Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-26 / 8. szám

Harmadik évfolyam.

8-ik szám.

Gyula január 26-kán 1871.

Szerkesztőségi iroda,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közle- } menyek küldendők: főutca 186. szám.

Kiadó hivatal:

Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők.

BÉKÉS

Megjelen

hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési feltételek:

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTAT,MTI KÖZLÖNY. I X“1'

Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési , iei „ irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca G. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca npo-vod 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ) ”

egesz evre fél

Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttérien a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr.

Kéziratok nem küldetnek vissza.

A Gott erhalte és a Rákóczy-intluló.

Midőn Haydn, ha jól emlékszünk, 1809- ben a Gott erhalte melodious dallamát megírta, aligha hitte — mert hiszen nem is hihette — hogy lesz idő, melyben a birodalom bizonyos részének lakóiban e dallam oly fájó érzéseket fog felkölteni , aligha hitte, hogy egy, reánk nézve oly szomorú emlékű korszak bérencei e dallamot fogják utón és útfélen, mint a remény nélküli nemzeti halál s enyészet sirdalát intonalni mindenütt, még ott is, hol azt sem a hatalom sem az alkalomszerüség nem parancsolák. Ha ezt a zenevilág maestrója akkor nem is sejdité, ma, midőn hála az égnek, a szomorú emlékű korszakon épen annak jobb meggyőződése folytán túl vagyunk, kinek életéért e dallam a fejedelmek fejedelméhez, a legeslegfelsőbb trón zsámolyához emelkedik, ki merte volna sejditeni, bogy e dallam talán nem a legoppurtunusabb körülmények között meghagyott eljátszása, mint az aljas hizelgés, a férfiatlan szolgai- ság s a hivatallesők érdekhajhász fajának nyomora ■ tüntetése oly szent borzalmat ger- jeszszen bizonyos körökben ez egyéneknél, kik pedig adandó alkalmakkal mindig a haza és a trón iránti törhetlen hűség s lo- yalitást negélyezik s hordják ajkaikon, ki hitte volna, hogy Haydn Gott erhalte-ja még az ellenzéki lapok vezércikkezési thé- májának magaslatára is emelkedik vagyis emeltetik. Ha a fejedesemnek a jogászbálban történt megjelenéle percében a rendezőség az uralkodó család hymnusát játsza- tá, ez egész eljárás nézetünk szerint csak annyiban esik korlát alá, amennyiben a hely és körülmények roszul lőnek választva, amennyiben a kegyelet magasztossága s egy mulatni összesereglett báli vendégcsoport világias zaja egymással meglehetős brusque ellentétet képeznek. Ettől elgondolva, az egész dolgon egy okos ember is ugyan meg nem botránkozhatott és valószínűleg nem is botránkozott.

Mi az ellenzéki sajtónak ezen incidensből támadt felförmedésen csak csudálkozni tudunk. — Mert igen könnyen megesketik, hogy lesz idő, a midőn mindnyájan pártkülönbség nélkül fogunk seregleni a trón védelme körűi, s talán elhullnak ismét legjobbjaink a harc alatt, s akadhatnak majd az engesztelhetlenek seregéből többen, kik bennünk e ténynél nem a tántorithatlan alattvalót és loyalis polgárt, hanem az éle- töket űrökért vakon feláldozó szolgák nyomora csordáját fogják a történelem itélő- széke ebbe hurcolni. És hol lesz akkor azon határvonal, mely a magyart uralkodója iránt jellemző hűség s ebből kifolyó nemes önfeláldozása hazája s királyáért egyfelől, másfelől a bérenc csoport szolgailag vak, minden nemesebb felbevüléstől ment ösztöne között vonható, ha a nemzettel kibékült fejedelem iránti loyalitás ily ártatlan dernon- stratióját máris ily cudar színekben mutatjuk be a közönségnek, s fog-e valaki merni e loyalitásnak befejezést adni, ha arra kell előre számítania, hogy Jókai, Csernátony és Mocsáry uraknak jó kedvétől függ e lo- yalitást, mint a császári hűség s hitvány hivatallesés s érdekhaj hászat nyomora tényét állítani pelengérre. Oh loyalis Jókai s még loyalisabb hajdan budapesti híradós Csernátony, oh loyalis magyar ellenzéki sajtó!

Hanem hát a Rákóczy induló, melyet cikkünk élére állitánk, ugyan mit vétett ? Ez a Rákóczy induló vétett egy időben igen sokat, mert ha már maga a név nem emlékeztetne is bennünket az ónodi gyűlésre, de mindenesetre emlékeztet arra, hogy a jelenlegi magyar király s osztrák császár hadseregeit ez indulónak harcias harsonája mellett veregettük meg- s szorítottuk ki hazánk területéről. Igaz, hogy egy ideig száműzve is volt nemcsak Pécsből és az udvarból, hanem saját hazájából is, száműzve azon keserű emlékek miatt, melyek hozzá- füződtek, mely emlékek épen oly fájók voltak bizonyos helyen és körökben, mint a mi G o 11 erhalt e-hez kötött emlékeink. Ma hála Istennek, az ezredek zenekarai szél- tire játszák, játszák Pesten és Pécsben, ját- szák udvari ünnepélyeknél, és senkinek nem sérti füleit. Mi megvagyunk róla győződve, hogy ha a jogász-bál rendező bizott- ságá a Gott erhalte helyett a Rákóczy indulót játszotta volna a fejedelem belépte- kor, ez semmi visszatetszéssel találkozni nem fogott volna, mig a G o 11 erhalte oly kellemetlenül érinté loyalis ellenzékünk hazafias füleit.

