Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-07-02 / 53. szám
53-ik .szám Harmadik évfolyam. Gyula julius 2-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca : 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok: nem küldLetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . Előfizetési felhívás BÉKÉS folyó 1871. év julius-szeptemberi negyedére. Az évnegyed közel lejártával fölkérjük a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is becses pártfogásában részesíteni s az uj negyedre szóló előfizetéseket kiadóhivatalunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjék. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. (R.) A mi e pillanatban az elmék érdeklődését méltán lefoglalja, az a delegatiók- ban tárgyalt külügyi politika. Mi is tehát erről akarunk ez uttali elmélkedésünkben, nézetünknek kifejezést adni. Tesszük pedig ezt nem a londoni con- ferentia részleteibe bocsátkozva, mely jól vagy kevésbé, megtörtént és a monarchia jövőjére döntő befolyást úgy se gyakorland; hanem inkább tájékozódva a helyzetben és kifejezve óhajtásunkat a követendő irányzatra nézve, mely igenis első sorban határozni fog a teljesen uj viszonyok közé jutott, teljesen uj, egészségesebb alapra lépett monarchia sorsáról. Terhes feladat, ez a magyar-osztrák monarchia feladata. — Erős fejlődésben levő két nagy államnak és egy harmadiknak szomszédságában, melyről mai nap nem tudhatni, ha vájjon a crisis legfőbb fokán a teljes dissolutióval-e, vagy az érdekek tapintatos kielégítése alapján, egy a modern igényieteknek megfelelő uj jövővel áll szemben — a mi feladatunk súlyos és az annak megfelelő minden akár activ akár passiv cselekvény — igy nevezhetjük ez utóbbit is — a leggondosabb megfontolást igényli. Súlyosbítja a helyzetet azon centrifugális irányzat is, melyet nemzetiségi ábrándok táplálnak és súlyosbítja a közjogi harc, mely a belső consolidatiót szintén késlelteti. Egyébiránt a mi a belső bajok azon forrását illeti, mely a nemzetiségi szertelen törekvésekből táplálkozik — nem szeretnénk optimistáknak tartatni, de mi erre néz- vekissé abban keresünk s találunk is megnyugvást, hogy ama sóit disant kifelé való irányzat jó részben talán még sem egészen komoly dolog, hanem igenis és nem megfontolt eszköz akar arra nézve lenni, hogy tendentiositásának pressiója alatt amaz igények kielégittetést nyerjenek. Mert jobbra is balra is nem oly kecsegtetők a kilátások — legalább nem a higgadtabban gondolkozók előtt, kik közé a nagy többséget véljük számíthatni— hogy amaz agitalódások egy bizonyos határnál, a lehető következésektől vissza ne riadnának. Az együvétartozás hosszú és eseménydus múltja, a kockázatoktól idegenkedő közgazdászat! érdekek, méltányos belpolitika és a biztositott alkotmányos szabadság mind megannyi hathatós motívumok, melyek ama tendentiáknak, ha a komoly elhatározásnak még oly látszatával bírnak is, határt szabni alkalmasak. Az alkotmányharcnak szintén elég árnyékoldala van, de abban az együvétartozás feltété benne rpjíik s igy az alapot nem csak kétségbe nem vonja, sőt feltételezi, miszerint remélhető, erre több ujdon jelenség is jogosít, hogy ezen körülmény a monarchia belfejlődését tartósan nem gá- tolandja. Ily felfogással a belügyre nézve, részünkről internationalis helyzetünket se tekintjük oly sötét színben, mint azt tendentiosus rémitgetések vagy a kicsinyhitüek jajveszékelése elénk állítják. Nem; mert akár az alkotmányos szabadság nagy érdekét tekintsük, melynek keleten, súlypontja, kétségkívül e monarchián belül esik, akár a keleti ügyet, mely békés megoldást minden esetre e monarchia önzetlen befolyásával nyerhet, akár a szomszédos két nagyhatalom valódi érdekét vegyük, melyeknek egymás közötti békés viszonylata monarchiánk erőteljes fennállásától feltételeztetik, ellenben