokhelyt feljebb érő pocsé- tán kell a közönségnek keresztül lubickolnia. — Minden esetre elvárjuk elöljáróságunk erélyétöl, hogy e hiányokon is fog segiteni. — A helybeli uéinetvárosi földész-polgárok ma este a „Nap“-hoz cimzett vendéglőben táncvigalmat tartanak. Belépti dij 50 kr. kezdete 7 óra kor. Nyílt kérdés. (Beküldetett) A „Békés“ folyó évi 56-ik számában az újdonságok rovatában jeleztetett a Ger- Iai erdészi lak irányában a Gyuláról Békésre vezető országút járhatatlansága; — feltételeztetik, miután az mai napig sem tétetett járhatóvá, — hogy az illető járási tisztség vagy nem méltatja a megye ez egyetlen közlönyét az olvasásra, vagy ig- norálja az ily jogos felszólamlásokat, vagy végre nem tartja érdemesnek, hogy járásában az utak minőségéről magának meggyőződést szerezzen; —• azért az illető járási tisztséghez az utazó közönség érdekében azon nyílt kérdés intéztetik, — szándékozik e eme járhatatlan utat járhatóvá tenni vagy nem ? s ha igen, mikor ? mintán azt az egész nyáron elmulasztotta; — ha pedig nem, a bekövetkező essözések folytán tökéletesen járhatatlanná váló ut helyett, hogy a közlekedés véglegesen meg ne szakadjon, hol szándékozik más utat nyitni? Oh árva közigazgatásunk! Elöfizetösi felhívás! „Három magyar irályu nocturne“ (éji kép.) cimü — zongorára irt — zeneműre. A magyar zenészed műtörekvések, nem ismeretlenek ma már se a hazai, se a külföldi zeneközönség előtt. A mi e téren — főleg az utolsó évtizedben — történt s a mit e részben a magyar műirodalom már tényleg is felmutatni képes, azt többé sem a merev tagadás, sem az előítéletes elfogultság, sem pedig a világműveltség színvonaláról letekintő kicsinylő viszketegség, vagy fenhéjázás többé nem ignorálhatja. Valamint a költészet, irodalom és tudomány, úgy a szépművészetek mezején is minden nemzetnek ön- állóságra és saját jelleméből merített kifejezési mód és irályra kell törekednie. Mert csak is az ily álláspont biztosíthat szellemi fölényt vagy egyenjogosságot egy nemzet életében. Ha valamiben, úgy a zeneköltészetben nehéz a feladat megoldása, ép annak kosmopolitikus, s hogy úgy mondjam — kevés kivétellel — iránytalan áramlata mellett. De hogy lehetséges, s hogy egyszersmind jogosult is: mutatja ezt a zeneművészetben a külömböző nemzeti iskolák és irányzatoknak már régóta elismert érvényesülése és megállapított hitele, valamint ama eredményes kísérletek és tényleges vívmányok is, melyek e részben a még fejlődő nemzetiségek műirányában felmutathatok. A magyar műzene életképességét és jogosultságát is már nem egy műtermék tanúsítja, s csak az tagadhatja annak még szélesebb mérvű kifejlődhetését is, a ki vagy az indokolatlan tagadás terére áll, vagy szándékosan szemet huny ott, hol csak egy kis akarattal is tisztán kell látnia. De valamint nem egy, hanem számos munkás kéz emeli fel s hozza létre az építészet remekeit: úgy a zeneművészet terén is sokaknak s külömböző irányban kell közreműködniük, hogy végre elkészüljön ama biztos alap s ama kész talaj, melyből aztán egy önálló nemzeti műcsarnok nőheti ki magát. Mint a hazai műzenészeti törekvések egyik igénytelen, de buzgó és hiterős napszámosa, jelen előfizetési fölhivá-
