Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-22 / 50. szám

2 órakor; a kormányt Gaal Jenő so^hajó hadnagy képviselte. Franciaországi események. Franciaországban a pártküzdelmek hullámai, egy időre elsimultak. Thiers biztosításai, miszerint a köztársasággal őszinte próbát akar tenni, megnyug­tatta a köztársaságiakat, kik most nyugodtan, de annál belterjesebben oda működnek, hogy ezen próbát a köztársaság diadallal állja ki, a monar- chistákat pedig anélkül, hogy elkeserítette volna, egyelőre legalább visszavonulásra bírta. Mindkét pártnak, valamint az egész országnak ügyeimét most a julius 2-án bekövetkező pótválasztások ve­szik igénybe, melyek elhatározók lehetnek az al­kotmány-kérdés megoldására nézve. Párisban tegnap szintén ünnepély, győzelmi ün­nepély volt. Thiers szemlét tartott Mac-Mahon győzelmes csapatai fölött, melyek a communet verték le. A hadiszemlére 120,000 ember összpontosittatott, melynél Anglia, Ausztria-magyarország, Belgium, Holland, Svájcz, Olasz- és Spanyolország katonai küldöttségek által képv iseltették magukat. A „Patrie“ irja : „Biztosan állítják, hogy Fabrice tábornoknak a vasárnapi fogadtatáson való megjelenése fontos indokkal birt. A tábornok megbizatott, hogy adja tudtál Thiersnek azon élénk megelégedést, melyet Bismarck érzett a commune leveretése fölött. A tábornok hozzá tette, miszerint, ha Franciaország továbbra is nyújt a nyugalom és biztonság szá­mára biztosítékokat, a német birodalmi kancellár a foglaló sereget a legrövidebb idő alatt le fogja szállítani. Ezen leszállítás a jelenlegi tényleges láb­nak feléig fogna menni.“ Külföld. Az olasz parlament julius 10-én fog össze­ülni Rómában a holnap bekövetkezendő elnapolás után. — A hivatalos lap már jul. 1 -töl fogva Ró­mában jelenik meg. A berlini bevonulási ünnepély, egészben véve fényesen és nagyszerűn folyt le. A kivilágítás pa­zar volt, és Vilmos császár az óriási tömeg öröm- rivalgásai között többször jelent meg a császári palota erkélyén. Rómában 18-kán nagy ünnepélyességgel folyt le IX. Pius 25 évi pápaságának évforduló napja. A papság, a diplomatiai testület, sat. még tegnap tisztelgett a pápánál. A római nép ellenben annál hidegebb magatartást tanúsított, sőt az utczákon kipisszegtók azon egyéneket, kik pápai érdemjele­ket viseltek. Legújabbak. Bécs, junius 19. A „Wanderer“ jelenti Péter- váradról: a montenegrói serdár Pero Matanavicz és társa Luca Vucalovich Konstáncinápolyból ide­érkeztek. Montenegróban újabb mozgalom kitöré­sét közelállónak tartják. Berlin, junius 18. A mai diszebéd fölött, mely 700 terítékre tartatott a királyi várban, a császár ezeket mondá: A tiszteletadásnak és emlékezetnek e napját, mely a népét és seregét el nem múló dicsőségre és nem ismert jólétre emelt királyi atyám ércszobrát volt az utókornak átadandó a legmé­lyebb békében vala szándékunk megülni. De más­kép rendelé a gondviselés. Poroszország, mint ak­kori szövetségeseivel, úgy most is egész Németor­szággal frigyesülve, másodízben hivatott arra, hogy megbirkózzon ugyanazon ellenséggel, ki bennünket kihívott. És haladt győzelemről győzelemre eddig nem ismert nagysággal és kitartással, és azért di- sziti újra a vas jelvény, mint akkoron, a hősök mellét. Itthon minden osztály mindkét nemben ver­senyzett áldozatkészségben és rokonszeretetben. Nép és a sereg felüimulatlan állanak a világ szí­ne előtt. Ezért emelem föl poharamat emlékül a hős királyra, hálaköszöntésül a népnek és a sereg­nek. Bécs, junius 19. Az „Österreichische Corres- pondenz“ egy konstancinapolyi tudósitás alapján biztosan állíthatja, hogy a porta viszonyai az alki­rályhoz újra igen barátságosak, és a fenforgott dif­ferenciák teljesen mellőzetteknek tekintendők. Róma, junius 19. Hir szerint Porosz-, Orosz- és Angolország kijelentenék, hogy csak egy kö­vetet küldenek Rómába, még pedig az olasz király udvarához, ki esetleg a Vatikánnál is ellátandja funkcióit. A pápa jubileumára érkezett ajándékok összértéke 25 millió frankra becsültetik. A würtem- bergi királyné 200,000 frankot aranyban adomá­nyozott, Amerikából a pápa 50000 font sterlinget aranyban kapott. 