Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-09-10 / 73. szám
Harmadik évfolyam. 73-ik szám. Gyula September 10-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré- ) szére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési i irodájában (Erzsébettel- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utcai 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. t Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttérien a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratolc nem lcülűetnelc vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ A pápa csalhatlansága és a magyar főpapság. (R.) Ámbár Békésmegye nagy többsége abban a szerencsés helyzetben van, hogy újdonsült dogmákat rá erőszakolni akarni is senkinek sincs módjában, mindazonáltal nem maradhat érzéketlen azon keserű viszálylyal szemben, melybe a kath. hit- felekezetbeíiek a csalhatlansági dogma s íőképen a magyar kath. főpapság magaviseleté által sodortatott. Annál kevésbé maradhat érzéketlen, mert nincs ok fel nem tennie, hogy a mik e tekintetben közelebb történtek, azok kath. polgártársaink zömének is legnagyobb visz- szatetszésével találkoztak. Lapunknak, mint a hazai liberális közvélemény egyik szerény orgánumának, mindenesetre kötelessége ezen főfontosságu ügyben szintén erélyesen felszólalni. Dogmatikus discussiókba bocsátkozni nem feladatunk, s midőn a csalhatlansági dogmát lényégéért s azon csak Rómában elkövethető erőszakosságért, melylyel az létrehozatott — elitéljük, ezzel csak azon egyetemes közvéleményt viszhangozzuk, mely az egész müveit világban úgy a magas politikai körökben, mint a vallási tudományosság terén és a társadalmakban, ezen az újkori civilisatio elleni merénylettel szemben tiltakozik. Mi a kérdést főleg hazai alkotmányunk szempontjából fogjuk fel, s igy akarunk ahoz hozzá szólni. Tény az, hogy Róma túlkapásai ellenében, valamint más államok üdvös, óvó intézkedéseket tettek, úgy mi is államéletünk kezdetén nem mulasztottuk el a fejedelmi tetszvényjog felállításával aként intézkedni, hogy hazánkban csak oly pápai rendeletek hirdettethessenek ki és léptettethessenek életbe, melyek a fejedelem belenyugvásával találkoznak. Ezen fejedelmi jogot fentartottuk s annak érvényt tudtunk szerezni azon sötét korban is, midőn a pápai féktelenség tetőpontját érte el. Volt ugyan rá eset, hogy alkotmányunknak, — mert a tetszvényjog nem kizárólag katholikus, hanem minden polgárt érdeklő közintézmény — hogy alkotmányunknak ezen őstétele egyes főpap által megsértetett, de aligha volt olyan, melyben az ország ily fontos jogának vakmerő megsértője büntetlen maradt volna. S ma a felvilágosodottság korában, ma, midőn a jogközösség az alkotmány megvédését mindenkinek kötelességévé teszi, midőn tehát az a kilátás sem lehet, hogy egy-egy törvénysértést az ország dolgát kizárólag intéző nagyurak elsimíthassanak, — mi történik ? az, hogy amaz elitéit csalhatlansági dogmát egyik-másik főpap a fejedelem tetszvényén kívül, sőt nemtetszése dacára a kormány és együttülő országgyűlés szemeláttára s az ellene felingerült közvélemény ellenére kihirdetni vakmerőskö- dött, — a többi, talán mindnyája pedig meghunyászkodva ad kifejezést annak, hogy ama dogma előtt, mely ellenére, isten tudja minő nyomtaték-elemekkel és, a pápa és jezsuitái tudják minő fortélyokkal, sőt nyílt erőszakkal lett hitelvvé emelve, meghajol inkább, hogy sem saját meggyőződését követve, a hívők lelki nyugalmát megóvta, papi és polgári kötelességéhez hü maradt volna. Ezen utóbbi nyilatkozat tartalmát közelebbről nem ismerjük, nem tudjuk, van-e benne törvénysértés, a mint hogy van dicstelen szolgaiság, hozzá tehát nem szólhatunk. Hanem igen is a legnagyobb mértékben megrovandónak tartjuk a dogma törvénytelen ki hirdetését. Hogyan! az egész nemzet, pártkülönbség nélkül, azon van, hogy az előidőkből rá maradt differentiák kiegyenlittessenek, hogy az országban béke és haladás legyen, — s ime előlép a nemzetnek nehány túljavadalmazott, elkényeztetett tagja s a helyt, hogy a tömjén fertőzetlen illatával a hívők szivét egy felé emelné és a felebaráti türelem és szeretetre ösztönözné a .......... a v iszály kanóca gyanánt dobja közéjük, hogy