Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-10-15 / 83. szám

könnyen ébred, s ha valami nton-módon mégis csak felzavartatik hosszú nyugalmából — egy-két év csak kívántatik, hogy szemeit kidörzsölje és zsibadt tagjait, ha nem is rugékony, de legalább hasznavehetö állapotba helyezze?! így az 18%-ik árvizek a társulatot egyátalában nem riasztották fel hosszú tespedéséböl, de annyit még is eredmé­nyeztek, hogy a tisztelt társulatról ellehetett leg­alább mondani: nem halt meg, hanem csak al­szik. Mert hiszen választott uj elnököt s nem tu­dom még mit, s ennyi egyszerre elég is volt, hogy a munkából holnapra is maradjon. El is telt az 1870. nyár és ősz s a Berettyó töltései megmarad­tak a régi rósz karban, de bezzeg megbosszulta magát az 187%-ki tél az árviz jobbra-balra dön­tögette a hatalmas sáncokat és mintha nem is let­tek volna, úgy elseperte őket és tett a Berettyó annyi kárt, hogy ennek árán alkalmasint még egy­szer meglehetne szabályozni. No de tán ennek is meg van a maga haszna, mert a társulat most csak magához jött s mulasztásait helyrepótolja? Lehet, — mi mai napig legalább semmi jelét nem látjuk, itt ugyan egyetlen embere sem dolgozik, s jaj nekünk, ha a bekövetkezendő tél nedvesség dolgában idősb testvérét csak utánozni is akarja; mi lesz akkor vetéseinkből? ki téritendi meg a kárt, melyet e társulat hanyagsága miatt szenved­hetünk?! Pedig épen Szeghalom, hová a Berety- tyót inesszeségeseo vezették, az, mely a társulattól jogosan követelheti, h$gy a védtöltések úgy el­készíttessenek, hogy veszélynek kitéve ne legyen; s még is Szeghalom az, mely iránt a társulat csak annyira érdekli magát, hogy tagsági illetményét hűségesen beszedi. Hejh pedig az 1871. évi XI. törvénycikk ugyancsak világosan körülirja a tár­sulatok teendőit, csak azt nem tudom, váljon az a Berettyótársulatot is kötelezi-e? Kételkednem leg­alább szabad, mert különben hogyan történhetnék, hogy az a központi igazgatóság dacára és annyi sürgetés ellenére sem tesz semmit? K. Újdonságok. — Rendkívüli megyei közgyűlés tartatott o hó 11-én, melynek tárgyát a belügyministeriuin- tól visszaküldött megyeszervezési munkálat némely részeinek kiigazítása képezé. E kiigazítások a leg­több államadót fizetők névsorának megállapítására, némely választó-kerületek újból alakítására és a jogosult választók összeírásának az 1869-ik évi követválasztók lajstromával öszhangba hozatalára vonatkoztak, s mind a három irányban teljesítet­tek. A közgyűlésen, melyen a főispán elnökölt s melyet a szervezési küldöttség rövid ülése előzött meg, — kevesen voltak jelen, s a gyűlés is ha­mar véget ért, miután a küldöttség már megelő­zőleg teljesen elintézte a teendőket s igy csak kész munkálatokat kellett elfogadni. Mint értesü­lünk, a gyűlés eredményéről a szükséges felter­jesztések már felküldettek a kormányhoz s igy várható, hogy a szervezési munkálatok rövid idő múlva végleg helybenhagyva leérkeznek, s ekkor a bizottsági tagok megyeszerte megválasztása tár­gyában teendő intézkedések végett fog ismét köz­gyűlés tartatni. — ígéretünkhöz képest, az e megyebeli leg­több államadót fizetők most már teljesen és vég­érvényesen megállapított névsorának közlését jövő számunkban megkezdjük. — Fölemlítjük egyszers­mind, hogy a megye a virilisták névsorán kívül a választók névsorát is kinyomatni rendelte s e kinyomatandó név-lajstromok nehány krajcár- nyi árért a megye pénztári tisztségénél kapkatók lesznek. — A szarvasi ágost. hitvallásnak egy emele­tes főiskoláját még egy emelettel szándékoznak feljebb emelni. — Debrecenben Csokonai