Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-20 / 8. szám
határozatikig kimondatni kívánták, hogy a képv. testület a város tanácsa felett áll, s ez mindenekben feltétlenül engedelmeskedni tartozik : mintán a törvényes rendnek ekénti felbontásával az elnöki ismételt felhívásra a napi tárgyra térni vonakodtak, — igen természetes volt, hogy az elnök ezen nrakat rendre ntasitotta, s minthogy ekkor sem tágítottak, a gyűlés feloszlatásán felül, elnökileg arra is kelle őket figyelmeztetni, hogy végre — „mint rendbontók — tiszti vizsgálat alá fognak vétetni, s megfenyit- tetni.“ Ezen fenyegetődzés az 1848-ki 90. szánni határozat végszavaiban foglaltatik.2) Ily jelenetek után — ha Szarvason a képviseletben választott elnök lenne, — a közügy nagy kárával njabbi súrlódások idéztetnének elő. Mert vallják be az illetők őszintén, hogy Szarvason a községi autonómiái annyira imádják hogy e tekintetben i tulhajtással a „szélső baléban csoportosulnak; vallják be, miként a megyei szerkezet irányában ellenszenvvel viseltetnek, s a megyét — mely az alkotmánynak eddigi védbástyája — kellemetlen községi gyámnak tartják; vallják be végre, hogy a biróvá- lasztás eredménye nem kedvük szerinti lévén, a törvényesen elválasztott biró személye ellen kívántak demonstrálni. Mindennek pedig jó következménye nem lehet, mert az actio reactiót szül. — És most elemezzük a választott elnök jogát. S. F. ur ez 1848. május 8. 90. szám mbiz. határozatnál, marad, mert úgymond ettől elté- rőleg a megye mindeddig nem intézkedett. — En pedig ellenkezőt bizonyltok. 1848. után szomorú korszakot éltünk. Békésmegye bizottmánya 1860. dec. 11. 10. sz. a. a „főispán ur előterjesztése folytán legfontosabb s legsürgetőbb teendői egyikévé tűzte ki a községi rendezést. Ennek megtételére a jár. szol- gabirákat utasitá. Gyula, Csaba. Békés és Szarvas városok saját rendezhetési jogát épségben hagyta.“ Ezen megye bizottmánya I860, dec. 29. 53. sz. a. a jár. szbirák áltál megszavaztatta ezen négy város választó képes lakosságát, akarja-e a rendezett tanács felállításával járó terheket önként elvállalni? Gyula, Csaba és Békés úgy a hogy rendezték magukat. Szarvas e jogáról lemondott. A rendezett tauácsu városokban előfordult kellemetlen esetek, azon meggyőződésre hozták a megy. bizottmányt, miszerint szükséges oly rendszabálynak kiadása, melyből a rendezett tanácsú városok hatáskörüket s a megyéhezi viszonyukat tisztán felismerhessék. Ez okból 1861. május 27. 406. sz. a. küldöttséget nevezett ki, melynek rendezési munkálatát u. a. évi augr 15-én 1139. sz. a. elfogadd, s 1848. 90. szám határozata mellőzésével érvényre emelé.3) A szarvasi járásban Sz.-András és Öcsöd községeket a szolgabiró rendezé. Ezt a megye 1860. dec. 29-én 38. sz. a. helybenliagyá, Szarvas községnek rendezése a lakosság határozatától tétetvén függővé. Mi történt tehát Szarvason? miután a város, rendezési jogáról lemondott, a megye bizottmánya, a szbirói jelentés folytán, 1861. 1433. sz. a. a város ezen visszalépését tudomásul vette, de a megye egyúttal „elvárta, hogy Sz. városa, kedvezőbb idők beáltával, őt megillető alkotmányos jogával élni fog.“ Szarvas városa azonban ezen jogával nem élvén, mint nem rendezett tanácsú község, a kisebb községek közé soroztatott, s igy lett olyanná mint Bánfalva vagy más kisebb községek. Ez egyébiránt tisztességes állapot, s tIrmokrat elvek alapján ezt restelleni nem szabad. Ugyanazon időben alulirott lévén szerencsés a megyei közönség bizalmából a szarvasi járást igazgatni, Szarvas községét, és különösen képviselő testületét ennek beleegyezésével akként rendeztem, hogy fentartva a megyének törvényes befolyását, a képvis. testület gyűléseiben, a nép által szabadon elválasztott biró elnököljön. Ezen legutóbbi rendezés, a megyei bizottmány által 1861. évi 39. számú határozattal lielyesel- tetett, helybenhagyatott, s erről a szarvasi jár. szbiró értesittetett.4) Ezen rendezés állott fenn mai napig. A midőn a szükség kívánta, a szbiró elnökölt, külön esetekben pedig, soha nem választott elnök, hanem a nép által választott biró. És ezen törvényes állapotot tartottam fenn e folyó évben, és fentartandmn, mig a megye nagybecsű bizalmából e járásban a megye képviselője leszek, s mig a rendezés tekintetében másként nem intézkedik. Ezekből tehát kittint, hogy S. F. ur által idézett 1848. évi 90. szám határozat, a későbbi határozatokkal meg Ion változtatva Szarvas városa rendezését illetőleg. Hogy más községekben a helyi viszonyokhoz mértten tán más& intézkedés tétetett: ez az 1848. 24. t, ez. 3. S-ból folyt. — ítéljen tehát a szarvasi^állapotokról a megve közönsége. Kollár János. 3) 1) Jolehet e cikkben kifejtett nézeteket nem osztjuk; mindamellett annak közlését kötelességünknek tartottuk s hason esetekben kötelességünknek fogjuk is mindenkor tartani. Eme cikk a lapunk ez idei G-ik számában megjelent s a mi né- zeneinkkel is megegyező közlemény cáfolgatásával fogialko- ? , gy ennek kcizléae által lapunk t. olvasóit az ellenokokkal megismertetni s a feltett kérdés tisztázását leo-inkább elomozditni van alkalmunk. Szerk. 2) A szbiró a csend és rend fenntartásáért felelős. Ebből folynak ki az idézett 1848-ki 90. számú határozat végszavai, mélyek helyesebben ezek: a szbirónak a népgyülés tárgyát és célját mind a képviselőtestület mind más egyesek is előlegesen bejelenteni kötelesek, s ki e határozattal ellenkezőleg cselekednek, rendbontótok tekintetni s fenyittetni fog. Szerk. Mert ama küldöttség csak a városi rendezett tanácsok hatásköre es a megyéhezi viszonyának és pedig a fennálló törvények es regi törvényes gyakorlat alapján leendő körvoualo- zasara lett ktküldve, az, ily értelemben is készité el javaslatai s megyei bizottmány egy ily értelmű javaslatot fogadott el 1861. 1139. sz. határozatában; —következik, hogy ha ez intézkedés által meg is változtatott az 1848-ki 90. sz. határozat, ez csak rendezett tanácsú városokra állhat, hí 90. sz. határozat többi része a kérdéses intézkedés mellett is mé" sértetlenül fönnmaradhatott; a mint hogy főn is maradt. “ 4) h határozat valóban ezt tartalmazza. Csakhogy ama rendezés abból állott, hogy Szarvas városa ideiglenes elöljárói A belső es külső tanács — megválasztattak. Legalább a szbirói jelentésben, mint mire az idézett határozat keletkezett, a képviselő testület elnökségének kérdése megemlítve nincsen. De meg igenleges esetben is — kivételes körülmények kivételeket, idézhetnek; azonban a kivétel még nem szabály. Szerk. Vasárnapi levelek. V. Szabad államban, a melyben nem egyes, bármily magasan álló embernek „sic volo, sic jnbeo“-ja, hanem a polgárok többségének akarata dönt, csak addig tarthatja fenn magát valamely institutió, mig azt a közvélemény támogatja. Ha tehát ilyen államban, a minő hál’ istennek