Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-29 / 52. szám
Harmadik évfolyam. 52 ik §zám. Gyula junius 29-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési ( irodájában (Erzsébettel- 9. sz.) Továbbá Neumann R. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési felhívás BÉKÉS folyó 1871. év julius-szeptemberi negyedére. Az évnegyed közel lejártával fölkérjük a t. közönséget, Rogy lapunkat továbbra is becses páx-tfogásában részesíteni s az uj negyedre szóló előfizetéseket kiadóhivatalunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjék. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Gyula, junius 28. A bíróságok szervezése és a megyerendezés tehát küszöbön állnak. A tehetségeiket érvényesíteni óhajtók légiója — némelyek hatalomvágyóknak nevezik — sóvár pillantásokkal tekint a közeljövőbe; majd visszapillant a múltakra s átfutja gondolatában azon páit iránt szerzett érdemeit, melytől előmenetelét várja s e valódi vagy képzelt érdemekre hivatkozva, követeli a jutalmat. Mig az egyesek kedélye e mozzanattal szemben ilynemű hangulatban van, nem érdektelen egyszersmind a pártok eljárása, s ez eljárás némi következtetést enged vonni azokra, mik a színfalak megett történnek, vagy legalább is készülnek. — Az ellenzéki lapok, midőn a belügyminis- ter a rendezésre vonatkozó körrendeletét kiadta, felhívták mindjárt párthiveiket, mit egyébiránt már azelőtt is tettek, hogy a vi- rilis jogot — dacára, hogy annak elvileg ellene vannak — ne csak igénybe vegyék, hanem a hivatalokat is elnyerni törekedjenek. A jobboldali lapok, különösen az öreg „Napló“ hallgatott, mert úgy látszik nem tudta, hogy áll a megyékkel; mig a „Hon“ ugyanezen időben szél-; nek eresztette azon hirt, hogy a kinevezé-í seknél, hallomás szerint, a pártsziuezetrej lesz a fő tekintet, s ez által mintegy felhívta párthiveit, hogy ott, hol ők erősebbek, hasonlót tenni igyekezzenek. Pár nappal ezelőtt az öreg „Napló“ nagyot lélegzett s ezt mondá : hála istennek, a megyékben is többségben vagyunk; mert mig 48 megyében a deákpárt van többségben, addig a baloldal kizárólag csak 9 megyével rendelkezik, ? megye pedig vegyes, egy- kettő aztán nemzetiségi túlzóké s a kérlel- hetlen szélbaliaké. Meg fog-e állani a tények ezen egyszerű registrálásánál a politikai bölcselet, vagy pedig tovább megy s azt fogja mondani: elég erősek vagyuuk, hogy elleneinket eltiporjuk, vagy épen ellenkezőleg, az erő érzete a bölcs mérséklet szavát fogja sugallni a közügyek javára, — mindezek oly kérdések, melyekre a feleletet nem sokára vagy a párt orgánumai magok, vagy az események fogjók meg- ! adni. — Szóval egyiknél a féltett hatalom i feletti remegés, a másiknál a hatalom polcára i emelkedés vágya állnak szemben egymással I s kapaszkodnak az események mérlegébe. $ á s € Mig a vonat megérkezik. R.) Itt ülök a gyomai indóház várótermében egyedül, előttem tiszta papírlap, toll és tenta, hogy arra, ha jönnének, gondolatimat feljegyezzem mig az éjjeli vonat megérkezik. Azok pedig kerülnek, hogy is ne hisz egyik barátom lám határozottan azt állítja rólam, hogy én „idealista“ vagyok; sőt szerinte engem mind a két megyei párt annak tart; mit mondtam megyei? pardon ! országos, melyek a megyében csak vendégszerepeinek részint dilettanskodnak. Revanché ; egyébiránt: honny sóit! Különben az utópisták társasága nem rósz társaság kezdve Plátón egész Ro- usseauig, ha befogadnának... De legyen bármiként, a gondolatok már is kezdenek röpködni. E madaraknak több, sőt számtalan faja van. Ott vannak azok a sötét tolluak éles csőrrel és karmokkal. Oh ! ezek ha csapkodnak, az nagyon fáj, vágásuk behat a lélek mélyéig. Azután vannak méla-dallosok, melyek dalaikkal elvezetnek a mezőre, ha futkározó gyerek voltál és a korba vissza, melyről a költő dallá: „fenn- csapongás, fennremény“.. . ezen madarak oly kedvesek, pedig hangjuk rezgésére úgy tetszik, hogy olykor, mintha