Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-10-15 / 83. szám

— Az országgyűlés pénzügyi bizottsága e bó 12. és 13-án tartott ülésében a vallás- és közoktatási minister költségvetésének tárgyalásával foglalkozott. — Az ip artörvényjavasl at tárgyában kiküldött tizenötös bizottság pedig ugyancsak a fentebbi napokon tartott üléseket.

Zágrábból a következő hírek érkeztek : E hó 9-én az ogulini határszéleken zavargás tört ki. A rakovicai századból 200—300 ember fegyverben indult, nem tudni, kinek vezetése alatt. Az első bir szerint Rasics őrnagyot elfogták volna: Molli- náry főparancsnok a körülfekvő ezredeknek rögtöni fegyveres indulását rendelte a felkelés erélyes elnyomására. A zavargók a század fegyverraktárát kirabolták, s ez alkalommal egy altisztet agyonlőttek. Rasics őrnagy és két tiszt menekült. Molli- náry főparancsnok gyors rendelkezései folytán való- szinü a fölkelök körülfogása. — Károlyváros erődbe Zágrábból egy sorhadbeli zászlóalj indul a helyőrség megerősítésére.

Újabb hirek szerint a mozgalom csak is a ra- koviczi századkerületre terjed, nem pedig az egész ogulini kerületre. A zendülés még nincs legyőzve, a zavargókat azonban sorgyalógság által s a sluini határőrcsapatok tartják körülfogva. A zendülés oka állítólag a határörvidéki erdők eladása ; a bécsi „Tagblatt“ pedig e zendülésben ismét a ka- mariila működésére vél ismerni. Azt mondják, hogy a felkelőknek ez a jelszavuk: „minden magyar és osztrákot kiirtani és Horvátország igazi zászlaját kitűzni.“

A lázongok vezéreiül emlittetnek: Kvaternik zágrábi ügyvéd és Bach a „Hrvatska“ szerkesztője, ki közelebbről 15,000 frt postapénzt sikkasztott el. A mozgalom célja a raagyar-osztrákság kiirtása, s a horvát nemzeti zászló kitűzése. A múlt éjjel itt (Zágrábban) 3—4 Írott plakát ragasztatott ki a következő tartalommal: „Kelj fel, horvát nép, a határőrök az osztrák-magyar sereget megverték !“ Reggel e falragaszokat a rendőrség eltávolította. Zágráb hangulata igen csendes.

Külföld,

A francia pénzügyminister Berlinben Bistnark- kal a tanácskozást megkezdte s mint mondják, a tanácskozások az egész hadikárpótlásra ki fognak terjeszkedni, s ha eredményre vezetendnek, Németország a francia terület megszállásával végképen föl fog hagyni. — A fötanácsi választások eredsek egyenes vagy könnyen hajlott orra oly kevéssé tetszett a hóditó chinaiaknak, hogy tudósítóik által azt Íratták hazájukba, mikép Ceylon sziget lakóinak orr helyett madárcsőr van arcukon. A batoka-indusok (Délafrika) mindkét nembeli gyermekeik felső fogait kitördelik, mi által az alsó fogak annál hosszabbakra nővén, az arcnak rut, aggott kifejezést kölcsönöznek. Mindazáltal minden batoka-indusnő nagyon rútnak tartja magát mindaddig, mig az emlitett műtéten keresztül nem ment. A tahitiak az által vélik magukat széppé tenni, hogy orrukat laposra nyomják; az afrikai partokon élő so ma lók pedig a vörös hajzatot tartják ékességnek s ezért meszet, vajat és sarat használnak hajkeuöcsül, hogy a vörös hajszínre szert tegyenek. A botokud-indiánok az alsó ajak és fülön tett behasitásokba dugót illesztenek s az alsó ajak ekként eszközlött madár-csörszerü meghosszabbításával arcukat tetemesen szebbé vélik tenni. Némely délafrikai négertörzsek asszonyainak a felső ajakon keresztülvont kulcsalaku gyűrű, az úgynevezett peleié, visszataszitó kinézést kölcsönöz. Liwingstone, a hires angol utazó egy törzsfö- nöktől e szokás okát tudakozván, a kérdezett csodálkozva feleié: „Nos hát a szépség miatt! Hiszen ez az egyetlen szép, a mivel a nők bírnak; a férfiaknak szakála van, a nőknek nincs, — mik volnának a nők peleié nélkül?