a mienk is, valamely institutiót, a minő, a szabadalmazott és dúsgazdag kath. főpapság, megakarunk szüntetni, és pedig megszüntetni az állam minden megrázkódtatása nélkül; alig tehetünk célszerűbbet, mint ha ezen institutiótól a közvéleményt elvonjuk, azután pedig ellene fordítjuk. Azonban én a közvélemény alatt nem a duda módjára, idegen nyomás következtében adott hangot, nem a szajkó-féle utánkiáltást, hanem az egyéni nézetek azon összevágó, őnkénytes nyilvánuiását értem, mely támad akkor a midőn valamely dolgot többen, önnállólag A cívis tárca-levele a tornászbálról. Hosszasé szünetelés után ugyan miről Írhatnék érdekesebbről, mint a hosszas készülődések után, ez idei farsang derekán nemcsak létesített, de átalában mondva jól is jövedelmezett s becsületesen végig is táncolt, tornász-bálról. — Háttérbe kel) emellett szorulni, még legkedvesebb tbémámnak, a város dolga szapulásának, annál is inkább, mert uj biránkba. volt annyi generositás e célra még a városháztermét is, minden mellékhelyiségeivel együtt átadni az irodai fő- és alszeinélyzet, vég- betetlen örömére. Ha azon emberek közé tartoznék, kit a művészet bájai a természet bájai felett érdekelnek, egy oly kacskaringé« ékes nyelvezetű levelet tudnék penderíteni, hogy becsületére válnék még a fővárosi legolvasottabb divatlapoknak is; sőt. ha ezelőtt mintegy bárom évtizeddel levelező lettem volna, még „Lázi“ szerkesztő úr is szívesen vette volna fel soraimat a „ Honború“ — akarom mondani a — „Honderűbe.“ Azonban, mint a későbbi kornak gyermeke e megtiszteltetéstől elestem, és mert mindenki tudja, hogy a. költönö szép szavai szerint: „Mit all’ mein Le,idén, all’ mein Sehnen Bin ich an uns’re Zeit gebannt,“ csak a legújabb, kétsétségtelenül haladást tanúsító eseményeknél maradok. Tavai még, de azért nem régen, úgy „Kristkindli“ után, egy szép papírra nyomatott levél érkezett hozzám, — szokatlan volt ez előttem, már azért is, mert hozzám csak olyan három ív egy réz krajcár levelek szoktak érkezni, — a melyben az cn kedves oldalbordámat per „Nagvsád“ titulálták. Ez első hírnöke volt a már múlandóságba átbaktatott „tornász bálnak,“ felszóilittatván illetőleg felkéretvén benne, hogy e sorsjátékkal egybekötött előttünk uj, de nemes és hasznos célhoz ajándékkal járuljon. — No asszony! ha téged a sors és korunk kórsága ily címre emelt, akkor nekünk csakugyan válnunk kell, mert én soha sem akarok sem több, sem kevesebb lenni, konok cívisnél, a ki munkával koresi kenyerét, -— Azonban feleségem lecsititott: „hadd el, lelkem! ez divat.“ — És ime az asszony, a ki szolgálója megrögzött szokásának, nem tudja megbocsátani a „tens- asszony“ címet, egyszerre felcsapott „Nagyságos asszonynak.“ — Sőt mi több még engem arra is rávett, hogy bálba menjek, engemet, a ki a kakassal már nyugovóra szoktam szállani korunk szokásának ellenére. Sajnálom bogra világ forgását Galilei találta fel, mert feleségem e cápáéi táió szavai után én lettem volna világhírűvé, az igaz, hogy nehány századdal később; de jobb későn, mint soha. Tehát a várva-várt reményteljes nap eljött. Elővettem az ősöktől öröklött diófa almáriomból a múltnak legszebb óráját tanusitó sujtásos attilat; felhúztam a zsinóros nadrágot, a melybe „cum sociis“ belefértem volna, meg lévén az már egy évtizeddel ezelőtt úgy teremtve, hogy bering termetem ha valahogy a sors különös kegyelméből bővséget találna nyerni, is beleférjen; kitisztítottam a kordovánt Kutschera bácsitól hozatott extrafáin négy krajcáros subixxal úgy, hogy még a cirmos is megmoshatta volua magát benne; a dédapától öröklött ezüst sarkantyút is rá akartam veretni, de ki tehet róla, zálogba volt. És mert nagyságos asszonynak nem dukál gyalog járni, tehát befogattam, nem az én, de a gyulai egyik omnibus lovait, s úgy mentem a bálba. — Ki volt nagyobb ur nálamnál ? - - ügy hiszem hogy én, a kinek a sors sem kocsit, sem lovat nem adott, mégis kocsin ment. — Vágyaink helyére érve felmutattam a Fil- láry druszánál vett két stemplis pakszust két piros bankót adtam érte, de megmondtam előre, hogy soká ne tartsa, mert nyakunkra csinált dicsőségük koszorúja her vadóban van. — Onnan az általam nagyon is jól ismert zöldasztal termébe utasítottak, de a gúnyát le kellett elébb rakni; én ugyan hamar ráakadtam a „gúnyaszállodára“, tudtam, hogy nem lehet másutt, mint a város pugilláriusának, a gazdának boldogult Jóska bácsi által téglával padolt szobájában; de bezzeg az én nagyságos asszonyom hová rakja be ö az ö korpapénzen vásárolt jószágát? Ez már nagy kérdés volt. A rendezők elvoltak foglalva a nyeremény tárgyak szemlélésével. Hogy lehetett volna tölök útbaigazítást kérni! De én, mint azon a helyen járatos ember azt mondtam neki : „menj a város igazságának szobájába, hát ha ott a te igaz jószágod is nyugtot talál.“ — És úgy tett a miként mondtam, és az ö korpapénzen szerzett jószága nyugalomra talált. — így szépen rendbe hozva a rendbehozandókat, bementem Themis csarnokába lassan és óvatosan, hogy __ mi nt gondolám — kicsiszolt pallóján az emberi bölcse- ségnek signumát, az orrt valahogy egy véletlen lépés által be ne horpasszam, — Óvatosságom felesleges volt, mert azon az ékesen díszített padlózaton ugyan könnyen utolérhette volna akármelyik hitelező az ő adósát, ha az Óperenciás tenger is választotta volna el ötét. - - A vikszelö úgy látszik sem Gyuszi bátyánktól nem kapta a boldogult múltban, sem Popp tettei től nem vette a jelenben a vixet. Köszvényes ember lévén, nem verhettem össze a kordovánt, csak úgy sunnyogtam tehát a diszes vendégsereg között, egyiknek örömén örülve, másiknak bánatán sajnálkozva úgy a mint a perc magával hozta, és az illető épen kívánta. Legelőször is szemembe tűnt Castor és Pollux. Ha a költészet geniusa ihletett ajkait hozzám érintette volna, elégiát énekelnék dicsőségükre, a mely ilyc- ténkép kezdődnék: „Tar koponyáikon a csillár visszfénye sugárzik.“ Nem vagyok költö; fűzfa diák voltam teljes életemben. Az egész Poezisból csak 2 vers ragadt rám „Sic vis non vobis, fertis aratra boves“ és „Deiiciente pecu — deficit omne — nia.“ Az elsőt a reményteljes sarjadék tette igazsággá, a másodikat pedig még a múlt évi finánc, krízis előtti időből bátran datálhatom. Különben Castor és Pollux természetben egyek voltak ugyan; de divatban nem. Ha Nestroy a német Posse hőse még élne és látja őket, kétségtelenül gazdagította volna a német irodalmat és Kari színházat egy a magyar életből merített ily cimii darabbal : „Castor im Frakk und Pollux im Dolman“ grosse Posse mit ungarischen Nationaltanz. — Ezt már aztán magam is megnéztem volna Becsben, noha Gyulán in natura láttam. Szép dolog a leleményesség! —1 ■— — Van nekem egy igen-igen jó barátom, áldja meg ötét az isten szivemből kivánom, — szeretem is ötét mint lelkemnek felét.
