Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-09-28 / 78. szám
nagy mérvűek és szabályszerűen intézteinek, a takarékpénztár is közelebb alakult, értelmesebb lakossága tetemesen felszaporodott és pedig kereskedőkből, iparosokból, — szóval: Csaba a közelebbi 15 év alatt igen tetemesen emelkedett. Persze, hogy igy is még mindig elég falusias kinézése van, de a hiányok sehol sem oly feltűnők, mint épen oly városban, mely a legkezdetlegesebb állapotból van emelkedőben, az ellentétek ily helyt a legkirivóbbak, a szükségletek a Iegérez- hetöbbek. Aztán ne feledjük, hogy az a tiszai vasút Csaba alatt eddigelé zsákutca volt, a forgalomnak semmi tekintetben nem megfelelő. Nem is ezen vonal okozta Csabának ily mérvű gyarapodását, hanem azon jövő, melyben ki-ki bízott, s mely árnyékát vagyis világát előre vetette, az, mely immár bekövetkezett, okozta az idegenek elösereglését is, a belső fundusok oly drágaságát, mely minden számítást túlhaladt. Hogy Csabának lakossága nem magyar ajkú ! Most megmondom már, hogy midőn e tárgyban első felszólalásomat szövegeztem, arra nézve, hogy Csaba egyetemes központtá emeltessék, többek közt mint előnyt említettem fel, hogy Csabán a magyar nyelvnek szép tér nyílik, de e passust utóbb kitöröltem, netán némelyek féltékenységét keltsem fel vele. S ime cikkíró e körülményt ex opposite Csaba ellen, vagyis az ellen fordítja, hogy e város mint központ támogattassék, mi által két irányban politikai hibát követett el. Egyébiránt Csabán minden jóravaló gazda beszél magyarul. S hát Gyula tiszta magyar ajkú? Ellenben cikkíró szerint Gyulán az intelligentia kedvezőbb arányban van. S igy van valóban ? nincs stat. adatom, de kételkedem benne. Egyébiránt Gyulán az intelligentia nagy részét a megyei tisztviselők teszik, — holott a hivatalnokok nem productiv elem, és nem genuinus lakosok. Es — „hiszen már Gyulának is van vasútja, miért ne lehetne Gyula a megye központja .......“ no erre csak annyit, hogy még az, hogy a kert alatt vasút megy el, valamely helyet föemporialis helylyé nem teszi. Ezekben az ellenvetésekre, úgy tartom, megfelelvén, térjünk át a lényegesebbre, t. i. miért tartom én Csabát designált központnak, s miért óhajtom oda áttenni a megye székhelyét onnan, a hol az most van — Gyuláról. Országgyűlés. Szept. 23-án. Napirend 30 milliónyi kölcsönről szólló törvényjavaslat tárgyalása. Széli Kálmán előadó olvassa a központi bizottság jelentését. A pénzügyi bizottság jelentése is felolvastatván, Széli K. előadó indokolja a jelentést, s a kölcsön elfogadását ajánlja. Péchy Tamás a kisebbség előadója hangsúlyozza, hogy Magyarországnak hitelével nem szabad könnyelműen játszani, miután nem rég jelent meg a világpiacon s hitele most kezd megszilárdulni, tagadja mintha e kölcsön előnyös volna. Ilyet kötni mindig lehet, a kisebbségi véleményt ajánlja elfogadásra. Horn Ede: a kisebbségi véleményt pártolja, miután a 8 százalékos kölcsönt nem tartja olcsónak és előnyösnek az országra nézve- Móricz P. nem fogadja el a törvényjavaslatot. Si- monyi Ernő a kölcsönt nem szavazza meg, mert nincs szükség reá. Tisza Kálmán megengedi, hogy szükséges néha kölcsönök kötése, nem is ellenzi azt, de okvetlenül szükségesnek tartja, hogy úgy kezeljük államháztartásunkat, mikép a kölcsönt csakis hasznos beruházásokra fordítsuk, és ezért szükséges, hogy erről törvény intézkedjék. Kerká- poly Károly pónzügyminister: Kéri a házat a törvénynek most megszavazására, hogy a netán közelebb kinálkozó kedvező alkalmakat felhasználhassa. A t.javaslat 109 szóval 88 ellen elfogadtatott. S z e p t. 24-ó n estihat órakor. Papp József törvjavaslatot terjeszt elő, melyszerint a kormány hatalmaztassék fel, hogy Kővárvidékén első foly. törvényszéket állíthasson. Kinyomatik. Horn Ede rövid indokolás után interpellálja az igazság- ságügyért : van-e tudomása, hogy a Törökországban munkálkodó osztrák magyar consulatusok vég- rehajtatlanoknak mondják a török alattvalók ellen hazai törv.