Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-06-19 / 25. szám
bálni, ma a rövidebbet huzza, ám tulajdonítsa magának. Van azonban a dolognak még egy komolyabb oldala is. A baloldali journalistika, úgy látszik, a közönség aesthetikai és müérzéke iránt csalódásban él s azt hiszi, hogy a miveit közönség, mely lapjait addig, mig az ildomosabb s illedelmesebb modorban beszélt pártkülönbség nélkül élvezettel olvasá, ugyanazon élvezetet találja bennök akkor is, ha az elnemtelenedett irály csak aljas denunciátiók, piszkolódások és rágalmak szerzőjévé szegődik. — Igen, ez megjárja a pamphletirodalomban, megjárja talán az élclapokban, de a komoly journalistikát is oda fogja juttatni, hova a „Ludas Matyi,“ Lám„pás“ és társai jutottak, hogy tisztességes ember még kezébe sem hajlandó venni s az értelmes olvasó is nem azért futja át, hogy belőle okuljon, hanem hogy megtanulja azt, minő nyelven nem lehet és nem szabad mi- velt embernek a közönséghez szólnia. És hova leend akkor majd a jótékony eszmecsere, hova leend a kölcsönös capacitatio? Hagyjuk e szomorú dicsőséget annak, ki ezt a baloldal irodalmába egyidőre átülteié, melytől azonban, mint gyomtól a legújabb időben oly örvendetesen tisztulni kezdett; mert hogy a „veszett ebes pecér „dús és“ köpedelmesepi- thetonokat a becsületes magyar efélékben nem szokott gyomra megtűrni még soká bírná, alig hisszük s ha magát mint a méreghez hozzá edzené, csak ízlése elfajulására mutatna; pedig az irodalom egyik feladata az ízlés finomítása; s ha végre a közönség értelmes része élvezni oda megy, hol élvezhet; ugyan kérdjük: kinek fog fájni első sorban? — Jó lesz egy kissé ezt figyelmen kívül nem hagyni. — A törvényhatóságok rendezésére vonatkozó törvényjavaslat a képviselöház osztályaiban szorgalmasan tárgyaltatik. A III. osztály jun. 15-én a 47. §-ig, az V. osztály ugyanazon nap a 65. §-ig haladt előre. Ellenben a IV. osztály csak lassan s fontolva megyen előre, úgy hogy a mondott napon a törvényjavaslatnak csak is öt (6—10) §-val végezhetett. A III. és VII. osztály junius 17-én is a kérdéses törvényjavaslat tárgyalásával foglalkozott. A „Békésmegyei orvos- és gyógyszerész-egylet“ következő feliratot intézett a belügyministerhez: Nagyméltóságu magyar király Belügyminister ur! A „békésmegyei orvos-gyógyszerész egylet,,- alapszabályi- Iag kimondott egyik célja, a szaktudományok fellesz- tése és ápolásán kivül egyúttal az orvos és gyógyszerészi kar érdekei fellett! őrködés is lévén: egyleti közgyűlésünk megbizása folytán midőn jelen feliratunkat TÁECA. A békésmegyei orvos-gyógyszerész egylet közgyűlése. (Vége.) Az irány, melyben eddig mozogtunk, tévesztett volt, vagy helyesebben szólva: irány nélkül mozogtunk. Osz- szegyültünk, igaz, minden gyűlésre kevesebb számmal; egypár egyletitag elolvasta értekezését aztán ismét szétmentünk, hogy a következő gyűlésre annál kevesebben jelenjünk meg. Ha fenn akarjuk tartani az egyletet, ez tovább igy nem maradhat; általános érdekli közegészség- ügyi tárgyakat, megyei egészségügyi viszonyainkat kell főleg tárgyalnunk és indítványokat tenni, végzéseket hozni, annak végrehajtásáról gondoskodni — ezek vegyék első sorba igénybe figyelmünket. Ha pedig közgyűléseinket elhanyagoljuk, a hozott végzéseknek a tömeges együttlét által súlyt nem kölcsönözünk — ha le nem róvja minden egyleti tag az egylet iránti szellemi és anyagi kötelmeit: úgy aligha fogjuk megtalálni a helyes utat kitűzött célunk elérésére. Öröm volt látni azon érdekeltséget, melyet Békés és Szarvas városok értelmes közönsége közgyűléseink iránt tanúsított, tömegesen jelent az meg közgyűlésünkön üdvözölni óhajtva a megyének orvosait és gyógyszerészeit. S mi, kik jelen voltunk, csak sajnálattal mutattuk be az egyletnek egy kis töredékét. — Ha egyletünk részvét és érdekeltségre talált a közönségnél, nem hihetem, hogy a tagtársak maradjanak csak az iránt közönyösek. A felolvasások sorát dr. Hajnal István nyitotta meg, értekezvén az 1869. évben Békésen uralgott vörheny (scarlatina) járvány felett. A vörheny, ezen a szülők réme s a gyermekeket pusztító járvány, Békésen 1869. év január havában mutatkozott először. Januártól Nagyméltóságodhoz beterjeszteni szerencsénk van, alázattal kérjük, méltóztassék a bentfoglaltakat figyelembe venni s a közegészségügy rendezése körül az általunk méltányos és jogosakul felismert elveket értékesíteni. Hazai egészségügyünk úgy szólván az országos egészségügyi tanács kezeibe van letéve, mely mint kezdeményező, véleményező testület, a törvényjavaslatok készítésénél befolyását gyakorolhatja. S dacára azon fájdalmas tapasztalatunknak, melyet a nem rég múlt napok eseményei nyújtottak nekünk a körül, hogy országos közegészségügyi tanácsunk véleménye is, szakbeli kérdésekben mennyire figyelmen kivül hagyatik a törvényhozás által: mégis mi azon alázatos kéréssel járulunk Nagyméltóságodhoz, miszerint a közegésségügyi törvény- javaslatokat, mielőtt azok a törvényhozás elé terjesztetnének, az ország összes orvos-gyógyszerész egyleteivel közölni méltózttassék. Tesszük ezt annak határozott tudatával, miszerint csak úgy oldathatik meg az egészségügy nagy fontosságú kérdése hazánk összes lakosai e- gészségügyének biztosítása s az orvos-gyógyszerészi kar tudományos és társadalmi érdekű méltányos elismerése szempontjából leghelyesebben; ha az alkotandó törvény nem csupán egyoldalulag, talán elfogult, hanem több oldalukig, a különböző helyi viszonyokkal ismerős, hasonló tudományos képzettségű testületek indokolt véleménye figyelembe vétele mellett szerkesztessék. Nagy örömünkre szolgált látni, bogy a nagyméltóságu igazságügyi ministerium törvényjavaslatait az országban lévő ügyvédi egyletekkel elölegesen közölte; alázattal kérjük mi is, Békésmegye orvos-gyógyszerész egylete nagymóltóságodat, miszerint a már eddigis kész és ezután készítendő egészségügyi törvény-javaslatokat : hazánk összes orvos- gyógyszerész egyleteivel elölegesen közölni s azok szerkesztésénél az indokolt véleményeket figyelembe venni méltóztassék. Méltányos kérésünknek támaszpontot nyújt az országos közegészségügyi tanács szerkezete is, melynek alkotásánál az egészségügyi személyzet egyik része — a gyógyszerészi kar — nem részesült kellő figyelemben mennyiben ez az egészségügyi tanácsban csak két póttag által van képviselve. — Mellőztetése ez a hazai tu tudományos gyógyszerészetnek, mely ép oly fontos tényező a szellemi és anyagi jóllét felvirágzása körül, mint bármely tudományos testület; ugyanazért jogos és méltányos, hogy szakbeli kérdésekben — hova saját ügyeinek rendezése is tartozik — figyelembe vétessék, s ez által mig egy részt tudományos értéke csak méltányos elismerésben részesül, más részt bizonyos kérdések megoldásánál a leghelyesebb és leggyakorlatibb tanácsokat adhatja. A budapesti gyógyszerészeti testület, az országos gyógyszerészi gyülekezet nevében még 1867-ik évben egy az összes magyarországi gyógyszerészek által elfogatott javaslatot terjesztett a gyógyszerészi rendszer tárgyában — a Nagyméltóságu Belügyministeriumhoz. Bátrak vagyunk e javaslatra hivni fel nagyméltóságod figyelmét, mely a gyógyszerészek államjogi állása, képmájusig feltűnő volt a rendkívüli nagyszámú hurutos toroklob minden küteg nélkül, — mely úgy a gyermekek, mint a felnőttek közt csaknem általános betegség volt; május és junius hónapokban a fii ltö-m irigylob mutatkozott járványosán a gyermekek közt, de májustól kezdve tömegesebben fordult elő a vörheny küteges alakja is Májusban elhalt benne 3 fi 1 nő = 4 Júniusban » » a » 6 » = 14 Júliusban V 11 » 14 n — 25 Augusztusban 5) 5) 10 „ 18 5) zz 28 Szeptemberben » 13 „ 16 » zz 29 Októberben » 8 „ 6 )> zz 14 Novemberben » 7 „ 2 )) zz 9 Decemberben n J) » 1 » ZZ 1 Összesen 60 fi 64 nö zz 124 A járvány tehát kiterjedésben és roszindulatosságban májustól szeptemberig növekedett, s ekkor volt tetőpontján, s ettől kezdve decemberig folytonosan hanyatlott. Városrészek szerint meghaltak: Malomvégen 10 fi 13 no = 13 Bánhidán 6 „ 4 )5 = 10 Ibrányban 4 , 6 J) zz 10 Hatházon 15 „ 21 » = 36 Újvároson 16 „ 14 Y) = 30 Szöllőskertekbe » 2 » zz 2 Tanyákon 3 „ 2 5? zr 5 Roszerdön 6 „ 2 5) = 8 Közölte értekező ur az összes vörhenyben elhaltak kimutatását is, városrészek s hónapok szerint összeállítva ; mely szerint tartott a járvány Malomvégen: májustól decemberig; Bánhidán: májustól septemberig; Ibrányban : júliustól októberig; Újvároson : májustól októberig; Kertekben: szeptember és októberben; Tanyákon : augusztus-, október- és novemberben; a mikor viseltetése, uj gyógyszertárak felállítása és berendezése keresetbeni megröviditése, gyógyszerkönyvek kidolgozása, gyógyszerek árszabálya, a gyógyszerész kötelessége és jogai, gyógyszerek és gyógytárak vizsgálatáról —• köz megnyugvásra szolgáló s minden méltányos követelménynek lehetőleg megfelelő elveket tartalmaz; méltóztassék ez elveket figyelmére méltatni s a gyógyszerészi ügy rendezése körül ezeket értékesíteni. Es hogy a magyarországi gyógyszerészek jogos és méltányos kivánsága mihamarább életet nyerjen, kérjük, méltóztassék úgy intézkedni: hogy a gyógyszerészek minden egésségügyi testületben, mint mellözhetlen tagok, a gyógyszerkönyv kidolgozásban pedig mint illetékes szakértők — aránylagosan részt vegyenek ; az árszabályzatnál a kereskedelmi viszonyok tekintetbe vételével indokolt javaslataik elfogadtassanak: a Gyógyszerkönyv kidolgozásánál az 1869-ik évi aus- triai Vl-ik kiadású pharmacopoea feltűnő hibái lehetőleg kerültessenek, és az függetlenül idegen befolyástól menten a gyógytan változott igényeinek megfelelöleg készítessék és az árszabályzat is ahoz alkalmaztassák, végre a francia tizedes mérték behozattassék. M ely kérésünk mellett vagyunk a bókésmegyei orvos- gyógyszerész egylet 1870-ik évi május 16-ikán tartott közgyűlése megbízásából, annak nevében. — D. LuX Jakab egyleti elnök m. k., Nárcisz János m. k. gyógyszerész egyleti tag., D. Hajnal Albert egyleti jegyző, Kiss Ferenc m. k. gyógyszerész egyleti tag. Újdonságok. [kSz. L.J f Egy régi jó táblabiró-féle eredeti magyar emberrel ismét kevesebb van. Csorvási Szabó István kétegyhází urad. számtartó f. hó 9-én éjfél utáni két órakor élte 75-ik évében hirtelen halállal kimúlt. Tiszta lelkű, mindig egy nyomon járó becsületes ember, jó hazafi, jó családapa, takarékos gazda, nemes indulatit emberbarát, vidám, szép kedélyű, vendégszerető háziúr, ragaszkodó hü barát volt mig élt mindenkor; maga magát soha meg nem tagadván. Emlegessük kegyelettel sokáig öt, — s áldjuk meg mindnyájan pihenő hamvait!! — A gyulai német városrész elválása ügyében kirendelt megyei küldöttség, múlt pénteken tartotta meg tanácskozását a városháza helyiségeiben. — A gyulai honvéd-lövölde megnyitása, űrnapján ünnepélyesen ment végbe. A tér, melyen a lövölde áll, elvolt lepve a nagyszámú közönséggel; honvédek és polgárok tarka vegyületben olvadtak össze s a fogatok naplementéig sűrűén közlekedtek a várossal. Esteli 6 óra lehetett, midőn a zászlóalj-parancsnok, Birsy őrnagy úr, a lövölde célfalára állva, harsány szavakban üdvözölte a megjelent közönséget, köszönetét mondott a Wenckheim grófi családnak, mely a lövöldéi tért díjtalanul engedte át a honvédségnek, köszönetét mindazoknak, kik a lövölde létesítését lehetővé tették, megemlítette, hogy a lövölde a polgárok használatára is nyitva áll s itt makezdödött a Roszerdövel szomszédságos Doboz községben. Életkor szerint legnagyobb volt a halálozás a 2 és 3 éves gyermekek között. — A vörheny-járvány áldozatai közé sorozza értekező ur azon 6 fi és 8 nőt is, kik a roncsoló torok lobban haltak el; mint szinte azon 5 fi és 13 nőt, kik januártól májusig mint veres himlőben elhaltak irvák be a halottak jegyzöny- vébe. Ezek szerint az 1869. évben Békésén uralgott vörheny-járvány roszindulatossága kitűnik a következő kimutatásból: Vörhenyben meghalt 60 fi 64 nö — 124 Roncsoló toroklobban 6 „ 8 » — 14 Veres-himlő rovat alatt „ 5 „ 13 „ - 18 Oszszesen 71 „ 85 „ - 156 Kiemelendönek vélem ez értekezésből azon tömegét a változatos kór eseteknek, miket értekező ur e járvány alatti észlelete folytán állított össze ; van itt a kóreseteknek minden fokozata, a legenyhébbtől a leg- sulyosabbig. Értekező ur következő szavakkal fejezte be ta- uuságos felolvasását: „az elmondottakban habár nem adtam is teljes képét a múlt évi vörheny-járványnak, legalább igyekeztem azt a mit én tapasztaltam feljegyezni. Ha egyéb dolgunk nem volna egy járvány alatt mint ezt figyelemmel kisérni, ha minden beteget egy orvos észlelne, vagy minden beteget orvos gyógykezelne, s ha minden orvos észleleteit szigorú lelkiismeretességgel feljegyezné: akkor lehetne az egész járványt teljesen elötüntetni; a mi körülményeink közt azonban, midőn oly sokféle teendőkkel vagyunk elhalmozva, midőn a betegek legnagyobb részét épen nem, vagy csak egyszer látjuk, azt sem tartom értéktelennek, ha csekély tapasztalatainkat feljegyezzük, bár tenné azt minden ügytársunk, akkor legalább megközelíthető pontossággal állíthatnánk össze a járvány fejlődését, terjedését, jó vagy rósz indulatát, hanyatlását és megszűnését.“ És itt helyén látom e lapok f. é. 19-dik számában
