Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-29 / 9. szám

A német császár proclamátlójában kü­lönös nyomatékkai hangsúlyozza az állan­dó béke utáni törekvését; azonban hadmű­veletei, s különösen az annexio által tör­tént terület csonkítás a francia nemzetben kiolthatlan boszut élesztenek, s mert erről Bismark is meg van győződve, a nagy han­gon hirdetett állandó béke csak üres frásis. Vilmos király a császári korona feltevé­sével még készületlen s alapjában már is bomladozó épületre rakta fel a tetőt. Nem mondjuk, hogy ez épület gyorsan fog rom­ba dőlni, a szuronyok támogatni fogják azt talán hosszasabb ideig, de jaj annak a trónnak, melyet nem az elégültség s a ra­gaszkodás tart fel. Mi az uj német császár­ságban sem a német nép óhajainak telje­sültét, sem a béke biztosítását nem látjuk. ír. Gyula, jan. 28* Azon kérdésre, hogy a Gyulán felállítandó fel­sőbb iskola minő legyen, a legtermészetesebb fele­let az, olyan, hogy az Gyula városa lakosai elő­haladt fő- és székvárosi igényei szerint a közösér­dekeknek megfeleljen — hol, mig egyrészről a foldészek, kereskedők és iparosok átalában az elö- haladás nagyobb mérvű fokára léptek, másrészről az úgynevezett értelmiség, a tudományos osztály az itt letelepedett trvszéki s közigazgatási hiva­talnokok és ügyvédek által oly nagy számmal lévén képviselve mint sehol e megyében, szükség, hogy oly felsőbb iskola állittassék fel, melyben gyermekeink úgy a reáltudományokban, mint a gymnasialis tantárgyakban, oly négy osztályú ki- képezést nyerjenek, hogy innen akár a fel-reálta­nodába, akár az ötödik gymnasialis osztályba át­léphessenek. Melynek az 1868. XXXVIII. tczikk 76-ik §-hoz körülirt reáltanoda felállítása felel meg a latin nyelvnek a tantárgyakból leendő nem kizárásával, hanem beleosztásával. Áldozathozatal nélkül természetes, hogy ez nem létesíthető, de fel kell állítanunk a felsőbb iskolát nemcsak azért, mert ezt a törvény már ránk pa­rancsolta, hanem azért is, mert ez már magunk légutnak nem is nevezhető. Az első ilynemű válla­lat — mely jogosan nevezhető utazásnak — Blan- chard-é volt. Tudjuk, hogy Franciaországban Calais, Angol- országben Dower azon két pont, mely a szigetor­szág s a continens között a legrövidebb érintke­zési vonalat képezi. Ezen utat Dowerböl Calais-ba a tengerszoros felett megtenni volt célja Blan- chardnak, s e végett Dowerben az amerikai szár­mazású Jefferys kiséretében 1785. január 7-én fel is emelkedett, s a mintegy hat mértföldnyi utat 2 óra és 32 perc alatt megtéve, a Calais-tól egy francia mértföldnyire eső Guines erdő közelébe le­szállt. Bármily szerencsés volt is, azonban utjok nem volt ment minden veszélytől. Utjok vége felé ugyanis a ballon, nem tudni mi okból, szokatlanul alászállt, s a tenger felett közel haladt, úgy hogy a teher könnyitése céljából az utasok kénytelenek voltak az utolsó homokzacskót, könyveiket, élel­miszereiket, ruháikat kidobálni, a horgonyt levág­ni, sőt el voltak határozva, szükség esetében ma­gától a csónaktól is megszabadítva a gömböt, a kötelekbe kapaszkodva, folytatni merész utjokat. Azonban annak szüksége nem állt be, minden baj nélkül értek francia területre, hol őket a calais-i lakosok — természetes, hogy nem minden aggoda­lom nélkül — várták, s kezdetben távcsövei, ké­sőbben pedig szabad szemmel észlelhetek a csatorna felett csendesen feléjük lebegő léghajót. Utazásu­kat a közönség nagy érdekfeszültséggel kisérte, a merész vállalkozókat gazdag ajándékokkal s pénz­adománnyal jutalmazá, s Blanchard tiszteletére azon helyen, melyen kiszállt, emlékszobrot emelt, a merész vállalat emlékét megörökitendö. (Folytatjuk.) [iránti elodázhatlan kötelességünk, helyre kell hoz- Inunk apáink azon közömbösségét, hogy e tekin­tetben e megye kisebb népességű városai által ma­gukat megelöztetni engedték. Igaz, hogy a törvény talán