Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-22 / 50. szám

lát, hanem az emberi gyarlóság tömeges és szomorúan eclatans nyilvánulását, mely­nek igazságos megitélője csak Isten lehet; a ki úgy látja, hogy ezen eset itt alant, egyetlen törvénycikk szerint ítélhető meg s ez az, mely a salus reipublicae-ről szól, szóval a ki nem büntetni akar közön­séges értelemben, hanem békiteni, a felhá­borodott község belső nyugalmát visszaadni miként mi, arra nézve a fentebbi kér­dések megfejtése céltalan, sőt a békités ügyére nézve a legveszélyeztetőbb. A büntetés, a biinhődés egy másik módja azonban itt sem maradhat el, bűn­hődnie kell mindenkinek és pedig hibájá­nak mértéke szerint, ezt kívánja a megsér­tett béke, ehez joga van sértője ellenében minden sértettnek. S mely revelatio utján jussunk e fel­ső igazsághoz, mert ilyet embernek tenni nem adatott...! Igen is, revelatio utján jutunk ezen igaz­ságtételhez, de az ép azon emberek által nyilatkozzék, a kik hibáztak, Ítéljenek ők önmaguk felett, appellnlva a gyarlóságtól az értelem, a szív erényéhez, ez lesz a leg­szebb ítélet, mely előtt tisztelettel hajlik meg minden valódi nemes. A múltra ki-ki fátyolt vessen! Ez az igazságtétel. És az elégtétel a bünhődés... ? Oh, ez abból önkényt foly, ebben ne ké­telkedjenek. Ki-ki sértő, ki-ki sértett egy személyben, s mentül előbbre járt a szomorú ügyben, annál inkább volt sértő, annál inkább volt sértett egyszersmind. Az igazságtétel ezen nemével tehát ki-ki hibája és sérelmének mértéke szerint bűn­hődik s nyer elégtételt a sértőjén ve­endő elégtételről való lemondás­sal és szenvedélyének fájó leküz- d é s é v e 1. Ez a legteljesebb elégtétel, ez aleg- keserübb bünhődés. A közönyösek is bűnhődnek igy, ők ér- zendik miként. Az alattomos ármánykodók, ha vannak, bár ne volnának, ezek fe n y i t v e lesznek azzal, hogy átkos hálójukat széttépve lát­ják. Egyébiránt, ha ilyenek volnának, mit hinni nem akarunk — adjon isten jövőre nekik is — jobb erkölcsöt. Igen, igen polgártársak, tartsanak önök maguk felett egy ily ítéletet, a legférfiasabbat, a legigazságosabbat, a legsulyosabbikat,aleg- kikerülhetlenebbet, de egyszersmind az önök helyzetében az egyedül lehetőt, az egyedül kibékitőt. Van önök közt pap, bölcselő, politikus, iparos, kereskedő, földmives; szóljon a pap az irás, a bölcselő a bölcseség, a politi­kus a józan politika, a társadalmi érde­kek, a kereskedő, iparos, földész, a gazdá- szati nagy tényezők ne\ ében, és ki lesz gyenge, avagy megátalkodott saját énjét, saját hiúságát, érdekét vagy akár saját sé­relmét is ama nagy érdekek fölé helyezni! Reméljük, ilyen nem lesz senki. Ezt tegyék testvérek mentül őszintéb­ben, teljesebben s mentül elébb, inkább ma, mint holnap, inkább reggel, midőn a nap kél, mint este, midőn ismét egy nap múlt el önök haragja felett! Siessenek, hogy ha ő eljön, a ki a bű­nöst feltalálni küldetett, ilyet már ne ta­láljon, hogy önök összeölelkezve fogadhas­sák őt, mondván: mi mindnyájan egy­aránt hibásak voltunk, de megbün- hődtünk már egy belső igazság törvénye szerint; tegyék önök ezt, ve­gyék ki a világi igazság szolgája kezéből a pallost, mely neki úgy is nehéz; cse­réljék azt fel olaj ággal, melylyel küldői előtt megjelenjen s mondhassa: „megszeg­tem törvényieket, de megmentet­tem a községet, melyet fényi téri­dők valátok, visszaadván azt ö n- nönmagának, vissza a társadalom- n a k.