Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-05-01 / 18. szám

gatás s tétlenség után, melyet ez ügyben tapasztalunk.

Az a közlekedési ut, mely a várost az indó- házzal összeköttetésbe teendő volna, csaknem oly nagyjelentőségű mint maga a vasút. E nélkül ugyan határunkat akár össze-vissza hálózhatják a vasútvonalak : mind nem használ ez semmit; mit ér, ha nincs megfelelő ut, melyen édes magunkat vagy szállítmányainkat könnyen és kényelmesen az indóházba vihessük; mit ér az, ha a vasút úgyszólván az orrunk előtt lesz — parádénak, mert hiszen hasznát nem vehetjük, lévén minálunk sárviz Idején olyan utak, hogy azokon végig menni, a szegény lovakon kivid még magának a kocsin ülő embernek is valóságos poenitentia.

Vasút olyan kocsiút nélkül, melyen gabonánkat, áruinkat bizton és kényelmesen az indóházba szállíthassuk, mely állandó összeköttetést biztosítson a város és indóház között : épen any- nyi, mintha házam van — fedél nélkül s igy nem lakhatom benne; épen annyi, mint vau szép és jó pipám teli tömve legfinomabb dohánnyal, hanem hát nincs száram hozzá s igy nem pipázhatom.

Fedelet annak a háznak, szárat abba a pipába ! Építtessük hát fel azt a jó utat tisztelt elöljáróság vagy képviselő testület. Itt az ideje ugyancsak; maholnap át lesz adva a vasút a közforgalomnak, aztán, ha nem lesz utunk, zsebredugott kézzel és hosszú orral nézhetjük a füttyentő gőzöst, amint a távolban előttünk elsiet, — gondoskodjunk jó előre, mert ha jó utat akarunk, nem egy napi munka lesz ám az és legalább a földmunkálatokat már ez idő szerint jó lesz megkezdeni.

Igen tisztelt városi atyák, az ilyen közérdekű dologgal nem lehet, nem szabad késni. Éhez hasonló dolgok azok, melyek eszközlése körül készséget, gyorsaságot és erélyt szeretnénk kifejtve látni és amely dolgok körül Önöket tevékenységre serkenteni még akkor sem mulasztanánk el, ha azt mondanák is, hogy „hát’szen ki. tudna eleget tenni mindannak, amit tőlünk kívánnak, meg amit az újság Írók egyre hajtanak ; egyszer az a bajuk hogy ut nincs, másszor hogy a pocsolyákat kapartassuk be, ismét másszor meg ki tudná megmondani, mi kellenék nekik? nemcsak olyan könnyű sor ez a mienk A

Erre pedig mi azt felelnénk : hogy hát nem is azért vannak önök ott abban a szép városházában, hogy csendesen szijják azt a hosszu- száru pipát és hogy könnyű soruk legyen, hanem azért, hogy a város előhaladásán és jólétén minden erejükből munkáljanak és hogy igen is gondoskodjanak arról az útról még pedig mielőbb, kapartassák be azt a sok bűzös tócsát *) egy szóval tegyék meg mindazt, amit a város és közlakosság érdeke megkiván, legyen az bár százféle dolog is.

Egyébiránt arra nézve, hogy az indóházhoz vezetendő utat mely irányban s miképen kellessék épiteni — véleményünket legközelebb e lap hasábjain nem késendünk előadni.

*) Erre ugyan már többször figyelmeztettük az érdemes elöljáróságot, hanem ugylátszik, valami magasabb céljának kell lenni azokkal a vár09 különböző pontjait ékítő pocsolyákkal, mert különben nem értenők, miért kímélik azokat oly példás kegyelettel. Szerk..

A uagy-váradi magyar kir. postaigazgatóság folyó april hó 18-áról 1803. szám alatt, következő uj póstaszabályzatokat léptet életbe:

Folyó év május 1-töl a szekérpóstai küldemények és a pénzutalványozások körül — a forgalom emelkedése és a kezelés gyorsítása tekintetéből — némely változások és módosítások lépnek életbe, melyek a f. évi 6-ik számú rendelvényi lapban ugyan körvonalazva vannak, de mind a mellett szükségesnek látom a postahivatalt a következőkre figyelmeztetni:

A nevezett naptól kezdve a póstahivatal 100 frtig terjedő utalványokat fog felvenni és kifizetni; a dij 10 ftig 5 kr, 50 frtig 10 kr. és 100 frtig 15 kr, mely is levéljegy felragasztása által leszen beveendő.