50 éves néptanítói jubileum B.-Csabán. Halandó embernek, gyarló szerkezeténél fogva, csak kivételesen jut ki ama ritka szerencse, hogy e siralom völgyében, melyet közönségesen életnek szokás nevezni, búban vagy örömben egy fél szá­zadon elzarándokolgathasson. Még gyérebben, mond­hatjuk csak elvétve, hogy napjait fél századon ke­resztül, a leghasznosabb munkálkodás közben, a közügy javára szentelhesse. Ily ritka szerencsének lett osztályosa (. "Vilim János b.-csabai evang. nép­tanító, midőn tanítóságának 50 éves örömünnepét, jun. 17-én, megérheté. És az isteni gondviselés eme különös kegyére ö nem vala érdemetlen! Mert 50 évet becsülettel eltöltött azon pályán, melyet mindenki rögösnek, hálátlannak, terhesnek ismer. 50 évig híven végezte a legmagasztosabb, legiste- nibb munkát: az embernevelést, határtalan türe­lemmel, kitartó buzgalommal, oda-adó szeretettel. 4000-nél több azok száma, kik nem utolsó sorban, egyenest neki köszönhetik, hogy most a társadalom­nak hasznos és erkölcsös tagjai. Ki az, ki ennyi dicső érdem előtt hódolatát lerakni nem sietne? ! Meglévén arról győződve, miszerént a sajtó fel­adatánál s azon tekintetnél fogva, melylyel a köz­művelődésnek tartozik, meghozva a méltánylás adóját azon nemesek iránt, kik úgy is mint em­berek, úgy is mint közhivatalnokok erre kiváltkép­pen érdemesek, szívesen tért nyit, megörökítésére azon jelentőségében gazdag napnak, mely nemcsak a mi forróan szeretett Vilim bácsinknak s övéinek, de mindnyájunknak igazi örömnapja volt: megkí­sértjük lehetőleg hű rajzát adni a kegyeletes s lé­lekemelő ünnepélynek, melyet a b.-csabai evang. egyház megpróbált jellemű hivatalnokának, a nép­tanítók kedves pályatársuknak, a népnevelés bará­tai a népnevelés érdemes agg vitézének, örömest megadtak. Az égiek nem engedték meg, hogy ünnepi örö­münk zavartalan, tökéletes legyen. Eltéröleg a már régebben megállapított programúitól, mely az ünne­pély cselekvényét a templomban határozta véghez vitetni, az ünnepelt férfiút, közbe jött betegsége miatt, inposans nagy tömeggé alakulva, szerény lakásán kerestük fel. Ott megtaláltuk a tiszta lel­kű, munkától megviselt, de azért testben és lélek­ben még egészen meg nem tört ősz fürtü, 71 éves öreget, kórágyán feküdve, könyezö szemekkel. Ér­zékeny kézszoritások' után először nt. Szeberényi Gusztáv helybeli evang. lelkész és békési esperes üdvözölte; szép beszédjében az egyház elismerő köszönetét, háláját, ragaszkodását jelentette ki, melyeket 29 évig tartó itteni működése által, ma­gának kiérdemelt. Horváth János igazgató szivro- hatóan a pályatársak jókivánatait tolmácsolta s adta kezébe azon ezüst serleget, melyei neki, e nap emlékére, a b.-csabai néptanítók kedvesked­tek. Kemény Mihály egyházmegyei felügyelő a bé­kési esperesség részéről köszönté. Szemián Sámuel csabai főjegyző megbízatásához képest először Csa­ba város nagyra becsülését tudatta vele, melyet mindig érezett, de most kiválóan érez iránta, mint oly polgára iránt, aki a tiszta erkölcsöknek s buz­gó vallásosságnak mindenkor őre s terjesztője tu­dott s akart lenni; másodszor felolvasta előtte a békésmegyei gazdasági egyesület üdvözlő iratát, melyet a nevezett egylet hozzá, a kertészet, méhé­szet s fatenyésztés szorgalmas művelőjéhez intézett. Végül a b.