Mihály szobrának leleplezési ünnepélye e hó 11-én kedvező idő mel­lett s roppant közönség jelenlétében ment végbe. Imre Sándor hatásos emlékbeszédét Búzás Pál ta­nár olvata fel, maga a leleplezés pedig az énekkar daliása közben történt meg, mire Szász Károly olvasta föl pályanyertes költeményét. Este a szín­házban díszelőadás tartatott. + A Fereutzy-féle utca elején undorító bűzt bocsátó csatorna díszeleg, mely a mellett, hogy az oly költséges járdát már tökéletesen elrongálta, a közegézségre is igen kártékonyán hat. Megfog- hatlan, hogy rendőrségünk figyelme, a város kel­lő közepén fekvő ily botrányszerü ügyre ki nem terjed.-f- A polgári kasinó ma délután 3 órakor tisztújító közgyűlést tart. Kívánatos volna, hogy a tagok minél nagyobb számmal jelenjenek meg e gyűlésen, s tapintatos választások által adnának némi lendületet az egylet pangó életének. Vegyesek. Thiers mint kanonok. A párisi „Presse“ ér­tesülése szerint Thiers a római pápától a vaticáni székesegyház kanonokjának címét nyerte. Ez a cim ugyanis régi szokás szerint mindig megillette a francia nemzet főnökét, jelenleg tehát a köztár­sasági elnök kapta meg azt. — A levelezési lapok használata lassankint egész Európára kiter jed. Legújabban az olasz kor­mány határozta el e kényelmes levelezési mód meg­honosítását s most még csak a körül forog a kér­dés, 5 vagy 10 centesirni legyen-e a viteldij. A kormány tiz centisimit kiván, de a parlament al­kalmasint ötre szállítja s épen ez által fogja meg­kedvelteim s haszonhajtóvá is tenni. Egy fegyencz vége. A napokban hozta meg a távirda hírét, hogy a magán fogság rendszerére alapított bruchsali fegyház egy része leégett. Az égés okáról és részleteiről a következőket jelentik : Egy Schwäble nevű fegyencz Württembergböl már 2 év előtt rendkívüli ügyességgel megmenekült e fegyházból, de nemsokára ismét elfogatott. October 6-ára következő éjjel ismét szökést kísérlett meg. Czellájából sikerült neki egy felügyelő szobájába hatolni, a hol magához vette a fegyházi templom kulcsát, s a felügyelő kardját. A mint a felügye­lő szobájából kilépett, észrevették és üldözésre in­dultak. A fegyencz végig szaladt a folyóson, ki­nyitotta a templomot, bezárta maga után, s azu­tán felment a toronyba s kiállott ennek karzatára. Most már a szabadban volt, de szédelgő magas­ságban s további szabadulás reménye nélkül. Ül­dözőitől egyhamar nem félhetett, mert a toronyba vezető nagy csapóajtót lecsapta. A fegyenc ekkor kétségbeesésében a pusztítás müvére határozta el magát. Ott talált cserépdarabokkal bezúzta a fegy­ház oldalszárnyainak ablakait. Egy óra hosszáig űzte igy vad játékát a fegyházfelügyelők s a ka­tonaság nagy boszankodására, midőn egyszerre csak tűz ütött ki a templom tetőzetéből. Schwäble felgyújtotta a templomot. Hasztalan volt minden erőlködés, a templom, a könyvtár s általában a fegyház egész főhomlokzata menthetlenül leégett egész a boltozatig. Senki sem tudta, mi lett Schwäb- Iéböl. Sikerült- e megmenekülnie vagy benveszett a tűzben ? Csak másnap délután 2 órakor jöttek rá, hogy Swäble a torony fenmaradt falán van. Létrákkal igyekeztek, most a gyujtogatót kézre- keriteni, de ö a keskeny falról is köveket dobált a közeledőkre és kardjával fenyegette őket. A katonaság lövései nem találták el, mig végre egy fegyencnek mégis sikerült feljutni a falra. Ekkor iszonyú küzdelem fejlődött ki a két fegyenc kö­zött. Swäble kardjának nem vette hasznát, mert a falra kúszott fegyenc egy szerencsés fogással megkapta a kardot, kirántotta azt Swäble ekkor sem tágított, a birkózás tovább tartott, mig