(Vége következik.)

ménjére vonatkozólag Thiers azon bizalmát fejezte ki, hogy az átalánvéve mérsékelt szabadelvű jellegű lesz, mint sem redikális, mit a bonapartis- ta kisebbség meg nem zavarhat. A mindenesetre nagyon szűkén érkező jelentések után Ítélve, úgy látszik, hogy a választások a nagy városokban most is túlnyomóan radikális színezetűek. A választásokra vonatkozólag egy párisi 10 ki távirat ezt jelenti : 4000 főtanácsi választásból 2000 eredmény ismeretes. Cissey tábornok és a kürülzárolt metzi várban volt összes tisztek mindnyájan kár- hoztatólag nyilatkoznak Bazaineröl. Párisból Írják, hogy a Versaillesban lévő községi foglyok nagy részét legközelébb szabadon bocsátják és pedig mindazok visszanyernék szabadságukat, kik állandó lakást tudnak kimutatni, vagy a kikért tekintélyes egyének jót állnak. A meghalt francia bel- ügyminister helyét hir szerint Lefranc Viktor foglalta el.

Berlin, okt. 11. Camphausen pénzügyminister és Delbrück elnök tegnap délután meglátogatták Pouyer-Quertiert; délelőtt Pouver egy conferentiá- ban vett részt a külügyi hivatalban; délben pedig a császár által fogadtatott. — A császár személyesen fogja a birodalmi gyűlést megnyitni.

A svéd országgyűlés a király által óhajtott hadsereg reformot elvetvén, ülésszaka berekesztetett.

A chicagói borzasztó tűzvészről, mely a fiatal s óriási gyorsasággal fejlődő város legnagyobb részét elpusztította, következő tudósítások vannak : Hétfőn reggel tört ki a tűzvész. A városnak majdnem fele leégett, a kereskedők városrésze, a hydraulikus müvek elpusztultak. A tüzet egy óriási szélvihar kisérte, minélfogva a tűzoltók minden erőfeszítése sikertelen volt. Hogy az égés terjedése megakadályoztassék egész utcák lőpor segélyével levegőbe röpittettek. A vendéglők, a legjelentékenyebb középületek, a távírdák, a hírlapok helyiségei, az indóházak mind leégtek. A tűz négyszögmértföldnyi területen dühöngött. A leégett házak számát tizenkétezerre, a kárt 150 millió dollárra teszik, 100,000 ember lakás nélkül maradt. A borzasztó szerencsétlenségnek számos emberélet esett áldozatául.

Legújabbak.

Stuttgart, okt. 11. Közelebröl egy porosz tábornok fog kineveztetni würtembergi hadtestparancsnokká.

New-York, okt. 11. Chicagóba a fedéltelenül maradt 75,000 személy elhelyezésére sátrak érkeztek. A romok közt sok holttest találtatott; sok éhenhalási eset fordul elő; nyolc fosztogató agyonlövetett; Canadából tetemes segély érkezett.

Konstantinápoly, aug. 12. Császári parancs szerint ezentúl a ministerek mellé keresztény államtitkárok fognak kineveztetni. Máris neveztetett ki a kereskedelmi ministeriumba egy görög, a közlekedésibe egy bolgár és a külügyibe egy örmény. A rendelkezés nagy megelégedéssel fogadtatott.

Bécs, okt. 12. A nemzeti bank elhatározd, az aranyra és ezüstre járó kölcsönértékek minimumát 2000 frtra és a kölcsön határidőt 3 hónapról

2-re leszállítani, 4% kamatlábot továbbra is megtartván. A brünni fiók 1.300,000, a prágai 1 millióval többel fog dotáltatni.

Lincz, okt. 12. A Iandtág a császárra kiáltott háromszoros hoch-hal, bezáratott.

Levelezés.

Szeghalom 1871. október 10.

Váljon tudják-e még a megyében, hogy mi is vagyunk, hogy élünk és mozgunk, s azon törjük a fejűnket: hogy lehessen egyik napról a másikra becsülettel megélnünk? Bizony azt hiszem, hogy nem sokat törődnek velünk, s ha valóban úgy van, úgy az csak saját hibánk; mert hiszen néma gyermeknek anyja sem tudja a baját. Hejh pedig

