Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-04-24 / 17. szám

(len kitüntetésre mohón vágynak érdem'nélkül, jogra, szabadságra, a lehető legcsekélyebb teherviselés mellett, azt hadd viselje más; ilyféle emberek utóbb saját meggyőződésük ellenére 1868-ban az gondolták, jobb lesz tán kimondani „nem bírjuk.“ Az egyháztanács %-da épen újból volt választandó; ők a nagy korcsma előtt tétlen ácsorgó, templomkerülő, emberszóló, utat elálló tömeg becsőditése által kivitték, hogy az egész választássék újra. Eddigelé a választás úgy történt, hogy mindenki any- nyi nevet irt papírra, a hány választandó volt s a szavazatszedő választmányak beadta, 1868-ban a falú politikusa, az országhirü K.. sz György tizedenkénti választást ajánlott, az értelmesbek pedig ezt nem akarták elfogadni, 1) mert a falu nincs, meghatározott tizedekre osztva, 2) mert átalános választási jogukat tizedre és 60 helyett 6 egyénre szorittatni nem akarhatták. A tanács s illetőleg az egyházi népgyülés elnöke akkor azt a hibát követte el, hogy a választás módjának megállapítását szavazatra bocsátá a helyett, hogy a gyakorlatot érvényben tartva, e kérdést vita tárgyát nem képezhetnek mondotta volna ki. Ez utón az érintett fajtájú többség által a tizedenkénti választás lett elfogadva, a kisebbség az esperességre hivatkozott. Esperes ur ki is jött, de méltóztatott loginyázni, elmondotta ugyan, hogy tizedenkinti választás egyetlen községben sem divik, de utóbb bekoronázólag kimondta, hogy válasszon a község úgy, mint a többség kívánja, tekintet nélkül gyakorlatra, oélszeríiségre. Ennyiért ugyan kár volt ide fáradnia, azt mondák az értelmeshek. Ekkor aztán nagy triumphussal K .. sz György felosztotta a falut nem is tizedekre, hanem harmineadokra, minden 30-ad 2 presbitert választott volna. Hogy pontosan lett-e 30-adra felosztva a falu, azt csak is K.. sz György mondhatná meg, mint az egésznek mozgató lelke; én nem hiszem, hogy pontosan lett volna, mert itt nem csak a ház numerus, hanem a szavazóképesek száma is tekintbe volt veendő és ámbár én elismerem, hogy K..sz György uramat az ur isten szép elmebeli tehetséggel áldotta meg, mégis engedje meg feltételeznem, hogy ezt még hü támaszai segélyével sem vihette volna ki. Hanem azért volt minden 30-adban valami olnökféle, a ki házankint be is járta a harmincadot, hanem hogy ki választotta elnöknek, azt nem tudta senki, hanem ug v gondolom, hogy K.. sz György, aztán valamely 30-ad nem jött össze s nem választott, hát láje K..SZ György élt fövezéri jogával s beírta, hogy : Ősz... ki. De ha 99 hiba és visszaélés történt is, avval ütötték el, hogy esperes ur megengedte.

Eltekintve attól, mily egyénekből lett nem kis részben ezen tanács összetákolva, mondhatom, hogy ezen választás jogosságát, érvényét, egyetlen községünkbeli értelmes világi ember sem ismerte el s nem ismeri el soha, és ebből következtetve el lehet mondani, bogy a mint eddig nem tett semmi említésre méltót, jövőre sem fog tehetni, hanem vagy önmagától lehull, mint összeaszott éretlen gyümölcs, vagy ha működik, vészt hoz a legnagyobb magyar ág. protenstáns egyházra. Jövőre elmondjuk, mi nagyot, dicsőt kezdeményezett.

P .. . SZ.

TÁRCA.

Munkácsy Mihály.

Munkácsy Mihályt, a tehetséges fiatal festészt, t. olvasóink közül személyesen is számosán ismerik; annál érdekesebb lesz e közlés, melyet illetékes forrásból mentettünk.

