Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-29 / 52. szám

Mindkét fél feled azonban egy fontos tényt, íeledi, mit pedig utón útfélen har­sány szavakkal hirdetett és hirdet: hogy törvényhozásunk a lehető legrosszabb, köz- igazgatásunk nyomorult, hogy mindkettőt reformálni kell, hogy a hivatalokat, függ­jenek azok kinevezés- vagy választástól, igyekezzünk arra hivatott szakképzett s be­csületes jellemű egyénekkel tölteni be s az institutió hiányait, ha t. i. vannak, az egyé ni képességgel ütni helyre. Ezen egyben van a pártoknak teljesen igazuk, ezen egy nézpont az, melyet szem elől téveszteni a köz érdekében nem vol­na szabad, de a melyről a pártok oly ha­mar megfeledkezni látszanak. A szakkép­zettség és megbízható egyéni jellem pedig pártnézetekhez kötve nincs s ha mégis egyik részről úgy, mint a másikról e vol­na a hivatalok betöltése körül követendő eljárás, tennénk ugyan a pártnak, mint ilyennek, szolgálatot, de nem tennénk a köz­ügynek, a közjó érdeke pedig pártokon ki- vül és pártok felett áll, pártok felett kell, hogy álljon. Nézzük azonban azon befolyást, melyet ilynemű eljárás az egyének jellemére gya­korolni fogna. — Nem egy, de számtalan példa van már eddig is reá országszerte, hogy a füstbe ment remény, a ki nem elé­gített üres ambitió, a félreismert tehetség, politikai renegátokká tették az egyént s a győztes párt uszályába kapaszkodni kény- szeriték. Nem tudva magát érvényesíteni azon pártnál, melynek eddig magát hiveül vallotta, egy fordulattal az ellen táborában van s mig az otthagyott párt elvtelennek declarálja, a másik nagyon bölcsen azt mondja reá: sapientisest: consilium mutare in melius. És e tarkábbnál tar­kább jelenségekbe minden lépten belebot­lunk s még sűrűbben fognak felmerülni, ha a pártok magukat a hivatalok betölté­se körül is mintegy ellentétbe helyezik, és pedig fel fognak merülni a politikai moral Végre a vihar tovább szántott, de a telegraf csak kelepelt. Kelepelö gondolatok, ez meg egy faja ama ma­daraknak, röpülnek mint a villám, a meddig a drót tart éjjel-nappal, visznek bókét, háborút, sze­relmet, gyapjút, követválasztást, gubicsot, szeren­csét, halált... Mikor még cigány Gyurka volt a leggyorsabb telegraf, aztán megállott, megitatni a rákokat... Haladunk roppantul haladunk, de bölcseségben is, és boldogit-e ez a haladás..? feleljenek a „munkások“ itt fenn, és azok, a kik a föld alatt dolgoznak... Az indián meghalt inkább, hogy sem osztozni kívánna a haladás boldogságában... Hát a spanyolok, a délamerikaiak, a franciák, mi ma­gunk boldogabbak vagyunk-e ma, mint hajdan... tudom is én, mit is tépelödöm ezzel, egy bizonyos, az, hogy kell, nem kell, akarunk vagy nem, ha­ladnunk kell, ez igy van megírva, meg is pecsé­telve. De e közben kezdtem álmosodni. Próbálta-e már a nyájas olvasó az álmát meglesni? oh ez kedves mulatság; — gondolataink kezdenek bizar- rakká válni, álom és valóság összevegyülnek, az­tán az álom mind több tért nyer, a testet jótékony meleg fogja el... De egy van, a mi boszant, a gyertyát elkeli fújni, mert ezen mulatság is, vilá- gitásnál szép... Fujjuk el hát., vagyis fohászkod­junk egyet, s azt utólag arra használjuk fel, hogy a gyergyát elfujjuk vele, igy semmi se megy be­lőle kárba — mindent értékesíteni, ez korunk jel­szava, tehát az elhasznált fohászt is. Na de elég is lesz ebből ennyi. A nyájas olvasó pedig vegyen erről elrettentő példát, dolgozzék, ne várakozzék késői vonatokra, különben úgy jár mint én, ime; otium est pulvi- nar satanis vagy — nas, vagy — nae hol köz­tünk egy deák,,, rovására, mely pedig azt parancsolja: elv és meggyőződés mindenekelőtt s