Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-29 / 9. szám
Harmadik évfolyam. 9-ik szám. Gyula január 29-kén 1871 Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. . Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőiá) feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ Kéziratok nem küldetnek vissza. Gyula január 27.-)- A jelen háború titkos indokait talán még évtizedek múlva is fogja kutatni a történetbuvár; -- mi megelégszünk azzal, bogy Németország egyesülni akart, de Napoleon ez egyesülésben Franciaország veszedelmét látván, minden alkalommal oda- müködótt, hogy a német nemzet törekvéseit meghiusitsa, s igy előbb vagy utóbb a kardnak kellett a kérdést megoldani. Napoleon s Bismark kifogyhatlansága talált eszközöket e cél megoldására, s a mint láttuk a szerencse a porosz fegyvereknek kedvezett annyira, hogy a távol jövőben képzelt egység ma már tény: a német nemzet százados törekvése rövid hónapok alatt el van érve. — De vájjon oly eszközökkel van-e elérve ez egység melyek egy nagy nemzethez méltók, s vájjon úgy történt e az egyesülés, mint azt egy szabadságra vágyó nép óbajthatá ? Bizonyára nem. Ha végig tekintünk a jelen hadviselés napjain, lehetlen undorral nem fordulnunk el annak műveleteitől. — A sedani napig becsülettel folyt a harc, a német hadak nagyszerű eszméért küzdöttek, s régi megpróbált hősökkel; a mik azonban Sedan után történtek, meggyalázzák a katonát, ki diadal mámorában megfeledkezve a magas célról, melyért harcol, megfeledkezve katonai méltóságáról, oly tettekre engedi magát ragadtatni, melyek a sötét középkor emlékeit hozzák emlékezetbe, de meggyalázzák a nemzetet is, melynek fiai ily tettek véghezvitelére képesek. Ily eszközök nem méltók a magas műveltségű Németországhoz, arcul csapják ezek az erkölcstauárok — saját honfiaik — magasztos tanait, a világ pedig kétségbe vonja a német nemzet hireszt.elt műveltségi magaslatát. A metzi kapitulátio után Versaillesben tartott diplomatiai értekezletre — melyen Németország mikénti egyesülése képezé a tanácskozások tárgyait — a jelen volt királyi s fejedelmi vezérek mellé megvoltak ugyan hiva az egyes országok diplomatái is, hogy általa legalább szinleg jeleztessék a nép befolyása a határozatokra, hanem, hogy a tanácskozók porosz pressio alatt nyögtek, az nagyon könnyen elgondolható. Ily módon készült el a tervezet, mely szerint Németország egyesült, innen küldték meg az egyes országok kamaráinak megvitatás végett, hogy egy kis alkotmányos szinezete legyen a dolognak. Azonban láttuk, hogy mig a porosz kamara a legnagyobb szol- gaisággal fogadta el — hát képviselője kivételével, e szerződéseket, melyben Porosz- ország hatalmát s Németországban leendő túlsúlyát látá, — addig, különösen a bajor képviselők házában a leghevesebb viták folytak e szerződések ellen és mellett, s hogy utóbb mégis ellettek azok fogadva, csak azt bizonyítja, mily nyomást gyakorol a porosz szurony már eddig Németország szabad fejlődésére. — Ily egyesülést egy szabadság után vágyó nemzet sem óhajthat; ily egyesülés, melyet a szurony diktál, és hajt végre, nem lehet a német nemzet óhajainak kifolyása, oly nemzet, ki a lelkiismeret felszabadítóját, Luthert sajátjának mondja, kinek fiai világbol- dogitó eszmékkel léptek fel, oly nemzet ilyen szövetségben nem keresheti, nem találhatja boldogságát — s bizonyára nem is találja. * 4 B € A léghajó és a léghajózás. Közli: dr. Kovács István. (Folytatás.) Ez volt a könenynyel töltött első léggömb története,' mely könenynyel eszközölt töltés eszméje Charles vegyésztől ered, a könennyel töltött ballonokat Charliereskn ek szokás nevezni, megkülönböztetésül más gázokkal töltöttektől, melyek Mongolfier-eknek hivatnak. — Miután a kísérlet utján eddig haladt az emberi ész, közel volt egyszersmind azon gondolat is, hogy a balonnal élő lények illetőleg emberek is emelkedjenek a magasba. Az első légutat egy Versailles-be XVI. Lajos jelenlétében feleresztett léggömb segélyével egy juh, egy kakas és egy rucza teve, melyeket a ballon alá kötött kosár alakú készletben helyezőnek el; s miután 10 percig tartó léghajózás után a szerencsés néma úttörők minden veszély nélkül szálltak le, csak merész vállalkozó kellett, ki meg- tegye a veszélyes utat. E