Munkácsy iparosból lett festésszé és pályája elejétől kezdve meglepő önállóságot tanúsított. Azt lehet mondani, hogy önmagából fejlett ki, mert úgyszólván soha se másolt, azonnal alakításon kezdte és határozottan kimondta, hogy ö óletképfestö lesz, mitől, noha csábittatva, soha egy percre se távozott. A mint mesterségében váltóláz által gátoltatva, hogy közben az időt hasztalan ne töltse, rajzolni kezdett, abban azonnal bámulatos szorgalmat tanúsított. 14—16 órát elrajzolt naponkint, azonnal alakitva és természet után, és szó se volt többé másról, mint hogy festész, még pedig, a mint mondatott, genre- festö lesz.

Nehány hónapig a gyulai Fischer festcszhez járt, majd Szamossyhoz, ki Gyulán huzamos ideig tartózkodott. Ez utóbbival, kinek M. sok hálával tartozik, aztán elment Aradra, majd Beodrára, inig végre Pestre ment, holtalán a második festvényét az ,elbeszélő huszárt' a képző ra. egylet tárlatába befogadta; a ,kukorica pattogatok1 már 130 frttal dijaztatott. Rövid ott tartózkodás utánM. Becsbe ment, hova öt kizárólag a kitűnő Rahl nagy hire vonzotta. Rahl csakhamar megszerette a fiút s nehány hó múlva az ,elökészitöből‘ a ,mester osztályba* magához fogadta. Ámde R. néhány hét múlva elhalt, s M. a bécsi akadémiát odahagyta s ment Münchenbe. Időközben készült ,Petőfi búcsúja a szülőháztól', a ‘húsvéti locsolás' (350 frt), ,a betyár', ,az esthajnal' stb. MünchenKülföldi rövid hírek.

— Milánói tudósítások szerint, öt nap óta a város mazzinista izgatások által zavartatik békéjében. Forradalmi felhívások ezer számra osztatnak szét; a székes egyház téren egy vendéglőből lövés történt; az őrök behatoltak és ládákat találtak revolverekkel s Orsini bombákkal megrakva.

— A római zsinatnak bizonytalan időre elnapolása komoly megfontolás tárgyát képezi, s ez egyértelmű lenne azzal, hogy miután a curia terveinek nem jósol sikert, jónak látják visszavonulóra fúni.

— A porosz koronaherceg Karlsbadba utazott, hol valószínűleg Ferenc Jósef királylyal fog találkozni.

— Görögországban nagy előkészületeket tesznek az ország függetlenségének félszázados évfordulója megünneplésére. 1871-ik év april 6-án lesz ötven éve annak, hogy Görögország a maga ura.

— Parisban átalános munkaszünet (stricke) keletkezett melyben szabók, kalaposok, szobafestők, cukorfino- mitók részt vesznek.

— A pápa nagypénteken távirati utón küldötte apostoli áldását Napoleon császárnak és családjának.

— Rauscher és Schwarzenberg (lajhánthuli) bi- bornokok római távirat szerint röpiratot bocsátanak ki a pápa csalhatatlansága ellen.

— A francia senatus e hó 21-én „éljen a császár“ felkiáltással egyhangúlag elfogadta az uj alkotmányt s ugyan e hó 28-ig elnapolta magát, mely napon a népszavazás fog közzététetni.

Újdonságok.

— A katholikus egyház autonomikus gyűlésére, a nagyváradi egyházmegyéhez tartozó békési választó kerületben báró W e ne k h e i m László választatott meg világi képviselőül. — Szavazott az egész kerületben — mely 12 plébániából áll — 1719 szavazat képes egyén; ebből b. Wenkheim Lászlóra 919, Bobori Károly ceglédi lelkész s orsz. gyűlési képviselőre 671, Kontur József szarvasi ügyvédre 67, Janó Sándor gyulai ügyvédre 48, Tomesányi József e megyei főispánra 5, id. Mo- gyoróssy János nyug. számtartóra 4, Keresztinyi Ignác nyug. tisztartóra 4, Placsintár György gyulai járási t. szolgabiróra 1 szavazat esett.

— Mojsisovics ViilUOS körös-berettyó szabályozási mérnököt, a m. kir. közmunka- és közlekedési minister első rendű mérnökké nevezte. ki, s ugyan e minőségben a Vágh folyó szabályozása céljából szükségelt munkálatok tervezetének elkészítésével bízta meg.