Továbbá a póstahivatal felliatalmaztatik távirat utján is 100 f'rtnyi utalványt felvenni.

Az utalványok csak is belföldi területen, azaz a magyar és osztrák birodalom határain belől lesznek érvényesek, megjegyezvén, hogy a magyar-osztrák birodalom határán túl bármi nemű utalvány mellett pénzt küldeni nem lehet.

A pénzküldeményekre nézve következő szabály lép a nevezett naptól életbe: 100 frton felül 15 lat súlyig terjedő pénzküldeményeket nyitva lehet a póstára feladni — a magánosok által 100 frtig feladott és minden, bármily mennyiségű összegig terjedő hivatalos pénzküldemények mindenkor csak állítólag lesznek felvehetők.

A zárt, illetőleg állítólagosán feladott pénzes leveleknél a fentnevezett naptól kezdve a postahivatal többé a hivatalos ellenőrző pecsétet alkalmazni nem fogja; azonban a nyitva feladott pénzesleveleknél a nevezett pecsétnek alkalmazása még továbbra is fentartandó leszen.

A nyitva feladott és 100 frton túl terjedő leveleknél a feladó köteles a tariffszerü sulyportót egyszeresen, az értékportót azonban másfél részben, azaz egy egész és fél részben a feladásnál előre megfizetni. E szerint a 100 frton felüli nyiltan feladott pénzes levelek bérmentétlenül felvehetők nem lesznek.

Az értékportó egy és fél összegének kiszámításánál a krajcár törtrészei egész krajcárul tekintendők.

A felvevő postahivatal azon körülményt, hogy valamely pénzes levél nyitva adatott fel, mindannyiszor a koosipóstai rovatlap utolsó hasábjában a „nyitva“ szónak bejegyzése által fogja nyilvánlatban tartani.

A nyitva feladott pénzes levelek viteldija a szekér- postai rovatlap 10-ik rovatában a magán pénzküldemény boritékán pedig törtszám alakban oly módon lészen feljelölendő, miszerint a tariffszerü illeték mint számláló, a pótilletékül fizetett fél értékportó pedig mint nevező szerepeljen ; p. o.

egyszerű érték- és sulyportó . . 30 kr.

____

fé

lrész értékportó...................... 10 kr.

A pénzes levelek és küldemények külső alakjaikra nézve, utasítom a postahivatalt a 6. sz. rendelvényi lapban előirt szabályokra, megjegyezvén, hogy ha a feladó fél a küldeményeket (nem értve ide a pénzes leveleket) a szabályokban körülirt mód szerint megkivántató külső és biztos borítékkal ellátni vonakodik, — akkor a küldemény a feladó saját felelősségére ugyan tovább leszen küldendő, ezen körülményt azonban az illető feladónak a feladásnál szóval is ki kell jelenteni — de azt egyszersmind köteles az illető kezelő a szállító levélre és a feladási vevényre is feljegyezni.

Végre azon reménységnek adok kifejezést, hogy a póstahivatal az uj szabályok szorgalmatos átolvasása által az uj rendszert magáévá fogja tenni úgy, hogy május 1-töl fogva ehez képest a feladásnál eljárhat és a közönséget arról nemcsak értesíteni, hanem felvilágosítani is fogja. ' Zobel.

Vidéki levelezés.

Orosháza ápril 25.