bent, mélyen, valami megakarna hasadni, no nem mindenkinél. Aztán, hogy többről ne szóljak, vannak, melyek korán csevegnek, végre melyek kajdálnak, csicseregnek össze vissza, ugyan ökis okos képet vágnak hozzá, s ezért igen mulatságosak. A t. olvasó bírálja meg, hogy körülem minők röpkedtek. De még előrebocsátom, hogy a váróterem, melyben voltam, oly ablakos, hogy vetekedik amaz üvegpalotával, ott Rómában, mely ugyan már sninc meg, mert a mint meghalt a gazdája, nem akadt vevője. Az ablakok előtt fák üde lombjai rezegnek, mint minden indőház körül; a vasút egyszersmind a faültetés apostola; olykor egy-egy tehervonat róbog el dús rakománnyal. Tehervonat.. . viszi sok mezőgazda reményeit megtestesülve; van a ki megelégedve s van a ki sirva néz utánuk, pedig talán egyiránt fáradtak vagy ép a munkásabb lett sújtva. Hja ! mindenhez szerencse kell, nemcsak az egyesnek, de még nemzeteknek is. Igaz, hogy nem egyszer nemzet is maga okozza szerencsétlenségét mint akar egy e m b e r, pedig az ily nemzet mennyire egy ember. De legyen bármint, a szerencsétlenség, ha el nem aljasitott, mindig érdemes a részvétre, sújtson bár egyest, vagy egész nemzetet. Vájjon hova viszik ezt a terhet? talán oda (dehogy oda, most nincs export) honnan tavaly az egész nemzet útra kelt nagy munka végett; el ment embert kaszálni, otthon isten áldását lábán hagyván... Vagy oda a hol e munka folyt, a hol isten áldását legázolták, s csináltak helyette véres rendeket emberekből... Szörnyűek voltak ezen kaszásai a halálnak, a táblás maga a király volt. Nagy dolog a háború ! hordozza bár a véres zászlót Nagy Károly (az a másik) Napoleon vagy Bismark. Már nem lesz dinastikus háború, a nemzetek pedig kétszer is meggondolják .. ! csalódás, még csak ezután lesznek és mily véresek; igaz gyérebben király és király közt, de igenis, nemzet és nemzet közt, pedig ezek a legádázabbak. A cigány politikája magaslatára nem emelkedünk fel soha, a ki t. i. ütközet előtt azt kívánta, hogy mutassák meg neki az ö ellenségét, hogy vele békét köthessen. Ez a cigány nagy bölcs volt, maga se sejtette, mekkora... Ha azt mi elbirnók tanulni ide haza legalább magunk közt. Dn minő kurrogás, ah! ez is egy madárfaj szava, oesmány állat, az éhség madaraé, no de ezúttal könnyen elbánok vele, itt a grobe Mayer — bocsásson meg, én igy hallottam nevezni. — Vacsora közben egy Bestellter szép históriát beszélt, mondhatom. Búzát vett egy országos felelősségű ur uradalmától s a pályaudvarba szállitotl zsákokban csak felülről volt egy-egy kis jó búza, a többi alj . ... talán felszállt a java, mint tejföl a köcsögben.. . Es, ha igaz, pedig a Bestellter nagyon részletesen szólt, egy vasúti tiszt is ráhagyta, hát nagyon alkalmas a hitel emelésére. Mi több, a gazda, a ki ezt a műveletet foganatosította, most is ott van szolgálatában. Komplekseinek kellett lenni, mert a quantum nagy volt, s a csalások felfedeztetvén, mintegy varázsütésre oly ügyesen elsanzsiroztatott, hogy az alj eltűnt, s lett a magtárban hova a még el nem szállított nagyobb rész visszavitetett — csupa tisztabuza. Ez kuvik nóta. Az indóházba visszatérve, a vasúti tiszt szives volt egyik hivatalos szobában helyt engedni, jó díván volt benne. Lefeküdtem. Haliga, kelepei valami, bizonyosan egér került a fogóba, gondolám, — hát dehogy, a telegraf kelepelt magába, bizonyosan álmodott s mind elcsevegte a mit nappal csinált, vagy a rósz lélekismeret gyötörte, attól monologisált, persze nem tudta, hogy nincs egyedül, vagy nem gondolt velem, a ki a nyelvét nem ismerem. Ez eddig mulatságos volt, de egyszerre csak elkezdett üvölteni, tombolni, fütyülni, sípolni, csattogni, ez a vihar volt; az a „barna paraszt.“ Ekkor aztán az én lélekismeretem is kezdett nyugtalankodni, s kezdtem én is discurálni, mint a telegraf, hanem ha én nem értettem öt, ő se értett engem, s igy egymás titkát einem áruljuk, ebben bizonyos vagyok.
