Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-29 / 52. szám

Harmadik évfolyam. 52 ik §zám. Gyula junius 29-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési ( irodájában (Erzsébettel- 9. sz.) Továbbá Neumann R. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési felhívás BÉKÉS folyó 1871. év julius-szeptemberi negyedére. Az évnegyed közel lejártával fölkérjük a t. közönséget, Rogy lapunkat továbbra is becses páx-tfogásában részesíteni s az uj negyedre szóló előfizetéseket kiadóhivata­lunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjék. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Gyula, junius 28. A bíróságok szervezése és a megyeren­dezés tehát küszöbön állnak. A tehetségei­ket érvényesíteni óhajtók légiója — néme­lyek hatalomvágyóknak nevezik — sóvár pillantásokkal tekint a közeljövőbe; majd visszapillant a múltakra s átfutja gondola­tában azon páit iránt szerzett érdemeit, melytől előmenetelét várja s e valódi vagy képzelt érdemekre hivatkozva, követeli a jutalmat. Mig az egyesek kedélye e moz­zanattal szemben ilynemű hangulatban van, nem érdektelen egyszersmind a pártok el­járása, s ez eljárás némi következtetést en­ged vonni azokra, mik a színfalak megett történnek, vagy legalább is készülnek. — Az ellenzéki lapok, midőn a belügyminis- ter a rendezésre vonatkozó körrendeletét kiadta, felhívták mindjárt párthiveiket, mit egyébiránt már azelőtt is tettek, hogy a vi- rilis jogot — dacára, hogy annak elvileg ellene vannak — ne csak igénybe vegyék, hanem a hivatalokat is elnyerni törekedjenek. A jobboldali lapok, kü­lönösen az öreg „Napló“ hallgatott, mert úgy látszik nem tudta, hogy áll a megyék­kel; mig a „Hon“ ugyanezen időben szél-; nek eresztette azon hirt, hogy a kinevezé-í seknél, hallomás szerint, a pártsziuezetrej lesz a fő tekintet, s ez által mintegy fel­hívta párthiveit, hogy ott, hol ők erőseb­bek, hasonlót tenni igyekezzenek. Pár nap­pal ezelőtt az öreg „Napló“ nagyot léleg­zett s ezt mondá : hála istennek, a megyék­ben is többségben vagyunk; mert mig 48 megyében a deákpárt van többségben, ad­dig a baloldal kizárólag csak 9 megyével rendelkezik, ? megye pedig vegyes, egy- kettő aztán nemzetiségi túlzóké s a kérlel- hetlen szélbaliaké. Meg fog-e állani a té­nyek ezen egyszerű registrálásánál a poli­tikai bölcselet, vagy pedig tovább megy s azt fogja mondani: elég erősek vagyuuk, hogy elleneinket eltiporjuk, vagy épen el­lenkezőleg, az erő érzete a bölcs mérsék­let szavát fogja sugallni a közügyek javá­ra, — mindezek oly kérdések, melyekre a feleletet nem sokára vagy a párt orgánu­mai magok, vagy az események fogjók meg- ! adni. — Szóval egyiknél a féltett hatalom i feletti remegés, a másiknál a hatalom polcára i emelkedés vágya állnak szemben egymással I s kapaszkodnak az események mérlegébe. $ á s € Mig a vonat megérkezik. R.) Itt ülök a gyomai indóház várótermében egye­dül, előttem tiszta papírlap, toll és tenta, hogy ar­ra, ha jönnének, gondolatimat feljegyezzem mig az éjjeli vonat megérkezik. Azok pedig kerülnek, hogy is ne hisz egyik ba­rátom lám határozottan azt állítja rólam, hogy én „idealista“ vagyok; sőt szerinte engem mind a két megyei párt annak tart; mit mondtam megyei? pardon ! országos, melyek a megyében csak ven­dégszerepeinek részint dilettanskodnak. Revanché ; egyébiránt: honny sóit! Különben az utópisták tár­sasága nem rósz társaság kezdve Plátón egész Ro- usseauig, ha befogadnának... De legyen bármiként, a gondolatok már is kez­denek röpködni. E madaraknak több, sőt számta­lan faja van. Ott vannak azok a sötét tolluak éles csőrrel és karmokkal. Oh ! ezek ha csapkodnak, az nagyon fáj, vágásuk behat a lélek mélyéig. Azután vannak méla-dallosok, melyek dalaikkal elvezetnek a mezőre, ha futkározó gyerek voltál és a korba vissza, melyről a költő dallá: „fenn- csapongás, fennremény“.. . ezen madarak oly ked­vesek, pedig hangjuk rezgésére úgy tetszik, hogy olykor, mintha bent, mélyen, valami