végre a támadónak sikerült Schablét lelökni a falról. A szerencsétlent a háztetőről, melyre esett, súlyosan sebesülve szedték fel, úgy hogy 1 óra múlva meghalt. A kakasviadal és prédikáció. Lawrenceben (Kansas) nem kis érdekeltséggel viseltetnek a sport azon neme iránt, mely műszóval „kakasviadal“- nak neveztetik. Egy alkalommal a templomban prédikáció alatt az a hir terjedt el, hogy közelben két erős kakas ví párbajt s a hallgatóság kezdett egyenkint kisompolyogni úgy, hogy csaknem egye­dül volt már a szónok, midőn az ablakon át be­törő ujjongásokból érté meg, hogy miben áll a do­log ; nagyhirtelen be is végezte azután a beszédet, mondván: mindnyájan nyomorult bűnösök vagyunk s nyomban kikiáltott az ablakon: melyik győzött ? Egy kicsit amerikaias, de igy hordja a hir szárnya. G-azdászat, ipar és kereskedelem. Hetivásári tudósítás. Gyula OCt. 13. Nagy piac volt; a szekérfor­galom megközelítette a 700-at; mindenféle gabo­nafélét 300 szekeren, ezek közt csöves kukuricát több mint száz szekeren hoztak. A búza részint megtartotta árát, részint emelke­dett; emelkedett pedig a vékony szemű laza vetni való és a 84—85 fntos búza, az árpa és zab vál­tozatlan maradt, az ó kukurica 30—40 krral köb- lönkint csökkent, — mert szemes vevő 7—7.20— 30 kron szép ó tengerit vehetett, mig a vékás ko­fák 7.60—80 kron, sőt reggel még 8 frton is ad­ták köblét. A csöves kukurica mérsékelt kelet mellett 10—15 krral vékánkint lejebb szállt, — legnagyobb része 80—85 kron kelt, csak a kitűnő érett és szép ment 90 kron; a zsengésböl egy két kisebb részlet 70 kron is volt vehető. — Az uj morzsolt kukurica reggel 6.30—40 kron, később 6 fton, 12 óra táj­ban pedig 5.80 kron is volt kicsiben kapható, mit rögtöni etetésre sokan vettek. A szarvasmarha és lóvásár csak középszerű volt, mint a múlt heti, úgy szólván kelendőség nélkül, nagyobb testű jobbacska husu 13 darab meddő tehenet egy kupec túlságos árra tartotta s e miatt a mészárosok nem vehettek tőle. Egy kisebb magyar kos, egy másik szintén kis- sebb csapat magyar juh is volt; Belényes vidéké­ről hajtották helybeli és kétegyházi kupecek ; ez utóbbiak párját 10 frfra, amazokét 13—14 frtra tartották. A sertésvásár csak középszerűnek mondható, mintegy 500 drb forgalommal; a sovány malacok és süldők ára lejebb mert ismét. Javított félhusu süldők jócskán voltak; a helybeli hentesek nehány darabot, — leginkább olyanokat, melyek nem akar­nak enni — mérsékelt áron vették, leginkább 21— 22 kron vették fontját olyan süldőknek is, melyek 120—140 fontig nyomtak egyenkint. Ez ár nincs arányban a sovány disznó tavaszi, úgy az árpa és kukurica időközi árával. Tűzifa igen sok jött és múlt heti mérsékelt ára­kon lassú kelet mellett még 12 órakor sem birt elkallódni; igy a felesen érkezett szénnek is kevés volt a kovácsa, falukról alig jővén egy-két vevő. A nádból többecske jővén, lassúbb volt a kele- te, és terhenkint 50, itt-ott 100 krral olcsóbb volt. Káposzta ma volt először többecske 60—70 sze- kérnyi, — ára 2.80 krtól fel 5 ftig volt leginkább csendes kelet mellett a minőséghez képest. A ká­poszta az idén elég nagy és nehéz, csak hogy még sok zöld van benne és vastag a levelek bor­dája. Halat a békési, dobozi és gyulai vizröl hoztak 3 szekeren s több csolnakon, — egy szekeren pe- dig jég közt hitvány aprós potykát a szentesi Ti­száról, vagy annak valami árteréről. Fontja a legfrissebbé, legszebbé 20—25 kron, a középszerűé 14—16 kron, a csekélyé 8—10 kelt, de lassan. Sz. L. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Hajóssy Otto.

Next

/
Thumbnails
Contents