Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-09-28 / 78. szám
Harmadik évfolyam. 78-ik szám. Gyula September 28-án 1871. T' Szerkesztőségi iroda,- hová a lap szellemi ré- , szére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettel- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor.dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, va- , sárnap és csütörtökön. (> Előfizetési feltételek: Előfizetési fölhívás „B É K É S“ 1871-ik év utolsó negyedére. Külön előfizetési iveket nem küldünk szét, hanem e helyen kérjük fel a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is pártolni s a közeledő évnegyedre szóló előfizetéseket idejekorán a kiadóhivatalba beküldeni szíveskedjék. E végből a postautalványozást, mint legcélszerűbb módot, ajánljuk használni. Csaba-e vagy Gyula! I. [R.] Közelebbi cikkemben egy kérdést fejtegetnem, mely egész teljében tárgyalva még nem volt: egy megyei egyetemes központ kérdését. Nem azt mondtam, hogy csi n álj un k egy központot, mai napság várost hatalom szóval nem alapítanak, hanem azt, hogy azon várost, melyet az uj viszonyok a megye fö-ernporialis helyéül kijelöltek, karoljuk fel mi is, támogassuk minden lehető eszközökkel, mert a megye haladásának egyik lényeges feltétele, hogy legyen egy központja, — melyben a megye összes érdekszálai egyesüljenek, hol kereskedés, ipar, töke, magasabb nevelés, művészet letelepedhessenek, hogy igy benne erős társadalom képződvén, az összemüködés lehetővé váljék s az az egész megyére termékenyitö- leg kihasson. S mivel részemről úgy látom, hogy azon város, melyet az újabb viszonyok e megye főpiacává avattak, Csaba : e várost neveztem meg azon helyül, melyet a megyének támogatnia kell legközelebb azzal, hogy székhelyévé tegye s hogy a szarvasi | iskolát is oda kell átköltöztetni, ezen átköltöztetés úgy a megyének, mint a szarvasi tanintézetnek gpecificus érdekében is állván. S mivel fel nem tettem, hogy lehet vélemény, mely Csabának jelöltségét kétségbe vonja, én ezt ; bizonyitgatni feleslegesnek tartottam. 1 De ime a „Békés“ 72. számában egy cikk az ellenkezőről győzött meg, hogy t. i. igen is van eltérő vélemény, s igy szükséges arra is kiterjeszkedni, a mit én s remélem velem igen sokan, minden kérdésen felül állónak tartunk. De szóljunk elébb a kérdéses cikkről, mellyel ngy is könnyen végezhetünk s menjünk aztán át arra, hogy miért van Csaba központul designálva. A cikk azt mondja, hogy Csaba központ nem lehet, mert 15 év óta van vasútja és ezen előnyt felhasználni nem tudta; mert lakossága nem magyarajku. Ellenben Gyula legyen a központ, mert az ö intelligentiája kedvezőbb arányban van és mert innentul Gyulának is lesz vasútja. Hogy Csaba a vasutnyujtotta előnyt felhasználni nem tudta, vagyis hogy 15 év óta nem haladt, ezt csak az állíthatja, a ki Csabát sem 15 év előtt nem ismerte, sem azóta figyelemmel nem kisérte. Hiszen alig van provinciális hely, mely 15 év óta aránylag annyit haladt volna, mint épen Csaba. Ezen idő alatt, pedig 15 év igen rövid idő, Csaba iskoláit nevezetesen szaporította és beruházta, kórházat, fogadót épített, esztendőre nagyobbszerii városházát emel, főutcáját ki az indóházig még ez idén kikövezteti, a belforgalomnak piacot nyitott áldozattal, utcákat nyitott, járdákat csináltatott, főutcáit kivilágította, álló vizeit a városból levezette, ugyanezt teszi azon kivül, a lakosok épitkezóse A. csongrád-csanádi 8-dik honvédzászlóalj zászló-szentelési ünnepélye Gyulán 1871. September hó 24-én. Sok borús "időt élt már a magyar; többet mint a mennyit megérdemelt. Szenvedett eleget régtől fogva; küzdött önfentartásért, léteiért, midőn faját vagy a földet, melyet vére árán szerzett, vész fe- nyegeté, s ha az önvédelem a haza földéért megszűnt, ha nyugalmát a megfékezett ellen nem há- borithatá s a megpihenés ideje következett volna, melyben belélete nyugalma a békés