— Weucklieim Kristina grófkisasszony születésnapját e hó 21-én ülték meg Kígyóson. A grófhölgy számos e vidéki tisztelője gyűlt egybe s kellemes napot töltött a vendégszerető uriház falai között. — Széles e

hazában mindenki tisztelettel említi a kifogyhatlan jótékonyságairól ismeretes grófhölgy nevét, s igy bizonyosan mindenütt visz hangra talál azon legbensöbb kivána- tunk: az ég árassza el boldogsággal azt a páratlan jó szivet, melynek melege a jótékonyság annyi virágát élteti.

— Wieland Szidónia kisasszonyt Kigyósról közelebb jegyzé el unokafivére: Wieland Viktor pesti postahivatalnok. Az egybekelés május 1-én menend végbe.

— Jó olvasmányokat a népnek! — ezt kívánja

mindenki, ki a nép valódi felvilágosítását szivén viseli. Ez jutott eszünkbe a múlt hét egyik napján a könyvárus boltjában, hova ép azon pillanatban léptünk be, midőn ugyanott egy gyulai tisztes földmives könyvészeti megrendeléseket tett. „Földmives könyveket rendel" kellemesen hangzik — halljuk micsoda könyvek lesznek azok. Az én emberem először is a „Nép-zászlón“ kez- kezdi, Aldor Imre „Emigratió történetó “-vei folytatja s pro coronide a „Pápák bünei„-n végzi. — Nem állhattam meg, hogy megne szóllitsam kedves honfi társamat. Mennyivel többet érne — mondám - ha e „müvek“ helyett valami jó történelmi, gazdászati vagy természet- tudományi könyvre fogyna az a pénz, amit most kiád. Emberem a szánakozás és gunyor egy nemével tekint rajtam végig w azután mir! y meggondolva s felvilágositó- lag felel : „Hát tudja kérem — az a történelem meg... izé.. tudomány, az nagyon szép lehet, hanem hát a ... a ... haladás, mert tudja kérem a világ elhaladásban is járatosnak kell ám lenni— úgy bizony. Az ilyeneket szeretem olvasni én is es szeretik ott — a körben is,“ Már ilyen argnmentatió előtt meg kelle hajolni. Hanem azért még is csak nagyon üdvös dolog volna, ha azok az urak (mert-mint megtudtuk — csakugyan „urak“), akik ama bizonyos gyulai „olvasó kör“-ben befolyást gyakorolnak s „vezérek“, egy kissé jobb olvasmányokkal oltogattatnák a „vezetettek“ tudomány s „haladás" szomját. Például a lapunk mai számának hirdetési rovatában elsorolt Cörvinatársulati kiadmányok közül sok felér, holmi Szokoly-fóle compernatióval, a mely megzavarja a jó földmives fejét s nem nagyon fejleszti benne a „haladás“ iránti józan fogalmakat. Aztán meg azok a Corvina kiadmányok valóságos potom pénzbe kerülnek.

Bonyhai Benjámin „Népiskolai jutalomkönyv“-e negyedik átnézett s bővített kiadásban, a napokban került ki Dobay János helybeli nyomdájából. A kiállítás csinosságán kivid, belső tartalmát kell megemlítenünk, mely e kis munkát a kijelölt célra nagyon ajánlatossá teszi.

— Megjelent és hozzánk beküldetett: „Rendelvények a magyar posta-hivatalok számára". Magyar és német nyelven közrebocsátja a kereskedelmi ministerium Mellőzhetlen a póstahivatalnokoknak.

— Orosházáról egy emberbaráti tettről tudósítják a „Reform“ot, Bakos József, csorvási regálé-haszonbérlő, e hó 10-én Orosházán megfordulván, véletlenül egy szegény 1849-diki honvéd-altiszttel találkozott, ki 7 év óta kiújult sebe gyógyítására minden vagyonát ráköltötte már. A bérlő bár nem Kroesus, rögtön öt forinttal se- gélyzé a szegény honvédet s megigérte, hogy másokat

ben készült a ,pusztai vihar', melyet a muzeum vett meg 400 frton.