köztük ádáz tüzet gerjesszen. Remélhető ugyan, hogy e kanóccal azt teszik, a mit a honvéd tett a német bombájával, de az nem lesz a mei'énylők érdeme, nekik lakolniok kell, különben hogy követelhetnénk e hazában a törvénytiszteletet, ha azok, kiknek kettős jó példával előljárni volna kötelességük, ily fontos törvényt, mely a fejedelmi tetszvényjogot tartalmazza, büntetlenül megsérthetnék, ha olyanok maradnának büntetlenül és nem érdemelt kedvezmények élvezetében, kik idegen fejedelemmel szövetkezve a magyar állam belső békéje ellen conspirálnak. S azt hisszük : a nemzettest és értelem azon részének, melyet Békésmegye magában foglal, reményét, várakozását fejezzük ki, midőn kimondjuk: mikép reméljük s elvárjuk, hogy a kormány és törvényhozás tudni fogja a bűnt megbüntetni, és a rei publicae salust jövendőre hasonló merényletektől megóvandja. Orosháza sept. 4-én. Az „Alföld“ 195-ik számában (a.) elkeseredve panaszkodik, hogy Pauler minister ur, mióta a tanári kathedrát a minister! támlásszékkel felcserélte, mitsem lendített a tárcáját illető, annyira fontos s az egész ország által annyira sürgetett ügyek előbbre mozditásában. A jóakarata „Békés“ mérsékli e panaszt, kimutatván 67-ik és 70-ik számaiban, bogy ö excellen- tiája Bóknál is többet tesz, — mert ime a 67-ik szám szerint Csongrádon már felállította a tanítói államképezdót, a 70-ik szám szerint pedig most Orosházát szándékozik egy másikkal megörvendeztetni.*) Mit gáncsoljátok hát, ti nyugtalanok, a minister ur bölcs intézkedéseit? — Nem szép dolog-e az, hogy egy tankerületben két államképezde is kínálkozik a tanítói pályára készülök befogadására? Azt se mondjátok, hogy ö excellentiája a klérus uszályvivöje : mert ime nem tartja-e szem előtt e részben is a hitfelekezetek közötti egyenlőséget ? Államképezde a tisztán katholikus Csongrádon; államképezde a tulnyomólag protestáns Orosházán. E két hely között csak az a csekély különbség van, hogy mig a hitbuzgó Csongrádon a pár év előtt elhalt U. M. mérnök temetésekor, a plébános ur a világ minden kincséért sem engedte meghu- zatni a harangokat, mert U. M. református volt: addig, az orosházi protestáns egyház harangjai e tekintetben nem ismernek valláskülönbséget. A „Békés“ tévedésben van s e tévedés csak is úgy magyarázható, hogy Pauler urnák a békéscsongrádi tankerületben folytatott titokteljes működéséről, maguk e tankerület értelmesbjei sincsenek értesülve. Előadjuk a dolgot, a hogy tudjuk, csak azt a megjegyzést bocsájtván előre, hogy áldott emlékű felejthetlen Eötvösünk e tankerület államképezdéje helyéül határozottan Orosházát tűzte ki, mint olyan helyet, mely eltekintve központi fekvésétől, s vaspályái közlekedésétől, a célnak minden más tekintetben is megfelelt volna. Pauler ur jónak látta, pro forma, versenyt nyitni s Csongrádot, Orosházát és Szarvast felhivni, hogy melyik lenne kész, mind a közoktatás, mind pedig saját érdekében, a szent célra többet áldozni. Ismételjük, hogy az egész versenyzés csak is a formaság jellegét viselte magán, részint azért, mert az órdeklett községeken kívül, a dologról a nagy közönség semmi tudomással nem birt, pedig tán nem lenne felesleges az ily nagyfontosságu közügyét különböző szempontokból nyilvánosan is megvitatni ; — részint pedig azért, mert midőn az elhatározás utolsó napjaiban Orosháza és Szarvas megkérdeztettek : már akkor Csongrád részére a győzelem több, mint valószinü volt. Úgy jártunk bizony mi a kedves szarvasi szomszédokkal, mint a lakodalomé gyermekek, kiktől midőn az anya azt kérdezte volna : no hát fiaira kaptatok-e kalácsot? — az egyik nagy határozottan válaszold: ón ugyan egy befaló falatot sem kaptam, hanem Gyurka öcsém csak kicsinyben múlt, hogy nem kapott. A „Békés“ szerint Csongrád ajánlott a legkedvezőbb helyen üres háztelket, százezer téglát behordva, elegendő kézimunkát s néhány holdnyi területű kertet, mire megjegyeztetik, hogy ez valóban szép Csongrádtól. Hogy Szarvas mit ajánlott, arról nincs biztos tudomásunk; de jól ismerve a szarvasiaknak a közügyek melletti áldozatkészségét, bátran állíthatjuk, hogy ajánlatával nem maradt Csongrád mögött. *) Ez utóbbi hirt a Makón megjelenő „Maros“-ból vettük. Stark.