Mit akar tehát a jogászbáli incidensért felzudult ellenzéki sajtó. Vissza akarja adni magánhasználatra a Gott erhalte-t, hogy mi is visszakapjuk ugyancsak magánhasználatra a Rákóczy indulót; vagy össze akarja veszíteni a kettőt egymással ? Ám veszítse össze ha tudja, de hidje meg, hogy ezzel legkisebb befolyást is a világeseményekre gyakorolni nem fog, Párist azért mégis csak bombázni fogják, Bismarck megmarad az európai diplomatia hangadójának, a pontus conferentia folytatni fogja tanácskozásait; Oroszország hadikészülődéseit, a Mont-Ce- nis-t csak tovább fúrják ; a keleti kérdés megmarad, és igy tovább. Ha pedig Jókai, Csernátony és Mocsári urak kicsinyes am- bitiók hízelgő itélőszéke előtt a jogászbáli incidens folytáni fellépésükben nagy hazafiaknak vagy talán plane diplomatáknak tűnnének fel, mi részünkről e hitükben őket nem háborgatjuk, azonban annyit mégis kimondunk, hogy komoly és ildomos sajtó ily kérdést vita tárgyává nem tesz, mely kérdés elvégre is csak személyeket bánthat s elvet nem érint, s hogy az ellenzéki sajtó soha ily gyermekes, ily kisszerű nem volt, mint a milyennek a G o 11 erhalte affair-bén magát bemutatá, s valóban pirulnunk kell a külföld előtt, mely elvégre is azt kérdheti: hát önöknek komolyabb dolguk valóban nincs?

Gyula január 23.

Nagy kötelesség mulasztásba esnénk, ha a múlt számunkban említett azon körülmény tekintetében, hogy a Geyer-féle ház felépítését hoztuk javaslatba a kívánt felsőbb iskola helyiségéül, felmerült azon nehézségre nem felelnénk, miszerint az a római katholika egyháznak lévén már által adva, azzal a város nem rendelkezhetik. — Mellőzve annak fejtegetését, hogy a városi pénztárból a város részére reál-iskola helyiségül vett épületet volt e joga néhány képviselőnek — hol hihetőleg a reformált és román egyházbeli lakosok kissebség- be voltak — ily elajándékozást tenni egyik egyház javára, mellőzve, hogy ezen elajándékozás később az akkori megyei hatósághoz jóváhagyás végett feljelentetvén, az nem csak helybe nem hagyatott, hanem az előttünk fekvő 1859-ki 4264. sz. a. átirata által, mint elöleges bejelentés nélkül fievégzett tény „ordungswidrig“-nek s megerősítést nem igényelhetnek nyilváníttatott: Csak azt hozzuk fel, hogy e be végzett tény következtében tisztán áll a reformált és román egyházak azon, már a képviselő-testülethez be is jelentett kívánaténak jogossága, hogy ők ketten is a város pénztára által hasonló 5000 frtnyi dotatióval elégittes- senek ki. A kérdés tehát előttünk úgy áll, hogy vagy a reformált és román egyházak részére is 5000 frtot kell a városnak megszavazni, s kifizetni, s az ekként összesen 10,000 forint erejéig gyöngített városnak egy másik 10,000 frtos alkalmas helyiséget szerezni, a felsőbb iskola helyiségéül ; vagy pedig a romai katholika egyház lemondván ezen helyiséghezi tulajdonosságről s azt a városnak, mely ezt reál-iskola helyiségéül vette, s árát kifizette, eredeti rendeltetésének, egy közös felsőbb iskola helyiségre vissza bocsátani, s ebbe a „Szarvas“ korcsmái, szintén városi épület eladási árának beépítése által, minden ujabbi városi adó-teher nélkül megnyerni ä közös óhajtással megfelelő felsőbb iskola helyiséget, — melyhez azután alig kívántatik a várostól más áldozat hozatal, minthogy a felsőbb iskolai tanítók fizetési alapjául a város közös földbirtokából mintegy 300 hold nevelési alapul szentelve kiszakittassék. így jó formán teher nélkül jutunk oly nevelési intézethez, mely által hitfelekezeti különbség nélkül a város szégyenére évek óta nélkülözött égető szükségünk pótóltatik.

így állván előttünk a kérdés, ismerve a római katholikus testvérek miveltségi magasabb belátását, legkissebbé sem kételkedhetünk, hogy belátják azt, hogy ezen tettök által mig egyrészt semmi rövidséget nem szenvednek, mert nem saját pénzükön szerezték az épületet, és mert a lemondások által ezen épületnek, mint leendő közös iskolának használati birtokába megmaradnak, minek jótékonyságát is, mivel ők vannak túlnyomó szám-