“ Cselekedjenek önök e szerint, testvérek, a haza nevében, melyet önök annyi­ra imádnak. Ez a mi véleményünk, ez ítéletünk, mely­nek kimondásával megtettük kötelességün­ket oly igaz lélekkel, mint a minő igaz az, hogy toliunkat a legmélyebb megindulás­sal tesszük le. „Fátyolt a múltra slegyen bé­ke velün k.u Békésmegye bizottmányának 1871. évi juniushó 12-én és folytatva tartott köz­gyűlése. (Folytatás.) Junius 15-ikén. A megyeszervezési ügy. Elnöklő főispán ur előterjeszti, miszerint a köz­törvényhatóságok országszerte rég óhajtott rende­zésének ideje bekövetkezvén, az ezt targyazó 1870- ik évi XLII. t. c. tényleges életbeléptetését előké­szítő átmeneti intézkedések megtétele e megye kö­zönségének is most már feladatává vált, s mint­hogy ezen előintózkedések megtételére épen a mai nap (jun. 15-ke) lön kitűzve : a közgyűlés e te- kintetbeni első teendőjét az idézett törvénycikk idevonatkozó 91-ik §-ában előirt, s a főispán el­nöklete alatt működendő küldöttségnek megalaki tása képezi; mely küldöttség mindazokra nézve, mik a megye jövő szervezésének mikénti megál­lapítására vonatkoznak, tervezetet dolgoz ki, s ezt egy ujjabban egybe hivandó s a kérdéses terve­zet megbirálására hivatott közgyűlésnek mutat­ja be. — Mely ebbeli előadása után elnöklő főispán ur azon tekintetből, hogy a fentérintett és szükségké­pen számos tagból alakíttatni kellő küldöttség tag­jainak megválasztására nézve könnyebbség éret­hessék, s maga részéről egy névsor-tervezetet ter­jeszt elő s azt a megye közönségének elfoga­dásra ajánlja. A megye közönsége elnöklő főispán ur által a fennforgó körülmények méltányos figyelembe vé­tele mellett előzőleg egybeállitott névsort magáévá tévén elfogadja s ekként a szervezeti előmunká­latok elkészítésére hivatott küldöttség a főispán ur elnöklete alatt következő tagokból álland és pedig: Asztalos István, Ambrus Lajos, Beliczey István, Beliczey Rudolf, Boros István, Baranovics Gergely, Bodoky Lajos, Csorba Mihály, Cziffra Imre, Eör- dögh .Frigyes, Farkas Gábor, Fónagy Károly, Fe- renczy Alajos, Farkas Béla, Fábry Márton, Fol- tényi Ignáe, Glazer Károly, Hajóssy Ottó, Huszka Mihály, Jancsovits Pál, Janó Sándor, Justh István, Karassiay István, Kertay Zsigmond, Kalmár Mihály, Keblovszky Lajos, Keller Imre, Kemény Mihály, Keresztesi György, Kis Károly, dr. Kovács István, Ladits György, Lubinszky Ede, Mikolay István, Nagy Károly, Novák Kamii, Nyikora Mihály, Oláh Sándor, Omaszta Szilárd, Ormos János, Party Fe­renc, Poól Dániel, Popovits Jusztin, Reök István, Szánthó Alajos, Sail Károly, Székács Pál, Sztra- ka György, Szombathelyi Gyula, Szulimán István, Szakáll Lajos, Thaisz Gyula, Tuczentaller Antal, báró Wenckheira László, gróf Wenckheim Frigyes, Végh József, Wilim János, Zöldi János. Minthogy pedig a küldöttségnek számos vidéken lakó tagjai vannak, a megye közönsége azon mél­tányossági tekintetből, hogy a vidéki tagoknak a megtartandó tanácskozmányokrai megjelenése meg- könnyittessék: az általuk esetenkint teendő fuva­rozási kiadásoknak házipénztárából leendő megté- rittetését kimondandónak találja. Ezzel a közgyűlés d. e. 11 órakor e napra be­fejeztetett azon okból, hogy a szervezési küldött­ség még ugyan e nap délelőttjén egybeülvén, to­vábbi teendői felett határozzon. A küldöttség déli 12 órakor főispán ur ő mél­tósága elnöklete alatt egybe ült s előadójául Ha­jóssy Ottó, b. tagot választván meg, feladatának sikeresebb és gyorsabb megoldhatása tekintetéből négy szakosztályra oszlott, s a szervezési törvény 91-ik §-ában előirt teendőket a szakosztályok kö­zött következőleg osztotta meg, és pedig: az érin­tett