-csabai egyház derék gondnoka egy 200 frtot tartalmazó levelet, az egyház adományaként, a végből nyújtott neki, hogy fordítsa azt megron­gált egészségének helyre hozására. Minden egyes szónok előadását, a jelenlevő számos tisztelgők, szí­vok mélyéből jövő „éljen“-nel pecsételték meg. Az üdvözlő nyilatkozatok végokét érvén, a gyen­ge beteg helyett s nevében veje, nt. Haan Lajos csabai lelkész mondott köszönetét a figyelemért* kitüntetésért, melyek mint a ragaszkodás őszinte nyilvánulásai, a család tisztes fejét érték. Ezután a nagy vendéglő egyik termében rende­zett diszlakomán nemcsak a test, de a lélek is meg­találta a maga táplálékát. A szebbnél szebb toasz- tok, zene és a dal mind mind ünnepélyünk kiemel­kedő alakját, Vilim Jánost dicsőítették. A jó Vilim bácsi 50 éves tanítói jubileumán azon tanúsággal lettünk gazdagabbak, hogy az a hivatal, melyet bár 50 óv múlva is oly szép er­kölcsi kitüntetés ér, mely a hiven teljesített köte­lesség tudatában, meg ajándékozza fiait a legdrá­gább jó lelkiismerettel, mely tág mező a szép, jó és hasznos elkövetésére: tiszteletre méltó s megér­demli, hogy lelkesüljünk érte; s hogy már nem lehet messze az a boldog idő, a mikor a néptaní­tók közül senkisem tart 50 éves tanitói jubileumot; hanem legalább 30 évi igaz szolgálat után, akár az egyház, akár az állam, de valamelyik részéről bizonyosan, tisztességes nyugdíjban részesül. Epen e sorok befejezésekor fájdalmas szivvel vesszük a leverő hirt, hogy a derék tanferfiu Vi­lim János, ma reggel 8 órakor, végelgyengülés következtében jobb létre szenderült. Legyen kön­nyű a föld fáradt tagjainak ! Békésvármegye törvényszékén a jun. 21— 23 ki tanácsülésekben a következő polgári perek adattak elő : 1278—1871. Kurlik Andrásnak Bohnját György és társai elleni törvényes rész iránti pere. — 1893 —1871. Bencsik András és társainak özv. Bencsik Mihályné és társai elleni örökrész iránti pere. — 2162—1871. Neumayer Ignácnak Majercsik János és társa elleni kártérítési pere. — 2318—1871. Csató Sándor és társainak V. Nagy János f.-gyar- mati biró elleni házhelyek adása vagy áruk meg­térítése iránti pere. — Előadó : Igaz K. tbiró. 2410—1871. Czesznak Györgynek Czesznak An- drásné elleni örökrész kiadása iránti pere. — Elő­adó : Novák K. tbiró. 3ü0—1871. Ifj. Szverle Mojszának Bodor Moj- száné elleni pere. — 2697—1871. Nagy P. An­drásnak Diószeghy Mária elleni válópere. Előadó : Szánthó A. tbiró. 6136—1870. Ökrös Zsuzsannának ifj. Szabó Sán­dor elleni válópere. — 6902—1870. Berndt Bor­osa és társainak Atica Györgyné elleni örökösödé si pere. — 62—1871. Skorka Istvánnak Subkégel Lidia elleni válópere. — Előadó : Németh J. tbiró. Újdonságok. A harmadik műkedvelői előadás jövedel­me 173 frt, a kiadás 64 frt 31 kr. volt, s igy a tiszta jövedelem 108 ft 69 krt tesz, mely összeg a takarékpénztárba helyeztetett el. Helyreigazítás. Lapunk r^ult száma első cik­kében két értelemzavaró sajtóhiba csúszott be, me­lyet következőleg igazitunk helyre : a második be­kezdés első sora : „Avagy szomorú jelek-e azok“ helyett „Avagy nem szomorú jelek e azok“ olvasandó. A cikk három utolsó sora helyett ez áll: „s mert vannak, kik ez állapotok meg- teremtésében diadalukat látják, kevés gondolkodás után elmondhatják a had­vezérrel: még egy ily győzelem, aztán elve sz tünk.“ Halálozások. Városunkban csaknem átalánosan ismert Nagy Károly temetésénél az ifjúság a baráti kegyeletnek igen szép példáját adá, a meny­nyiben tömegesen sietett résztyenni az elhunyt jó barát temetésén. Czinczár Áron borkereskedőt szintén tegnapelőtt temették. A színészekre közönségünk egy részének pa­nasza van, hogy az előadások menetére s a dara­bok megválogatására nem sok gondot fordítanak, s hogy az ülőhelyek készítésénél legkevésbé sem gondoltak a közönség kényelmére, á 1 1 i t v á n gyenge, és kényelmetlen pado­kat. — Mi e nézethez nem egészen csatlako­zunk, tudjuk azt, hogy a kezdet nehézségeivel kell küzdeniük, s még a szerelvények nagy része meg sem érkezett. De meg kell rónunk az előadás me­netét, illetőleg némely szeréplök idétlen rögtönzé­seit, melyek csak a karzat közönségénél találnak némi hatásra. A padokra tett észrevételt magun­kévá tesszük, s el is várjuk, hogy valamint az előadások rapról-napra jobban mennek, úgy e kö­rülményt sem fogják figyelmen kivül hagyni. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: I Hajóssy Otto.

Next

/
Thumbnails
Contents