valamivel kevesebb költséggel létesíthető felsőbb népiskolát parancsol, de ha már áldoznunk kell, szükség, hogy áldoza­tunkat oly felsőbb iskola felállítására hozzuk, mely a fent kifejtett közszükségnek feleljen meg. És örömmel jegyezzük fel, hogy a tegnap tar­tott városi képviseleti gyűlés által egyhangúlag el­fogadtatván, a volt „szarvas“ korcsmái helyiség­nek járásbirósági helyiségül az állam részére, meg­felelő becsérték melletti átadása, de azon elv is elfogadtatván, hogy az állampénztárból ezért fize­tendő 15,000 forint egyenesen a Geyer-féle s reál­tanodái helyiségül vett közös reál-iskola felépítésére fordittassék, az építés megkezdéséig pedig külön kezeltessék ; mely képviseleti ülés élén a város fő- birájával %-ad részben katholikus testvér polgárok­ból állott; legkevésbé sem kételkedünk, hogy ezen katholikus értelmiség a katholikus lakosság több­ségét is meg fogja nyerni azon cél elérésére, hogy a Geyer-féle ház kizárólagos ajándékozott telek­könyvi jogát a városi közös felekezetnélküli reál­iskola részére az égető közös szükség, mint az igazság és méltányosság igényeinek megfelelöleg átruházni fogja. Minek megtörténte után a város sem fog kés­ni a tanár fizetési alap biztositására a város kö­zös birtokából 300 holdat kijelölni; melynek évi 3000 forint jövedelmének ide fordítása a városi költség fizetóshezi járulásunkat minden adó forint után csak fél krral szaporítja; mi a szellemi ha­ladás ily magas lendülete megörökítéséért szám­ba sem vehető ! S ekként ujabbi tetemes és a polgárokra egye­nes terhet nem rovó utón létesittethetvén a fő­cél elérése e kedvező körülményeknek sikeres fel- használását nem kételkedünk polgár társainknak meleg részvétébe ajánlani, s a tegnap tartott gyű­lés hangulata meggyőzött bennünket arról, hogy a városi lakosság romlatlan tiszta belátása sokkal inkább át van hatva a nevelés szent és nemes ügye szeretetétöl, mint hogy apáik e tekintetbeni mulasztását saját javokra kipótolni ne sietnének; — a katholikus testvérek egyháza élén álló s e város közös szeretetének örvendő helybeli plébá­nos és apát urnák pedig az egyházi és nevelési ügyek iránti buzgóságát lelkiismeretes meleg sze- retetét, e városban töltött ifjú kora ólta sokkal inkább ösmérjük, mintsem kételkedhetnénk az iránt, hogy híveinek a Geyer-féle iskola háznak felsőbb polgári közös iskola részére leendő át bocsájtását célzó akaratát, saját buzdító, s lelkesítő szava által is előmozdítani kételkednék. Országgyűlési tudósítás. Jan. 23. Simonyi L. sajnálja, hogy a pénz­ügyi bizottság az átalános áttekintést nem adta be, mert igy legalább 12 milliónyi deficit mutatkozott volna. B o r I e a nem fogadja a jelentést, s a kor­mány politikáját a nemzetiségekkel szemben meg- rójja. S z a p á r y Gy. a kormány eljárását pár­tolja, s a bizottság jelentését elfogadja. Tisza Kálmán jól tudja, hogy nincs a házban senki, k1 a néppel azt akarná elhitetni, hogy ha a baloldal jut többségre, nem kell adót fizetni. Simonyi Ernő ellenében védi a kormányt, s Borleának taná­csolja, hogy ne használják a nemzetiségek azt a kétélű fegyvert, mely ugyan minket is sebez, de őket is sebezni fogja. Schwarz Gyula roszalja különösen a hivatalnokok szaporítását. H r a b á r Manó módosítással elfogadja a bizottság jelentését. Kerkápoly elismeri, hogy az adók terhesek, de a viszonyok okozzák azt, s nem azért nem fizetünk adót, hogy erre képtelenek volnánk, ha­nem mert hozzászoktunk az executióhoz. — Sokat meg lehetne takarítani, ha a szélsőbaloldaliak fel­világosítanák a népet, s tanítanák az adófizetésre. Jan. 24. Széli K. előadó olvassa a tiszti fize- tés és lakbérek felemeléséről szóló részt. Simonyi L. nem fogadja el a jelentés e részét. Horn E. sokalja a személyzetet, mely még e nagy szám mellett sem képes a várakozásnak megfelelni, ha még többen lesznek, hozzászoknak