Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-10-29 / 87. szám
■»fern jutott feszégé senkinek, de meg is adtuk két éven át azt árát busásan. Okultunk-e a kapott leckén? nem tudom, nem is hiszem; mert hiában mi alkotmányos nép vagyunk, autonómiánkra féltékenyek, az pedig szép Magyarországon — tapasztalat szerint — annyit tesz: gondoskodjék róllunk a hatóság. Hazai közügyek. Október 25-én, a vallás- és közoktatási mi- nisteriumban Pauler minister elnöklete alatt egy szükebb körű szakemberekből álló bizottság az életbeléptetendő országos közoktatási tanács szervezete és eljárási rendje’ fölött beható tanácskozásait megkezdette. A felette élénk és hosszú vita folyamában két főkérdés iránt ágaztak el eddigelé a vélemények, névszerint a körül, vájjon a fölállítandó tanács csak szorosan véleményező testület legyen- e, avagy kezdeményezési joggal birjon-e; s az elhatározás az utóbbi értelemben dőlt el, mely nézethez maga a minister is hajlott. Egy másik fon- tosb kérdés volt, az intézmény fölállítása és szervezete törvény által, avagy csak kormányi intézkedési utón állapittassék-e meg. E tekintetben azonban az elhatározás a következő ülésre halasztatott. A tanácskozmányra meghívott s az eszmecserében leginkább résztvett szakférfiak közül Horváth Mihály püspököt, Kautz Gyula egyet, tanárt, Toldy Ferenczet, Stoczek műegyetemi főigazgatót, a mi- nisterium kebeléből kiküldött urak közül pedig Ta- nárkyt, továbbá Mészáros és Hegedűs, végre Szent- iványi ministeri tanácsosokat említhetjük. A honvédelmi ministerium köriratban föl- szólitá az egyes törvényhatóságokat, hogy az 1872- re kiszabott ujonckontingenst az 1852, 51 és 50- ben született katona-kötelezettek soraiból állítsák ki. A köriratban fölemlíti továbbá a ministerium, hogy miután a katonakötelezettek az illető elöljáróság előtt lehetőleg személyesen tartoznak megjelenni, el ne mulassza az elöljáróság, hogy a sorozás alá tartozókat kötelességeik pontos teljesítésére ne figyelmeztesse. A liatárörvidéki felkelés vezetői: Kváter- niket, Bachot és Rikiást mint újból is jelentik, csakugyan maguk a fölkelők lőtték agyon és meztelen holttetemeiket kiszolgáltatták az osztrák csapatoknak. az egyház nem nyújtván a tanítónak fáradságos, lelket testet igénybe vevő terhes munkája fejében tisztességes, — a megélhetés kínos gondjaitól ment életet, ifjaink közül napról napra kevesebben szánják el magokat a tanítói nehéz pályára. Ennek következtében a nevelés láthatárán egy ijesztő rém kezd feltűnni borzasztó alakjával: a tanító hiány. A szeretetház ezen a közművelődést gyökerében megtámadó veszély elhárításán is segédkezet nyújt, midőn akár az állam, akár az egyház szegénységéből vagy szűk markúságából eredő eme bajt ellensúlyozza úgy, hogy jelesb tehetségű s különösen kipróbált jellemű növendékeit, felköltvén szivükben az ember nevelés iránti lángoló szerelmet, a nevelés napszámosaivá avatja fel. A szeretethá- zak nagy jelentőségű feladatainak egyike tehát az, hogy miután tagjait, vallás-erkölcsi nevelés-oktatásban részeltetvén, férfikoruk küszöbéig gondozza: oly nevelőkkel s tankokkal ajándékozza meg a hazát, kik helyzetökböl könnyen kimagyarázható okokból, mély kötelességérzettel s hivatásuk iránti teljes odaadással fognak a tanügy terén működni. Összevontan, áz előadottak alapján, világosan állhat előttünk, hogy a szeretetházak célja, rendeltetése: az erkölcsileg romlott, veszendő gyermekek javítása, nevelése, oktatása, s tanítókká, ne- lökké való kiképzése. A ki a szeretetházak intézményének mély jelentőségét egész lényében felfogja s adott viszonyainkra alkalmazza: lehetetlen azon meggyözöösztrák dolgok. Az osztrák krízisre