megakarna hasadni, no nem mindenkinél. Aztán, hogy több­ről ne szóljak, vannak, melyek korán csevegnek, végre melyek kajdálnak, csicseregnek össze vissza, ugyan ökis okos képet vágnak hozzá, s ezért igen mulatságosak. A t. olvasó bírálja meg, hogy körülem minők röpkedtek. De még előrebocsátom, hogy a váróterem, mely­ben voltam, oly ablakos, hogy vetekedik amaz üvegpalotával, ott Rómában, mely ugyan már sninc meg, mert a mint meghalt a gazdája, nem akadt vevője. Az ablakok előtt fák üde lombjai rezeg­nek, mint minden indőház körül; a vasút egy­szersmind a faültetés apostola; olykor egy-egy te­hervonat róbog el dús rakománnyal. Tehervonat.. . viszi sok mezőgazda reményeit megtestesülve; van a ki megelégedve s van a ki sirva néz utánuk, pedig talán egyiránt fáradtak vagy ép a munkásabb lett sújtva. Hja ! minden­hez szerencse kell, nemcsak az egyesnek, de még nemzeteknek is. Igaz, hogy nem egyszer nemzet is maga okozza szerencsétlenségét mint akar egy e m b e r, pedig az ily nemzet mennyire egy em­ber. De legyen bármint, a szerencsétlenség, ha el nem aljasitott, mindig érdemes a részvétre, sújtson bár egyest, vagy egész nemzetet. Vájjon hova viszik ezt a terhet? talán oda (de­hogy oda, most nincs export) honnan tavaly az egész nemzet útra kelt nagy munka végett; el ment embert kaszálni, otthon isten áldását lábán hagyván... Vagy oda a hol e munka folyt, a hol isten ál­dását legázolták, s csináltak helyette véres rende­ket emberekből... Szörnyűek voltak ezen kaszásai a halálnak, a táblás maga a király volt. Nagy dolog a háború ! hordozza bár a véres zászlót Nagy Károly (az a másik) Napoleon vagy Bismark. Már nem lesz dinastikus háború, a nemzetek pedig kétszer is meggondolják .. ! csalódás, még csak ezután lesznek és mily véresek; igaz gyé­rebben király és király közt, de igenis, nemzet és nemzet közt, pedig ezek a legádázabbak. A cigány politikája magaslatára nem emelke­dünk fel soha, a ki t. i. ütközet előtt azt kívánta, hogy mutassák meg neki az ö ellenségét, hogy vele békét köthessen. Ez a cigány nagy bölcs volt, maga se sejtette, mekkora... Ha azt mi elbirnók tanulni ide haza legalább magunk közt. Dn minő kurrogás, ah! ez is egy madárfaj sza­va, oesmány állat, az éhség madaraé, no de ezút­tal könnyen elbánok vele, itt a grobe Mayer — bocsásson meg, én igy hallottam nevezni. — Vacsora közben egy Bestellter szép históriát be­szélt, mondhatom. Búzát vett egy országos felelős­ségű ur uradalmától s a pályaudvarba szállitotl zsákokban csak felülről volt egy-egy kis jó búza, a többi alj . ... talán felszállt a java, mint tejföl a köcsögben.. . Es, ha igaz, pedig a Bestellter na­gyon részletesen szólt, egy vasúti tiszt is ráhagyta, hát nagyon alkalmas a hitel emelésére. Mi több, a gazda, a ki ezt a műveletet foganatosította, most is ott van szolgálatában. Komplekseinek kellett lenni, mert a quantum nagy volt, s a csalások felfedeztetvén, mintegy varázsütésre oly ügyesen elsanzsiroztatott, hogy az alj eltűnt, s lett a mag­tárban hova a még el nem szállított nagyobb rész visszavitetett — csupa tisztabuza. Ez kuvik nóta. Az indóházba visszatérve, a vasúti tiszt szives volt egyik hivatalos szobában helyt engedni, jó díván volt benne. Lefeküdtem. Haliga, kelepei va­lami, bizonyosan egér került a fogóba, gondolám, — hát dehogy, a telegraf kelepelt magába, bizo­nyosan álmodott s mind elcsevegte a mit nappal csinált, vagy a rósz lélekismeret gyötörte, attól monologisált, persze nem tudta, hogy nincs egye­dül, vagy nem gondolt velem, a ki a nyelvét nem ismerem. Ez eddig mulatságos volt, de egyszerre csak elkezdett üvölteni, tombolni, fütyülni, sípolni, csattogni, ez a vihar volt; az a „barna paraszt.“ Ekkor aztán az én lélekismeretem is kezdett nyug­talankodni, s kezdtem én is discurálni, mint a te­legraf, hanem ha én nem értettem öt, ő se értett engem, s igy egymás titkát einem áruljuk, ebben bizonyos vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents