Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-16 / 3. szám

II. évfolyam.

Gyula január 16-án 1870.

3-ik szám.

Szerkesztőségi iroda :

Föutcza 186. sz. — Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán.

Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

y

m

I

1

8

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételék:

Egész évre...........................4 frt.

Fél évre

................................2 frt.

Ne

gyed évre...........................1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

Batthyány Lajos emlékére adakoztak : Ambrus Lajos 5 frt, Kertay Zsigmond 5 frt, Kliment Gyula 5 frt, Ormos János 5 frt, Kis János 2 frt, Németh Antal 2 frt. Endrefi Károly 1 frt, Ferentzy Alajos 1 frt, Fellner Manó 1 frt, Filláry János 1 frt, Fónagy Károly 1 frt, Farkas Zsigmond 1 frt, Herberth Antal 1 frt, Keb- iovszky Lajos 1 frt, Léderer Lajos 1 frt, Mojsisovies Vilmos 1 frt, Paulovycz Béla 1 frt, dr. Stiassny Miksa 1 frt, Urbanecz Vilmos 1 frt, Wallfisch Bernát 1 frt, Parti Ferencz 50 kr.

E szerint befolyt eddig, a múlt számban kimutatott 5 írttal együtt összesen 43 frt 50 kr.

Mehány szó az adóügyhöz.

II.

Még valamit az adó kezelésről.

Az adókönnyítéséhez sokat conferál, az állam érdekének helyes felfogása, a törvény iránti tisztelet, vagyis a polgári kötelesség érzete. — A ki tudja vagy tudni akarja, hogy az adót felelős hazai kormány kezébe szolgáltatja, szívesebben, és így könnyebben viszi e terhet, mint ha nem tudja kinek, mi czélra fizeti azt.

A nép, az absolút kormány alatt elég alkalmat nyert az adófizetéstől elidegenedni, — akkor adót nem fizetni, nem volt hiba; — e tanból az 1861 -ik évben minnyájan nyilvános vizsgát tettünk, mint tudjuk, fényes eredménnyel. Ki képes egy egész éjen át, zajos mulatság közben hallott egy s ugyanazon nóta hangjait a következő napokban úgy elfelejteni, hogy annak utó-hangjai, akaratlanúl is ne zúgjanak fülében"? — kivált, ha bár nyugodt állapotban, hegedű pengetést hall ablaka alatt! — Sokan lehetünk, kik az elébbi idők mámorától elkábúl- va, — mert mi tagadás benne, bizony még most sem vagyunk rendes kedély állapotunkban, — ösztönszeriileg vetegetjiik magunkban a kérdést: fizetni ? nem fizetni ? — Ez az állapot pedig, hejh, de fokozza az adófizetés súlyát! —

Kedvetlenül érinti az adófizetőket, az adó hátralék utáni kamat fizetés. — Mi célból követeltelek a kamatok? azért-e hogy az állam ne károsodjék, mennyiben ő a hátralékban maradt tartozásaitól szintén kamatokat fizet/ a vagy hogy a kamatok, az adósokat, fizetési kötelességökre serkentsék? — Igaz hogy az államnak, már csak hitelünk fentartása tekintetéből is, hátralékban maradnia nem lehet, de erre, egy erős tartalék pénztár szolgálhat, s állhat rendelkezés alatt. — Az utóbbi kérdést illetőleg, már magában azon erős feltétel, hogy az adó, országszerte négy egyenlő részletben fizetessék, igen nehezen végre hajtható. — Kereskedelmi, iparos városokban, hol az adózó mindennap pénzt forgat kezében, nemcsak méltányos, de az adózóra nézve is előnyös, hogy az, évnegyedenként pontosan fizesse adóját. — De, hol az adózók tömege, földművelő gazdákból áll, kiknek egyszer van egy évben termésők, készpénzt csak olykor látnak, igen nehéz feladat, negyedenként fizetni az adót. — Az adózó, ha van pénze, szivesen lefizeti adóját egyszerre, a nélkül hogy az előre fizetett öszvegtől kamatot kívánna, ő erre kevés súlyt fektet; de ha ő, nem szándékos mulasztás miatt a fizetéssel kissé elkésik, s késedelmi kamat fizetésre szorittatik, ezt érzékeny büntetésnek veszi, mely legtöbb esetben

az ő ambitióját is sérti. Hagynánk meg tehát a népet, az ő ambitiójában, legalább addig, mig ez ambitio nemes; ne késztessük positiv törvé nyekkel polgári kötelessége teljesítésére addig, mig ártatlanságában, erkölcsi érzete által kor- mányoztatik ; — forditsuk figyelmünket inkább arra, hogy ez erkölcsi érzet minél mélyebb, minél tartósabb gyökeret verjen a nép szivében; — mennyire lehet kerüljük a költséges és kellemetlen végrehajtás útját, mely csak ingerültség élesztésére szolgáltat alkalmat. De hát minek ez a ideálisálás? mondja a szives olvasó; hisz az államnak, az adófizetés felaka- dása, s igy pénzhiánya esetében, kormányzatában mulhatlanul felkeli akadnia, — hisz ha a nép rendesen fizetne, — de nem teszi! — Az igaz, hogy nem teszi, de a hiba nem a népben, hanem talán inkább a rendszerben keresendő.

Már a régibb világban is az adóügy a megyékben kezeltetett, — a birák helységenként nem voltak magokra hagyatva, hanem a megye tisztviselői, a járási szolgabirák által támogat- tattak; az erélyes adó behajtásra, személyes érintkezés folytán ösztönöztettek. — Úgy volt ez még a Bach korszak kezdetében is, és folyt is az adó, a nélkül hogy arra végrehajtást kellett volna használni. Már 1861-ben az adófizetés általános megtagadása korszakában, a politikai hatósági közegek, nemcsak hogy magok vissza vonultak, sőt az elöljárókat is eltiltották az adóbehajtáshoz segédkezek nyújtásától. Ekkor az egész adóügy, a pénzügyi közegek kezébe került, — ezek az országban magok kezére külön kormányzati rendszert alapítottak külön hatósággá nőtték ki magokat. E rendszer átment a provisoriuin korszakába. A helység elöljárói keletlenül jártak el az adóbehajtás körül mert természetes hatóságuk, a megyék, s ezek tisztviselői, a szolgabirák által kevésbé gyámo- litattak; sőt átjött e rendszer, kevés változással, a jelenlegi alkotmányos korszakba is. - A régi rendszer emberei, eredeti hatáskörükkel állanak most is az adóbehajtás élén; a megyék, a szolgabirák, valljuk meg az igazat, most is nagyon szenvedőleg viseltetnek az adóbehajtás körül. Csoda-e, ha a község bírája, érezve a kormánygyeplő tágulását, miután az ez úton szerezhető érdemeit senki tudomásul nem veszi; miután közvetlen felsőbbségének, ösztönül, s erkölcsi támogatásúi szolgáló elösmerésével úgy sem találkozik, — választói előtt, népszerűségét kockáztatni nem akarja? — Innen van, hogy az adó, csak végső esetben, végrehajtás alkalmazása mellett fizettetik. — Legyen tehát az adóügy, felelősség mellett a megyékre ruházva, legyen a község bírája a szolgabirónak, a szol- gabiró az alispánnak, az alispán a kormánynak felelős, és biztosak lehetünk benne, hogy úgy a késedelmi kamatok, mint a végrehajtás alkaí-; mazása feleslegessé válik.

Türelemmel várjuk a megyék és községek: rendezését, mert ezeknek célszerű, a felelős; kormányformának megfelelő rendezésétől félté- j telezziik alkotmányos kormányzatunk megszilár-1 dulását, az épület betetőzését, melyben, adja Isten, minnyájan boldogiíl és megelégedetten élhessünk! —

Békésmegye közönségének üdvözlő levele báró Wenckheim Béla volt bel- ügyminister úrhoz.

Nagyméltóságu báró és val. belső titkos tanácsos ur!

Sokkal közelebb esik az idő, melyben Nagyméltóságod Békésmegye főispáni méltóságát legu- tolszór viselé. és ennélfogva sokkal közelebb eső ama bensőbb viszony, mely e megye közönsége és Nagyméltóságod kiváló személye között fennállott — semhogy ezen idők viszfénye szivünk bensejét a visszaemlékezés melegével ne töltené el.

De nemcsak a legutóbbi idők kapcsolata műveli ezt bennünk: Nagyméltóságod fényes közéleti pályájának nagy része Békésmegye nevével mintegy szorosan egybefüggve áll; elkezdve onnan, hol Nagy méltóságod mint e megye tisztviselője a közélet terére lépett, s azon, évek hosszú során át a politikai szabadelviiség zászlaja alatt fokonként haladt előre addig, mig ő Felsége bizalma az ország kormánya egyik vezérállására, a magyar kir. belügyministerség- re emelte fel.

Az évek hosszá láncolata — mondjuk — jelzi ama közelebbi viszonyt, mely e megye és Nagy méltóságod között fennállott; az évek hosz- szú láncolatának műve az, hogy méltó elismerés és őszinte tisztelettel tekintünk Nagyméltóságod maradandó honfiúi érdemeire úgy ma, mint minden időben ezelőtt is.

Azon alkalomból, hogy Nagyméltóságod a beliigyministeri tárcától megválva a magánélet csendjébe vonult sissza; azon alkalomból, hogy az országos ügyek vezetésétől visszalépve, a zajtalanabb magánélet körében keres pihenést az országos gondok fáradalmai után, s ismét közvetlen közelünkbe jővén, Nagyméltóságodat újból a magunkénak vallhatjuk: a legbensőbb tisztelettel s a múltak reánk nézve nagybecsű emlékeiből származó ragaszkodással keressük fel Nagyméltóságodat, kifejezést adván azon elismerésünknek, melyet Nagy méltóságod kiváló személyisége, törhetlen liazafisága és mint a szabadelvű eszmék egyik vezérfia iránt keblünk mélyén mindenkor tápláltunk, s melyet a mai napig is ott híven őrizünk.

Fogadja Nagvméltóságod kegyesen Békésmegye közönsége érzelmeinek ezen nyilatkozatát s kérjük, legyen meggyőződve, hogy Békésmegye közönsége legszebb feladatát teljesiti, midőn a közösen szeretett haza egyik kiváló férfiához — kit egyúttal büszkén megyéje fiának is vállbát — tisztelete és elismerése szivből jövő szózatával közeledik.

Fogadja Nagvméltóságod egyúttal legbensőbb örömünk és szerencse kivánataink kifejezését a felett is, bogy a közelebb reá mért súlyos betegségből a gondviselés által veszélyen kívül helyeztetett s megrendült egészségi állapota kedvezőbb fordulatot véve, mindnyájunk őszinte örvendezésére újból helyre állott.

Tartsa meg Nagy méltóságod nagybecsű rokonérzetében Békésmegye közönségét s fogadja mély tiszteletünk kifejezését, mellyel maradunk,

az 1869-ik évi dec. hó 13-án és folytatva Gyulán tartott bizottmányi közgyűlésünkből, Nagyméltóságodnak lekötelezett szolgái.

Jegyzetté: Hajóssy Ottó első aljegyző.