vonatkozólag megvalósul az, hogy Andrásy gróf ismét visszahivatott Bécsbe; ellenben némi hija van a Hohenwart lemondásáról szóló hírnek ; mert a lemondás még be nem következett, csak küszöbön áll. Az ügy ilyetén fordulatát az idézte elő, hogy a fejedelem az Andrásy és Beust grófok által formulázott pontok alapján kivánja a leiratot elkészíttetni, de kívánja egyúttal határozottan, hogy ezen leiratot Hohenwart készítse el, s e végből tartja — illetőleg tartotta Hohenwart a Bécsbe utazott cseh vezérekkel tanácskozásait, melyek« ehez képest az uj fordulat óta súlypontját képezték a kiegyezési cselekvésnek. E tanácskozások eredményéről ismét a legeltérőbb hi- rek és következtetések érkeznek. Mig ugyanis a prágai lapok erősen fogadják, hogy vezéreik egy hajszálnyit sem engedhetnek, addig a Hohenwart által sugalmazott „Wanderer“ e tanácskozások ered- ményekép jelenti, miszerint „a cseh vezérek és az osztrák miniszterelnök egyetértettek az iránt, hogy a válaszleiratnak nem szabad a csehek elöl az utat a reichsrátba elzárni; e czélból a cseh vezérek mindén lehető engedményekre készeknek mutatkoztak, nevezetesen, hogy a Magyarország által támasztott aggodalmak számba vétessenek és hogy az alkotmánypárttal ennek saját jogalapján találkozzftnak.“ Ha ezen hir hiteles informá- czión alapszik, akkor nem jelent kevesebbet, mint hogy a csehek készek az ismert Andrásy-Beust-fé- le pontokra is megalkudni, hogy a reichsrátba menjenek (mit egyébiránt eddig mindig általuk hozandó áldozatnak tüntettek föl,) s jelenti továbbá azt, hogy Hohenwart a maga eventuális lemondásával legalább is beakarja várni a reichsrátot, melynek tudvalevőleg nagy többsége az övé. A cseh vezérek, midőn Hohenwart a Beust- Andrásy-pontokat elejbök terjesztette, kikérték magoknak, hogy véleményöket Írásban adhassák be. Ez eddig megtörtént (hir szerint Rierger és Ciam már el is hagyták Bécset,) s Andrásy fölhivatása Bécsbe alkalmasint a végből történt, hogy a csehek memoranduma eleibe is terjesztessék. Egy bécsi hir tudni véli már, hogy a cseh vezérek írásbeli véleményökben is elfogadhatlanok- nak jelentették ki a közös miniszterek és Andrásy gr. pontozatait. Ezt állítólag Hohenwart be is jelentette a császárnak s kérte az egész minisztérium elbocsátását. Ezzel azonban ellenkezik a felhivatalos „Wanderer“ közleménye. désre nem jutnia, hogy hazánk jóléte, nemzetünk becsülete hangosan követeli azok felállítását, létesítését. Állítsunk tehát szeretetházakat, még pedig ország- , megyeszerte! Mert különben az erkölcsileg s értelmileg nyomorultak, felszámithatlan veszteségünkkel, szemeink előtt menthetetlenül elpusztulnak. Állítsunk szeretetházakat! Mert ez a legcsal- hatlanabb szer a megzavart rend, élet- és vagyonbiztonság megóvására, megalapítására és megörökítésére. A mely arányban szaporodnak a szeretetházak, azon arányben fogynak az élhetetlenek, tolvajok, rablók. Állítsunk szeretetházakat! Ezt ki- vánja végre és mindenek felett a nemzeti szempont. Oly kevesen vagyunk, hogy ha tiz annyian volnánk is, még se lennénk elegen. Állítsunk szeretetházakat! A nélkül, hogy államtól, vagy egyháztól várnók a lökést, a kezdeményezést. Állítsunk önerőnkből, magunk emberségéből. Mert csak azon intézmény állandó, biztos és erős, mely társadalmi úton született, a társadalom emlőjén nő fel s táplálkozik. A szeretetházak legbensöbb barátja s a bechte- leni szeretetház egyik megalapítójának, a tiszteletreméltó Zellweggernek szavaival végzem cikkemet: „Köztársasági polgárok, barátaim! siessünk és pedig kitartó törekvéssel, az elhagyatott ifjú vétkesek számára menhelyek állítása által, a szégyent hazánkról letörleni! “ Külföld. A francia