szakasz a) és c) pontjában előirt teendőket az első; a b) f) h) pontokban foglalt teendőket a második; az e) pont alattiakat a harmadik; a g) pont alattiakat pedig a negyedik szakosztály­ra bízta. Ezzel az elnök a bizottsági ülést berekesztvén, következett a fentebbiek szerint alakított szakosz tályok alakulási tanácskozmánya, mely külön-kiilön helyiségekben egy időben megtartott tanácskoz- mányok eredménye a következő: az első szakosz­tály elnöke Kalmár Mihály, előadója H a- jóssy Ottó; a második szakosztály elnöke Asztalos István, előadója Cziffra Imre ; a harmadik szakosztály elnöke Ladies György, előadója Huszka Mihály; a negyedik szak­osztály elnöke báró Wenckheim László, előadója Nagy Károly lesz. Az ekként megalakult szakosztályok működésé­nek, valamint átalában a szervezést tárgyszó elő­munkálatok tüzetes ismertetését lapunk annak ide­jén pontosan hozandja. (Folytatása következik.) A delegátiókból. B é c s, jun. 17. A magyar delegátió hadügyi al­bizottság ma d. e. 10 órakor kezdé tanácskozá­sait, melyben a kormány részéről Benedek tábor­nokon kívül a hadügyminÍ8terium két főbb hiva­talnoka is részt vett. Az állandó elhelyezés és á ter­ritoriális divisió tárgyában benyújtott tervezetek megvizsgálására kiküldött választmányok szóval jelentést tettek. A területi hadosztályok iránti ja­vaslat helyesléssel találkozott, ellenben az állandó elhelyezés iránti tervezet hosszasb eszmecserére szolgáltatott okot, különösen azon tekintetből, hogy Magyarországban 24 gyalogezred, ezek között 22 magyar, 12 lovasezred, melyek közt 11 magyar, elhelyezendő. Az albizottság a gyalogság és lo­vasság közti ezen kedvezőtlen viszony megváltoz­tatását sürgeti; továbbá kívánja, hogy a magyar sz. korona országaiból kiállított újoncok nagyobb mérvben Boroztassanak a lovasságba, illetőleg, hogy a megállapított lovassági létszámba mennél több magyar vétessék. Egyebekben helyben ha­gyatott a küldöttség jelentése. Ezután az albizottság a költségvetés részletes tárgyalását megkezdette. Az I. címben az ezrede­sek, alezredesek, és azon rangú orvosok és had- birák magasabb fizetése megszavaztatott; ellenben gyalogságnál alkalmazandó lovas századosok lóil­letménye, minthogy ez nem ismertetett el okvet­lenül szükségesnek, mellöztetett. A tengerészeti albizottság d. e. 11 órakor szin­tén ülést tartott, és a hozzá utasított költségvetés 4. és 5. címét tárgyalta. A 4. cim „tengeri szol­gálat“ nehány jelentéktelen észrevétel után hely- benhagyatott; az 5. cim „intézetek“ tételein sem történt változás, azonban lényegesb észrevételekre szolgáltatott alkalmat. így folvilágositást igényelt azon körülmény, hogy az intézetek összes szük­séglete 1872-re csekélyebb, mint az idén; a mi abban találja magyarázatát, hogy némely össze­gek most más címek alatt fordulnak elő. Továbbá a polai iskolának közös költségen föntartása azzal igazoltatott, hogy az iskolát tulnyomólag a hadi­tengerészetnél szolgáló családatyák gyermekei lá­togatják, és hogy ezen intézet nélkül az említett gyermekek nem találnak Polában elégséges isko­lát. — Szóba hozatott végre, hogy a Fiúméban közös költséggel föntartott tengerészeti iskolákban a magyar nyelv kötelezett tantárgy legyen. Ennek ellenében megjegyeztetett, hogy a ten­gerészeknek csak csekély mértékben van szüksé­gük hivatásukban a magyar nyelvre, a magyarul tanulni kívánók igényeinek pedig elég van téve az által, hogy a fiumei intézetekben három ma­gyar tanár működik. — Az ülés befejeztetett d. u

Next

/
Thumbnails
Contents