Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-16 / 3. szám

Vasárnapi levelek.

IV.

Az 1848. XX. te. 2. §-a igy szól: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve küiömb- ség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapit- tatik meg.“ Hogy ezen emelkedett szellemű törvény máig sincs életbe léptetve, mindnyájan tudjuk; hogy állami tekintetekből nem léphetett életbe, sokan hiszik; hogy egyházi tekintetben, figyelembe véve a vele kapcsolatos 3. §-t is, mely szerint „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek,“ életbe léptetése kívánatos, pénzügyileg lehetséges-e ? kevesen kutatták; hogy életbe nem léptetése a községi iskolák alakulásának útjában áll, sokan odavetették, de nem bizonyították.

A tárgy nemcsak nagy, — de egyszersmind közérdekű is; megérdemli a szót.

Ha egy huszonegy éves, meg nem szüntetett törvény nem tudja a papirost elhagyni, annak oka vagy abban rejlik, hogy nem a szükség érzetének volt kifolyása, vagy abban, hogy legyözhetlen akadályok álltak útjában. Országgyűlésünk szabadelvüsége megengedi, egyéni meggyőződésem pedig parancsolja, hogy a második esetet vegyem fel.

„Tökéletes egyenlőség,“ gondolom, az lenne, ha vagy a nemkatholikus hitfelekezetek is úgy felgazdagittatná- nak, mint a katholikus, vagy amazok szegénysége erre is kiterjesztetnék. A katholikus klérus jogi kiváltságairól alig szükséges emlitést tenni, miután azok egyik vége már úgy is kerék alá került s majd csak odajut a másik is; a befolyásról meg még kevésbé, miután az csupán csak okozata vagy a kiváltságnak, vagy a gazdagságnak, vagy a miniszter egyéniségének. Az egész egyenlöségi kérdés a gazdagságon fordul meg, A nemkatholikus felekezetek felgazdagitása álomképnek is idétlen lévén, marad gondolhatőul a katholikus klérus vagyonának elszedése. Számba sem véve a címek — királyi adomány, hagyomány, szerzemény — különféleségét, melyek alatt ama vagyon összehahnoztatott, melly már maga is nagyot nehezíthet a törvény végrehajtásán, maradjunk csak az elszedés általános fogalmánál.

Nem kell hozzá anyagelviség, csupán egy piciny kis észlelés, hogy az ember legkönnyebben megsebezhető részének a zsebet tartsuk. Miután nem vagyok oly éles látású, hogy még idáig a papban valami emberfelettit fedezhettem volna fel; kénytelen vagyok ezen emberi gyarlóságban, a vagyonhoz való erős ragaszkodásban, a papságot is osztoztatni. Igaztalan vagyok-e akár áltaTÁECA.

Emlékezzünk régiekről.

Miután több hónapok óta ingadozó egészségi állapotom, s mellette más aggasztó körülményeim itthon maradásra kénytetnek, némi szórakozás végett, újabb és régibb könyvek olvasgatásával űzöm el a hosszasb esték unalmait.

Közelebb, a néhai atyáin után maradt régibb könyvek közül, az ezelőtt 80 évvel B é cs ben megjelent „’'lágy a r Hírmondó“ és „Hadi és más nevezetes Történetek“ cimü hírlapok bekötött nehány köteteit forgattam, s mondhatom, hogy a mennyiben az azokban megjelent cikkek érdekes világot vetnek az azon régi múltbeli idő eseményeire, s különösen hazánk politikai, nemzetiségi, irodalmi, közgazdászati s más viszonyaira vonatkozólag, óhajtásom volna, mint már azt pár évvel ezelőtt, némely lapokba beküldött cikkeknek felelevenítésével tettem is volt, a „Békés“ hetilap tárcájában is azokból egyet s mást közleni.

Miután azonban az ezen lap tárcájára szánt szükebb terű hasábok inkább jelen korunk követelményeire alkalmazható cikkekkel kell, hogy betöltessenek, és pedig különösen megyénk haladását illetőleg: ez okból én csak is oly aprólékos böngészetekre szorítkozom, az azokból kiszedett közleményeimmel, melyek — hogy úgy fejezzem ki magamat — a lapban megjelenő komolyabb tárgyú cikkeknek, mintegy „concoctio“-jául szolgáljanak; — de soha más életrevaló, korszerű cikket a sorompóból ki ne szorítsanak.