sok a bajunk! annyi, hogy ha felsorolnom kellene azt sem tudnám hol kezdjem! Igaz, hogy van bajaink között akár hány, a melyeken magunk is segíthetnénk, sőt segítenünk is kell, ha azt nem akarjuk, hogy a Sárrét minden esetre a maga kárára, annyira elüssön a megye többi részétől, hogy az ki onnan ide téved, idegen országban lenni képzelje magát. De van sok olyan bajunk is, melyekre nézve a közös segítséget méltán igényelhetjük, sőt joggal követelhetjük is; s ha már feltettem magamban, hogy ezek orvoslásának előmozdítására a nvilvánosság útjához folyamodjam: kezdem a legfőbben : a vizekkeli bajon. Voltak idők, s még nem nagyon régen múltak el, midőn a Fekete és Sebes- Körösök. de leginkább a Berettyó árjai e vidék legnagyobb részét elborítván, terjedelmes réteket alkottak. S nem ezen időszak volt a legrosszabb; nem azért, mert a rét minden évben megadta a mit tőle várni lehetett. Adott nádat, bő legelőt s télre szénát eleget. Nem úgy van ez azonban ma, s már évek óta, a mióta t. i. az említettem folyókat szabályozták, már t. i. úgy, a hogy — magyarosan. Ma már csak Vésztőnek van néhápy ezer hold rétje, Szeghalomnak sokkal kevesebb; nádat tehát nem sokat vágunk, legelőnk rendszerint kevés van, szénánk még kevesebb, s meg is van a következménye, mert az azelőtt itten annyira virágzott marhatenyésztés nem hanyatlik, hanem egészen sírba szállott a nélkül, hogy azok helyét valami hasznosabb foglalta volna el. A régi címeres gulyáknak ma csak maradványait lehet még itt-ott, egy-egy birtokos vagy nagyobb gazda már-már „mustrába“ kerülő jármos ökreiben látni, magának a gulyának, a melyből kikerültek sem hire sem hamva, csak kevesen emlékeznek róla.

Egyátalában nem szeretném azonban, ha valaki azt hinné rólam, hogy én a régi idylli állapotot, a rétet náderdejével, kócsagjaival, búvárjaival, vad récéivel és ludjaival s tudja az ég hány fajta madaraival vissza kívánnám; nem, még vadászati szenvedélyem sem olyan nagy, hogy ily vágyat keltsen bennem; — azon nézetben sem vagyok, mintha sok és szép marhát csak a régi patriarchális módon lehetne tenyészteni, — s még is azt mondom, hogy e vidéken rosszabbul vagyunk ma, mint voltunk régen, mert vizeink szabályozásában nincs köszönet. Mint nem szakember egyátalában nem akarok a mérnöki tudományba avatkozni; de azt hiszem, hogy a vizek szabályozása gyakorlati eredményének inegitélhetésére ép érzékek mellett egy kis józan ész is elégséges, s épen ezen gyakorlati eredmények tapasztalata mondatta velem, hogy rosszabbul vagyunk ma, mint voltunk régen; mert a szabályozások következtében a rétek aránytalanul nagy része megszűnt, a szabaddá lett föld nem termette meg többé a nádat, de hasznos füveket sem; az azelőtt bő legelőt és kaszálót szolgáltatott szigetek és hátak, mint átalában szikes területek; kedvező időjárás mellett is legfőlebb birkalegelöt adnak; mi volt tehát természetesebb, mint hogy a viz alól felszabadult rétek tulajdonosai minden igyekezetöket oda fordították, hogy azokat ekemüvelés alá elkészítsék, — célszerű módon jártak-e el ebben vagy nem? azt itt vitatni nem akarom, de tették és tenniök is kellett; mert hiszen adót meg szabályozási költséget is fizetni kellett és kell ma is, s igy mi természetesebb, mint hogy azokat lehetőség szerint hasznosítani iparkodtak. Ezen műveleteknek igen kedveztek a hatvanas száraz évek, de meg volt és meg van káruk is, mert nem szólva a Körösöket szabályozó társulatoktól, csak a Berettyót szabályozónak mint- egy tizenkét évi működését emelem ki, mely nem állott kevesebből, de nem is többől, mint hogy a csatorna kiásása s ilyen amolyan úgynevezett véd- töltések készítése után, magyaremberhez illően, fáradalmait kipihente, a tagsági dijakat, ha épen jónak látta beszedte, s tisztviselőit fizette, s töltéseit az isteni gondviselésre bízta. Nem is volt semmi baj — mig árvíz nem volt, de bezzeg már az 18%-ik árvizek megmutatták, hogy a munka nem jó, a töltések meg épen roszak.

Azonban a ki tizenkét évig alszik, az nem