-hatóságaink által a magyar polgárok érdekében hozott Ítéleteket. Napirenden: a ház véglegesen megszavazza a 30 millió kölcsönről szóló törvjavaslatot, mely átküldetik a törendekhez. Szept. 25-én. Benedek Gyula határozati javaslatot nyújt be a királyföld kapcsolt részei birtok- viszonyainak rendezésére vonatkozólag. Széli Kálmán, a központi bizottság előadója olvassa e bi- bizottság jelentését az igazságügyministeri számvevőség személyzete szaporítása és az 1871. 31, 32, 33. trvcikkek végrehajtási költségeinek fedezésére szükséges póthitelröl szóló törvényjavaslatot illetőleg, s röviden indokolva azt elfogadásra ajánlja. A ház erre vita nélkül megszavazza a 434,900 forintnyi póthitelt. Franciaországi események. Franciaországban a kormány és a melléje adott bizottság működéséről kevés hallatszik, csak a haditörvényszékek folytatják egyre munkájokat, mely azonban még sincs arányban a foglyok számával. A negyedik haditörvényszék most egy csoport gyermek pőrét kezdte tárgyalni, kik az ostrom alatt a csapatokra lőttek. — A francia lapok az elsaszi vámkérdést nagyon könnyedén veszik s a netán felmerülhető akadályokat nehány nap alatt eltávolithatónak vélik, mig ellenben a német hivatalosak komoly arccal azt hirdetik, hogy az alkudozások eredmény nélkül félbeszakittattak. Újabb hirek szerint az alkudozásokat Arnim gróf betegsége késleltető. — Canrobertnek a loirei hadsereg főparancsnokává lett kineveztetése egész Francia- országban kedvetlenül fogadtatott. — Az elfoga- tások 8 házkutatások még mindig tartanak. — Egy elfogatás alkalmával komoly összeütközésre került a dolog. A kommunenek egy tisztjét t. i. két rendörügynök a Rue Royalban elfogta s csak nagy nehezen tudták megfékezni. A boulognei erdőben, hol folyó hó 17-én lóverseny tartatott, több kommunistát elfogtak, köztük Miller ezredest és Amyaton volt színészt. — A Ternas városrészben forradalmi nyilatkozványok folytán befogatások történtek. Külföld. Bismark hg. a német szövetségtanács elé javaslatot terjesztett, mely egy birodalmi hadikincstárra vonatkozik. Ez negyven millió tallérnyi állandó tökével birna, s a francia hadisarcból alakíttatnék, csak hadi készülődésekre lenne fordit8zőnyeggel borított talajon a főoltár elé, hol úgy a zászló-anya, mint a koszorús-leányok a számukra kijelölt székeken helyet foglaltak. Ekkor megkezdődött az egyházi szertartás, mely a templom előtt fölállított katonaság sorlövéseitől kisérve nemsokára azon részéhez ért, mely az ünnepély tulaj- donképeni központja volt: t. i. a zászlószenteléshez. Egy altiszt a fölbontott zászlóval kezében előlépett s az oltár lépcsözetén letérdelvén, s a koszorús-leányok a zászló-anya által ajándékozott pompás szalaggal a zászlót fölékesitvén, Neuman József apát teljesité a fölszentelés tisztét, s a föl- szentelt zászlót a zászlóalj-parancsnoknak nyujtá, mire ugyancsak Neuman apát egy gyönyörű alkalmi beszédet tartott. A menet ezután a föbejá- ráshoz vonult s itt a szögbeverések mentek végbe. Az első szeget Neuman József címzetes apát a szentháromság nevében verte be; utánna Jan- csovic8 Pál alispán a király és királyné, Birsy J. őrnagy a honvédség orsz. főparancsnoka; Hof- finger