vállalkozó Pilatre de Rozier volt, ki később egy ily léghajózás vállalatának esett áldozatul. Érdekesek azon tárgyalások, melyek emberek által teendő első légutazást megelőzőleg folytak. Több Ízben történtek ugyan már kísérletek 300 láb magasságig olyformán, hogy a ballon a földhöz kötve tartatott, s ezen kötelék segélyével újból vissza lett huzva, s több ilynemű kísérletek után határozó el magát végre Pilatre de Rozier a levegőbe emelkedni a nélkül, hogy a léggömb a földhöz erösittessék. A legbátrabb is visszaborzadt ilynemű vállalattól s maga XVI. Lajos az akkori francia király, kihez egy ily szabad léghajózási kísérlet iránt folyamodtak, azt határozottan ellenezte, s a kérelmezőket magától elutasító, azonban megígérte, hogy két halálra Ítélt fegyenenek megkegyelmez, ha azok a tervezett légutat megteszik. Ez utóbbi ajánlata a királynak Pilatre de Rozier- ban a merész vállalkozóban határozott visszatetszést szült. „Miért kell épen az emberi társaságból kitaszított nyomorult gonosztevőknek engedni az első léghajózási ut dicsőségét,“ volt a vállalkozó válasza. Majd az udvar befolyásos egyéneihez folyamodott, s különösen d’ Arland marquis támogató az udvarnál a kérvényt, s hogy a királyt a léghajózás veszélytelenségéről meggyőzze, maga is társul szegődni ígérkezett. Minden oldalról ostromolva, végre engedett a király, s október 21-én 1783-ban Pilatre de Rozier és d’ Arland marquis csakugyan felszállottak. A léggömb, dacára az erős szélnek, nagy gyorsasággal emelkedett felfelé, s midőn a merész utasok meglehetős magasra emelkedve, a több százezerre menő nézők felett ellebegtek, kalapjukkal integetének s vettek búcsút a bámuló tömegtől. A léggömb hovatovább magasabbra emelkedett úgy, hogy a nézők a benn ülő két utast már kivenni nem bírák, s maga az egész gömb ökölnagyságu- nak látszott a magasban. — Úgy haladt tovább a Szajna folyó mentén, majd a Szajnán s Páva szigeten át, folyton Páris felett lebegett; elhaladt a rokkantak palotája s a katona-iskola felett, ekkor d’ Arlande megszóllal : „már elég, le a földre,“ s a ballonban levő gáz lassankint kieresztetvén, 25 perc alatt egy és fél mértföld utat téve, La Muette közelébe leszállt. D’ Arland rögtön lóra ülve, a még mindig bámuló s ámulatából alig felocsúdott néző tömeghez lovagolt, mely őt örömrivalgással fogadta, mig Pilatre de Rozier pedig az egész készületet kocsira rakva, hasonló diadalérzettel vo- "nult be Párisba az öt éljenező tömegtől kisérve. Ekkor történt az, hogy D’ Arland marquis a nézők között megpillantva az északamerikai tudós Franklint, véleményét az uj találmányra vonatkozólag kikérte, ki is az ismert felelettel válaszolt. Útónok Charles és Robert tettek újabban utat léghajón, melynek célja volt, pbysicai észleleteket tenni a legmagasabb tájaiban; ezen utazás nem oly egészen a véletlenre bizott nyaktörő vállalat volt, mert a tudós és eszes Charles mindenről gondoskodni törekedett, hajójának volt helyesen alkalmazott szelepkészlete , a csónak s a ballon maga egy hálokészületbe illesztve, sulyokkal ellátva, maga a ballont képező anyag ruganyos gummival bevonva, horgonynyal jól felszerelve, a ballont megtöltő hydrogengáz jól kimosva, nem is emlitve az észleletekhez szükséges pbysicai műszerek egész leltárát. 0 1783. december 1-én emelkedett mintegy 9000 láb magasra, s kilenc órai fennidőzés után Nesle közelében ereszkedtek le. Messze vinne bennünket célunktól mindazon nevezetesebb léghajózási vállalatokról megemlékezni, melyet a léghajózás történelme feljegyzett, miután célunk nem volt egyéb rövid ismertetésnél. A léghajózási vállalatok később valóságos keresetforrássá váltak egyes léghajósoknál, s több közülök légbajózási mutatványaival nagy vagyont is szerzett. Miután a találmány történeti fejlődését rövid vázlatban adtuk, emlitést akarunk tenni egyedül Blanchard, Gay Luttac és Biot, továbbá Coxwell léghajózási útjáról, mint a léghajózási vállalatok kitünöbbjeiröl, — annyival inkább, mert az ezeken kívül tett más léghajózási vállalatok semmi különösebb érdekkel nőm birnak. Az eddigi léghajózási vállalatoknak jóformán semmi határozott célja és iránya nem volt, nem volt bizonyos meghatározott pont és hely, hova a légutasok eljutni törekedtek, s épen ezért vállalatuk