megyei főtanácsnokok e hó 23-án, kezdték meg működésüket. Erre vonatkozólag Gam- betta egy hosszabb iratában, mérsékletet s tevékenységet ajánl a fötanácsnokoknak. Az Oise megyében a tanács elnökévé Aumale herceg választatott. — Abd-el Kader Párisba érkezett s több fölmerült hir szerint a kormány egy magas hivatalba szándékozik őt Algírba kinevezni. Parisban az apró ércpénzben nagy a hiány, ennek folytán a kormány elhatározta, hogy ama pénzt hozza forgalomba, mely IX. Pius mellképével van ellátva. E pénz Parisban veretett, de miután a szerződésileg megállapított értéket tulhágta, a forgalomból kivonatott. Napoleon llg. Ajaccioban a főtanács ülésében heves beszédet tartott, melyben a népre való hivatkozást tartja az egyedül helyes eszköznek, hogy a helyzet törvényessé váljék. Az „Independance“ tudósítása szerint alkudozások már folynak az iránt, hogy Franciaországból a német csapatok végleg hazahivassanak. A ver- saillesi ministertanács elhatározta, hogy a kamara elé törvényjavaslatot terjesztend a Bonaparte család száműzetéséről. Aa olasz király november második felében fog Rómába menni, hogy a télen át állandóul ott lakjék s a farsangon fényes estélyeket készül adni. Rómában a napokban republikánus tüntetés volt. Több ezerre menő néptömeg azon olajfa körül csoportosult össze, mely alatt annak idejében Cairoli elesett. Ott republikánus beszédek tartattak, végül éltették Garibaldit s a consorteriára pereat- ot mondva — szétoszlottak. Az angol királyné megtagadta az amnestiát az elfogott féniektöl, mert ezek a hadsereghez tartoznak. Bajorországban az egyház s állam közti viszály még egyre tart. Legközelebb egy lap azt a közleményt hozta Rómából, hogy Tauffkirchen gr. (bajor római követ) Antonelli bibornoknak azon kivánságát, hogy a müncheni nuntius Meglia, ki mindig a szélső emberekkel áll összeköttetésben, egy kevésbé elfogult egyéniség áltál váltassák fel, erre a bibornok azt felelte, hogy a Kúria ezt any- nyival is inkább megteheti, mert épen a Bajorországgal való diplomatiai összeköttetés szakításán gondolkozott. Ezt a bajor külügyi hivatalban raeg- akarták cáfolni, a dementi már ki is volt nyomva, de maga a ministerelnök Hegnenberg tiltá le. Kelet-Indiából napról-napra ijesztőbb hirek érkeznek Angliába; minden arra mutat, hogy ott kívülről szított fölkelés van készülőben, ahhoz hasonló, mely 1857-ben ingatta meg Nagy-Brittania hatalmát. A benszülöttek elkeseredése az angol hatóságok iránt tetőpontot ért. Mint Bombayból jelentik, ott közelébbb egy Mulvie Liakat Ali nevű 1857-ből ismert izgató fogatott el, ki 14 év óta minden irányban bejárta az országot folytonosan lázitva, anélkül, hogy kézre keríthették volna. Aggasztó jelenség, hogy az_ indus csapatok közt a fegyelraetleuség s ellentállási szellem folyton terjed. Ehhez jár a törvényszékek naponta fokozódó népszerűtlensége. Szóval az angol- ind birodalom igen gyönge alapon nyugszik, és Angliában any- nyira meg vannak erről győződve, hogy utolsó mentőszerként egy angol herceget akarnak a kormány élére állitani. Időközben az oroszok a kaspi tenger felé Amur folyó felöl egyre terjeszkednek s már egész Közép- Kelet-Azsiát hatalmukba ejtették. — Régi politikájukhoz híven, mézes madzaggal kecsegtetik a lakosságót, mialatt a büszke és merev angol nyers modora által csak elkeseredést szül. Egyébiránt az ind. kormány sem nézi keresztbe font karokkal az eseményeket. A lussai- törzs ellen 6 gyalogezredből és egy hegyi ütegből álló expedíciót szervez. Újabb fegyvertényekkel reményük Anglia tekintélyét helyreállittatni. Legújabbak. Berlin, okt. 25. A reichstag elfogadá az egyezményt Franciaországgal első és második felolvasás-