E müve annyiban epochalis volt a művész pályáján, mert az M. elleneseit is megnyerte, kik tehetségét még mindig kétségbe vonták.

Münchenben M. a képző m. egylettől első évben 200 frt segélyt nyert elölegkép egy általa majdan az egylet számára festendő képért. A második évben M. már a

m. kormánytól 800 frt évi stipendiumot húzott, mely neki ismételve nyujtatott; jelenleg, a harmadik évben is kap még, 600 frt ösztöndijt.

Münchenben M. az akadémiának csak rövid ideig volt rendes tanítványa, mert a nagy hirü Ádám hívta meg csakhamar atelierjébe s azontúl ott dolgozott.

Két év múlva M. Düsseldorfba — rajnai Poroszországba ment, hol az akadémiát a kitűnő Krausz igazgatja. E szándékában M. hónapokon át gátoltatott az 1866. hadjárat által; többnyire megyénkben tartózkodott, hol meghűlés folytán kevésbé múlt, hogy szemevilágát el nem veszté; a pesti Rókuskórházban gyógyult fel Hirschler szemorvos kitűnő gyógyítása alatt.

Düsseldorfban, Krausz közelében, ki korunk egyik legkitűnőbb genre-festöje, M-nak mintegy uj világa nyílt. Itt készült több képe, nevezetesen ,a szénás szekér', ,a jegyváltás* (700 frt), ,a falu alatt*, ,a falu kútja* stb. Végre nagyobb műre vállalkozott M. a ,siralomházi jelenedhez fogott, melyet egy ügynök 10,000 frankkal foglalt le. E képpel M. pályájának harmadik, mesterszaka kezdődik. E kép ugyanis közelebb Düsseldorfban, a művész- városban valóságos kis mozgalmat támasztott, s úgy látszik M. hírét ott megalapította. A kép ki volt állitva és a látni vágyó közönség oly tömegesen tolult a kiállítás helyére, hogy az időt meg 'kellett hosszabbítani, mivel sokan, kik a dijt már lefizették, a terembe be nem juthattak. A düsseldorfi művészek lapja a miiről nagy el*

ismeréssel nyilatkozott, „kitűnőnek mondván úgy az egyé- nitéseket, mint festékkezelést menten minden hatásvadászattól. “

Végre is a termet becsukták s egy gazdag angol csak a szolga proteotiója alatt juthatott már be, de bejutott, a képet megnézte s ,goddam* kapja magát, rohan M-hoz s hogy mennyiért fest neki valami hasonlót ? — 20,000 frankért, válaszok emez; ,gud, serr gud* mond az angol s az alku megköttetett.

A siralomházat a vevő közelebb Parisban fogja kiállítani, mely alkalommal M. is jelen lesz. Ha a kép speculation vétetett, megválik mennyiért fog elkelni. Különben 20,000 frankot már Düsseldorfban is megadtak volna érte, ha már el nem lett volna adva. A kölni muzeum igazgatója kétszer is kisértette M-t, hogy engedné azt át a muzeum számára.

Ekkora dijt hasonló magyar festvény még nem nyert; persze nem is magyar erszényből kerül az, de mindenesetre jele, hogy M. nem mindennapi jelenség, ki hivatással bir hazai művészetünk emelésére annyival inkább, mert ö ecsete tárgyául kizárólag magyar életképeket használ fel, s ebben több eredetiséget mint ö, eddigelö senki se tanúsított.

Egyik közelebb irt levelében, melyben M. ujdon sikereit közié, Írja többek közt: „annyi példa van előttem, hogy megtanulhattam már, mikép a művészi pályán a legnagyobb tehetségek, a tökély magas fokáról is azon pillanattól fogva szállottak lejebb s lejebb nem ritkán a középszerűségig, midőn elbizakodottságukban a természetet szorgalmasan tanulmányozni s ez által mindig előre törekedni megszűntek."

M.-t tehát sikerei elbizakodottá nem teendik, a mi egyik záloga hivatása valódiságának s annak, hogy pályájáig ernyedetlenül előre fog törtetni. ^