Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-06-19 / 25. szám
II- évfolyam. 25-ik szám. Gyula junius 19-én 1870. 'I w Szerkesztőségi iroda: gj M Megjelenik hetenként egyszer politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési felhívás „B EKE S“ cimü politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap 1870-ik évi julius—decemberi folyamára. Nemsokára egy uj félév s illetőleg évnegyed kezdetén leszünk, s ugyanazért felkérjük a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is pártolni és terjeszteni szíveskedjék. Nem akarunk ezúttal uj ígéretekkel fellépni, csak ismételjük a mit már más hasonló alkalommal is elmondottunk; hogy t. i. lapunk a józan haladás, szabadelvüség terén s neki adott körben mozgott, egyúttal közvetlenül Békesmegye szellemi ugy mint anyagi érdekei szolgálatát tűzte ki feladatul. E cél — azt hisszük — már magában véve, elég arra, hogy a t. közönség és különösebben Békesmegye közönsége szives pártfogására lapunkat méltóvá tegye; egyedül a közönségen állván, hogy jelzett feladatunknak lehetőleg eleget tehessünk Midőn tehát a „Békés“ 1870-ik évi julius—decemberi folyamára az előfizetést ezennel megnyitjuk, előfizetőinket és barátainkat felkérjük, hogy lapunkat, mind maguk előfizetve, mind uj előfizetőket szerezve, gyámolitani szíveskedjenek. Gyulán 1870. junius 12-én. Hajós§y Ottó, felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek. Helyben házhoz hordva vagy vidékre postai küldéssel: Félévre (jul.—dec.) 2 írt. Évnegyedre (jul.—szept.) 1 frt. Minden 8 előfizetőt gyűjtőnek egy tiszteletpéldány jár. Az előfizetési összegek bérmentve a „Békés“ kiadóhivatalának (Nagy Ferencz könyv- kereskedésébe, Gyulán, főutca) küldendők be. Ugyanott vétetnek fel a hirdetések is, négy hasábos garmond sorért 5 krjával, nyílttéri közlések soronkint 15 krjával, bélyegdij minden beigta- tásért külön 30 kr. Többszöri beigtatásnál aránylagos leengedésnek van helye. A lapba szánt dolgozatok és cikkek a szerkesztőséghez (Gyulán, főutca 186. sz.) küldendők. ||£gp““ Mindazok, kiknek előfizetése f. é. junius hó végével lejár, az előfizetés mielőbbi megújítására kéretnek, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Az előfizetés eszközlésére a postai utalványt, mint célszerű módot, ajánljuk. A baloldali sajtó a pártmozgalmakban. Alig lett papírra téve az utolsó szó lapunk múlt számában; alig száradtak talán meg a hetük, melyek jelzek azon modort, melyben a baloldal a közvéleményt nem csinálni, hanem félrevezetni szokta; alig jeleztük, hogy egyik éltető eleme a baloldali sajtónak folytonosan a gyanúsítás volt: s íme a baloldal, mondják, hogy bizofiyos magas pártfogás alatt álló egyik tekintélyes orgánuma, túlszárnyalva e téren magát, bemutatja a közönség előtt egész meztelenségében. Bocsánat, ha mindenki jobb érzését megsértők vele, hogy e szót tekintélyes használtuk; kérjük, ne méltóztassanak e szót azon erkölcsi értelemben venni, melyben azt használni szokás, hisz a banditának is, ki gyilokkal közelit felénk s életünket vagy erszényünket követeli, tekintélye van a megtámadott előtt, csak hogy e tekintélyt aztán a félelem csinálja s csak addig tart, mig a pillanatnyi megdöbbenés okozta tájékozatlanság elmúlva, ellene magunkat vértezni bírtuk, s a tekintély érzete aztán az undor megvető érzetébe megyen át. — Nevezze az „Ellenőrit valaki a baloldal tekintélyes vagy nem tekintélyes orgánumának, az előttünk teljesen mindegy, ez az egyéni ízlés dolga; de a tárgyilagosság színvonalára emelkedni biró, elfogulatlanul ítélni tudó előtt nem lehet közömbös dolog az, ha valakinek a szabad előre haladás előmozdítására irányzott törekvéseit — ha e törekvések