segédtiszt a zászló-anya; Mat ók B. főhadnagy a honvéd minister nevében vertek be szegeket. Ezeket követék egy őrmester, két tizedes és több közhonvéd, majd a koszorús-leányok és az ünnepélyre meghívott vendégek közül többen. A szögverés után Birsy őrnagy lóra ülvén, a templom előtt fölállított honvédséghez fordult és a zászlót nekiek következő beszéd kíséretében adta át: „Honvédek! lm átveszem ezen zászlót, melyet felséges urunk és apostoli királyunk hősies védelmünkre bízott, s melyet mai napon felszentelve nektek átnyújthatni szerencsés vagyok; lobogtassátok azt mindenkor magasan és dicsőségesen. Úgy hiszem, sőt megvagyok győződve, hogy ti fiatal harcosok e szent jelvényt hős elődeink példáit követve, a bekövetkezendő vész idején ereitek legdrágább vérével fogjátok megvédeni; legyen e zászló jó és bal sorsunkban, békében, és a harcok pusztító viharában fegyvereink diadalának hirdetője, vagy ha a gondviselés úgy rendeli : szem födelünk ; adja a magyarok istene, hogy minden csepp vér, mely ennek nyomában a haza szent földén foly, kedves hazánk boldogságának és szabadságának éltető harmatja legyen! Honvédek! Ne feledjétek ez ünnepélyes órát soha, ne tántorodjatok a nehéz órában; úgy álljatok, mint köszirt, melynek falán ezredévek óta törik meg a tenger hulláma; egy szív dobogjon kebletekben, egy eszme lelkesítsen : a szent szabadság, a haza üdve. És most azt hiszem, szivetek óhajával találkozom akkor, midőn hazánk egyik legnemesebb úrnőjéhez fordulva, hálás köszönetemet fejezem ki gróf Almásy Kálmánná született gróf Wenckheim Mária ö méltóságának, hogy a zászlóanya tisztét elfogadni méltóztatott és ezen gyönyörű szalaggal megajándékozni kegyeskedett; fogadja tehát nemes grófnő legőszintébb hálánkat és köszönetünket. Most pedig elmondjuk az esküt, az isten szent színe s az emberek előtt, hogy isten minket úgy segéljen. Végszavam pedig : Éljen a király! Éljen a királyné ! Éljen a haza! Éljen zászlóanyánk : gróf Almásy Kálmánná!“ Erre a vezénylő százados sorlövést tétetett s megzendült a „Hymnus“ előadva a helybeli dalárda által, ezt a hüségi eskü követé, mire az egész közönség ismét a templomba tért vissza s a Te Deum-ot hallgatta végig. Az egyházi szertartások ezzel véget érvén, a honvédség a templom előtti térségen diszmenetben, a katonai zenekar lelkesitö „Rákóczy“-ja mellett vonult el, s tisztelgett a plébániai épület mellett környezetével álló zászló-anya előtt. . A fent leirt szertartások után délutáni 2 órakor a zászló-anya bőkezűségéből 150 teritékü diszebéd következett, melyre az egyház és a polgári hatóságok képviselői, az intelligentia és polgárok közül számosán hivatalosak voltak. A diszebéd a „Magyar király“-hoz címzett vendéglő földszinti részének csinos helyiségeiben ment végbe s gazdagon volt kiállítva. Az ebéd vége felé megkezdődtek a felköszöntések, melyek sorát Jancso- vics Pál alispán kezdte meg, éltetvén a királyt. Utánna Birsy J. őrnagy a királynéért, Varga százados József főhercegért, Mat ók B. főhadnagy Andrássy Gyula ministerelnök s honvéd minis- térért, Birsy J. és Püspöky A. esperes a zászló-anyáért emeltek poharat. Mind e felköszöntéseket mozsárlövések s a vendégek lelkes éljenei kisérték. Atalános, mondhatni kitörő lelkesedést idézett elő Kovács István megyei főorvosnak a honvédségre mondott felköszőntése. Szónok megemlékezett az 1848—49-iki magyar honvédekről, mostani honvédeink dicső elődeiről s azokat ajánló példányképül a maiaknak. Elmondta: mit vár a haza, a nemzet honvédőinktől, minő szent érdekek megvédése várakozik reájuk, s mert számi-