aztánésutoljáraaszemélyesérdek. A pártoknak egy módjuk van azonban, .mellyel a politikai moral ezen elvét meg­menthetik. És az abban áll: mindenekelőtt a becsületesség és szorgalommal párosult szakképzettséget tekinteni a hivatalok be­töltése körül irányadónak, tekintet nélkül a politikai pártszinezetre s ez által az egyén­ben azon meggyőződést kelteni fel, hogy a becsület, szorgalom és szakképzettségnek minden körülmények között meg van a ma­ga értéke; — az ellenkezőnek nincs párt­tól is mit várnia s hogy a hivatal elnye­rése körül ez az egyedül biztos kortes az egyén érdekében, nem pedig a teli torok­kal hangoztatott jobb- vagy baloldali el­vek, melyek háta mögött vajmi sokszor rajtőzik az egyéni személyes érdek. A hivatal ma már megszűnt nobile offi­cium lenni, a tisztviselő a köz szolgája, s mint ilyennek mentnek kell lenni egy nagy gondtól, hogy hivatásának megfelelhessen : a személye érdekében történő korteskedés gondjától; — szükséges, hogy idejéből er­re semmit, hivatásának az egészet szentel­je. Épen azért: elv és meggyőződés mindenekelőtt s utoljára a szemé­lyes. — az egyéni correct jellem által biztosított jó közigazgatás s r észrehaj latlan igazságszolgál­tatás s aztán a pártérdek! Hitünk: hogy a melyik a pártok közül ide emelkedni tud és bir, az leend egy­szersmind a győztes párt! A bírósági székhelyek megállapitása végett kiküldött ministeri bizottság bevégezi legközelebb (a hét végén) munkálatát, s megállapodásait a tör­vényhatóságokkal azonnal közölni fogja. A ministerváltozásra vonatkozó királyi kéz­iratok igy szólnak: I. Kedves minister Go rove! A midőn önt, egészségi állapotára való tekintettel, közmunka- és közlekedési ministeri állásától saját kérelme foly­tán ezennel fölmentem, — önnek, eddigi hü és ki­tűnő szolgálatai elismeréséül, Lipót-rendem nagy keresztjét, s egyszersmind a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozom. Kelt Schön- brunnban, 1871. évi jun. hó 21-én. Ferencz Jó­zsef s. k., gr. Andrássy Gyula s. k. II. Kedves Tisza Lajos! Magyar ministerelnö- köm előterjesztése folytán öht közmunka- és köz­lekedési magyar ministeremmé ezennel kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1871. évi jun. hó 21-én. Fe­rencz József s. k., gr, Andrássy Gyula s. k. A delegátiókból. / Trefort A., mint a hadügyi, gr. Zichy Jó­zsef, mint a tengerészeti albizottság elnökei bemu­tatják az albizottsági jelentéseket a hozzájok uta­sított költségvetések tárgyában. Kinyomatni hatá­rozta ttak. Búj anovics Sándor a következő in- terpellatiót intézi a közös badügyministerhez: „Tekintettel arra, hogy a Iudoviceumi alapok és épületnek annyiszor sürgetett visszaadása mai na­pig sem történt meg, kérdem a t. hadügyminister urat: mikor fogja a Ludoviceum alapokat és épü­letet a in. kir. honvédügyministernek átadni?“ Az interpelláló föntartja magának, hogy a nyerendő válaszhoz képest esetleg határozati javaslatot in­dítványozzon. Az interpellate ki fog adatni a had- ügyministernek. Ciotta János Fiume városa kér­vényét mutatja be az „Osztrák Lloyd“ tárgyában és kéri, hogy a külügyi albizottsághoz utasittassók. Oda utasittatik. Ezután napirenden következik a közös pénzügyministorium költségvetésének tárgya­lása. Prileszky Tádé előadó olvassa az albizott­ság jelentésének általános részét, mely észrevétel nélkül helyben hagyatott. A részletes tárgyalásnál az 1—6 cim: Központi vezetés, központi pénztár, számosztály, a külügyministerium nyugélvezményei, a katonai özvegyeknek és árvák ellátási élvez* ményei, végre tengerészeti kegy- és nyugdijak, ész­revétel nélkül megszavaztattak. A 7. címnél: Ka­tonai központi számvevőség