Meg kell pedig jegyeznem, hogy a közlemények idézésénél az (M. H.) a „Magyar Hírmondó“, a (H. T.) a „Hadi és más nevezetes Történetek“ cimü régi hírlapok köteteit jelzi — az irmodor megtartása mellett.

Lássunk tehát nehányat, a mint következik : (H. T.) 1791, év. lap 3. „A sebek orvoslása végett, nem csak Vármegyék Közönséges Gyűlései kezdtek tartatni, hanem Ország Gyűlése is hirdettetett (mely már 26 esztendő ólta nem történt) Budára. Megjött a Nemzeti nyelvnek s ruhának betsi. Sok jó szivü Hazafiak, kik a setét- ség idejében is láttak volt világosságot, méreg ellen valános, akár részletes feltevésemben? felel rá a történelem, mely minden benne feljegyzett úgy világi, mint papi vagyon elszedésnek melléje állítja a forradalmat, mint annak vagy megelőzőjét, vagy követőjét. Hasonló okok mindaddig hasonló okozatokra vezetnek, mig a természet törvényei mégném változnak; a mire pedig még a mi kedvünkért is alig van kilátás. Bármekkora hazafiságot, bármily ügyes simulékonyságot tegyünk is fel a kath. klérus felől a koronként fennálló kormányhoz : aligha várhatnók tőle, hogy vagy ma elvesztésébe akár elölegesen beleegyezzen, akar utólagosén belenyugodjék. Nála a gazdagság annyira tényezője a létnek, hogy a fennforgó 2. §. végrehajtása esetében valószinü- leg „hívei oltalma alá helyezné magát,“ nem mint birtokost, hanem mint vallásának olyan képviselőjét, a kinek megrövidítése magát a vallást fenyegetné. 3 nem lenne mit csodálni rajta, mert hisz köztudomású dolog, hogy a legbuzgóbb, leghitfelekezetibb ember is azonnal el van mint vallástalan, mint nemeonfessionális Ítélve, mihelyt papságának nem anyagi érdekét hanem csak személye árnyának legkissebb csúcsát illeti is. E szerint a törvény végrehajtásának kérdése a szenvedély, még pedig a leg- hullámzóbb, a vallásos szenvedély terére lenne áttéve, tehát olyan térre, melyen a békés megoldás lehetetlen, a megoldás bizonytalan; bizonytalan, mert egy nyolcszáz éves vallási és politikai tényező, minő nállunk a kath. klérus, mely a koronától le egész az utolsó gunvhóig mindenütt ezer meg ezer gyökeret eresztett, — mely a maga hatalmának védelmében fenyegetett érdekei nagyságánál fogva mindig résen áll, — abban dogmái határozottságánál fogva szabatosan következetes, szigorú fegyelménél fogva egvüttes, melv hivő híveinek lolkiis- meretébe, a nemhivök jó részének becs- vagy haszonvágyába, s itt-ott mindegyiknek még nemzetiségi centrifugális aspiratiojába is erősen kapaszkodhatik, mondom, egy ily tényező nemcsak nagy, de huzamos ellenállást is fejthet ki, különösen nálunk, hol a politikai dolgok új rendének kevés erélyes támogatója, de annál több nyílt és alattomos ellensége van. Pedig nettünk, tartozzunk bármely hitfelekezethez, hazánk megrázkódtatását nincs okunk kívánni, a nélkül is eleget inog a föld alattunk. Én tehát, bármennyire sértse jogérzetemet az idézett

2. §-nak mostig való felfüggesztése, ezen felelfüggeszté- sen, mint két rósz közül a helyzet által kényszerűvé választott kisebbiken, fenn nem akadok.

Aztán a törvény nem cseresnye, hogy benne válogathassunk ; mert az egyik épen oly szent, épen ugv megtartandó, mint a másik. Ha hatályba lép a második, hatályba kell a harmadik, azon §-nak is lépnie mely az egyházak és

ló orvosságul javallották szülött nyelvünk ügyének felvételét.

Minthogy okos és jó Hazafiui szív vezérletté Hazánk Attyait az Ország Gyűlésben : meg is esmerték az Anyai nyelv virágzását annak, a mi valósággal, t. i. a Nemzet virágozhatása eszközének, ugyan azért, egg}' kiváltképpen való tárgyává tették azt bölts tanátskozásoknak Azon kezdették s folytatták Gyűlések Históriájának megira- fását is. Eggy tudós Magyar Társaságnak fel állításáról is gondolkoztak, s gondolkoznak még most is nómellyek közzülök. — stb. (Talán még máig is gondolkoznának, ha nagy Széchényink s több jeles hazánkfiai százezrekkel bele nem markoltak volna zsebjeikbe az ige testté válandására. Közlő.)

(H. T.) Lap 25—26. A Nádor-ispánynak (Sándor-Le- opold) házi Tisztjei s tselédjei is mind Magyarok. Egy Komornyikja olyan vagyon, a ki már Zemplén Vármegyében Szolgabiróságot viselt; de meg is tettzik : mert már a Tsászárnál azért reménykedik, hogy engedje meg néki, hadd ö is viselhessen a zsebje mellett olly kultsot, mint a milyet viselnek a Tsászári Komornyikok. (Kü- lömböz ez a Kamarás urak kutsaiktól; hasonlít az Auláé Familiárisokéhoz.) Négy Huszárjai vágynak a Nádor-ispánynak, két belső, két külső. Amazoknak 25, ezeknek pedig 16 forint hónapi fizetések.

(M. H.) 1792. 20. lap. A Bétsbe jövő Török Követ minden napi szükségeinek laistroma: 300 tseléd kenyér, 150 zsemlye, 180 font ürü hús, 67)4 font borjú hús, 70 tsirke, 113-ad fél font vad hús, 3% font riskása, 203-ac fél font zsír, 1 ] 3-ad fél font méz, 90 fnt tzukor, 90 fnt TzieserI, 210 fnt tiszta liszt, 22% fnt lisztláng, 22% fnt Schetzvr, 33% fnt fa olaj, 250 tojás, 90 fnt Tőrök kávé, 300 faggyú, és 40 viaszgyertya, 3% fnt fahéj (zim- met), 2 fnt és % az az egy oka Sáfrán, 1% f. maszelix 4 oka rózsa viz, 30 drakma tzinóbrium, két drakma bi- som, 100 drakma viza hójag, 1 oka kömény mag, 100 dr. timsó, 22% f. rózsaméz, fél oka szekfü, fél oka Kar- tamom, fél oka bors, fél oka álkermes, 100 drakma Kámfor, 12 oka pisztatzon, 33% f. asszú meggy, 22% f. mondola, 45 f. Kürbisnüsse, 22% f. pálma gyümölcs, 15 oka füge, 5 oka malozsa szőllő, 8 oka apró szőllő, 10 oka mogyoró, 4 oka mag nélkül való mai. szőllő. 1 oka törött búza, 1 oka bisom szappan, 20 oka közönöséges

iskoláknak állami ellátást rendel; mert hisz a kath. klérus sem élhetmeg a levegőből. Ám de ez merőben lehetetlen. Az

1868-ik évi „Budapesti szemle“ 248-ik lapján nagyon takarékosan összeállított közoktatási országos költség lenne kevés híján 32 millió forint. A magyarországi papok létszámát tegyük igen könnyű számítással 16 ezerre, egynek-egy- nek a fizetését átlagosan csak ezer forintra, íme előttünk áll 16 millió forint. E két tétel összegének, 48 millió forintnak kellene tehát valahonnan kikerülni; de honnan? Úgy látszik,mintha erre igen könnyű volna a felelet: ahonnan eddig. Hogyan? az elszedett papi javak jövedelméhez hozzácsapjuk a létező egyházi adósat, országosakká tevén ezeket; ekként csupán az adó cime változnék, súlyosbodása nélkül a tehernek. No de ez csak látszik; mert ha az egyházi, különösen a protestáns, jobbadán földben és terményekben s ezen kívül önkényt fizetett, sok helyen az országos adót is meghaladott adót reluálnók, nincs hatalom a világon, mely a relutomot behajthatná. Pedig ez a reluálás gyakorlati nehézségeinek még csak egyike. Az meg, gondolom, épen eszünkbe sem jut, hogy a közoktatási minister tárcáján, a mi életünkben, a had- vagy pénzügyminister könyörüljön meg.

