Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-10-29 / 87. szám
Harmadik évfolyam. 87-ik szám. Gyula október 29-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. \ “SÄ Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6.’sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ' 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. i Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. iézlratolc nem külcletn.e]s: vissza. egesz evre fél „ negyed „ Szeghalom 1871. október 24.*) Előbbi levelemben kitüntettem, hogy a Berettyó mostani szabályozott állapotában ezen vidéknek úgy Bihármegye sárréti járásának valódi csapása; mert a tulajdonos vagy haszonbérlő, ki az úgynevezett mentesített területnek, melytől nem csak adót, hanem szabályozási költséget illetőleg haszonbért fizet, — hasznát is akarná venni, azt nagy fáradtság és költséggel ellátja, soha sem biztos abban: látja-e fáradságának gyümölcsét, s pénzét nem dobta-e a Berettyóba? Kitüntettem, hogy ezen társulat élhetetlensége a közeli jövőre sem sok jóval kecsegtet. Lássuk most azon másik két társulatot, melyek által e járás községei szintén érdekelve vannak. A Sebes-Köröst szabályozó társulat 1869. őszig szorgalmatosán dolgoztatott, sőt még a múlt évben is annyit, amennyit a csaknem mindig áradt Körös megengedett s mindezek dacára a Sebes-Körös különösen Vésztő és Szeghalom községeknek még soká, igen soká, ijesztő réme fog maradni, azért, mert ezen Körös szabályozási munkálatai Komádin alól oly területen vezettetnek, a melyen, ha a társulat még úgy akarná is, dolgoztatni csak igen száraz években lehet, s hol jó töltésekre anyagot találni is alig fognak. A Komáditól Szeghalomig nyúló 3—4 mértföldnyi hosszú, öt rétségen keresztül húzódó szabályozási vonal elké*) Lásd a „Békés“ 83-dik számát. szültéig a KörÖ3 Vésztő és Szeghalom községeknek sok ijedelmet, és még több kárt fog okozni. Nó de hátha Herrich osztálytanácsos folyó évi September havában tett körútja e bajon is segit? Meglátjuk. Elismerést érdemel a hosszufoki társulat is. Igaz, hogy működésének eddig nem volt valami nagy sikere, de legyünk igazságosak, valljuk meg, hogy ezen társulat töltéseit, ha azokat az árviz megrongálta, mindig gyorsan s lehetőleg jól helyre állította, mi azt bizonyítja, hogy ezen társulat ügye jó kezekben van. Hogy a husszufoki társulat működése eddig nem vezetett még a kívánt eredményhez, annak oka az, hogy a Fekete-Körösnek ek- korig csak a jó Isten viselte gondját s így mi természetesebb, mint hogy a csupán vizlevezetésre épült Hosszufok töltései a Fekete-Körös féktelen árjainak sikerrel ellent nem állhatták? No de úgy tudom, hogy a Fekete-Körös mentiek is belátták már mennyire igaz, hogy „segíts magadon, az Isten is megsegít“ s ök is már tenni fognak valamit. Vederemo. Mielőtt azonban a tisztelt társulatoktól búcsút vennék, nem állhatom meg, hogy az 1871. évi XL. törvénycikkre egy oldalpillantást ne vessek. Sok szép intézkedéseket tartalmaz az a vizi építmények oltalmára, sok és fontos kötelezettségeket ró a társulatokra, sőt a közigazgatósági hatóságokra is annyiban, hogy ezek a társulatot működésében támogatni s a végből fontos intézkedések megtételére vannak hivatva. De váljon mi ment mindezekből mai napig teljesedésbe ? váljon megfelelteke a társulatok, a hivatolt törvénycikk csak I2-ik szakaszának is? Nem tudom, de utánna járok, s alkalmilag megemlékezem róla. Sok kárt okoznak végre a Sárrét községeinek a csapadék vizek is, főleg oly években, mint a mostaniak voltak, llogy e csapadékvizek itten annyi kárt okoznak, azt a terület sajátságos alkata fejti meg. Hátak és erek váltakoznak, s azért főképen a szeghalmi és f.-gyarmati határok egyes részei csupa sziget, ér, és derék elnevezésekkel bir- nak. Régenten, ki tudja miolta, a vizek szabadon elterülvén, a felesleges viz lefolyást keresett, s természeténél fogva az alacsonyabb területekre vonulva, s ezen útját éveken, tán századokra át folytatva, ereket képezett. Történt azonban, hogy a folyókat úgy a hogy szabályozták, s ez által nagy területeket a rendes ár alól elvontak; véletlenül száraz évek is állottak be, s az ismét véletlenül ekkorra esett úrbéri szabályozásnál ezen erek mint haszonvehetö területek a lakosok illetményébe betudatván, a lakosság,, melynek -szántóföldéi az itten — Vésztőt kivéve — divó gazdálkodási módszer