annak felbomlásával a szláv- és germanfaj összeroppanása fogna bekövetkezni előreláthatólag, akár végre a sokat gúnyolt, de számításon kívül még se hagyható európai egyensúlyt vegyük, mely a legközelebbi események folytán átalánosan megdöbbentőleg alterál- va lett: mindezeket tekintetbe véve úgy vagyunk meggyőződve, hogy monarchiánk erőteljes fennállása, nem habár hanem épen mert annyi nemzetiségek agglomerátuma, oly szükségesség, melyet sem Európa, sem magok a legközelebb érdekeltek kétségbe nem vonhatnak. Azonban igen naiv felfogás volna csupán ezen körülményben megbíznunk és abban elbizakodnunk, mert fennállásunk legerősebb érve minden körülmény közt azon szilárd elhatározásunkban rejlik, hogy fenn- állani szilárdul elvagyunk határozva. És ezen elhatározás bárom iránybani erős törekvésünkben leli támogatását; u. m. a megalkudni tudó belpolitika és az avval kapcsolatos közgazdászat! érdekek kielégitése, továbbá békés, önzetlen külpolitika, végre is conditio sine qua non oly harcképesség felé való törekvésünkben, melyei a lehető események készületlenül ne találjanak. Ezekben ugyan újat nem mondunk, de nem késhetünk részünkről is kifejezést adni azon nézetnek, melyet — s ezt örömmel constatálhatjuk — a monarchia minden higgadt barátja táplál. Eszünkbe jut itt, egy mulatságosan op- timistikus cikk, melyet nem régen egyik központi nagy lapban olvastunk, melyben hazánk sorsa festetik azon végső esetben, ha a lajtbántuli részek szertebomlanának, persze e processus kisérő körülményeire nem reflectálva, mintha az oly formán fogna végbemenni, mint szoktak vegybomlá- sok a vegyész laboratóriumában, kisebb- nagyobb nesszel s minden esetben ártalmatlanul. Ez esetben, úgymond a humoros cikk, a helyzet oly ügyes diplomatákká nevelend bennünket — dato idő — hogy csupa merő diplomatiai ügyességgel szépen fen fogunk maradni. S ismét eszünkbe jut egy gyermekkori olvasmányunk. Egy me- nageristának volt két oroszlána, ezeknek egy Ízben prédául egy eleven kis kutya dobatott. A kis állatka, nem tudni diplomatiai ügyességből-e, vagy természetes naiv- ságból, meg épen nem zavarodott, hanem kecsesen szökdécselve azonnal azon volt, hogy a két óriást mulattassa, minek valóban az lett eredménye, hogy az oroszlánok őt nem csak hogy fel nem falták, hanem megkedvelték a kedves kis állatot annyira, hogy ha enni kaptak, addig az eledelhez hozzá se szagoltak, mig elébb a kis ke- gyenc jól nem lakott. No, ez ha igy megtöi’tént is, mi nem szeretnénk a pincsivel hasonló kockázatos szerepre vállalkozni s azt tartjuk, hogy ha már a sors két hatalmas óriás közé ékelt, hát csak törekedjünk mi alternatívának helyt nem adva, együtt oly erőre vergődni, hogy fenállásunkat ne egyedül kedvességünk esélyeitől várhassuk. Ajánljuk a megyeszervezök figyelmébe. A folyó évi juniushó 15-én tartott megyei közgyűlésből, a megyeszervezés körül szükségelt előmunkálatok elkészítésére kirendelt központi küldöttség első vagy is azon szakosztálya, mely a többek között a tisztviselők létszámára vonatkozó javaslat készítésével is megbizatott, egy megyei föcsendbiztosnak rendszeresítését fogja a központi bizottság előtt sürgetni. A föcsendbiztos hivatása, feladata elég fontos, s igy ezen hivatal rendszeresítése mindenesetre indokolt. Ismerve közrendészeti viszonyainkat, semmi olynemü intézkedés nem látszik nálunk feleslegesnek, a mi a rendészet állapotainak elöbbrevitelét, javítását célozza, s igy — mivel a fÖesendbiztosi hivatal fölállitásával is ugyanez céloztatik — részünkről pártoljuk az eszmét, s azt egyúttal az illetők figyelmébe is ajánljuk. Minő hivatása, minő feladatai lennének a föcsendbiztosnak? — e kérdésre szolgáljon válaszul az érintett szakosztály idevonatkozó indokolása, s a föcsendbiztos hatáskörét és teendőit részletező véleménye, mely ekként hangzik :