fejlődés vívmányaival gyarapította volna erejét: akkor — alig hihető — önmaga ellen fordult s önmagát mar- cangolá vakságában. A történelem tényei szomorú, de való bizonyítványát szolgáltatják ennek. A történelem tényei- nek hosszú sorozata, egy itt-ott helyenkint meg- szakgatott sorozata nemzetünk szenvedéseinek; oly ritkák benne a béke és egyetértés üditö időközei, hogy alig találod meg benne ezeket; eltűnnek mint egyes ligetek a homok puszta végtelenében. Nemzetünket geniusa megoltalmazó a vógelpusz- tulástól; önbizalma és szívóssága képessé tévé a megpróbáltatások sanyaraival dacolni s a hányszor a remény világának hunyni kezdő fénye a sötét kimúlás közelségét jelzé: mindig érvényesült benne két eminens tulajdona: az önbizalom és szívósság s uj lángra gyujtá a már-már kialvó szövéseket. Napjaink — egy újabban átélt szomorú időszak után — egy tyabb ébredés hajnalát látszanak jelezni. Tekintsetek széjjel e hazában és nem tagadhatjátok ; tegyétek szivetekre a kezet és ne ámítsátok magatokat ti, kik álszégyenböl-e vagy hamis meggyőződésből az ellenkezőt állítjátok. A múlt vasárnap Gyulán megtartott honvédzászló szentelés is egy bizonyítéka volt annak, hogy élünk és ébredünk. A lelkesedés, öröm és egyetértés oly szép nyilatkozatait hozta ez alkalom napfényre, hogy szivünk reménytelten dobogott egy szebb jövő elé. A most emlitett ünnepély rajzát néhány vonásban visszaádni törekvésünk ezúttal; fel akarunk mutatni egy oly képet, melynek jellege kiválóan nemzeti s mely épen ezért méltó arra, hogy visz- hangot keltsenek mindazok szivében, kik reménynyel és szeretettel csüggenek a nemzet jövöjén. Az ünnepély tulajdonképen a megelőző napon vagy is e hó 23-án este vette kezdetét azon fáklyás menettel, mely a zászlóanya : gróf Almássy K á I m á n n é urhölgy, és a zászlószentelés alkalmára fölkért koszorús-lányok, névszerint : gróf Wenckheim Irma, [ki a sajnos megbetegedése miatt akadályozott Wenckheim Matild grófkisasz- szonyt pótolá] Ném eth Mariska, Farkas Marika, Szakái Ilona, Topitsch Lujza és Habinay Gizella kisasszonyok tiszteletére ren- deztetett. A fáklyás menet katonai zenekarral s nagyszámú közönség kíséretében vonult a főúton végig, s mindenekelőtt a zászlóanya lakása előtt, a kastély udvarán tartott állomást, hol a zenekar és a gyulai dalárda fölváltva több válogatott darabot adott elő, melyeket a grófnő a szabadban hallgatott végig, megköszönve a zászlóalj parancsnoknak a figyelmet. Innen a menet a koszorusleá- nyokat kérésé fel sorban s mindegyike ablaka előtt a zenekar nehány darabot játszott el. Másnap reggel 5 órakor katonai riadó következett, ismét a zenekar közreműködése mellett. Ez volt az ünnepély kezdete, vagy — ha úgy akarjuk — előzménye. Maga a zászlószentelés másnap e hó 24-én délelőtt ment végbe, s ennek leírását a következőkben adjuk. Reggeli 9 órakor nagy tömegekben foglalta él a közönség a katholikus nagy templom körüli térséget s feszült várakozással nézett a történendök elé. A templom ugyanekkor már egészen megtelt s a megye tisztviselőiből alakult küldöttség, a honvédtisztikar, a város képviselői, valamint az értelmiség osztályából összesereglettek — közöttük a szépnem nagy számmal — helyet foglaltak. Pontban 10 órakor az egyházi szertartásokat végző papság, jelesen: Neuman József helybeli plébános és címzetes apát, Schiefner Ede endrödi plébános és c. prépost, Püspöky Alajos sarkadi plébános és esperes és több segédlö lelkész, — B i r- sy József őrnagy és zászlóalj parancsnok, gróf Bethlen Miklós őrnagy és a többi honvédtisztek kíséretében a templomon keresztül a föbejáráshoz siettek az épen érkező zászló-anya és koszorús-leányok elfogadására. A zászlő-anya dúsan aranyozott vörös bársony ruhájában, — melynek hosszú uszályát két gyermek leányka tartá — fején ragyogó gyémánt ékkel, igéző jelenség volt, s az egész menet ünneplés csendben haladt végig a