mellett oly jó karban varrnak, a milyenben a dádé szürkéje lehetett, mikor a koplalást már-már megtanulta, volna, a szárazság folytán vízmentesekké vált ős termöerejü ereket és lapályokat rendes ekemüvelés alá vette. Az, hogy az ár, például a Berettyóé, szabályoztatása dacára is régi birodalmába betekinteni vakmerösködjék, vagy hogy Hunfalvy ellenére a két utóbbiakra hasonló nedves évek is lehessenek, s hogy holmi vizvezetö csatornácskákra a jövőben is szükség lehet, — az TÁBCA A szeretetházakról. (Vége.) De a szeretetház nemcsak neveli, nemcsak teremti a társadalom veszendő, elhagyatott gyermekét, hanem meg is taítja; midőn mindazon ismeretekkel ellátja öt, melyekre élte 16-ik évének betöltése után, mikor az intézetet elhagyja, szüksége leend. Oktatja öt mindazon tudományokban, melyekre idővel a leendő hü cseléd, szorgalmas földműves, vagy ügyes iparos rá szorul. Ez a szeretetház második célja. Nem az a legbiztosabb lételü s legvirágzóbb állam, melynek kiterjedt határa, nagy népessége, szárazon és vizen hatalmas hadserege van: hanem az, melynek népe a műveltség bizonyos kívánt fokára eljutott. Hol a szív és ész kellően kiművelve van, hol a társadalom különböző osztályának minden egyes tagja bír oly tanultsággal, melyet élte pályáján a maga s a köz javára értékesíthet. A művelődés hatalmas tényezője: az iskola a vagyonos, testi- s lelkileg kedvező viszonyok közt élő család sarjának nevelése s oktatásával lévén elfoglalva, működése nem terjedhet ki azok oktatására, kik a társadalmon kivül, mindenkitől megvetve, elhagyatva, útálva vannak. Ezeknek oktatását s életpályára való segítését is a szeretetház van hivatva eszközölni. Ha tudjuk, hogy minden szeretetház rendesen bír 6—9 éves népiskolai tanfolyammal, iparos mühelylyel, házi s mezei gazdasággal, melyekben a leendő földész, mesterember, vagy cseléd elméleti- s gyakorlatilag képeztetik : azonnal belátni kénytelenittetünk, hogy a szeretet- házak ezen feladatukat is hűségesen betöltik. Télen, midőn a természet pihenni s mintegy uj erőt látszik gyűjteni a következő kikeletre: a szeretetház növendékei fedél alá vonulnak; de nem azért, hogy pihenjenek, hanem hogy az iskola padjain, tanítóik okos vezetése mellett, jó könyvekből elsajátítsák mindazon hasznos tudnivalókat, melyekkel nemcsak nekik, de minden müveit embernek bírnia kell. És ha a szép tavasz megjő: a növendék csapat vidám kedvvel siet ki a mezőre, hol tanítói felügyelet és együtt működés kíséretében végzik a gazdasági teendőket. Tanítóikkal s egymással versenyezve, jő kedólylyel, csak elvétve kényszer alkalmazásával, ültetnek, kapálnak, szántanak, vetnek, gyomlálnak, kaszálnak, aratnak és szőlőt müveinek. Mert a szeretetházakban a Vehrli- féle nevelési elv szerint járnak el, mely azt tartja, hogy munkára csak munka által kell és lehet nevelni. A szeretetházból kikerült szivben, lélekben, értelemben megváltozott, megtért, megjavult növendék vagy cseléd lesz, vagy felügyelő kisebb gazdaságnál; vagy földműves, vagy iparos pályára lép; vagy pedig a szeretetházzal kapcsolatos tanitó képezdébe megy s a tanítói hivatalra szenteli fel magát. Tehát a szeretetház tanítókat is nevel és képez, szeretetházak, gyermekkertek és népiskolák számára. És ez a szeretetházak harmadik, az előbbieknél nem kevésbé lényeges célja, feladata. Hogy a tanitó a nevelés-oktatás nagy műhelyében a legfőbb közeg: kezdik avatottak, avatatlanok egyként belátni. A gyakorlat kézzel fogható- lag igazolja amaz állitást, hogy jó tanítók nélkül jó iskolát, kifogástalan népnevelést várni, de képzelni sem lehet. Hiába minden erőlködés: szabadelvű közoktatási törvény, szigorú tankötelezettség, kitűnő tanterv, jó tanítók nélkül a nevelés hajója megfeneklik, nem mozdul, vagy jobbra-balra té- velyeg, mint az igazi hajó, melynek a nyilt tengeren gépezete megromlott, iránytűje elveszett. „A művészet virágzik, vagy hanyatlik a művészek által, hasonlóképen az iskola a tanítók által.“ éz Kömyci véleménye. Az állam és egyház, mint érdeklett felek, tölök várható igyekezettel iparkodnak jó tanítók képzésén. Képezdéikben nevelik, csinálják iskoláik számára a hivatásukat felfogó s a szerint cselekvő tanembereket. De, jelezzük, hogy nem nagy szerencsével. Mert sem az állam, sem csabai kertjének „Árjegyzéke“ Lapunk mai számához a békésmegyei gazdasági egylet van mellékelve.