talán a pártfegyelem rideg békóit lazítják —- paralyzálhatja bármikor 'az egyéni becsület ellen emelt gyilkos tőr, ha az Űrt az eyyügyü forradalmár s az áruló között még táton- góbbá teheti oly egyén, ki a kölcsönös közeledés által kidomborodott pártban szerep nélküli törpévé silányulna, lia ma még mint a pártok daemona magasodik ki s e szerepében tetszik önmagának. A kép legérdekesebb részét azonban azon színárnyalatok alkotják leginkább, melyekkel egyrészről a jobboldali, másrészről a baloldali sajtó lapjai a Csernátony ur által inscenirozott botrányra megjelentek. A jobboldali sajtó Csernátony ur szerint „sziszegett mint a kigyó, gágo- gott mint a kid, berzenkedett mint a kakas,“ szerintünk : kifejezést adott az az indokolt felháborodásnak, melyet az árulónak bélyegzett igaz- ságügyminister személyében megbántott hazafi jellem s az általa lépre csalt együgyünek nyilvánított hasonlóul mindenki által tisztelt egyén jellemének ez otromba megtámadása okozott; ez persze Cs. ur szei’int csak „sziszegés, gágogás és berzenkedés,“ mert hiszen nála — ugy látszik — hiányzik az érzék a felháborodás erkölcsi jellege iránt. És mit csinált a baloldali sajtó, vagy helyesebben mit csináltak azok, kik a baloldali sajtó utján szólnak a közönséghez? Tisza Kálmán az ellenzék vezére tiltakozik azon solidaritás ellen, mellyel a közvélemény a baloldal ezen nemes irályu lapja és szerkesztőjével őt vádolja s a dolog ódiumát hárítja egyedül Csernatonyra; Horn ur, a baloldal szerint ma már politikai ambitiosus chameleon, az uj pártalakitás általa legtöbbször pengetett elvdiadalának érvényre jutását kezdi remélni, mig ő a sziszegők, a gágogók és berzenkedők után „hóbortjainak szűk ábránd körébe“ nem utasittatott vissza, a „Hon“ pedig nem mervén magát (azt, hogy miért, ő maga tudja legjobban) az „Ellenőrnek nyakára nőtt szerkesztőjével, kit még mindig barátjának címez, égyenes ellentétbe helyez- ni: a gyermekies mentegetodzések horgonyához kap. A kép a mily szomorú és megdöbbentő, épen oly tanuságos is. — És itt álljunk meg egy kissé. A szabad sajtóban kétségtelenül szabadságunk és haladásunk egyik leghatalmasabb tényezőjét bírjuk; de az természetesen csak addig marad meg szigorúan a tárgyilagosság mezején mozogva, mig megóvja méltóságát, megóvja azon komoly irányt, mely nélkül tekintélyt követelni maga irányában többé nem tud s a pamphlet- irodalom aljas fokára sülyed. Igyekezett-e a baloldali sajtó e komoly méltóság szilárd megóvásán? erre legyen szabad határozottan nem-mel felelni; mert hiszen mióta a kiegyezkedési alap a sajtót is két ellentáborra szakitá, vetekedve igyekezett aa gyanúsítás, rágalom s a személyeskedés terén minél hevesebb versenyre kelni. Mi ne emlékeznék még, hogy nyilvánitá a „Hon“ hasábjain egy szép reggelen erkölcsi halottnak azon férfiút, ki pedig hazánk halottaiból történt felébredésére egy időben, mint magunk elismerők, oly sokat tett; — ki ne emlékeznék miként igyekezett az utcai felszedett pletykákból gyűjteni adatokat a kormány egyik tagjának megbuktatására; ki ne emlékeznék azon mérges pattogásokra, melyek az ellenzéki lapok hasábjain a volt pénzügyminister személye ellen megjelentek azon émelygős öndicséretekre, melyeket a baloldali in spe pénzügyminister a „Hon“-ban magyar, „N. freue Lloyd“-ben pedig német kiadásban magáról oly stentori hangon énekelgetett stb? És ha ma Horn ur kikapja a magáét Csernátoni volt collegájától, ha a „Hon“ szerkesztője, mint az igazságügy minister lépre csalt dupeje mutattatik be: uraim ne csodálkozzanak és ne csodálkozzék senki, mert a vásár szabad s ki a téren telibb torokkal kiabál, azé a vásár, s ha az ki a vásáron első kezdett kia