Az e lap múlt számában előadottak szerint törvény- ellenesen megválasztott, s némely részben K—sz Gy. által ránktukmált presbyterium adóreformot akar behozni, annak tervét különben is sokfélekép igénybevett mun- kásságu elnökével dolgozta ki, maga nem lévén képes rendszeres valamit előállitni. Most tűnik ki a szeg a zsákból: csak azért erőlködött presbyteriummá felvergődni, hogy vagyontalanok harcát vagyonosbak ellen megkezdhesse, s ha tán győzelmesen bevégezhetné, markába nevethessen. Épen azt támadla meg, mire 1864-ben azt kiáltotta : „megbirjuk“, a párbért 1 frtra akarná leszállitni, és a ház után 1 véka búzát számit. Vegyük a búza köblét 6 frtal, a mostani kulcs szerint fizet a házzal bíró pár 3 véka búzát, 75 krt, pénzül kifejezve 5 frt 25 kr. számításuk szerint ez leszállitatnék 2 frt. 50 krra, tehát kevesebb mint, felére; hanem a földbirtoknak aztán neki rugtat, 20 holdig holdankint 5 icce, ezen felül 3.2.1. stb.

Nem akarom bonckés alá venni ezen adókulcsot, ámbár első tekintetre is nagyon gyarló számításnak tűnik fel a pusztán párbérnek 1 frt 75 król 1 frtra, s a pár és ház utánni adónak 5 frt 75 król 2 frt 50 kra. leszállítása azon feltevéssel, hogy mit ezen leszállítás által vesztünk, azt a különben is eléggé terhelt földbirtokon nyerjük meg, főleg ha az ily terv a birtokosabbak és az értelmiség legyőzhetlen ellenszenvével találkozó pres- byteriumtól származik, midőn tapasztaljuk, hogy választási, szavazási joggyakorlatakor, tekintet nélkül a teherviselés mérvére, épen azok szájhösködnek, méltatlankodnak, sértegetnek legerősben, irányadókul épen azok akarnak feltolakodni gyakran igen idétlen eszméikkel, kik legkevesebbet fizetnek, sőt azt a keveset sem fizetik be, gyakran, évről-évre hátralékban maradván.

Alaposnak ugyan einem fogadható azon nézet, mintha az egyháziadé vagyon után nem, csak egyénre vettethetnék jogosan, de elvetendönek vélem azt is, mely csak is a birtokra vetné azt; már pedig ha a személyadó leszállítása oly mérvben haladna tovább is mint azt ezen quasi presbyterium jelenleg óhajtaná, úgy a pár- bér rövid időn nullára csökkennék, és a birtokra nehezülne az egész, idŐrül-idöre növekvő arányban, mi épen nem volna sem jogos, sem kívánatos, sőt ellenkezőleg azon kell törekednünk, hogy a szuzváliasok, vagy tán herék, az egyházban se szaporodjanak.

De nem lehet viszont a birtokaránylagos adót az egyházban jogtalannak kijelenteni, már csak azértsem, mert ezen adó egyszersmind iskolai adó is, a nevelésre pedig adózni kétségenkivül nem is egyházi, hanem min* denkinek polgári kötelessége, nem csak személye, hanem vagyona után is.

Vagy ha a jelenlegi presbyterium, a párbért mind lejebb- lejebb szállitni törekszik, vagy tán végkép elenyésztet- ni: ne csodálkozzék akkor azon, ha a birtokaránylagos adófizetők viszont azt sürgetik, hogy ki adót nem fizet, szavazati joggal ne birjon, sőt állapitassék meg az adónak bizonyos legkevesebbje, mely szavazatjogra képesít, például 4 ft. ki ezen alól fizet, nem szavaz. Nem tagadom én meg szegényebb, vagy kevésbé birtokos egy- háztagtársainktól átalában a józan felfogást, azért a tanácskozási jog teréről közgyűléseinken senkit leterelni nem kívánnék; de a tapasztalás megtanított bennünket sajnos arra, hogy a szavazati jogot a teherviselés bizonyos fokozatához kell kötnünk, ha el nem akarjuk riasztani egyházunktól épen azokat, kik annak terhét viselik, tehát fenntartják. Ám ha mi, szegényebb egyháztagok, büszkék vagyunk a szavazati jogra, hozzunk áldozatot, viseljük a terhet, mely e jogra képesít, de ne áhitsuk azt áldozat nélkül, ajándékul birui, mert az még is csak visszataszító és leverő jelenség, ha — mint e hó 10-én tartott egyházi közgyűlésünkön — egy alamizs- nás koldus lármáz legerősben.

Az adó miatti súrlódás egyébiránt nemcsak Orosházán, hanem csekély kivétellel minden protestáns egyházban létezik, elvitázhatlan jeléül annak, hogy az iskolai adóval párosult egyházi adó nagy terhűnkre van, és igy terhűnkre van saját önállóságunk egyik alkatrésze az iskolaügy is s nagyon sajnos, hogy önmagunk sem igen igyekszünk elháritni e bajt, mert mondaná csak ki mostanában az állam — mint kimondani szerintem önmaga iránti kötelessége volna — azt a nagyhorderejű határozatot, hogy iskolaügyben egyházi autonómiát el nem ismer, hogy államot államban nem tűr, és hogy a polgári nevelésügy az elemi iskolától kezdve az egyetemig az állam vezetése alá helyeztetik s ez által tartatik is fenn: hogy fel- jajdulnának túlbuzgó autonomistáink ; mintha bizony létezhetnék protestáns geographia, katholikus mértan, zsidó számtan, és tán unitárius testgyakorlat és református gazdaságtan. Ha ilyesek léteznek, akkor létezhetik fából vaskarika is. Törölje le könnyeit az a megtestesült autonomista, az állam nem igen siet az egyházak kezéből kivenni a polgári nevelést, legalább eddigi közoktatási törvényeink nagyon szerény mérvben árulják el e tendentiát, mert ezek szerint, ha akarjuk felekezeti» majd privát, ha akarjuk társulati iskolát nyithatunk, sőt megengedik, hogy az állam segélyét is igénybe vegyük. Ez utón nem fog a mi köznevelési ügyünk felvirágozni soha, mert hiszen felekezeti iskoláink most is vannak, és épen azért szegények mert felekezetiek, társulatok pedig vajmi gyéren alakulnak, mert 1000-ik ember sem nyerhető meg oly célra, melyből közvetlen anyagi hasznot nem remél, privát ember pedig, egyes ember. Mily gyönyörű elmélkedésekre adna alkalmat, midőn egyesek vagy társulatok iskolája, nehány évi szüktermés után megbukván, közárverésén eladatnék.

Az én igen szerény véleményen szerint, az állam van hivatva iskolákat nyitni és fenntartani, de nincs reá pénz, mert nincs köznevelési állam fundus, nem is lesz ha egyesek adakozásából vagy adó utján akarjuk elö- teretnteni, de lehetne, és pedig tekintélyes, ha olyas felesleg összehalmozott vagyonból akarnánk előállitni, mint a melynek jövedelmét százezrekre menő öszszegekben épen most költik R . .. n, hanem ha ebből akarjuk me- ritni, akkor mi protestánsok se jajgassunk, ha templomunk és meglevő iskolai épületeinket kivéve, minden egyházi fekvő vagyonunk dobra üttetik is a köznevelési fundus javára, sőt adjuk át kész örömmel. P... SZ.

Újdonságok.

— A folyó évi közmunka váltság mikénti felhasználásának megállapítására szükségessé vált rendkívüli megyei közgyűlés e hó 10-én fog megtartatni.

— A Pozsonyban aprilhó 23-án tartott lóversenyen a 3000 frtos kladrubi császárdijat gr. Wenckheim Rudolf Chief nevű lova nyerte el. A PrLal-Stackes-ben pedig nevezett gróf ur Wolta-ja érkezett be másodiknak.

— Szilágyi Mátyás nevű gy.-vári származású fe- gyenc ápril 25-én a megye börtönében fényes nappal felakasztotta magát. Tolvajság miatt egy évi fogságra volt elitélve s öngyilkosságának okául azt gyanítják, hogy szokatlanul nagy ehető s e mellett élhetetlen ember lévén, attól félt, hogy a börtönből kikerülvén, nem lesz képes szükséges élelmét megkeresni.

— Múlt csütörtökön délutáni 2 óra tájban vészharangozás jelzé, hogy a városban tűz van. A hirtelen kerekedett szél által élesztve, a lángok igen rövid idő alatt 3 házat kisebb melléképületekkel együtt felemésztettek. A tűz továbbterjedését városunk lakóinak ezúttal kifejtett valódi Önfeláldozással párosult gyors tevékenysége akadályozta meg, mely elismerésre méltó tevékenységet a fóldmives és iparosok részéről épen úgy, mint a ho-