a semmittevés­hez. Deák Ferenc pártolja a fizetés-felemelést, mert rósz fizetés mellett nem kapunk alkalmas hi­vatalnokokat.. Szólő még a főtörvényszéki fogal­mazók és alsóbb osztályú tisztviselők fizetését is felemelni kívánja. Kerkápoly ajánlja a fize­tésfelemelést, s azt mondja, hogy inkább legyen deficit, mintsem Ínségre legyen kárhoztatva to­vábbra is több száz hivatalnok. Jan. 25. Elnök : Perczel Béla. B e r z e n- czey megjavítja a fizetést, de a sok hivatalnok ellenére van. — Az ujoncozásról szóló szentesített törvény kibirdettetik, Wahrmann Mór oly szer­vezet létrejöttét óhajtja, mely szerint a hivatalno­kok csekélyebb számával ugyanazon kiadás mel­lett is lehetővé teszi a kormánynak azt, hogy job­ban, illőbben fizesse közegeit. C s i k y S. szeretné a szakképzett hivatalnokokat jobban fizetni, azon­ban ez jelenleg nem .lehetséges. — A pénzügyi bi­zottság jelentéseit a többség elfogadja. Széli K. egy országos könyvtár felállítására olvassa fel a bizottság indítványát. Továbbá olvassa az állam­vasutak jövedelméről, a nyugdijakról szóló jelen­tést. Horn E. a nyugdijak megszüntetése érdeké­ben szól. Simonyi E. elfogadja a bizottság vé­leményét, a többség szintén. Ezután következett a ministereinök költségvetése. Irányi erősen meg- rójja a ministereinök eljárását, s tagadja, hogy oly nagy befolyása volna Bécsben, mert négy évi kor­mánya alatt a nemzeti zászló még ma sincs a ki­rályi palotán, s ha csakugyan gondviselésszerü férfiú, úgy a gondviselés nagyon mostoha hozzánk. Andrássy félre Irányinak mondja, képviselő ur azon befolyást emlité, melylyel én az udvarnál bí­rok, két dolgot kerestem a bizalmat fent és alant, s ha nem birnám azt, a t. képviselő ur engem nem látna e helyen, — ha mostoha hozzánk a sors, mi­dőn én ülök a kormányon, e vád engem nem illet, hanem talán nem leend mostoha, ha majd t. kép­viselő ur vezeti Magyarország kormányzatát. A delegatiókból. Jan. 23. Wahrmann in­terpellálja a közös pénzügyministert; mily körül­ménynek tulajdonitható, hogy a sóbánya-utalvá­nyok összege folyton apad, s az államjegyek ösz- szege nő, tett-e lépéseket, hogy e káros viszony változzék. Ifj. Szögyény L. olvassa az albizottság­nak a külügyminister költségvetésére vonatkozó je­lentését. Pulszky Beust politikáját roszalja, hogy minden dologba beleavatkozik, de határozott állást sehol sem foglal el. Zsedényi indítványozza, hogy a porosz-francia háború alkalmával folytatott diplo. matiai levelezéseket terjeszsze a minister a bizott­ság elé. Szirmay Ödön gróf Németország, mint a humanitás s a „civilisatio zászlóvivője“ szövetségét óhajtja. Éber Nándor a jelen háborúból azt a tanulságot meríti, hogy a legveszélyesebb politika az egyensúly politikája. Hagyjunk fel a nyugati ügyekkel s irányozzuk törekvéseinket kelet felé. H a y n a 1 d érsek benső megelégedéssel olvasta az államkancellár jegyzékét, melyben a pápa füg­getlensége- és szabadságáról tesz említést, csak hogy későn volt már. Egy másik jegyzék azonban az olasz kormányhoz azt tartalmazza, hogy a pápa függetlensége és szabadsága érdekében foglaljon el bizonyos területet, ez szóló szerint annyi, mint kecskére bízni a kert őrzést. Jan. 24. Örményi Miksa nem bizik a német barátságban, s nem is tartja azt előnyősnek. K e- m ó n y Gábor nem helyesli ugyan Beust egész po­litikáját, de nem is roszalja egészen. Trefort pártolja Örményi nézetét, Zichy N. nem he­lyesli, hogy egy diplomatiai testület utasítást adjon a külügyministernek. A többség az albizottságnak a vörös könyvre vonatkozó indítványát elfogadja, Jan. 25. Tárgy : A külügyminister költségve­tésének részletes tárgyalása. Ü r m é n y i M. mint­hogy a külügyminister eljárásával nincs megelé­gedve, titkos költséget nem szavaz, Zsedényi szintén, Pulszky 150,000 frt levonásával meg­szavazza. _____

Next

/
Thumbnails
Contents