hivatalnokainak és szolgáinak nyugélvezményei — az albizottság azon kívánságot indítványozza kimondatni, hogy a kö­zös ministerium mint kiváltkép a közös föszámve- vöszék arra szigorúan ügyeljenek, nehogy a nyug- és kegydijasok élvezményei összege mértéken fe­lül ne szaporittassék. A nyugdíjasok szaporodását főleg azon körül­mény okozta, hogy a m. kir. pénzügyminister 1871. január 2-káról kelt átirata következtében 18 egyén vétetett fel a közös nyugdijakat élvezők so­rába; ezeknek nyugdijösszege 8157 frt. Ezen ada­tokból kitűnik, hogy bár a nyugdíjasok száma 25- tel szaporodott, a szükséglet mégis 356 frt 30 krral kevesebb, Zsedényi Ede : A közös főszám- szék képviselőjének felvilágosítása nem zárja ki azt, hogy a bizottság a pénzügyi albizottság ezen indítványát határozattá emelje, miszerint minden forum, s kiváltkép a közös főszámszék arra szi­gorúan ügyeljenek, hogy a nyugdíjasok élvezmé- nyi összege mértéken felül ne szaporitassék. Ló- nyay Menyhért közös pénzügyminister megjegyzi, hogy a közös pénzügyministerium, valamint eddig úgy ezután is fog ügyelni arra, hogy a nyugdíja­sok száma ne szaporodjék mértéken felül. A bi­zottság Prileszky Tádé előadó felszólalása után, ki szintén az indítványa elfogadását ajánlja, elfogadja a pénzügyalbizottság indítványát. Franciaországi események. A francia hadügyministoriumban szokatlan tevé­kenység uralkodik a hadsereg újjászervezése és a nemzeti véderő helyreállítása körül. A várak csaknem mind megtartatnak s az elsáncolt tábo­rok számát még emelni fogják; legalább ez lenne Thiersnek most ugyanis irányadó nézete. Maga a hadügyminister és a törzskar nagy része ellenben a legtöbb vár eltörlése és az erődített táborok ki­terjesztett rendszerének helyreállitása mellett van. A pénzügyi helyzetet következőleg rajzolja a „Köln. Ztg.“ levelezője : ,,A háborúból magából származó költségek — eltekintve természetesen a magán- és közvagyonban ejtett károktól — 8 mil- Iiárdra rúgnak. Ebből 5 milliárd képezi a Német­országnak fizetendő hadikárpótlást. Marad tehát 3 milliárd, mely a nemzeti védelem szervezésére vétetett föl. Ez következőleg osztható be: 750 milliót Napoleon kormánya vett föl, 250 milliót a toursi kormány Angliában, 1 milliárdot és 330 milliót Franciaország bankja adott, 300 millió pe­dig a takarékpénztáraktól kölcsönöztetett. A többi más, kisebb forrásokból vétetett föl, s ezt nem ér­demes fölemJiteni. Igen különös jelenség az any- nyira szenvedett ország pénzügyi helyzetében azon körülmény, hogy a papírpénz Franciaország bank­jának semmi kárt nem okozott.“ Legújabbak, Frankfurt, junius 24. A Sulcbach Siebert-Er- rare-féle társulat hivatott föl Belgium és Holland­ban az uj francia kölcsönre aláírások eszközlésé­vel s ilynemű aláírásokat el is fogad. Flóré ne, junius 25. A Rómában megjelenő „La Capitale“ cimü lap az egvházilag eltiltott nyom­tatványok sorába vétetett föl. — Döllinger Udinó- böl egy bizalmi nyilatkozatot kapott több száz alá­írással. London, junius 25. Az „Observer“ szerint az orleanisták és legitimisták azon esetre ha a pót­választások rájok nézve kedvezően ütnek ki, egy alkotmányt szándékoznak kidolgozni és a koronát Chambord grófnak fölajánlani és ha ez el nem fo gadná, a párisi grófot megkínálni azzal. Bécs, junius 25. A pénzügyi bizottság jóváha- gyá Brestlnek a 60 milliónyi kölcsönről szóló je­lentését, melyben kéri a házat, az erre vonatkozó tjavaslat tárgyalásába ezúttal még nem bocsátkoz­ni. Egy Cerkavsky, Vidulich, Giovanelli, Zyblickie- vic és Veigl által aláirt kisebbségi javaslat indít­ványozza : hatalmaztassék föl a kormány 28.500,000

Next

/
Thumbnails
Contents