De ha Magyarország inproductiv kiadásai ma megszűnnének, ha azok az utolsó garasig mind a közoktatási minister tárcájába tétetnének is át: akkor sem tartanám a harmadik §-t órvénvesitendőnek, úgy vélekedvén, hogy érvényesítésének nem a pénz, hanem az egyházak szabadsága a fő bökkenője. A vallás természetünkből folyó, elutasithatlan egyéni szükségesség, s mint ilyen annyira személyes sajátunk, gyakorlatában annyira magán jogunk, hogy az bármely idegen befolyásnak még szellőjétől is irtózik. Már pedig aki tart bennünket, az okvetlenül be is foly reánk, befoly még akkor is, ha befolyni nem akar. Ez minden egyes fentartónál igaz; kétszeresen igaz az államnál, melynél a fentartás súlyához még a politikai hatalom súlya is járul s melynek elébb-odább talán azon törekvése is lehetne, hogy az egyházakra való befolyását politikai célokra használja fel. Innen van, hogy a protestánsok, kik a vallás terén való függetlenség nélkölözhetlenségét mindig bölcsen belátták, államsegély után nem csak nem kapkodtak, sőt a kínáltat is visszautasították. A protestánsok ezen óvatosságán hazánk újonnan feléledt képviseleti rendszere s az ez alapon alkotott 1868. L. t. c. 2. §. XIII. fejezetének 2. czime változtatott ugyan valamit, de alkalmasint csak ideiglenesen, alkalmasint csak addigra, mig a felekezetek között a „tökéletes egyenlőség“ elérve s ennek alapján a „szabad egyház szabad államban“ — féle

szappan, 5 vég közönséges gyolts, 10 oka száraz laska,

3 okb ostya, 3 oka legjobb féle sajt, 20 oka közönséges sajt, 20 drakma szerecsen dió, 100 dr. szegfű bors,

4 oka narancs virág viz, fél oka bisom liktárium, 500

f. veres hagyma, 25 f. olaj gvümölts, 30 oka ecet. 20 oka só, 200 tzitrom, 10 oka gesztenye, 150 marha láb, 25 nyelv, 30 oka édes téj, 30 oka aludt téj, 20 oka túró, 100 fáklya, 25 oka árpakása.

Ezekhez járulnak még Birs és más nemű alma, körl- vély, szilva, narants, görög és sárga dinnyék, s más jó féle gyümölcsök. Továbbá kék káposzta, paréj, sóska, andivia, spárga, bori, paszuly (bab), apró kása, zöld borsó, zöld paszuly, mecolihylt, artitsóka, s több más e féle zöldségek és külömbfóle nemű halak. \égre szalma, széna, tűzifa elegendő.

(Leirni is sok, fizetni még több, de a sok eleséget felemészteni legtöbb: erre aztán lehetett csibukolni. Közlő.)

(M. FI.) 42. lap. A napokban látni kívánta ő Felsége maga szemeivel a penziók Laistromát, mely a Török Hadnak végétől fogva igen nagyra növekedett: úgy, hogy reá ment esztendőnként 2 millióra a mit a Katonai és Polgári rendből való Pensionatusoknak kell kiadni. Nem is tsuda, mert a Seregek élésházai, és a tábori szekerek körül szolgált személyek közzül, többen maradtak kenyér nélkül ezer nyoltzszáznál. A kinek tehát módja vagyon benne, hogy könnyítsen a Statuson a penzió-fizetés terhére mézve: — kötelességében áll, hogy azt tselekedje. — Vitéz Ob. I/'* ur hathatósan megbi- zonyitotta az által, hogy minekutánna olly szép jószágot nyert volna ö Felségétől, lemondatott a maga Felesége édes Annyával néhai A** Ivommendans O* Generalis ur Özvegyével a penziójáról s maga vállalta fel azon 600 forintoknak kifizetését, melyet kapott volt a meg nevezett Generalis asszony esztendőnként penzióban. (Hányán tehetnének mai időben is lényeges könnyítéseket, olyanok, kik nyugdijra nem szorultak, mégis felvesznek ily cim alatt százakat, ezreket. — K.)

(M. H.) 45. lap. A Felső Rendeléseket, és Pátenseket nem a Lelki Atyák fogják ezentúl el olvasni a Templomokban, hanem a bírák a Helységek közönséges Házaiknál. A Lelki Atyák is jelen fognak lenni azonban az efféle kihirdetéseken (publikátziókon). (Úgy látszik,